VCSE - Messier 12 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 12 – Ágoston Zsolt

2017. július 1-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 12 gömbhalmazról. 16x120s objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 10 flatdark, ISO 800 képből készült.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

Az új tubusom, és a hozzá tartozó kómakorrektor tesztjének szántam a képet, de a kedvezőtlen időjárás miatt jóval kevesebb képet tudtam készíteni, mint terveztem. A kora esti teljesen borult ég kitisztult kb. egy órára, annyi idő alatt igyekeztem minél több expót gyűjteni, amit az 50%-os holdfázis sem könnyített meg.

A sűrű, fényes mag és a halványabb külső régió között éles határvonal figyelhető meg, a magból mintha spirális “csápok” nyúlnának ki a perem irányába.

A tesztkép célpontjaként a ritkán fényképezett Messier 12 katalógusszámú gömbhalmazt választottam, amit Charles Messier 1764. május 30-án fedezett fel a Kígyótartó csillagképben. A Földtől 18 000 fényévre található, 80 fényév átmérőjű, kb. 70 000 csillag alkotja a 12,6 milliárd éves gömbhalmazt.

A felvételek feldolgozásához Nebulosity, Startools és Photoshop szoftvereket használtam.

Fényképezés közben 20×80-as binokulárral megfigyeltem az IC 4665 nyílthalmazt, mely kb. 10 fényes csillagból áll, jellegzetes “IH” betűket formázva. Ezután a Messier 22 gömbhalmazt találtam meg, magja nem volt szembeötlő fényességű, az egész halmaz homogénnek tűnt, csillagokra nem bomlott fel. Pereme és a környezete között éles határvonal látszott.

2016. szeptember 24-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem a Messier 27 planetáris ködről. 20x120s objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 800 érzékenységen felvett képből.

VCSE - Messier 23 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 27 – Ágoston Zsolt

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750 -es Newtontávcsővel és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült.

Eredetileg több expozícióbólból szerettem volna összeállítani a képet, de bepárásodott a főtükör, ezért csak 20 képet tudtam felhasználni a 64-ből. Tíz kép volt igazából jó minőségű, a többi csak “kevésbé rossz”.

A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mély-ég objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27x-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.

Az aszrofotómon a fényesebb, súlyzószerű területen világoskék és “S” alakban elhelyezkedő vörös térségek különíthetőek el, a vöröses színt az ionizált hidrogén adja a ködnek. A központi területet kétoldalt halvány, kék színű térség övezi.

1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magjából kialakult fehér törpe.

Legutóbbi asztrofotómat szeretném bemutatni. Zalaegerszeg-Andráshida városrészéről észleltem, 2016. április 2-án. Jelentős párásodás volt jellemző, kb. 40-45° felett lehetett csak érdemben fényképezni.

VCSE - M81, M82, NGC 3077 - Ágoston Zsolt
VCSE – M81, M82, NGC 3077 – Ágoston Zsolt

A fotografikus megfigyeléshez HEQ-5 mechanikára rögzített Skywatcher 150/750 tubust, és Canon EOS 550D fényképezőgépet használtam, a távcső betanítására, és vizuális észlelésre 28mm-es APEX okulárt, illetve 4mm-es Planetary okulárt használtam.

Még a teljes sötétség beállta előtt megfigyeltem a Jupitert, és négy legnagyobb holdját. A 28 mm-es okulárral a Jupiter környezetét, holdjait lehetett inkább megfigyelni (27x-es nagyítás), a 4 mm-es okulárral (188x-os nagyítás) már részletesebben megfigyelhetővé vált a Jupiter is, négy narancssárgás, és három fehéres sávot lehetett megfigyelni.

A vizuális megfigyelés után betanítottam a mechanikát, és célba vettem az M81 galaxist, amelynek magja 27x-es nagyítással már látszott. A fényképezőgép T2 adapterrel való csatlakoztatása, és a megfelelő fókusz beállítása után ISO 6400 érzékenységgel több 30 másodperces próbakép készítésével komponáltam meg a képet úgy, hogy az M81 (Bode-galaxis), az M82 (Szivar-galaxis), és az NGC 3077 galaxis is beleférjen a képbe. Mivel az objektumok a zenit közelében voltak, a magas páratartalom kevésbé volt zavaró.

ISO 800 érzékenységet, és 150 másodperces záridőt állítottam be exponáláshoz, 31 db képet tudtam készíteni. A “Light”, vagyis objektumképek mellé 20 flat (mezősimító) képet, 20 dark (sötét) képet és 20 bias (null)képet is készítettem.

Feldolgozáshoz IRIS-t, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M81-et Johann Elert Bode fedezte fel, 1774-ben, majd Charles Messier felvette katalógusába. Kb. 12 millió fényévre található a Földtől, több, mint 250 milliárd csillagot tartalmaz, 45 000 fényév a sugara, típusára nézve spirális galaxis.

Az M82-t szintén Johann Elert Bode fedezte fel, egyidőben az M81-el. 19 000 fényév a sugara, több, mint 30 milliárd csillagot tartalmaz, 300 000 fényévre helyezkedik el az M81 galaxistól. Csillagászati értelemben vett közelsége miatt az M81 galaxistól, annak gravitációjának hatására nagy mennyiségű csillagközi gáz jut az M82 magjába, intenzív csillagkeletkezést váltva ki. Főként nagy tömegű,  rövid élettartamú csillagok keletkeznek, melyek “szele” a galaxis síkjára merőleges irányban jelentős mennyiségű gázt söpör ki, és ionizálja azt. 2005 óta ismert csak, hogy spirális galaxis.

Az NGC 3077-et William Herschel fedezte fel 1801-ben, 13 millió fényévre található a Földtől, Az M81-hez nem csak látszólagosan, hanem fizikailag is közel van, “sajátos” alakú galaxis.