Úgy gondoltam, hogy összegyűjtöm egyetlen képbe a korábban, más-más időpontokban és helyszíneken készült bolygófotóimat egyetlen naprendszermodellé. Az első felvételem 2018. július 27-én készült a Vénuszról, az utolsó 2022. március 14-én a Napról. A bolygókról 200/800 Newton tubussal, Televue 3x-os Barlow-lencsével és ASI 224MC típusú bolygókamerával készítettem a felvételeket, a Napot egy Lunt 35 mm-es naptávcsővel és egy ASI 294MM monokróm kamerával fotóztam le.

VCSE - Naprendszermodell - Ágoston Zsolt
VCSE – Naprendszermodell, amelyről csak a Föld hiányzik, hiszen azon állva készültek a képek. Balról jobbra: Nap, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. – A szerző, Ágoston Zsolt, saját felvételei

Az egyes képek készítésének helye és ideje:
Nap:             2022. március 14., Zalaegerszeg
Merkúr:       2019. február 22., Zalaegerszeg
Vénusz:        2018. július 27., Dobronhegy
Mars:            2020. október 22., Dobronhegy
Jupiter:        2020. július 20., Őrimagyarósd
Szaturnusz: 2020. július 20., Őrimagyarósd
Uránusz:      2018. december 27., Zalaegerszeg
Neptunusz:  2018. december 27., Zalaegerszeg

Egyes nagy tömegű csillagok szupernóva-robbanásai elpusztítják a csillagukhoz közel keringő bolygókat. Ugyanakkor a szupernóva-robbanásban kidobott anyagból új bolygók is születhetnek (halál utáni bolygók (ang. after-death planets) vagy második generációs bolygók).

Hasonlóképpen születhet új hold egy már elpusztult, korábbi hold maradványaiból. Lehetséges, hogy a Cassini űrszonda egyes képein éppen ennek nyomait láthatjuk, bár magát a holdat nem.

Peggy
VCSE – A lehetséges születőben lévő új szaturnuszhold keltette sűrűsödés és a Prometheus nevű szaturnuszhold a Cassini felvételén – Forrás: NASA/JPL

19. századi elméleti számolásokból (Maxwell, 1859) tudjuk már és spektroszkópiai mérésekből (Keeler, 1895) bizonyíték is lett rá, hogy a Szaturnusz gyűrűrendszere apró, a mikrométerestől a méteresig, esetleg a nagyobb átmérőjű tartományba eső törmelékből áll. A Szaturnuszt meglátogató űrszondák képei ezt megerősítették. A törmelék úgy keletkezett, hogy az árapályerők és/vagy gravitációs perturbációk hatására egy vagy több szaturnuszhold túl közel került a Szaturnusz ún. Roche-határához, és az árapályerők darabokra tépték. A darabok törmelékként folytatják útjukat, és közel körpályára állva a Szaturnusz körül létrehozták a szinte mindenkit lenyűgőző szép gyűrűrendszert.

Olvasd tovább

Korábbi cikkünkben már olvashattunk a Nagy Együttállásról, valamint a Jupiter és a Szaturnusz közeledési fázisában végzett együttállás észleléseiről. Simon-Zsók Anett cikkében pedig láthattuk, milyen volt a legnagyobb közelség idején a Nagy Együttállás. Ebben az írásban a VCSE-tagok észleléseiből készült válogatás, amit pár nappal később, a bolygók távolodása során figyeltek meg.

VCSE – Két nappal a legnagyobb közelség után – Schmall Rafael, Kaposfő, 2020.12.23. (kattintással nagyítható)

Olvasd tovább

Nagy Együttállás
VCSE – Nagy Együttállás a Madarasi-Hargitán – Simon-Zsók Anett felvétele, 2020. december 21., Erdély, Románia (a kép kattintással nagyítható)

Sajnálattal olvastam, hogy szinte senkinek sem sikerült megfigyelnie az együttállást dec. 21-én Magyarországról. Az én észlelésem nagyon kalandos volt.

Ahol én lakom, Sepsiszentgyörgyön, az időjárás-előrejelzés alacsony légköri felhőket jósolt 21-ére.  Ekkor jött az ötlet, hogy valami igazán magas helyről talán lehetne észlelni a jelenséget. Olvasd tovább

VCSE - A Hold és hamuszürke fénye, jobbra tőlük a Jupiter és a Szaturnusz Hollandiából - Fotó: Paragi Zsolt
VCSE – A Hold és hamuszürke fénye, jobbra tőlük a Jupiter és a Szaturnusz Hollandiából – Fotó: Paragi Zsolt
Paragi Zsolt észlelése:
Szerdán és csütörtökön (december 16-án és 17-én) sikerrel jártunk a feleségemmel, de sajnos több esély nem nagyon lesz, holnaptól huzamosan felhős lesz nálunk Hollandiában. A fenti kép Canon 600D fényképezőgéppel készült (alapobjektív: 55 mm, f/5.6, Hoya Starscape szűrő, ISO400, 4 mp expozíció).
További észlelések lejjebb olvashatók:

Olvasd tovább