A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.
A Nap májusban 5:00 (NYISZ) körül kel, 20:15 (NYISZ) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed május 3-án, újhold május 11-én, első negyed május 19-én, telehold május 26-án lesz.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. május 15-én este 21 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
2021. április első napján nemigen volt kedve senkinek sem bolondozni… Az ország és a világ nagy része még mindig a járvány szorításában vergődik, de a kultúra (amely terület a megszorítási intézkedések legnagyobb vesztesei közé tartozik) egyes ágazatai már felocsúdtak az első sokkból, és az online térbe áthelyezve próbálják küldetésüket tovább szolgálni.
VCSE – Daraboshegy, VEGA’14 (2014. évi) tábor csoportképe. Vidáman integetnek a résztvevők az égbolt alól mindenkinek – Fotó: Schmall Rafael
Így történt ez a csillagászattal is. Az elmúlt 1 év során több csillagászati civil szervezet is igyekezett valamilyen szinten tevékenységét folytatni az éppen érvényben levő korlátozások által megengedett határok maximumáig elmenve – majd 2020. november 11-től a teljes lezárás után sokan ügyesen alkalmazták az online térbeli lehetőségeket.
2021. február 12-én, 13-án, és március 7-én, Zalaegerszeg-Jánkahegyen és Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, mely az Sh2-240 jelzésű, más nevén Spagetti-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, illetve Samyang 135 mm f/2 objektívre rögzített ASI294 hűtött csillagászati kamerával és Optolong L-enhance szűrővel készült, f/5 rekeszen 35×360 s, míg f/2,8 rekeszen 130×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 3200 és Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, Topazlabs DeNoise (Mezei Balázs segítségével) és Photoshop szoftverek segítségével történt.
Ágoston Zsolt – Sh2-240 Spagetti-köd – VCSE
Ez az leghalványabb mélyég-objektum, amit fotóztam; összesen 11 órányi expozíciót gyűjtöttem össze a három fok kiterjedésű szupernóva-maradványról, mely Simeis 147 megjelöléssel is ismert. A Szekeres csillagképben található, megközelítőleg 3000 fényév távolságban. Átmérőjét 150 fényévre becsülik, egy 40 000 éve történt szupernóva-robbanás maradványa. A felrobbant óriáscsillag neutroncsillaggá összeomlott magja nagy sebességgel hagyhatta el a szupernóva-maradvány központját, jelenleg is gyorsan forgó pulzárként szeli át a világűrt.
1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban, egy 65 cm átmérőjű Schmidt-Cassegrain távcsővel.
Stewart Sharpless-ről itt lehet olvasni – az ő katalógusában is megjelenik ez a köd.
Fridrich János – Messier 33 (M33, Triangulum-galaxis) – VCSE
Egy vegyítést csináltam: a 2019-es vezetés nélküli, átalakítatlan fényképezővel készült képeket vegyítettem a 2020-as vezetett és átalakított géppel készült képekkel. Feldolgozás terén főleg a részletekre fektettem a hangsúlyt. Sajnos a mechanikám nem igazán képes a hosszú expozíciós idejű pontos vezetésre, így magasabb ISO értéken kellett a képek majd’ felét felvennem. Az elkészült kép manuális exponálás mellett is több mint 7 órányi össz-expó idővel rendelkezik, ez eddig a legmunkásabb és legtöbb odafigyelést igénylő objektumom.
Kép készítésének dátuma: 2019. október 28.: 71 db, 2020. szeptember 15. – október 15.: 182 db
Kép készítésének helye: Ság-hegy
Expozíciós idő: 71×60 sec, 182×120-150 sec
Érzékenység: átlagosan ISO 3200
Képfeldolgozási lépések: Deep Sky Stacker, Photoshop
Távcső és mechanika: 200/1000 Newton
Mechanika: EQ-5 GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 1300D, Canon EOS 4000D
Vezetés: Lacerta MGEN
Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/5
A csillagászat történéseit figyelemmel követők néhány hete találkozhattak a hírrel, hogy Szabó Zsófia Marianna tagtársunk, az ELTE TTK csillagász mesterszakos hallgatója távcsőidőt nyert az Európai Nagyon Hosszú Bázisvonalú Interferométer Hálózatra (EVN). Vizsgálatának tárgya a csillagkeletkezést kísérő mézer emisszió megfigyelése egy kettős rendszerben.
A nyertes pályázat apropóján Zsíros László Róbert beszélgetett Zsófival a Szertár podcastben. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miért újszerű ez a megfigyelés vagy arra, hogyan lett egy nemzetközi kutatás vezetője még az MSC diploma megszerzése előtt, akkor hallgassátok meg a beszélgetést!
