[VCSE-LevLista] Piszkéstető a V.H.-ben

[Csizmadia Ákos]

Kedves Listatagok!

A hétvégén jelentős publicitást kapott a professzionális magyar 
csillagászat: a legnagyobb példányszámú, vasárnap megjelenő nyomtatott 
közéleti lap, a Vasárnapi Hírek "Fókusz" rovatában csaknem másfél oldalt 
szentelt egy riportnak, amely egy Kiss László vezette exobolygó-észlelés 
köré fűzi fel mondanivalóját (március 18-ai szám, 10. oldal).

A cikk on-line is elérhető:

http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/piszkesteto_tudomany_csillagaszat_urkutatas

Egy újságcikk soha nem lehet teljes, több tényező miatt; ezért aztán 
abban, aki egy kicsit is hozzá közelebb álló témáról olvas, mindig 
akadhat hiányérzet, vagy valami olyat találhat az adott írásban, amit "ő 
jobban tud", másképp írt volna meg. Megítélésem szerint ez egy 
összességében jól sikerült riport, és pozitív képet kelt az olvasóban a 
csillagászattal és a csillagászokkal kapcsolatban. Ugyanakkor stilárisan 
mintha kissé elcsúszott volna a riporter, Karcagi László, aki egyébként 
korántsem kezdő újságíró, és tény, hogy az itt megjelenő könnyedebb hang 
sem áll tőle távol. Mégis, a nem éppen fiatalokat megcélzó VH-ban a 
műszeralkatrészek "cucc" megnevezése talán túlzás, és még lehetne néhány 
hasonló példát idézni. Karcagi talán riportalanyai szóhasználatának 
hatása alá került volna? Több évtizedes tapasztalata alapján ez szinte 
hihetetlen.

Három momentumot hadd említsek a cikkből, amit még szakmailag, 
stilárisan stb. elhibázottnak találtam.

1. Kiss László "...jó svádájú tudós lévén (dok­to­ran­du­szok­nak 
oktatja a Tudományos közlés művészete című tantárgyat) amolyan celebféle 
is lett belőle: minden napkitörésnél meg meteoresőnél őt hívják be a 
tévébe, hogy elmagyarázza a népeknek a helyzetet."

A riport egy más helyen éppen azt sugallja, hogy a cikkben szereplő 
csillagászok éppen hogy nem valahol odafent, elefántcsont toronyban 
élnek, hanem céljuk a szélesebb közönséggel is a csillagászat 
megszerettetése, a tudományos hírek közérthető elmagyarázása. Sajnálatos 
stílusbeli baki azonban, hogy az adófizetőkből, a potenciális olvasókból 
"népek" lesznek - ebből mégis valami távolság érződik, fent-lent 
viszony. Én eddig csak élőszóban, illetve egyszer - a valaki által, tkp. 
joggal, belső terjesztésűnek minősített - Meteorban találkoztam az 
Uránia Csillagvizsgálóban és Polarisban a látogatókra használt "ápoltak" 
kifejezéssel. Az olvasóban hasonlóan, ha nem is olyan erősen, mintha 
ápoltnak neveznék őt szemtől szembe, a "népek" sem kelthet jó érzést. 
Ahogy az "ápoltak" szleng maradt, egy szűkebb kör szóhasználata a rajta 
kívül állókra,  a "népek" is hasonlóan működhet, azaz elkülönít és 
alsóbb szintre helyez. A cikk stílusába beleférne ez a szó, ám a 
megjelenési felület, VH mégsem egy belső terjesztésű lap belső 
szóhasználattal, hanem pont a "népeknek" szól - ezt Karcagi tudhatta 
volna, ezért különös ez a számomra: mintha az újságíró riportalanya 
hatása alá került volna (ha egyáltalán elhangzott ez a szó!), de ez 
30-40 éves pályafutás után nehezen elképzelhető.

2. Nem sikerült teljesen Bakos Gáspár nagyszerű HAT-projektjének kedvező 
bemutatása sem.

A HAT dicsérete így hangzik: "...tipikusan magyaros, hogy néhány 
egyszerű, olcsó és kereskedelmi forgalomban is kapható cucc 
összekombinálásából hogyan lehet igazán nagy felfedezésekre képes 
tudományos eszközt konstruálni. ...  A milliárd dollárokba kerülő 
Hubble-, Kepler- és COROT-űrtávcsövek korában olcsó szerkentyűvel így 
lehet exobolygók tucatjait könnyen, gyorsan és kényelmesen akár egy 
irodában ücsörögve felfedezni."

