VCSE - Az ALMA rádiótávcső rendszer
VCSE – Az ALMA rádiótávcső rendszer – © ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)

Francia csillagászok az ALMA rádiótávcső-hálózattal kéksavat (HCN, hidrogén-cianid) fedeztek fel  Szaturnusz légkörében. A molekula 354.5 GHz frekvencián történt sugárzását figyelték meg  2018. május 25-én. Ez az első alkalom, hogy a Szaturnuszban a kéksav jelenlétét kimutatták.

A felfedezést a Nemzetközi Csillagászati Unió CBET rövidítésú elektronikus táviratának 4535. számában jelentették be 2018. július 19-én.

A kéksavhoz hasonló vegyületek viszonylag gyakran előfordulnak az Univerzumban. Itt lehet kémiai tulajdonságairól többet olvasni.

11A Szaturnusz “kidudorásait” már Galilei megfigyelte 1610-ben távcsöveivel, de teleszkópja minősége nem volt elegendő ahhoz, hogy szépen lássa a Szaturnusz gyűrűit, ezért nem jött rá, mit lát: azt hitte, két holdja van a Szaturnusznak, amelyek a bolygó két oldalán helyezkednek el, és szorosan tapadnak hozzá. Csak 1655-ben fedezte fel Huyghens egy sokkal jobb minőségű távcsővel, hogy a Szaturnusznak gyűrűje van.

VCSE - Szaturnusz gyűrűi és rései - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
VCSE – Szaturnusz gyűrűi és rései – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

2007. május 5-én a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda 2,5 óra hosszan fotózta a Szaturnusz gyűrűit, mégpedig felülről. Ennek eredményét mutatja a mellékelt kép. Az eltelt évszázadok folyamán többen réseket vettek észre a gyűrűben, amik több részre osztják a képződményt. Kezdetben azt gondolták, hogy a rések üresek, ott nincs anyag. Ma már tudjuk, hogy ott is van anyag, csak sokkal sötétebb, mint másutt. Az első rést még Cassini fedezte fel 1675-ben, és a gyűrű két részét a felfedezőjéről elnevezett Cassini-rés két oldalán A-gyűrűnek, illetve B-gyűrűnek nevezzük. A gyűrűk anyaga egyébként apróbb-nagyobb kőzetdarabokból áll, amint azt már 1787-ben Laplace megsejtette. 1859-ben Maxwell elméletileg bizonyította, hogy nem is állhat nagyobb darabokból, mert az árapályerők széttörnék. 1895-ben Keeler színképelemzéssel igazolta, hogy a gyűrű apróbb kőzetdarabokból (le egészen a por méretéig) áll. A Cassini-rés kis távcsövekkel, akár már 5-6 cm-es átmérővel is megpillantható, még csak nagy nagyítás sem kell hozzá, 30-40x-es elegendő a biztos észrevételhez.

Szinte teljesen biztos, hogy a gyűrűk a Szaturnusz árapályereje által szétszedett holdakból, vagy talán csak egy, Mimas-méretű kőzetholdból vagy Titan-méretű jégholdból származik.

Az Encke-rés az A-gyűrűt osztja ketté, felfedezését Encke 1837-es megfigyeléséhez kötik (azóta tehát van A, B, C gyűrűnk), noha maga Encke is megjegyezte megfigyelése közlésekor, hogy mások már látták 1825-ben, sőt a 18. században is. Van azonban, aki amellett érvel, hogy Encke csak Encke-minimumnak nevezett albedó-területet figyelt meg az A-gyűrűben (itt kevesebb napfényt ver vissza a gyűrű Földről látható két legszélén, ezért sötétebbnek, halványabbnak látszik a terület sarló alakban), és az Encke-rést valójában csak 1888-ban fedezte fel Keeler (http://ejamison.net/encke.html).

