Az alábbi két vizuális észlelés a VEGA ’23 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból és a TUTY-projekttalálkozón készült.

Az NGC 404 galaxis (a LM közepe táján) a Mirach nevű fényes csillag alatt. Rajz: Román Dávid
Az NGC 404 galaxis (a LM közepe táján) a Mirach nevű fényes csillag alatt. Rajz: Román Dávid

A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 404 extragalaxis, vagy más néven a Mirach szelleme, ami igen közel található a Mirach csillaghoz (2 magnitúdós, β Andromedae, mindössze 7 ívpercre van a 11,2 magnitúdós galaxis ettől a csillagtól), ezért nem is könnyű megpillantani. Pici, halvány, elnyúlt ködösségként volt megfigyelhető.

Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.19.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3

Az NGC 404 egy ún. lentikuláris mezőgalaxis, kb. 10 millió fényévre tőlünk. W. Herschel fedezte fel 1784-ben. Mérete picit kisebb, abszolút fényessége picit nagyobb a Kis Magellán Felhőénél. Más, hasonló típusú galaxisokhoz képest nagyon gazdag semleges hidrogénben, amelynek többsége a galaxis körüli nagy gyűrűkben van. Közepén és a külső részeiben ma is folyik benne kis ütemben a csillagkeletkezés. Az NGC 404 valaha spirálgalaxis lehetett, de a vizsgálatok szerint kb. 1 milliárd évvel ezelőtt egy vagy több másik galaxissal egyesült, és lentikulárissá (lencse alakúvá) vált. Talán van a közepén egy nagyon nagy tömegű fekete lyuk néhány tízezer naptömeggel. Az NGC 404 egyben a LINER-galaxisok közé is tartozik. Bouchard, A.; Prugniel, P.; Koleva, M.; Sharina, M. (2010). “Stellar population and kinematics of NGC 404”. Astronomy & Astrophysics. 513: A54. arXiv:1001.4087 (Cs. Sz.)
Az NGC 6781 panetáris köd a Sas-ban. Rajz: Román Dávid
Az NGC 6781 planetáris köd a Sasban. Rajz: Román Dávid

Leírás

Az NGC 6781 a 13 cm-es tubusomban egy halvány kis planetáris köd a Sas csillagképben, a megpillantásában sokat segített a OIII szűrő.

Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.15.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3
Szűrő: OIII szűrő

Az NGC 6781 1788 óta ismert; távolsága a Naptól kb. 1500 fényév. A 11,4 magnitúdós, 1,9 ívperces, tehát nagy látszó méretű planetáris közepesen nehéz egy 13 cm-es távcsőnek. A 0,44 fénysugarú, vagyis a Neptunusz Nap körüli pályaméretét jó kilencszázszor felülmúló, hordó alakú ködre feltehetően felülről, a hordó elülső fenekéről nézünk rá. A planetáris ködöt létrehozó vörös óriás (pontosabban egy aszimptotikus óriásági csillag) eredetileg 2,5 naptömegű lehetett, és élete végén 0,41 naptömegnyi gázt és 1,53 naptömegnyi port lökött ki: ez alkotja ma ezt a ködösséget. A 17 magnitúdós központi csillagot vizuálisan nem lehet látni (legalább 65 cm-es távcső kellene hozzá), de fotografikusan kisebb műszerrel is megörökíthető. Érdekesség, hogy a fehér törpe központi csillagtól 5000 Csillagászati Egységre egy M típusú, fősorozati törpecsillag kering. E planetáris köd korát 9400 évre becsülik. A rajz jól visszaadja, milyen halvány objektumra számítsunk 13 cm-es távcsőben. (Cs. Sz.)
A Mare Imbrium Hegyi Zoltán Imre rajzán
A Mare Imbrium Hegyi Zoltán Imre rajzán

A rajz ég alatt készült vázlat utólagos kidolgozásával született, saját fénykép segítségével. A fényképet a SW 90/900 refraktorral, 15 mm-es GSO Plössl okuláron át, Samsung mobiltelefonnal készítettem (egy kép). Az észleléshez használtam a Hino 60/800-as refraktorát is, 10 mm-es Baader ortho okulárral.

Távcső: SW 90/900 refraktor, 10,5 mm Lacerta PFF okulár, nagyítás: 86x

Időpont: 2023.10.22.