Majd ezt olvashatjuk: "...egy laptop fekete képernyőjének közepén 
ködként gomolygó, tízforintos nagyságú pamacsot figyeljük, amely 
tudományos keresztségében a BE Lyn nevet kapta. (A HAT csillagok 
méréséhez ugyanis, mint kiderült, nem alkalmasak a légköri viszonyok.)" 
(Korábban pedig erről volt a cikkben szó: "Mielőtt elindultunk volna 
fölfelé, a jó meleg társalgóban legalább egy órát vitatkoztak a 
csillagászok, hogy melyik legyen a megfigyelt csillag. A HAT P 20-as, 
netán a 22-es, esetleg a kettes?")

Ezek után a kissé fogékonyabb olvasó számára kérdés lehet, hogy valóban 
versenyképes-e a HAT a milliárdos eszközökkel?

3. Utoljára egy, talán már tudománytörténeti kérdésre hívnám fel a 
figyelmet az alábbi idézettel:

"Korfájukat tekintve a magyar csillagászok jól elkülöníthetően két nagy 
csoportra, harmincas-negyvenesekre és hatvanasokra oszthatók. Még ma is 
nagy hatással van a tudományágra Detre László professzor szelleme, aki 
hatalmas hazai és nemzetközi tekintélyével majdnem negyven évig 
uralkodott a magyar csillagászaton. Saját érdeklődési körére építette 
fel a kutatási programokat, így akadt nem is egy olyan tudós, aki az ő 
verdiktje szerint egész életében ugyanazt az egyetlen csillagot 
vizsgálta. Jellemző, hogy 1974-ben bekövetkezett halála után csak 
2010-ben merték újra kirakni a tudósok neveit a normafai intézet 
szobái­nak ajtajára, mivel Detre annak idején valamilyen ok miatt utálta 
és tiltotta a házban a névtáblákat. Akkoriban a magyar csillagászatnak 
annyi pénze volt, amennyit Detre prof ki tudott sírni a politikusokból. 
Ma már más időket élünk: a csillagászatra költött pénz fele külföldi 
forrásokból, különféle megnyert pályázatokból származik. Ma már idehaza 
és külföldön is minden távcső előtt eltöltött percért pályázni kell, 
tudományosan megindokolva mit, miért és milyen eredmény reményében 
akarnak vizsgálni."

Detre szűk 31 évig volt a Konkoly Obszervatórium igazgatója, 1943-74 
között. Nem túlzás azt mondani, hogy a magyar csillagászat talán 
legnagyobb hatású alakja, az általa "kisírt" pénzekből született 
eszközökkel észleltek a riportalanyok is.

Az is reálisabb megközelítés lehet, hogy a meglévő műszerekre szabta a 
kutatási programokat, azaz saját érdeklődésének mindenkire való 
ráerőltetése túl direkt fogalmazásnak is bizonyulhat. Érdemes volna 
statisztikai és egyéb vizsgálatokat végezni arra vonatkozóan is, hogy 
hányan foglalkoztak igazgatósága alatt változócsillagászattal, és hányan 
egyéb témával. Feltételezésem, hogy sokkal sokszínűbb palettát - és 
egész más vezetési logikát - kapnánk, mint amit jelenleg közhelyszerűen 
általában feltételezünk (mely szerint Detre kedvenc témáját, a 
változókat erőltette mindenkire); néhány címszó az 50-es évektől kezdve: 
űrkutatás, felsőlégkör, napkutatás, planetológia, égi mechanika, 
kettőscsillagászat, kozmológia... Amire tehát pénz, ember, műszer volt.
Reméljük, a közeljövőben higgadtabb, megalapozott értékelések is 
születnek Detréről, aki és ami nélkül a magyar csillagászat története 
értelmezhetetlen.

Házunk tájára nézve, én örömtelinek tartom, hogy két "celebünk" - hogy 
VH-s legyek - Bánfalvi Péter és Csizmadia Szilárd médiaszereplései a 
fentiekhez hasonló stiláris vagy szakmai kérdéseket nem vetnek fel.

Egyéb: szórványos szabad szemes észleléseim alapján legkésőbb vasárnap 
óta távolodik egymástól a Jupiter és a Vénusz.

Üdvözlettel:
Ákos