“Az asztrofotózás, és különösen a digitális asztrofotózás elterjedésével egész más képet kapunk a mélyég-objektumokról, mint amit évszázadokon át láthattak elődeink távcsöveikbe pillantva. Szerencsére napjainkban is sokan észlelnek vizuálisan, ám az asztrofotók zöme hosszú expozíciós időkkel készül és erős utómunkával kerül publikálásra. Az eredmény bár nagyon látványos, kevés köze van a távcsőben látottakhoz. Sok esetben okoz csalódást a kezdő távcsőtulajdonosoknak, hogy az okulárban látott mélyég-objektumok nem olyan fényesek, mint ahogy a fotókon látták, ráadásul a legtöbb teljesen színtelenül jelenik meg.

Ezzel az albummal szeretnénk közelebb hozni Messier listájának objektumait, fotóinkon és rajzainkon úgy láttatni azokat, ahogy amatőrtávcsövekben – némi kitartással – láthatjuk őket.”

A könyv hátsó borítóján olvasható a fenti, dőlt betűs szöveg, amely egyben definiálja is a könyv célját. A szerzők a Messier-katalógus összes objektumát észlelték 15-30 cm-es távcsővel. Rövid szöveges leírásaikat, rajzaikat közlik a könyvben. Külön értéke a műnek, hogy a Messier-katalógus objektumairól készített fényképeiket is közzéteszik, de az expozíciós időket olyan rövidre választották, hogy a fotók többé-kevésbé a vizuális látványt próbálják visszaadni: vajon mit láthat az objektumból az emberi szem. Ezt hasonlíthatjuk össze a könyvben azzal, hogy mit tudott a két tapasztalt észlelő ténylegesen megörökíteni rajzban.

A könyvnek minden amatőrcsillagász, különösen a kezdő észlelők polcán ott kellene lennie.

Várható megjelenés időpontja: 2022. április

A keményfedeles könyv ára még nem ismert, de elköteleződés nélkül előjegyezhető a vcse@vcse.hu e-mail címen. Az előjegyzőknek e-mailben küldünk értesítést a megjelenésről és a véglegesen meghatározott árról, ennek fényében dönthetnek a megrendelésről. A várható ár 2500-3000.- Ft lesz.

Varga György – Horváth Tamás: Vizuális Messier-kalauz

224 oldal

Kiadja a Vega Csillagászati Egyesület

Várható megjelenési időpont: 2022. április

Előszó: Dr. Csizmadia Szilárd (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt)

Előjegyzés: vcse@vcse.hu címen.

 

 

 

VCSE - Az M61 spirálgalaxis és benne az SN 2020jfo szupernóva vizuális észlelése - Rajz: Varga György
VCSE – Az M61 spirálgalaxis és benne az SN 2020jfo szupernóva vizuális észlelése – Rajz: Varga György

 

Rajz készítésének dátuma: 2020. május 10. 23:00 NYISZ

Kép készítésének helye: Vasszécseny

Távcső és mechanika: 300/1200 Dobson

Vizuális, rajzos észlelés.

Leírás:
Könnyen követhetőek a spirálkarok. A mag fényes, csillagszerű. A kelet felé forduló kar fényesebb, északi részén egy kiterjedt fényesebb csomó látszik. A nyugati kar lényegesen halványabb. Az SN 2020jfo szupernóva (két vonallal jelölve) valamivel fényesebbnek tűnik, mint a tőle délre levő előtércsillag.

Nagyítás: 190x
Látómező mérete: 25′
Szűrő: nem volt
Nyugodtság: 4/10
Átlátszóság: 3/5

2019. május 24-e van. Fehéren világítanak a még virágzó akácok az esti szürkület maradék fényében. Bár némileg hűvösebb van az ilyenkor megszokottnál, azért a levegőbe szippantva érezhető, hogy beindult a természet. A repce és a kamilla együttes hatása sajátos élménnyel gazdagít. Az égbolt látványa és a levegő illata összefonódva kerülnek emlékezetembe.

