Makár Dávid képe
A téli égbolt ura visszatért! A kedvenc régióm az égen az Orion csillagkép, ezért is már nagyon vártam, hogy újra feltűnjön az égen. Emlékszem, még 2016-ban az Orion csillagképről készítettem az első fotómat az éjszakai égen, még a Huawei p9 lite telefonommal. A képen a téli Tejút egy része, és benne az Orion csillagkép és a halvány ködösségei látszódnak. Az Orion-csillagképet körülvevő pirosas ív alakú folt az ún. Barnard-ív. Távolsága nem túl jól ismert, a becslések 518 és 1434 fényév között szórnak, ezért az átmérőjére nézve is csak annyit tudunk, hogy kb. 100 és 300 fényév között lehet talán. E. E. Barnard fedezte fel 1894-ben, és egy kb. 2 millió éve robbant szupernóva lökéshulláma alakíthatta ki az ívet, ahogy maga előtt söpörte a hidrogénanyagot. Ez a szupernóva-robbanás lökhetett innen ki három másik csillagot is. — A kép elkészülte is hasonlóan kalandos volt, mint a Barnard-ív létrejötte. Délutános műszakot lerakva csütörtökön az utolsó jó időt kihasználva kibicikliztem Bocfölde és Sárhida közé, mert nem tudtam kihagyni a jó eget. Sajnos a jó ég mégsem volt annyira jó, mert fátyolfelhők azért átsodródtak a képen és ezt látni is lehet a középső sávban. A sok csillaggal meggyűlt a bajom. A ködösség nagyon nehezen jött elő az erős csillagmező miatt. Sajnos a csillagmező csökkentésével valamit elronthattam, mert kissé fura lett a kép, amit lehet látni, ha ha belenagyítunk. Használt objektív: Sigma 20 mm, f/1.4. Időpont: 2021. november 5. Helyszín: Bocfölde (Zala megye). Kamera: Canon 6D. Mechanika: Skywatcher Star Adventurer 2i. Expozíciós adatok: 11×150 sec ISO800-on.

Olvasd tovább

VCSE - Zselici Tejút - Schmall Rafael
VCSE – Zselici Tejút – Schmall Rafael

Kép készítésének dátuma: 2020. június 13. 22:30 UT

Kép készítésének helye: Kaposfő

Expozíciós idő: 75 sec x 9 panel

Érzékenység: ISO 3200

Képfeldolgozási lépések: Photoshop

Távcső és mechanika: 24 egyéb Star Adventurer

Kamera vagy detektor: Canon 6D nem átalakított

Vezetés: nem volt

Kómakorrektor: nem volt

Nyugodtság: 4

Átlátszóság: 4

Az összegyűjtött kilenc darab képet először illeszteni kellett PTGUI szoftverrel, majd utána jöhetett a Photoshoppal való feldolgozás.

A kép egyfajta hangulatfotó, mely a Zselic egyik legelőjén készült… Egy ehhez hasonló legelőn kezdődött minden, ami az “asztrotalálkozókkal” kapcsolatos… Valójában ezután jött az ötlet, hogy milyen jó lenne elmenni egy csillagászattal foglalkozó táborba.

A panorámakép idején az előrejelzések borultat adtak a térségre, de végül a szerencse győzött.