Helyszín: Budapest

Átlátszóság: 2

Nyugodtság: 8

Mechanika: AZ Pronto

A Mare Imbrium (Esők tengere) nevével ellentétben egy bazaltmező a Hold felszínén. A Mare Imbriumot egy 250 km-re becsült kisbolygó becsapódása hozta létre a Kései Heves Bombázás (Late Heavy Bombardment) során, a keletkezett medencét pedig a holdi lávakiömlések feltöltötték. Az uránium izotóparányainak mérésével a láva korát 3,9 milliárd évesre becsülik (sőt, egészen pontosan 3922 ± 12 millió évre), ekkor keletkezett tehát ez a holdtenger. A holdtenger széleit több hegylánc határolja.
A Plato-kráter Hegyi Zoltán Imre rajzán
A Plato-kráter Hegyi Zoltán Imre rajzán

Leírás

Látványos, lávával félig feltöltött kráter a Montes Alpes ívén, északra. Szerettem volna a tágabb környezetével együtt lerajzolni, de a feladat túl nagynak bizonyult, így a kisebb rajzra koncentráltam, a látómező középső, nagyjából 10′-es részét szeretem volna lehetőleg pontosan láttatni. Használtam Moon & Skyglow 50% szűrőt.

Távcső: SW 90/900 refraktor, 2,25x Barlow, 18 mm Baader ortho, nagyítás: 112,5x

Időpont: 2023.06.26.

Helyszín: Budapest

Átlátszóság: 3

Nyugodtság: 9

Mechanika: AZ Pronto

A 101 km átmérőjű Plato-kráter 3,84 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. A kráterben számos tranziens holdjelenséget véltek megfigyelni, de többek véleménye szerint ezek a fényfelvillanások, szokatlan színek, elhomályosodások nem gázkitörések, lávakiömlések voltak, hanem csak a rossz légköri viszonyok és a Nap állásszögének kombinációja által keltett optikai csalódások.

(Szalontai Tibor írása)

 Az elmúlt hónapok borult, vagy csak felhőrésekkel megszakított időjárása után már alig vártuk, hogy egy holdtalan és derült éjszakán közösen észlelhessünk!

Február 14-én felmerült annak a lehetősége, hogy szerdán tiszta égbolt várható és Vizsi Csaba elkezdte a közelben lakó, rendszeresen észlelő tagtársakat, köztük engem is hívni egy a VCSE kávási észlelőbázisára szervezett közös megfigyelésre.

Véletlenül úgy adódott, hogy aznap munka után haza tudtam jönni Zalába, de pont nem voltak otthon műszereim, csak az okuláros kofferem. Pontosabban tubus még akadt volna, mert a Makszutov 127/1500-as otthon, de az állványaim és a mechanika fejeim a bécsi legénylakban, a nagyobb 10”-os Dobson távcsövem, meg a 20×80-as binokulárom a mikekarácsonyfai hétvégi házamban voltak. A 12”-os Flex-tube pedig még építés alatt áll, az talán a nyári táborra lesz majd bevethető állapotban.

Így megkérdeztem Csabát, hogy tudna-e nekem egy vizuális megfigyelése alkalmas műszert is magával vinni?

Szerencsére, pont a lányánál, Emíliánál van az Egyesület 150/1200-as Dobsonja, amit rendelkezésemre bocsátottak.

Ágoston Zsolt és Csaba már szürkületkor kitelepültek, mert Csaba fotózni akart, amihez a rendszer összeállítása időigényesebb.

Zsolt most a 82×25-ös, 90°-os prizmás binokulárjával települt ki.

Úgy este 7 óra után pár perccel érkeztem meg Kávásra, s mivel most csak a megfigyelőszékemet és az okuláros kofferem kellett felvinnem, pillanatok alatt készen álltam az észlelésre.

Csaba már odakészítette nekem az egyesületi 6”-os (f/8) Dobsont. Rögtön a nyugati látóhatárhoz közelítő Vénuszt választottam első célpontomnak.

Kora este a Vénusz még egész február hónapban megfigyelhető volt, a Holdhoz hasonló fázisokat mutat (lásd a VCSE havi megfigyelésajánlóját).