Búcsúzva a téli Tejúttól, fejünket felemelve immár kifele tekintünk Galaxisunk ablakán, a távoli űr világába.

Éjféltájt a zenit közelében van két lenyűgöző galaxis, az M51 és az M101. Ezek a csillagvárosok kedvelt célpontjai az asztrofotósoknak, hiszen kiváló rálátás nyílik spirálkarjaikra. Vizuálisan inkább az M51 népszerű. Ennek oka, hogy bár az M101 összfényessége 8 magnitúdó körül van, de egy teleholdnyi területen terpeszkedik el, így felületi fényessége meglehetősen alacsony. Az M51 összfényessége valamivel kevesebb, nagyjából 8,5 magnitúdó, ám ez a fénymennyiség harmadakkora átmérőjű égterületen koncentrálódik, ezért jóval könnyebben észlelhető.

Az M51, más nevén Örvény-galaxis 15 millió fényévre van tőlünk, így közeli szomszédunknak tekinthetjük. Valódi átmérője 50 ezer fényév, így hozzávetőlegesen feleakkora, mint a Tejút. (Újabb adatok szerint távolsága 23 millió fényév és így átmérője 76 ezer fényév. A Tejútrendszer átmérőjét régebben 100 000 fényévre becsülték, a halovány csillagok és gömbhalmazok alkotta külső részek nemrégen (2018) történt felfedezése óta 258 000 fényévre teszik – a szerk.) Messier 1773 októberében fedezte fel. Nagyon halvány ködnek írta le, melyben nincsenek csillagok. Amatőr távcsövekkel ennek a galaxisnak ismerhető fel legkönnyebben a spirálszerkezete. 1845-ben William Parsons (Earl of Rosse) észlelte először egyértelműen a karokat 180 cm-es fémtükrű távcsövével, ám korábban John Herschel és Smyth is érzékelték a gyűrűszerű struktúrát. Smyth úgy írta le, hogy olyan, mintha a Szaturnusz szelleme lenne, gyűrűivel, felülnézetből.

A galaxis könnyen megpillantható már a 9×50-es keresőtávcsővel is, de spirális természetét inkább csak 15-20 cm-es távcsövekben kezdi felfedni előttünk. Érdekességét tovább növeli fényes kísérőgalaxisa, az NGC 5195. Feltehetően a két csillagváros találkozása keltette árapály-erők alakították ki a most látható struktúrát.

VCSE - Az M51 csodálatos rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. - Varga György munkája
VCSE – Az M51 csodálatos rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. Az alsó spirális galaxis az M51, a felső csomó az NGC 5195. – Varga György munkája

 

VCSE - Az M51 begatívba fordítva az Aladin Sky Atlas-ból kivágva
VCSE – Az M51 és az NGC 5195 negatívba fordítva az Aladin Sky Atlas-ból kivágva

Az M101, másik nevén Szélkerék-galaxis egy 17,5 millió (újabb adatok szerint 21 millió – a szerk.) fényévre levő, úgyszintén figyelemre méltó objektum. A képen azonnal feltűnik jellegzetes aszimmetrikus formája. Messier nagyon halvány és különösen nagy ködként jellemezte, mely nem tartalmaz csillagokat. Sötét égbolt alól ezt az objektumot is megláthatjuk akár binokulárral is. Távcsőben első pillantásra csak egy nagy, diffúz folt látszik, de a türelmes észlelőnek felfedheti számos érdekességét. 10 cm-es távcsővel, kis nagyítással már szép látvány. Fényszennyezéstől mentes helyekről, kitartó észlelők már ekkora objektívátmérővel is megsejthetik két legfényesebb karját.

