11A Szaturnusz “kidudorásait” már Galilei megfigyelte 1610-ben távcsöveivel, de teleszkópja minősége nem volt elegendő ahhoz, hogy szépen lássa a Szaturnusz gyűrűit, ezért nem jött rá, mit lát: azt hitte, két holdja van a Szaturnusznak, amelyek a bolygó két oldalán helyezkednek el, és szorosan tapadnak hozzá. Csak 1655-ben fedezte fel Huyghens egy sokkal jobb minőségű távcsővel, hogy a Szaturnusznak gyűrűje van.

VCSE - Szaturnusz gyűrűi és rései - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
VCSE – Szaturnusz gyűrűi és rései – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

2007. május 5-én a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda 2,5 óra hosszan fotózta a Szaturnusz gyűrűit, mégpedig felülről. Ennek eredményét mutatja a mellékelt kép. Az eltelt évszázadok folyamán többen réseket vettek észre a gyűrűben, amik több részre osztják a képződményt. Kezdetben azt gondolták, hogy a rések üresek, ott nincs anyag. Ma már tudjuk, hogy ott is van anyag, csak sokkal sötétebb, mint másutt. Az első rést még Cassini fedezte fel 1675-ben, és a gyűrű két részét a felfedezőjéről elnevezett Cassini-rés két oldalán A-gyűrűnek, illetve B-gyűrűnek nevezzük. A gyűrűk anyaga egyébként apróbb-nagyobb kőzetdarabokból áll, amint azt már 1787-ben Laplace megsejtette. 1859-ben Maxwell elméletileg bizonyította, hogy nem is állhat nagyobb darabokból, mert az árapályerők széttörnék. 1895-ben Keeler színképelemzéssel igazolta, hogy a gyűrű apróbb kőzetdarabokból (le egészen a por méretéig) áll. A Cassini-rés kis távcsövekkel, akár már 5-6 cm-es átmérővel is megpillantható, még csak nagy nagyítás sem kell hozzá, 30-40x-es elegendő a biztos észrevételhez.

Szinte teljesen biztos, hogy a gyűrűk a Szaturnusz árapályereje által szétszedett holdakból, vagy talán csak egy, Mimas-méretű kőzetholdból vagy Titan-méretű jégholdból származik.

Az Encke-rés az A-gyűrűt osztja ketté, felfedezését Encke 1837-es megfigyeléséhez kötik (azóta tehát van A, B, C gyűrűnk), noha maga Encke is megjegyezte megfigyelése közlésekor, hogy mások már látták 1825-ben, sőt a 18. században is. Van azonban, aki amellett érvel, hogy Encke csak Encke-minimumnak nevezett albedó-területet figyelt meg az A-gyűrűben (itt kevesebb napfényt ver vissza a gyűrű Földről látható két legszélén, ezért sötétebbnek, halványabbnak látszik a terület sarló alakban), és az Encke-rést valójában csak 1888-ban fedezte fel Keeler (http://ejamison.net/encke.html).

A Földről fedezték fel a D és az E gyűrűt. A Szaturnuszt négy űrszonda vizsgálta alaposabban. Elrepült mellette a Pioneer-11, és a Voyager-1, -2 a 70-es, 80-as években. Képeik alapján kiderült, hogy a gyűrű még tovább osztható, és számtalan különböző árnyalatú filamentből áll. A Pioneer-11 képein találták meg 1979-ben az F-gyűrűt, a Voyager-1 fotopolariméteres képein pedig a G gyűrűt 1980-ban. A később elrepülő Voyager-1 további apró részleteket fedezett fel ezekben a gyűrűkben. 2004 óta kering a Szaturnusz körül a Cassini, ami ilyen hosszú idő alatt óriási mennyiségű anyagot gyűjtött össze. A Cassini-kísérlet tudománytörténeti jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezzel az űrszondával tovább gyűrűdarabokat találtak.

A gyűrű vastagsága 10 méter és 1 km között váltakozik.

