Címke archívum: Tejút
Zselici Tejút – Schmall Rafael
Kép készítésének dátuma: 2020. június 13. 22:30 UT
Kép készítésének helye: Kaposfő
Expozíciós idő: 75 sec x 9 panel
Érzékenység: ISO 3200
Képfeldolgozási lépések: Photoshop
Távcső és mechanika: 24 egyéb Star Adventurer
Kamera vagy detektor: Canon 6D nem átalakított
Vezetés: nem volt
Kómakorrektor: nem volt
Nyugodtság: 4
Átlátszóság: 4
Az összegyűjtött kilenc darab képet először illeszteni kellett PTGUI szoftverrel, majd utána jöhetett a Photoshoppal való feldolgozás.
A kép egyfajta hangulatfotó, mely a Zselic egyik legelőjén készült… Egy ehhez hasonló legelőn kezdődött minden, ami az “asztrotalálkozókkal” kapcsolatos… Valójában ezután jött az ötlet, hogy milyen jó lenne elmenni egy csillagászattal foglalkozó táborba.
A panorámakép idején az előrejelzések borultat adtak a térségre, de végül a szerencse győzött.
A VEGA ’18 tábor égboltja – Schmall Rafael
Tejút a Turkana-tó felett
Az APOD mai felvételén Babak Tafreshi (Twan) fényképe látható.
A fotó 2013. novemberében készült Kenya északi részén található Turkana-tó partján. (A tavat 1888-ban a magyar Teleki Sámuel és az osztrák Ludwig von Höhnel fedezte fel. Ők Rudolf trónörökösről nevezték el. Ma használatos nevét csak 1975-ben kapta.)
Az asztrotájképen a lenyugvó Napot követő esti Tejút és a fénylő Vénusz látható.
Tejút és az éjszakai légkörfény
Az APOD mai felvételén Jurij Beleckij asztrotájképe látható.
A szeptember 1-én készült felvétel a chilei téli éjszakai égboltot mutatja meg. A felvételkülönlegessége a kép közepén függőlegesen látható Tejút sávját közrefogó vöröses színű légkörfény, a légköri hullámok (angol neve a jelenségnek : airglow).
A légkörfény hazánkban sem sem lenne ritka jelenség. Azonban a megfigyeléséhez különösen sötét égre és kiváló átlátszóságra van szükség. Elsősorban hidegfrontok utáni éjjelen érdemes keresni, fotózni. Nagy érzékenység és/vagy hosszú záridejű feltétlen szükséges hozzá, hogy megörökítsük, de egy gyengébb fényképezőgép is alkalmas rá, ha pl. tudunk néhány perces vezetett képet csinálni.
A légkörfény a magaslégkörben (100 km) keletkező fotokémiai jelenség, spektruma szabálytalan és erősen változó időben és a földrajzi szélesség függvényében. A Napból érkező extrém tartományú (100-280 nm ) UV sugárzás hatására a ritka közegben kémiai reakciók alakulnak ki, s ezek nyomán szabadulnak fel a fénylést létrehozó fotonok. A sarki fénnyel ellentétben a légkörfény a bolygón bárhol észlelhető jelenség, de megjelenése lényegesen halványabb, s mivel a besugárzás hiányában az éjszakai égbolton nincs, ami tovább generálja, így az idő előrehaladtával intenzitása csökken. Színe legtöbbször jellegzetes zöld, néha pedig vörös. Szabad szemmel a színét csak extrém sötét helyről lehet látni.
A felvételen létható koncentrikus körökre emlékeztető mintázat a troposzférában lejátszódó meteorológia folyamatok és a mezoszférában terjedő légköri felületi hullámok kölcsönhatása. (Angolul ezek a hullámok a gravity wave nevet visleik, amelyek fordításkor nem keverendőek össze a gravitational waves-szel. A gravitációs hullámok az általános relativitáselmélet által megjósolt jelenségek, a felületi hullámok azonban a vízfelszínen terjedőhöz hasonló hullámok. Az angolban ez kevésbbé jobban meg van különböztetve: gravitational waves és gravity waves, magyraul gravitációs iléltve felületi hullámok.)