Az észlelés éjszakáján először az M51-et állítottam be a 300/1500-as látómezejébe. Korábban már számtalanszor megfigyeltem, de ezúttal nem csak egy futó pillantást vetettem rá, szerettem volna több időt áldozni rá. 62x-es nagyítással kezdtem. Kicsinek éreztem, ezért növeltem 107x-esre. A galaxis még mindig fényesen látszott és már sokkal jobban lehetett tanulmányozni. Még rövidebb fókuszú okulárt tettem a kihuzatba, elérve a 170x-es nagyítást. Nem éreztem úgy, hogy jobban látszódtak volna a karok, de már jelentősen halványodott a kép. Visszatértem a 14 mm-es okulárra. Először csak néztem az okulárba anélkül, hogy koncentráltam volna. Ültem az észlelőszéken és szoktattam a szemem. Ahogy teltek a percek, már egyre könnyebben tudtam követni a karokon belüli fényváltozásokat. Elővettem egy üres észlelőlapot és felvázoltam a látómezőt. Csak a jellegzetes csillagalakzatokat tüntettem fel. Nem célom a leghalványabb háttércsillagok ábrázolása. A galaxis fényes részeinek vázlata hamar elkészült, de a legfinomabb részletek nehezen bontakoztak ki. Több időre és koncentrációra volt szükség, hogy néhány múló pillanatra láthatóvá váljanak, majd újra eltűnjenek. Gyakorlatilag így kellett végigpásztázzam, elfordított látással az objektum teljes felületét. Már fél órája rajzoltam, de még mindig felvillantak néha új részletek. Éreztem, hogy fáradok, ezért tartottam egy rövid pihenőt.

Felkeltem a székről, megettem egy banánt, sétáltam kicsit, közben élveztem a téli éjszakákhoz képest enyhe levegőt. Hamar visszacsalogatott az okulár. Alaphelyzetbe állítottam az ekvatoriális platformot és folytattam a megfigyelést. A pihentetés jót tett, jobban összeállt a galaxis összképe. Most már inkább csak szövegesen egészítettem ki a rajzot, hogy megkönnyítsem a későbbi kidolgozást. A következőket jegyeztem le: az M51 magja kerek, közepe felé fokozatosan fényesedik, de nincs csillagszerű magja. Kísérője, az NGC 5195 alig valamivel halványabb, ennek csillagszerű a magja. Alakja kicsit Thor sisakjára emlékeztet, mert mintha szárnyai lennének. A kísérő magjától keletre egy sötét porsáv látszik. A leghalványabb részletek csak pillanatokra rajzolódtak ki, és olyan érzés volt, mintha a spirálkarokon végigfutna egy fényimpulzus, így rajzolva ki azokat.

Úgy éreztem, az adott körülmények között (szabadszemes határmagnitúdó ~5,5) nem tudtam már többet kihámozni a látványból, ezért átirányítottam a csövet az M101-re. 24 mm-es okulárral vázoltam fel a látómezőt. Az észlelés módszere megegyezett a korábbival, de itt jóval gyengébb volt a kontraszt. CLS szűrővel javult a látvány. (A CLS szűrők főként a fényszennyezés szűrésére alkalmasak, ezen felül nemcsak az OIII és H-béta, de a H-alfa vonalon is áteresztenek. – A szerk.) Később a 14 mm-es okulárt is használtam a részletek előcsalogatásához, de már szűrő nélkül. Halvány, de hosszan elnyúló spirálkarok derengtek elő, a fotókról ismert aszimmetrikusság is jól kivehető volt. Három fényesebb csomó volt látható a tekeredő ösvényeken. A részletek rajzolása még nehezebb volt, mint az M51-nél, mégis az volt az érzésem, hogy több a rögzíthető részlet. A mag viszonylag kompakt, nincs csillagszerű magközpont, viszont egyértelműen megnyúltnak mutatkozik. A karokban három fényes csillagkeletkezési régió különösebb nehézség nélkül észrevehető. Fotókkal összehasonlítva a rajzot észrevehető, hogy a spirálkarok a mag közelében a valóságban máshogy tekerednek, mint ahogy én láttam. A halvány részletek bizony megtréfálják néha az érzékelést.