Ugyan derült volt szerda este, de a horizont felett 15°-ig párás-ködös volt, emiatt a Newton-rendszerű távcső ellenére színbontást tapasztaltam. Persze tudtam, hogy ezért nem távcső a felelős, hanem az egyre vastagodó légkörön keresztül történő atmoszférikus differenciális refrakció, lévén a Vénusz este 7 felé már csak 5° horizont feletti magasság körül járt.

Rövidesen áttértem a Jupiterre, ami akkor még elég magasan, kb. 20°-on volt megtalálható. Meglepően jó nyugodtságot tapasztalva, elkezdtem egyre nagyobb nagyítással nézni. A Galilei-holdakból akkor csak hármat pillantottam meg, az Európa pont takarásban volt, ahogyan a Nagy Vörös Folt is a bolygó túloldalán tartózkodott. Az SW 7 mm-es Planetary okulárral 172x-es nagyítás mellett gyönyörködtem a látványban, majd a légköri nyugodtságon felbuzdulva egy 2x-es Barlow-lencsét is felraktam. Az már viszont sok volt a 150 mm-es tubusnak, csak maszatos lett tőle a kép. A távcső elvi maximális felbontása 300x-os, e fölé menni nincs értelme. Zsolt is megnézte nálam a Jupitert.

Közben Vizsi Csaba el-eltűnt a megfigyelő teraszról, őt hiába próbáltam a látványhoz invitálni, mint később kiderült, lement melegedni az autójába, mert fagyoskodott.

A Jupitertől feljebb navigáltam a Plejádokra, itt megint észleltem a diffúz ködösség struktúráját, amit Zsoltnak is megmutattam.

Azt hittem, hogy csak odaképzelem a gázokat a látványba, de ő is látta. Ezek szerint nem csak képzelődtem.

Eközben Zsolttal egymás távcsövéhez ingáztunk, megnéztük ugyanazokat az objektumokat, halmazokat, galaxisokat az ő binokulárjában, majd az egyesületi távcsőben is.

Pl. az M81-82 galaxisokat az UMa-ban, azután átváltottunk az egyre magasabbra emelkedő Nagykutya csillagkép objektumaira.

Az M41 után a Cr140-es (Zsoltnál volt részletes kinyomtatott csillagkalauz) halmazt is megnéztük, eközben Csaba az M42-es Orion ködöt fotózta, s azóta is ingázott az autója melege és a megfigyelőterasz között. 

Megpróbáltam az NGC 1579-t is megpillantani, lévén ez volt a februári ajánló „ékköve”, de sajnos a 150 mm kevés hozzá, majd megpróbálom a most következő hétvégén a 254/1250-es nagyágyúval megfigyelni. 

A hiábavaló próbálkozás után, a Mars-ra navigáltam, ami a nyugodt légkör miatt, az eddigi legrészletesebb Mars megfigyelésem lett, Zsoltot is hívtam, nézze meg ő is! Egyértelműen látszott a kb. 90%-os fázis mellett a CO2 jégsapka, valamint a kontrasztosabb felszíni területek.

Folytatásban, kissé sportosan ugráltunk a csillagképek között, pl. átálltunk a Cassiopeia-ra, ott az M103-at, majd a Perseus-beli Ikerhalmazt hasonlítottuk össze látványban a 82 mm-es (f/4,8) binokulár és a 150 mm-es (f/8) Newton között.

A binokulár egyértelműen 3D-s hatást ért el, de a halmazok felbontása és a galaxismagok fényessége elmaradt a Newton-belitól, miközben a jóval nagyobb látómező másféle vizuális élménnyel ajándékozta meg a megfigyelőt.

Konstatáltuk, hogy mindkét műszernek megvan a maga létjogosultsága, erőssége. Nemhiába van egy gyakorló vizuális megfigyelőnek komoly eszközparkja. A célponthoz kell műszert választani.

Végül a Leo csillagkép galaxis halmazait próbáltam megtalálni, de erre tényleg kicsi volt a rendelkezésre álló műszer, a Denebolától a Regulus-ig alaposan végigpásztáztam a területet, hiába.

Eközben vastag jégréteg rakódott a tubus oldalára, majd a fekete okuláros kofferem változott fehéren szikrázóra a kifagyott párától, valamint a többrétegű ruházatom és vaskos alkatom ellenére elkezdtem dideregni, lehetett vagy – 7 °C, ezért befejeztem a megfigyelést.