2018 augusztus közepén került megrendezésre a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor. A korábbi aggodalmakat teljesen feloszlatta az előrejelzések tüzetes vizsgálata, miszerint sok derült várható a tábor idején, néhány felfrissítő fronttal.
Ahogyan két évvel ezelőtt (2016-ban), úgy most is Zselickisfalud adott helyet a tábornak. Nagy előnye a helynek a kevés fényszennyezés. Csupán Kaposvár fényei zavarhattak be minimálisan. Az égbolt abszolút sötét a környéken, hiszen a déli horizont fele már nem voltak falvak, városok, amik bevilágítottak volna. A falunak a hátránya, hogy egy völgyben fekszik, így gyakori jelenség a pára és a köd. A másik hátrány a horizontot takaró fák, melyek azért kevesebb gondot okoztak. Illetve egy kis csavar volt a helyszínnel. Az utolsó este adott volt a lehetőség a Zselici Csillagpark területén az észleléshez, ahol se pára, se pedig a fák nem jelentettek problémát.
2018-ban is elég szép számban gyűltek össze a táborozók. Látványosabbnál látványosabb távcsövekbe lehetett belenézni. Ugyanúgy lehetett észlelni a Giabocini-Zinner üstököst, a Jupitert, Szaturnuszt, Marsot, egy 5 centis lencsés távcsővel, mint az 50 centis tükrös rendszerrel. Terítékre kerültek a mélyég objektumok is, mint például az M57, M31, M13, M15 (stb). Az asztrofotós szekcióban is szép számban születtek a fotók. Varázsló-köd / Stephans Quintett / Észak-Amerika-köd / Integető Szellemek / Írisz köd (stb).  A tábor egy látványos esemény köré szerveződött, ez pedig a Perseidák. Hullócsillagot rengeteget lehetett észlelni a holdfénymentes és a sok derült estének köszönhetően. Rengeteg meteor volt, közöttük sok nyomot hagyott.
Napközben előadások voltak, naprendszer kísérlet, kötetlen beszélgetések és kirándulások / strandolások. Meg lehetett figyelni, hogy hogyan készül egy távcsőtükör, illetve, hogy hogyan érkezett egy görgőfelhős zivatar (strandolás közben). Bárki, aki először vett részt egy ilyen táborban, szinte biztosan “megfertőződött” a csillagászattal és valószínűleg jövőre is jön.
VCSE - 2018. VCSE tábor fullldome - Schmall Rafael
VCSE – 2018. VCSE tábor fullldome – Schmall Rafael
A 2018-as táborból már nem maradhatott ki a teljes égboltot és előteret lefedő “fulldome panoráma“. 50 kép kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az elképzelést: egy egész érdekes előtérrel rendelkező, az égboltot átszelő Tejutat. A “halszem” jobb oldalán (nyugaton) az asztrofotósok foglaltak helyet, míg északon és délen, egész pontosan középen a hosszúfókuszú és nagy fényerejű Dobson távcsövek uralták az észlelőrétet (pl. 458/1900, 500/2000 stb). Délebbre a kisebb, könnyen mozgatható távcsövek erdeje foglalt helyet, míg balról (keletről) jöttek be a fő folyosón az óvatos “vöröslámpás” észlelők.
A fénykép Canon EOS 6D és Samyang 24/1.4 segítségével készült. Egy panel 24mm-en, ISO 10000-es érzékenységen, f/2-es rekesszel készült egész pontosan 10 másodpercig. Két expó között forgatni kellett a kamerát, mely miatt az előtérben már elmozdult egy-egy távcső, így nem sikerült tökéletesre az illesztés.

Az APOD mai felvételén Babak Tafreshi (Twan) fényképe látható.

VCSE - Mai kép - Tejút a Turkana-Tó felett
VCSE – Mai kép – Tejút a Turkana-Tó felett

A fotó 2013. novemberében készült Kenya északi részén található Turkana-tó partján. (A tavat 1888-ban a magyar Teleki Sámuel és az osztrák Ludwig von Höhnel fedezte fel. Ők Rudolf trónörökösről nevezték el. Ma használatos nevét csak 1975-ben kapta.)

Az asztrotájképen a lenyugvó Napot követő esti Tejút és a fénylő Vénusz látható.

Az APOD mai felvételén Jurij Beleckij asztrotájképe látható.

VCSE - Mai kép - Tejút és az éjszakai légkörfény
VCSE – Mai kép – Tejút és az éjszakai légkörfény

A szeptember 1-én készült felvétel a chilei téli éjszakai égboltot mutatja meg. A felvételkülönlegessége a kép közepén függőlegesen látható Tejút sávját közrefogó vöröses színű légkörfény, a légköri hullámok (angol neve a jelenségnek : airglow).

A légkörfény hazánkban sem sem lenne ritka jelenség. Azonban a megfigyeléséhez különösen sötét égre és kiváló átlátszóságra van szükség. Elsősorban hidegfrontok utáni éjjelen érdemes keresni, fotózni. Nagy érzékenység és/vagy hosszú záridejű feltétlen szükséges hozzá, hogy megörökítsük, de egy gyengébb fényképezőgép is alkalmas rá, ha pl. tudunk néhány perces vezetett képet csinálni.

A légkörfény a magaslégkörben (100 km) keletkező fotokémiai jelenség, spektruma szabálytalan és erősen változó időben és a földrajzi szélesség függvényében. A Napból érkező extrém tartományú (100-280 nm ) UV sugárzás hatására a ritka közegben kémiai reakciók alakulnak ki, s ezek nyomán szabadulnak fel a fénylést létrehozó fotonok. A sarki fénnyel ellentétben a légkörfény a bolygón bárhol észlelhető jelenség, de megjelenése lényegesen halványabb, s mivel a besugárzás hiányában az éjszakai égbolton nincs, ami tovább generálja, így az idő előrehaladtával intenzitása csökken. Színe legtöbbször jellegzetes zöld, néha pedig vörös. Szabad szemmel a színét csak extrém sötét helyről lehet látni.

A felvételen létható koncentrikus körökre emlékeztető mintázat a troposzférában lejátszódó meteorológia folyamatok és a mezoszférában terjedő légköri felületi hullámok kölcsönhatása. (Angolul ezek a hullámok a gravity wave nevet visleik, amelyek fordításkor nem keverendőek össze a gravitational waves-szel. A gravitációs hullámok az általános relativitáselmélet által megjósolt jelenségek, a felületi hullámok azonban a vízfelszínen terjedőhöz hasonló hullámok. Az angolban ez kevésbbé jobban meg van különböztetve: gravitational waves és gravity waves, magyraul gravitációs iléltve felületi hullámok.)