VCSE - Az M101 rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. - Varga György munkája
VCSE – Az M101 rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. – Varga György munkája

 

VCSE - Az M101 negatívban, az Aladin Sky Atlas-ból kivágva
VCSE – Az M101 negatívban, az Aladin Sky Atlas-ból kivágva

Mindkét objektumot kb. egy-egy órán keresztül figyeltem meg. Így tárultak fel részleteik, és így rögzült még jobban látványuk. Sok másik mélyég-objektum is többet érdemel egy rövid pillantásnál. Hosszan vizsgálva őket tudjuk igazán fejleszteni megfigyelési készségeinket.

Felhasznált irodalom:

O’Meara S. J. (1998): Deep-Sky Companions – The Messier Objects

A sorozat korábbi részei itt olvashatók:

Irányfény: mielőtt a Hattyú elszáll… – Varga György

Irányfény 2.: Bújócska az Orionban – Varga György

Irányfény 3: Kabátpróba – Varga György

E sorokat 2017. november végén írtam eredetileg – ekkortájt már nem éri meglepetés az embert, hogy fagyosak az éjszakák. Mégis, gyakran elkövetett hiba, hogy alábecsüljük a hideget és nem öltözünk fel megfelelően. Hamar elmegy a kedv a megfigyeléstől, ha nincs meg a komfortérzet, ezért kell biztosra menni.

Készülök a télre. Az új zoknim és hótaposóm már bizonyított egy korábbi mínuszos éjszakán, most az új télikabát került górcső alá. Már a pénteki előrejelzés biztató volt: vasárnap késő estére tisztulást írt. Ennek reményében szabadságot vettem ki hétfőre, hogy az éjfél körüli holdnyugtát követően kitelepülhessek szokásos megfigyelőhelyemre. A délutáni alvásnak köszönhetően könnyű volt az ébredés fél 12 körül. Az ég valóban kitisztult!

VCSE - Időjárás - sat24.com
VCSE – A felhőzet megnyílása a nyugati országrészben 2017. november 27-én hajnalban – Forrás: sat24.com

Betettem az autóba a 100/500-ast is, mert volt egy-két célpont, amit mindenképp szerettem volna azzal is megnézni. Az előre elkészített lista szerint az Orion, a Nagy-Kutya, a Hajófara és az Egyszarvú csillagképek területén volt a legtöbb megfigyelnivaló. Kiérve a helyszínre örömmel láttam, hogy átlagon felüli az átlátszóság és a csillagok vibrálása is mérsékelt volt. Megkezdtem a 300-as Dobson felállítását. Először az ekvatoriális platformot igazítottam be a Sarkcsillag irányába. Ezután jött a zsámoly, majd a tubus, amire felaggattam a szokásos extrákat: szabályozható ledes világítás, ventilátoros tükörhűtés, valamint okulár-, keresőtávcső- és segédtükör-fűtés. (Utóbbiak nélkül rövid lenne az észlelés ilyen körülmények között. A párásodás télen is probléma, sőt, ilyenkor a lehelet könnyen rá is fagyhat az optikákra.) A zöld lézer célzó ezúttal a 100/500-asra került. Még egy gyors jusztírozás és kezdődhetett a megfigyelés.

Az átlátszóság tesztelésére az Orion keleti övcsillaga (Alnitak) feletti NGC 2024 ködöt állítottam be először a 30 centissel. A közeli fényes csillag és a viszonylag alacsony felületi fényesség miatt ez egy jó alany az égbolt minőségének megállapítására. Ezúttal fantasztikusan látszódtak benne a sötét hasadások. Kicsit délebbre vettem az irányt, és a Lófej-ködöt (B 33) hoztam a látómezőbe. Próbáltam a lófej alakot meglátni, de sajnos most is csak egy kerek „beharapás” látszódott az IC 434 ködfüggönyébe.