(Ágoston Zsolt vizuális megfigyelései)

Vizsi Csabával együtt érkeztünk egy kevéssel a sötétedés előtt Kávásra, majd mindketten elkeztük összeállítani a felszerelésünket. Csaba egy EQ-5 GoTo mechanikára rögzített Altair Astro Ascent 102/710mm-es ED apokromát távcsővel és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel kezdte el fotózni az M42 Orion-ködöt. Én egy APM 82mm átmérőjű binokulár-távcsövet hoztam vizuális megfigyelések céljára, 24mm-es és 9mm-es okulárokkal.  Az észlelésben a segítségemre volt a Lampert Spix és Frank Gasparini által írt Big binoscout c. könyv is, amiben részletes keresőtérképek és útmutatások vannak 144 mély-ég objektum megfigyeléséhez.

Elsőnek az NGC 457 “Bagoly-halmazt” kerestem meg, különleges alakja már 24X-es nagyítással is látványos volt. Bagolyra, vagy E.T.-re emlékeztetett hosszú szárnyaival/karjaival, rövid törzsével és fényes szemeivel. A közeli M103 nyílthalmaz következett, ám ekkora nagyítással csak pár fényesebb, egymáshoz nagyon közeli csillag látszott. A következő célpontom az NGC 869 – NGC 884 “Ikerhalmaz” volt, 25X-ös nagyításban, az APM 24mm-es, 70° látómezejű okulárjaival csodás látvány volt a két, fényes csillagok sokaságából álló sűrű és nagy kiterjedésű csillaghalmaz! Mintha gyémántok szóródtak volna szét a sötét égen, a binokulár pedig térbeli érzést nyújtott!

Egy rövid pihenőt követően az M42 Orion-köd felé fordultam, már 82mm-es átmérővel is láthatóvá váltak a köd “szárnyai”, az NGC 1977 “Menekülő ember-köd” is halványan látható volt. A 9mm-es okulárokkal, 50X-es nagyítással az Orion-köd magja részletesen vizsgálhatóvá vált, a Trapézium halmaz négy csillagát tudtam elkülöníteni.

Hamarosan megérkezett Szalontai Tibor is, aki az egyesületi 150/1200mm-es dobson távcsövével kezdett el észlelni.

Ahogy az alacsonyan elhelyezkedő déli objektumok egyre magasabbra emelkedtek, célbavettem az M46 és M47 halmazokat, amik egy látómezőben megfigyelhetőek voltak. Az M46 egészen halvány, csaknem ködösség-szerű volt, tagjait alig lehetett egymástól elkülöníteni. Az M47 tagjai jóval fényesebbek voltak, és egészen közel voltak egymáshoz. Talán 20 csillagát láttam, ezek sűrűen, egymáshoz közel helyezkedtek el. A közeli M48 nyílthalmaz már nagyobb kiterjedésű, tagjai közt is nagyobb volt a távolság. Kissé alaktalan homogén eloszlású volt, de nagy kiterjedése miatt ő is látványos! A Szíriusz alatt fekvő M41 nagyon hasonlított hozzá, szintén egy nagyobb kiterjedésű, sűrű, amorf nyílthalmaz, talán 30 taggal. A Cr 140 halmaz már nagyon alacsonyan volt, a légkör ott már annyira átlátszatlan volt, hogy nem ismertem fel.

Némi pihenőt követően a Szekeres csillagkép irányában folytattam a megfigyelést: felkerestem az M36 – M38 nyílthalmaz-párost: az M38 halvány, nagy kiterjedésű, kicsit ritkás, de számos tagból áll. Az M36 kisebb kiterjedésű, de fényes és sűrű halmaz. Mindketten látszottak egy látómezőben, köztük pedig a “Vigyorgó macska aszterizmus” mosolyog 🙂
Az M37 halmaz következik, ami egy közepes méretű, sűrű, 40-50 tagból álló halmaz. Az M45 Fiastyúk szokás szerint nyagyszerű látványt nyújtott, a legfényesebb hét csillagához tucatjával társultak a halványabb, de még így is nagyon fényes csillagok.