A gyűrűben egy Mimas-holdnyi anyag van összesen elaprózva, ami a Szaturnusz tömegének 50 milliárdomod részét teszi ki csak.

A mellékelt Cassini-képen a gyűrű részeit, a benne lévő filamenteket jelölték meg, illetve a rések (gap v. division angolul) helyeit és neveit. A legtöbb rést már az űrszondákkal fedezték fel, és utólag nevezték el, többnyire a Szaturnusz kutatásában kiemelkedő néhai csillagászokról.

2016. január 11-én publikálta a NASA a Cassini küldetés weboldalán az alábbi  felvételt.

VCSE - A rendkívüli Szaturnusz - NASA, Cassini
VCSE – A hatalmas Szaturnusz – NASA, Cassini

A képet nézve nem lehet nem észrevenni a bolygó hatalmas méretét. A kép jobb alsó sarkában látható 1062 km átmérőjű Tethys hold eltörpül a Szaturnusz  mellett. Olvasd tovább

A NASA Cassini küldetésének eredményeit bemutató honlapon 2015. december 14-én jelent meg a Cassini űrszonda legújabb felvétele.

VCSE - Mai kép - Enceladus és Tethys - NASA, Cassini
VCSE – Mai kép – Enceladus és Tethys – NASA, Cassini

A felvételen a Szaturnusz Enceladus és Tethys nevű holdjai láthatók egymás mögött, a Szaturnusz gyűrűje felett. A felvételen a két hold látszólagos méretaránya csaknem megfelel a tényleges méretarányuknak. Az elől látható Enceladus átmérője 504 kilométer, míg a mögötte látható Tethys 1062 kilométert átmérőjű.

A felvétel készítésekor a Cassini a Szaturnusz gyűrűinek síkja alatt tartózkodott (a Nap a gyűrűket felülről világította meg).  A felvételt a Cassini kislátószögű kamerája készítette vörös fényben 2015. szeptember 24-én.

A felvételen az  Enceladus 2,1 millió kilométerre volt az űrszondától, így egy képpont az Enceladus felszínén 12 kilométernek felel meg. Tethys-től az űrszonda 2,6 millió kilométert távolságra volt, így a Tethys felszínén egy képpont 16 kilométernek fele meg.

A Cassini küldetés a NASA, az ESA (Európai Űrügynökség) és az olasz űrügynökség közös tudományos küldetése További információk a Cassini-Huygens misszió weboldalán http://saturn.jpl.nasa.gov vagy http://www.nasa.gov/cassini. A Cassini képfeldolgozó csapatának honlapja: http://ciclops.org.

A Prometheus egy a Szaturnusz 62 ezidáig ismert holdja közül. Felfedezése a XX. század űrkutatásának az eredménye, 1980-ban a Voyager–1 űrszonda felvételei alapján S. A. Collins és D. Carlson fedezték fel.

VCSE - Mai kép - Prometheus és az F-gyűrű
VCSE – Mai kép – Prometheus és az F-gyűrű

A fenti képet 2015. december 6-án készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A kép felbontása 200 m/pixel, a kép tetején látható keskeny csík az F-gyűrű.

VCSE - Mai kép - Prometheus
VCSE – Mai kép – Prometheus

A fenti képet pedig még 2010. január 27-én készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A felvétel készítésekor a Szaturnusz a kép árnyékos, bal oldala felől helyezkedett el. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a Cassini űrszonda felvétele látható a Szaturnusz Enceladus holdjának északi pólusáról.

VCSE - Mai kép - Enceladus északi pólusa
VCSE – Mai kép – Enceladus északi pólusa

A NASA weboldalán olvashatunk arról, hogy a Cassini űrszonda a napokban, 2015. október 14-én megközelítette és elrepült 1839 kilométeres távolságban az Enceladus hold felszíne felett. Ez az Enceladus hold utolsó három megközelítésének az első fázisa. Ennek köszönhetően az idáig sötétbe burkolózó északi régióról is részletes felvételek készültek.   Olvasd tovább