VCSE - Alnitak
VCSE – Az Alnitak környéki ködök. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 3,45°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

Folytatva az utat délre az Orion köd alatti Kulcslyuk-köd (NGC 1999) következett. Próbáltam erősen felnagyítani, hogy a kulcslyuk forma jobban kivehető legyen, de az 500x-os nagyítás soknak bizonyult ennél a nyugodtságnál, és egy megnyúlt sötét foltnál jobbat nem tudtam kihozni a témából. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve rámozdítottam az M 42-re a csövet ugyanezzel a nagyítással, konkrétan a Trapéziumra. Érdemes kipróbálni! Főleg, amikor OIII szűrőre váltottam, nagyszerű, hálós szerkezet terpeszkedett keresztül a látómezőn, és egyáltalán nem volt halvány. Na de ennyi elég volt bemelegítésnek.

Az első objektum a listámon az Sh2-308 szupernóva-maradvány volt. (A Sharpless-katalógusról bővebben itt lehet olvasni.) Könnyű rátalálni, a Nagy Kutya közepe táján van. OIII szűrővel szépen látszódott, ahogy egy kb. negyed körív észak felé fokozatosan halványul. Sokkal könnyebb látvány, mint az Ikrekben levő IC 443 csillagmaradvány. Kipróbáltam a 100/500-assal is. Ugyanúgy követhető volt az ív OIII-mal, csak halványabb volt. Ha már a lencsés került a kezembe, megnéztem az IC 2177 ködkomplexumot. A 24 mm-es okulárba belefért a komplett ködösség, a csomókkal, és a környező nyílthalmazokkal együtt. Bár nem volt olyan részletes a látvány, mint a 300-assal, mégis jobban tetszett így, hogy az egész belefért egyszerre a látómezőbe.

VCSE - Sh2-308 - Aladin
VCSE – Az Sh2-308 szupernóva-maradvány a Nagy-Kutyában. Figyeljük meg, hogy még negatívba átfordítva is a nagytávcsöves képet, milyen halovány a ködösség. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 2°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

 

VCSE
VCSE – A Sirály-köd és környéke. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 4,5°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

Nagy távcsővel vizsgálva kitűnik, hogy egy 3°-os égterületen egész sok mélyég-objektum zsúfolódik össze. Csillaghalmazok és ködösségek birodalma ez. A külföldi írásokban Sirály-ködként elhíresült gázköd hazánkban nem népszerű, pedig -10 fok körüli deklinációja még egészen barátságosnak mondható. Valójában több különálló ködöt különböztethetünk meg. Némelyik reflexiós tulajdonságokkal bír, másoknak erős H-emissziója van, vagy éppen az OIII vonalak hullámhosszán sugároznak erősebben. Maga a „sirály” az IC 2177. Nagy kiterjedése és alacsony felületi fényessége nem teszi könnyű célponttá, könnyen el lehet siklani felette. Ennek déli végén van a Ced 90, ami viszont már kis távcsövekkel is jól kivehető egy csillag körüli ködpamacs formájában. A sirály úgymond feje az Sh2-292, ami jól reagál a H-béta szűrőre. Egy sötét porsáv szeli át, ami látszik is a 300-as Newtonnal. Az NGC 2327 egy reflexiós köd. Jelentősebb nyílthalmazok az NGC 2343, az NGC 2335, a Cr 465 és Cr 466. A terület hatékony vizsgálatához nem árt a nagy látómező, a mélyég-szűrők használata pedig elengedhetetlen.

Maradva a 10 centisnél, átfordítottam a Perzeusz irányába a csövet és megpróbáltam meglátni az Sh2-216 óriás planetáris ködöt. A fotók alapján nem számítottam rá, hogy ilyen „könnyen” megpillantható lesz – persze csak szűrővel. Lelkesen ráállítottam a 300-ast is, de azzal csak bizonytalanul látszódott enyhe fénylésként, holott a 100/500-asban 21x-es nagyítással szépen jött egy hosszúkás folt. Ezúttal győzött a nagy látómező.