Az okulárokat egyre gyakrabban kellett törölgetnem a párától, úgyhogy gyorsan megkerestem a C/2022 (ZTF) üstököst, aminek a fényes magját körbevette az enyhén elnyúlt csóva. Az üstökös már akkor is sokat halványult. Végül felkerestem a közeli M1 Rák-ködöt, ami egy apró, halvány, elliptikus ködöcskének látszott. Mivel egyre hidegebb lett, és észlelőtársaim is elkezdtek összepakolni, én is befejeztem a nézelődést és elpakoltam.

 

A tavalyi érdeklődésre való tekintettel ebben az évben is meghirdetjük a közös észlelést az egyesületi 457/1900 mm-es Dobson-távcsővel. Az elmúlt évben sikerült a meghirdetett alkalmak többségén találkozni, egyik éjjel tízen is együtt voltunk a közös észlelésen.

Remélhetőleg idén még többen tudjátok a VCSE legnagyobb távcsövét használni, és megfigyelni olyan kevesek számára megfigyelhető célpontokat, mint a Lófej-köd, vagy megcsodálni a Fátyol-köd finom részleteit.

Az alábbi lista tartalmazza a tervezett időpontokat és helyszíneket a 2020-as évre.

Helyszín

Az észlelés helyszíne általában Egervár, de ha valaki biztosítani tudja a távcső szállítását is, akkor Zalaegerszeg 15 km-es körzetében egyeztetés után más is megoldható. Ha éppen az adott hétvégén egyesületi eseményen vesz részt a távcső, akkor a rendezvény helyszínén találkozunk.

Időpontok

Az időpontok a napnyugtához és a holdfázishoz igazodnak, de előzetes egyeztetés alapján bizonyos határok között rugalmasan alakíthatók:

2020. február 22. 18:00 KözEI

2020. március 21. 19:00 KözEI

2020.április 17. és 18. VCSE Tavaszi észlelőhétvége, Dobronhegy

2020. május 23. 21:00 NYISZ

2020. július 18. VCSE Nyári Tábor, Őrimagyarósd

2020. augusztus 15. 21:00 NYISZ

2020. szeptember 12. 20:00 NYISZ

2020. október 17. 19:00 NYISZ

2020. november 14. 17:00 KözEI

2020. december 12. 16:00 KözEI

Az észlelésre csak derült idő esetén kerül sor. Ezért is fontos, hogy az előtte lévő napokban véglegesítsük a jelentkezéseket.

Jelentkezés

Az észleléshez előzetes jelentkezés szükséges e-mailben a vcse@vcse.hu címen, a VCSE Fórum Facebook csoportban létrehozott esemény hozzászólásában, vagy telefonon a 30/990-8378 számon az időpontot megelőző nap déli 12 óráig.

Az észlelésen való részvétel VCSE tagok számára ingyenes. Mindenki mást 500 Ft/fő adomány ellenében szívesen vendégül látunk.

A közös észlelésen készült képek VCSE reklámanyagokban kerülnek felhasználásra.

Derült eget!

Jandó Attila, VCSE-titkár

Amikor e sorokat írom, 2017. november közepe felé járunk. Valami csoda folytán napnyugta után feltűnnek a csillagok. A köd még várat leereszkedésével, a fogyó Hold is csak éjfél után kel majd, hogy maradék fényével a tájat beborítsa. A nyári Tejút nyugati irányban fodrozódik, legfényesebb részei már lenyugodtak. Jó néhány hónapot kell még várnunk, hogy ismét megpillanthassuk a Nyilas fényes ködjeit egy tavaszi hajnalon, versenyfutásban a pirkadattal. A Hattyú még viszonylag magasan van. A magam részéről ő zárja a nyári csillagképeket. Még itt a lehetőség, hogy átkutassuk galaxisunk fősíkjának eme igen gazdag vidékét. Nyílthalmazokat, planetárisokat, gáz- és porködöket rejt szárnyai alatt az égi madár.

VCSE - A szerző, Varga György készíti elő napnyugta előtt észleléshez 30,5 cm-es Dobson-rendszerű távcsövét (az előtérben lévő fehér színű távcső, mellette guggol a szerző).
VCSE – A szerző, Varga György készíti elő napnyugta előtt észleléshez 30,5 cm-es Dobson-rendszerű távcsövét (az előtérben lévő fehér színű távcső, mellette guggol a szerző).