A Földről fedezték fel a D és az E gyűrűt. A Szaturnuszt négy űrszonda vizsgálta alaposabban. Elrepült mellette a Pioneer-11, és a Voyager-1, -2 a 70-es, 80-as években. Képeik alapján kiderült, hogy a gyűrű még tovább osztható, és számtalan különböző árnyalatú filamentből áll. A Pioneer-11 képein találták meg 1979-ben az F-gyűrűt, a Voyager-1 fotopolariméteres képein pedig a G gyűrűt 1980-ban. A később elrepülő Voyager-1 további apró részleteket fedezett fel ezekben a gyűrűkben. 2004 óta kering a Szaturnusz körül a Cassini, ami ilyen hosszú idő alatt óriási mennyiségű anyagot gyűjtött össze. A Cassini-kísérlet tudománytörténeti jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezzel az űrszondával tovább gyűrűdarabokat találtak.

A gyűrű vastagsága 10 méter és 1 km között váltakozik.

A gyűrűben egy Mimas-holdnyi anyag van összesen elaprózva, ami a Szaturnusz tömegének 50 milliárdomod részét teszi ki csak.

A mellékelt Cassini-képen a gyűrű részeit, a benne lévő filamenteket jelölték meg, illetve a rések (gap v. division angolul) helyeit és neveit. A legtöbb rést már az űrszondákkal fedezték fel, és utólag nevezték el, többnyire a Szaturnusz kutatásában kiemelkedő néhai csillagászokról.

2016. január 11-én publikálta a NASA a Cassini küldetés weboldalán az alábbi  felvételt.

VCSE - A rendkívüli Szaturnusz - NASA, Cassini
VCSE – A hatalmas Szaturnusz – NASA, Cassini

A képet nézve nem lehet nem észrevenni a bolygó hatalmas méretét. A kép jobb alsó sarkában látható 1062 km átmérőjű Tethys hold eltörpül a Szaturnusz  mellett. Olvasd tovább

A NASA Cassini küldetésének eredményeit bemutató honlapon 2015. december 14-én jelent meg a Cassini űrszonda legújabb felvétele.

VCSE - Mai kép - Enceladus és Tethys - NASA, Cassini
VCSE – Mai kép – Enceladus és Tethys – NASA, Cassini

A felvételen a Szaturnusz Enceladus és Tethys nevű holdjai láthatók egymás mögött, a Szaturnusz gyűrűje felett. A felvételen a két hold látszólagos méretaránya csaknem megfelel a tényleges méretarányuknak. Az elől látható Enceladus átmérője 504 kilométer, míg a mögötte látható Tethys 1062 kilométert átmérőjű.

A felvétel készítésekor a Cassini a Szaturnusz gyűrűinek síkja alatt tartózkodott (a Nap a gyűrűket felülről világította meg).  A felvételt a Cassini kislátószögű kamerája készítette vörös fényben 2015. szeptember 24-én.

A felvételen az  Enceladus 2,1 millió kilométerre volt az űrszondától, így egy képpont az Enceladus felszínén 12 kilométernek felel meg. Tethys-től az űrszonda 2,6 millió kilométert távolságra volt, így a Tethys felszínén egy képpont 16 kilométernek fele meg.

A Cassini küldetés a NASA, az ESA (Európai Űrügynökség) és az olasz űrügynökség közös tudományos küldetése További információk a Cassini-Huygens misszió weboldalán http://saturn.jpl.nasa.gov vagy http://www.nasa.gov/cassini. A Cassini képfeldolgozó csapatának honlapja: http://ciclops.org.

A Prometheus egy a Szaturnusz 62 ezidáig ismert holdja közül. Felfedezése a XX. század űrkutatásának az eredménye, 1980-ban a Voyager–1 űrszonda felvételei alapján S. A. Collins és D. Carlson fedezték fel.

VCSE - Mai kép - Prometheus és az F-gyűrű
VCSE – Mai kép – Prometheus és az F-gyűrű

A fenti képet 2015. december 6-án készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A kép felbontása 200 m/pixel, a kép tetején látható keskeny csík az F-gyűrű.

VCSE - Mai kép - Prometheus
VCSE – Mai kép – Prometheus

A fenti képet pedig még 2010. január 27-én készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A felvétel készítésekor a Szaturnusz a kép árnyékos, bal oldala felől helyezkedett el. Olvasd tovább