VCSE
VCSE – Az Sh2-216 extrém nagy méretű planetáris köd. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 4,5°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

A nagy látótér erejében bízva, a Barnard-ív (Sh2-276) következett. Láttam már korábban is mindkét távcsövemmel, de ilyen szépen még nem bontakozott ki, mint most a 100/500-as 3,3°-os látómezejében, H-béta szűrővel. Jól lehetett követni az Orion-ködnél délebbi deklinációig is. Legfényesebb része mellett szépen kiegészítette a látványt az NGC 2112 nyílthalmaz, ami egy felbontatlan, kerek foltként tűnt elő.

Innen északkeletre indultam és pillanatokon belül a Rozetta-köd (NGC 2237) lebegett a látómezőben. Gyakran fotózott objektum, az unikornis sztárja, vizuálisan mégis ritkábban észlelik. Kár, mert megfelelő körülmények között lenyűgöző tud lenni. Ez alkalommal is OIII szűrővel fényképszerű volt még a kis lencsésben is. Itt is igaz volt, hogy a nagy látómező adott valami pluszt. A 300-assal bár sokkal több a részlet, de teljesen kitölti a köd az 1,1°-os látómezőt, így nem mutatkozik meg pompás alakja.

Tovább folytatva a kalandozást a Dobsonnal, néhány kevésbé izgalmas diffúz köd (Sh2-307) planetáris köd (IC 418, IC 2149, NGC 2452) és nyílthalmaz (NGC 2453) után megkerestem az Sh2-311 diffúz ködöt, a Hajófarában. Egy új kedvenc lett azonnal. Legmarkánsabb része egy fényes, kerek folt, benne sötét mintázattal. Ettől északkelet felé egy szép nyílthalmaz (NGC 2467) van, valamint további halványabb ködcsomók. Kicsit emeltem is a nagyításon (107x), hogy jobban jöjjenek az apróbb részletek. Miközben gyönyörködtem a látványban, egy hullócsillag szelte át a látómezőt és hagyott is egy kb. 5 másodperces nyomot. Egyébként meglepően sok hullócsillag tűnt fel az égen a hajnal folyamán. Jellemzően nagyon gyors mozgásúak voltak, közepesen fényesek és valahonnan a téli hatszög területéről jöttek.

VCSE - NGC 2467 - Aladin
VCSE – Az NGC 2467 emissziós köd és nyílthalmaz. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 1,3°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

Ez lett a vége a megfigyelésnek, mert a következő jelölt megkeresését már elkezdték zavarni a beúszó felhők. Úgy döntöttem, pakolok. Elégedett voltam a körülményekkel és az új kabáttal is. Jól tartotta a meleget. Még az éppen nem használt okulárokat is be tudtam tenni nagyméretű hálós belső zsebeibe, hogy kevésbé párásodjanak, ha hirtelen más nagyításra térnék át. Az okulárfűtésnek kell pár perc, míg átmelegíti az okulárt, így ezt az időt tudtam gyakorlatilag 0-ra csökkenteni. A pakolás befejeztével hajnali négy óra körül be is felhősödött.

A sorozat első része.

A sorozat második része.

A sorozat első része ide kattintva olvasható.

VCSE - A Sh2-91 szupernóva-maradvány negatív fotón. A szupernóva-maradvány a kép közepétől balra húzódó halvány csíkszerű alakzat. - Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml
VCSE – Az Sh2-91 szupernóva-maradvány negatív fotón. A szupernóva-maradvány a kép közepétől balra húzódó halvány csíkszerű alakzat. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 1,7°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

2017. november 14-ét írunk. Egy hidegfrontot követően a délutáni órákban kitisztult az ég. Igézően kék volt, szinte már napközben éreztem, hogy bizseregnek a pálcikáim. Nagy reményekkel vártam az estét, ugyanis még el akartam csípni a Hattyú csillagkép egy kevésbé ismert szupernóva-maradványát, az Sh2-91-et. (A Sharpless-katalógusról bővebben itt lehet olvasni.)