Beállt a teljes sötétség, pedig még este hét óra sincs. Szokatlan ez a nyári időszámítás után, de ezen a szélességi és hosszúsági körön így természetes. Távcsövemet a Deneb felé fordítom. Még mindig magasan van, de már korántsem olyan nehézkes ráállni az azimutális állvánnyal, mint amikor még a zenit környékén volt. Zöld lézeremmel bevilágítok a keresőtávcső okulárjába, és a fénynyaláb segítségével pontosítom a műszer pozícióját első célpontom hozzávetőleges helyére. Tudom, hogy eme nem túl pontos módszer is elegendő lesz, hiszen 100/500-as akromátom okulárkihuzatában egy 24 mm-es okulár teljesít, így a nagyítás nem több, mint 21x-es, a leképezett látómezeje pedig nem kevesebb, mint 3 és negyed fok. A szemlencsébe tekintve már látom is, hogy jó helyen vagyok. Finom ködösség terül el a látómezőben, temérdek csillag társaságában. De ez így még nem az igazi, a homályos folt kontrasztja kicsi a fényes égi háttérhez viszonyítva. A szűrőváltót áttekerem az UHC pozícióba, és amit ekkor látok, lenyűgöz. Pedig nem most látom először és láttam már jobb körülmények között sokkal szebbnek is. De nem ez a lényeg. Az Észak-Amerika-köd (NGC 7000) nálam kötelező a listán, és ha a körülmények megfelelőek, mindig vetek rá egy pillantást. Valószínű, nem csak én vagyok így ezzel.

Amikor még a mély-ég szűrők nem voltak úgy elterjedve, mint manapság, inkább csak az asztrofotósok körében volt népszerű ez az objektum. Átlagamatőrként én sem kerestem vizuálisan. Megdöbbentő volt látni először a saját szememmel egy 70/500-as lencsés okulárján át. Ott volt, egyértelműen, fényesen. Talán akkor dőlt el, hogy különös figyelmet fogok szentelni a halvány ködösségeknek, és elkezdtem fejleszteni a műszerparkomat ebbe az irányba. Így lett a 7 cm-ből 10 cm, a szűrőkészlet pedig kibővült CLS, UHC, OIII és H-béta szűrőkkel.

Idő kellett, míg rájöjjek, de az észlelés élményét nem a távcső mérete befolyásolja. Ami azt illeti, a fenti összeállítást ugyanolyan gyakran használom, mint a 30-as Newton-távcsövemet. Természetesen azzal is látható az NGC 7000, de csak részleteiben, mert a nagy fókusz miatt képtelenség akkora látómezőt elérni, hogy a teljes ködkomplexum beleférjen. A csillagmezők, sötét ködök gyakran sokkal látványosabbak egy kisebb átmérőjű, de nagyobb látómezővel bíró műszerrel. Nem beszélve arról, hogy a 100/500-asomat egy fotóállvány is elbírja, és mivel csak kis nagyításokhoz használom, nincs is szükség többre. Az egész felszerelés (távcső, állvány, okulárok, atlasz és kisszék) elfér egy túrahátizsákban is.

Sokan azt gondolják, hogy egy kisebb távcsővel csak a legfényesebb mélyég-objektumok érhetőek el. Tévedés! Hogy eloszlassam a kételyeket, elmesélek két történetet.

Fátyol-köd a városból?

2014 nyarán késő este váratlanul kiderült az ég. Mivel másnap dolgozni kellett mennem, már nem vállaltam a kitelepülést, ezért csak kinyitottam a szobám ablakát, és elkezdtem mindenféle cél nélkül pásztázni az eget 70/500-as akromátommal, 17x-es nagyítással. Túl sok lehetőségem nem volt, mert a környező házak és az ablak alatt magasodó tiszafa erősen lekorlátozta az elérhető égterületet. A Hattyú viszont pont jó helyen volt. Gondoltam, megnézem, hogy a mélyég-szűrőim meg tudnak-e küzdeni a város fényszennyezésével. Vajon meg tudom-e pillantani a Fátyol-ködöt (NGC 6992) a kis hétcentissel. A város határából már láttam korábban – viszonylag könnyen – 12×56-os binokulárommal, mindenféle szűrés nélkül is.

Most más volt a helyzet. A belváros lámpáinak fényözöne bevilágította az eget is, így a köd nem tűnt elő a megszokott helyén. A három csillag, ami alapján binokulárral szoktam keresni, egyértelműen tudatosította bennem, hogy jó helyen keresem. A három csillag két „szemet” és egy „orrot” rajzol ki, valamint a keleti szegmense a szupernóva-maradványnak képezi le a „zárójelet”. Így áll össze egy „szmájli”, legalábbis az én fejemben. A távcső a megfelelő irányba néz, a ködnek valahol ott kell lennie. Jöjjön hát az OIII szűrő, ami köztudottan a legalkalmasabb ennek a csillagmaradványnak a kiemelésére. A hatás nem maradt el, az ív feltűnt a látómezőben, mégpedig határozottan. Rögtön szembetűnt, hogy az ív mentén nem egyenletesen fényes a köd. 10-20 perc elteltével egyre több részletet sikerült kivenni, ezért úgy döntöttem, hogy le is rajzolom a látottakat.

VCSE - A Fátyol-köd egy részletének észlelése - Varga György
VCSE – A Fátyol-köd egy részletének észlelése – Varga György

 

VCSE - A Fátyol-köd negatívban a Hattyúban - Kép forrása: Aladin Sky Atlas
VCSE – A Fátyol-köd negatívban a Hattyúban – Kép forrása: Aladin Sky Atlas

Az Sh2-119 észlelése

Gyuricza István barátom egyszer felhívott, hogy 100/400-as Newtonjába beépített egy új segédtükröt, és miközben kézben tartva próbálgatta, az Észak-Amerika ködtől úgy 5°-kal keletre meglátott egy elnyúlt ködfoltot. Kis nagyítást és UHC szűrőt használt. Gyorsan elővettem atlaszomat, és tájékoztattam, hogy az Sh2-119 ködöt láthatta, más ködös objektum azon az égterületen nincs. Elkezdtem keresgélni az interneten képeket arról az égrészről, és zavarba ejtő módon a fotókon sem volt túl fényes a ködösség. (Az Sh-val vagy csak S-sel rövidített Sharpless-katalógusról bővebben itt lehet olvasni.)

 

VCSE - Az Sh2-119 az Észak-Amerika - köd közelében. Az Sh2-119 középpontját a zöld vonalak metszéspontjában találjuk. - A kép forrása: Aladin Sky Atlas
VCSE – Az Sh2-119 az Észak-Amerika-köd közelében. Az Sh2-119 középpontját a zöld vonalak metszéspontjában találjuk. – A kép forrása: Aladin Sky Atlas

Nem volt okom kételkedni barátom szavában, ezért elhatároztam, hogy a legközelebbi adandó alkalommal én is megpróbálkozok a halvány ködösség észlelésével. A következő derült éjszakán a szokásos észak-amerikás szemszoktatás után kelet felé mozdítottam el a 10 centis kukker látómezejét, amikor egy fényesebb csillag mellett megláttam az elnyúlt foltot. A köd meglehetősen halvány volt, kezdő észlelőknek valószínűleg nem ezzel kezdeném a bemutatást, vagy lehet, inkább meg sem mutatnám nekik. (Néhány újonc az NGC 7000-et sem látja eleinte.) A H-béta szűrő tovább növelte a kontrasztot. Így már további részletek kezdtek nyilvánvalóvá válni, mégpedig, hogy nem egy, hanem két párhuzamos elnyúlt folt van egymás mellett. Büszke voltam a kis távcső teljesítményére és már azon járt az eszem, hogy milyen hasonló kihívások várnak még rám a csillagok között.

Az NGC 7000 és a Pelikán-köd (IC 5067) környéke jó néhány további ködösséget is rejt. Gondos áttanulmányozásuk valószínűleg sok éjszakát venne igénybe még egy 10 cm-es objektívátmérőjű távcsővel is. És még nem beszéltünk a lebilincselő szupernóva-maradványról, a Fátyol-ködről, a Gamma Cygnit körülvevő HII régiókról és porködökről. A Sarló-ködről (NGC 6888) – ami egy Wolf-Rayet csillag táguló gázfelhője -, vagy a Selyemgubó-köd (IC 5146) sejtelmes pamacsáról, amire a hosszúkás B 168 pazar sötét köd egyenesen rávezeti a tekintetünket. Roppant izgalmas terület egy nagy látómezejű távcső társaságában.