VCSE
VCSE – Műholdkép az időjárási helyzetről – (Forrás: https://hu.sat24.com/hu/hu)

Nem sokkal a sötétedés kezdete után elindultam szokásos észlelőhelyemre. A helyszín Szombathelytől délkeletre található, légvonalban kb. 10 km-re. Ez pont elég ahhoz, hogy a város fénybúrája csak az északnyugati égboltot terítse be. Északkelettől keleten át a nyugati irányig csak kisebb települések vannak a közelben, fényszennyezésük nem jelentős. Fa, vagy egyéb, a körpanorámát akadályozó tereptárgy nincs a közelben.

Összeraktam a 300-as Dobsont és vártam, hogy beálljon a teljes sötétség. A Tejút már jól látszódott, de még világos volt a a háttér. A nappal oly sok reményt keltő kék ég a napszálltát követően már nem volt annyira ígéretes. A Sarkcsillag körüli összehasonlító csillagok alapján a szabad szemes határt 5,5-6 magnitúdó közöttire becsültem. Ekkor már tudtam, hogy nem ez lesz az ideális este a halvány Sharpless-féle ködösség megfigyelésére. Azért tettem egy próbát.

A Hattyú nyakánál található ez az ősi szupernóva-maradvány. Az Sh2-91 állítólag 30 000 éves, így kb. négyszer idősebb a jól ismert Fátyol-ködnél. Könnyű megtalálni, legalábbis a helyét. A φ Cygni csillag mellett található a legfényesebb filament, de a többi száldarab több fokos területen oszlik szét. Én csak a legfényesebb szegmenssel próbálkoztam. Úgy tűnt, mintha három fényesebb csillagot összekötne egy nagyon halvány ködszál. De a látvány annyira gyenge volt, hogy nem erőltettem a témát.

Jobb körülményeket keresve olyan égterületeket kezdtem el vizsgálni, amik a zenit közelében voltak. Az 1 Arietis csillag körül levő objektumok közül utólag sikerült beazonosítani az NGC 678, NGC 680, NGC 691 és NGC 697 galaxisokat. Az NGC 694 is minden bizonnyal bent volt a látómezőmben, de a gyenge nyugodtság és a nem túl nagy nagyítás (107x) nem fedte fel galaxis mivoltát, csillagnak nézhettem.

VCSE - 1 Arietis - aladin
VCSE – Az 1 Arietis körüli galaxisok. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 1,7°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

Felfedező körutamat a Cefeuszban folytattam. Rálestem a Ced 214 emissziós ködre, ami meglepően fényesnek bizonyult, bár sok részletet nem mutatott. Ugyanebben a csillagképben felkerestem az Sh2-142-t, nem hivatalos becenevén a Varázsló-ködöt. Vizuálisan egyáltalán nem emlékeztet varázslóra, de másra sem. Inkább úgy írnám le, hogy az NGC 7380 nyílt halmaz csillagai ködbe burkolóznak.