VCSE - Ködök sokasága a Hattyűban - Forrás: Guide 9
VCSE – Ködök sokasága a Hattyúban – Forrás: Guide 9

 

Irányfény – Csillagászati megfigyelések amatőröknek

Miről szól ez a sorozat?

Elsősorban az a célom, hogy megosszam másokkal észlelési élményeimet. Korunk fejlett és könnyen elérhető digitális technikája elindított egy folyamatot, amiben az asztrofotózás erősen háttérbe szorította a vizuális megfigyeléseket. A tendencia érthető: megfelelő felszereléssel gyors sikereket lehet elérni, látványos felvételek készíthetőek el, amiket megoszthatunk másokkal. A felvételek sokszor lenyűgözik a közönséget, amire büszkék vagyunk – legtöbbször jogosan. Egyetlen felvételben sok-sok óra expozíciós idő mellett rengeteg felkészülés és utómunka van. Meg kell dolgozni egy jó képért.

A vizuális megfigyelések esetében más a helyzet. Megfigyeléseink megosztása kisebb érdeklődést vált ki, ha egyáltalán rögzítjük valamiképpen a látottakat és nem csak saját örömünkre észlelünk. Felmerül a kérdés, hogy vajon lehet-e még valami újat mutatni egyáltalán. A legtöbb objektumról már készült rengeteg szöveges leírás, rajz. Azonban ha ezeket összevetjük, azt vesszük észre, hogy mindig akad egy kis különbség. Ez nem azt jelenti, hogy egyikünk rosszul lát valamit, a másik meg jól. Másképpen látunk. Egy-egy halmaznál, ködnél, galaxisnál más-más jellegzetes jegyeket tartunk lényegesnek, más alakzatokat, mintákat látunk bele egy aszterizmusba. Ezen kívül különböző méretű távcsövekkel, eltérő nagyításokkal, egyéb speciális szűrőkkel vizsgáljuk az eget – ezért sem lesznek egyformák észleléseink. De ha megkeresünk egy korábban már megfigyelt objektumot, akár ugyanazzal a felszereléssel, akkor is jó eséllyel egy kicsit másnak fogjuk látni. Feltűnik valami olyan részlet, ami korábban elkerülte a figyelmünket.

A vizuális megfigyelések szépsége szerintem abban rejlik, hogy az űr mélyéről érkező fotonokat nem egy kamera érzékelője gyűjti össze, hanem az emberi retina. Én így jutok közelebb a távoli világokhoz és ezt az érzést szeretném továbbadni észlelési élményeim megosztásával.

Az amatőrcsillagászat a természet szeretetének egy aspektusa, életre szóló élmények forrása lehet. Máig élénken él bennem a pillanat, amikor először láttam csillagokra bomlani az M13 gömbhalmazt egy tavaszi estén szülői házam udvarából. Most is hallom a fülemben a varangyok brekegését, ha visszagondolok rá. Hangok, illatok, élmények kapcsolódnak egy-egy megfigyeléshez, és teszik azokat még emlékezetesebbé.

Csillagászati érdeklődésem alapját édesapám fektette le, amikor még egész kis koromban megmutatta a Göncölszekeret, a Fiastyúkot és a Tejutat. Ezután újra és újra meg akartam nézni a csillagos eget. Az óvodai rajzfoglalkozásokon már naprendszer-rajzok készültek.

12 éves koromban egy 6 cm-es nyílású távcsővel kezdtem ismerkedni elsősorban a Holddal és a bolygókkal, majd két évre rá egy 15 cm-es tükrös távcső megnyitotta számomra a mély-ég világát is. Ekkor kezdtem járni rendszeresen a bólyi Draco Csillagászati Egyesület szakkörére, ahol betekintést nyerhettem az amatőr-műkedvelő csillagászat igazi világába.

Manapság főleg két távcsövet használok. Egy 100/500-as akromátot és egy 300/1500-as Newton távcsövet. Érdeklődésem legfőképpen a mélyég-objektumokra irányul, de a Naprendszer égitestjeit is felkeresem időről időre.

A sorozatot a jövőben folytatni szeretném újabb élményeim közzétételével itt.