(A szerk. kiegészítése: itt egy nyílthalmazt és egy ködösséget láthatunk egyszerre. A nyílthalmaz csillagai még ma is születnek a köd anyagából. Az Sh2-142 jelölés egyértelműen a ködösségre vonatkozik csak. A szakirodalom nem egységes, mire is vonatkozik az NGC 7380 jelölés: egyesek csak a nyílthalmazra veszik, mint ahogy a szerző, Varga György is. Mások a ködre és a nyílthalmazra együttesen értik az NGC-jelölést, mint ahogy tette pl. Ágoston Zsolt is egy más helyen, vagy teszi azt a wikipédia és annak nyomán sokan mások. Az eredeti NGC-katalógusban Dreyer csak a nyílthalmazt értette NGC 7380 alatt, a modern NGC-katalógus azonban a ködösséget és a nyílthalmazt együtt érti alatta. A zavar oka tehát az, hogy a modern NGC-katalógus kiterjesztette a régi NGC-katalógus értelmezését. A legjobb, ha a modern katalógusokat használjuk, de a régi használata sem hiba. A nyílthalmazra és a ködösségre együtt is lehet használni az NGC 7380 és a Varázsló-köd nevet, és csak a nyílthalmazt értve alatta szintén jó – attól függően, melyik NGC-katalógusról beszélünk…)

Ezután a Kassziopeia felé vettem az irányt, továbbra is kihasználva a zenit adta jobb lehetőségeket. A κ Cassiopeiae csillagtól északra egy érdekes dologra bukkantam. Négy csillagcsoport került a távcső kevesebb, mint egy fokos látómezejébe. Az NGC 146, az NGC 133 és a King 14 nyílthalmazok, míg a Pothier 7 egy aszterizmus.

Úgy éreztem, itt az ideje, hogy rajzoljak is egyet. Ehhez egy viszonylag egyszerű, de azért látványos galaxist kerestem. A választás az NGC 891 galaxisra esett, az Androméda csillagképben. Hatalmas, éléről látszó spirálgalaxis, feltűnő, vastag porsávval. Viszonylag fényes, így érdemes nagyobb nagyításokkal is próbálkozni, úgy a porsáv még markánsabb megjelenésű.

(A szerk. megjegyzése: érdemes a rajzot az itt található fotóval összehasonlítani és a csillagokat beazonosítani.)

 

VCSE - Az NGC 891 extragalxis rajza - Varga György munkája
VCSE – Az NGC 891 extragalxis rajza – Varga György munkája

A rajzolást követően láttam, hogy már észlelhető az Orion is, legalábbis az északabbi részei. A térképemen találtam egy planetáris ködöt (Abell 12), amit viszonylag fényesnek jelölt az atlasz, közvetlen a μ Orionis mellett. Gondoltam, rápróbálok.

Rögtön 214x-es nagyítással kezdtem. A csillag olyan fényes volt, hogy látszottak a segédtükör tartólábak okozta diffrakciós tüskék. Planetáris ködöt nem láttam. OIII szűrőre váltottam, és azonnal megjelent közvetlenül a csillag mellett, szinte azzal érintkezve egy kerek, egyenletes fényű folt. A szűrő hatékonyan elnyomta a csillag erős fényét, így előbújt rejtekéből ez a meglepően fényes és méretét tekintve sem kicsi planetáris.

VCSE - Rajzos észlelés az Abell 12 planetáris ködről és környezetéről - Varga György munkája
VCSE – Rajzos észlelés az Abell 12 planetáris ködről és környezetéről – Varga György munkája

Rajz az Abell 12 planetáris ködről.

A szituáció kicsit az NGC 404 és a Mirach esetére emlékeztet („Mirach szelleme” az Andromédában), de itt sokkal szorosabb a pár. A csillag „zavaró” közelsége miatt érthető, hogy nem szerepel az objektum sem a Messier, sem az NGC és IC katalógusokban. Ennek ellenére mindenkit biztatok, hogy figyelje meg ezt az objektumot. Internetes források szerint könnyen észlelhető már 10 cm-es távcsővel is. Én még nem kerestem meg a 100/500-asommal, de legközelebb tenni fogok egy próbát. Ne feledjük, mélyég-szűrőkkel könnyebb dolgunk lesz!

VCSE - Abell 12 helye - Guide 9
VCSE – Az Abell 12 planetáris köd a képen jelölt μ Orionis mellett található. – A térkép a GUIDE9 szoftverrel készült.