[VCSE-LevLista] Mai kép (dec. 14.)

[szilard.csizmadia at dlr.de]

2014. dec. 14.

http://apod.nasa.gov/apod/ap141214.htmlhttp://apod.nasa.gov/apod/ap141214.html
http://www.vcse.huhttp://www.vcse.hu

A mai képen a Barnard 68 (B68) jelű sötétköd (SK) látszik. A sötétködök sűrű porcsomók és molekuláris gáz (főleg H2-atomokból álló molekuláris hidrogéngáz, egy kevéske szén-monoxid, és nyomokban izgalmas anyagok, pl. ammónia vagy formaldehid) keverékéből állnak, amelyek nagyon erősen elnyelik a fényt. A fényelnyelés mértéke elérheti a több magnitúdót is, vagy akár a 10 magnitúdót is meghaladhatja! Emiatt a köd mögött lévő csillagok (és galaxisok) fénye akár teljesen elnyelődhet a ködben, ezért azok nem látszanak tőlünk nézve. A sötétködöket kezdetben éppen úgy azonosították, hogy csillagmentes területeket kerestek az égen. A képen a B68 SK érdekes, elnyúlt, amorf alakja látszik, amely egy teljesen csillagmentes terület a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben. A sötétködök is átlátszóak lehetnek azonban, pl. infravörös vagy rádiótartományban. A különböző hullámhosszakon végzett csillagszámlálások megadhatják a köd fényelnyelő tulajdonságait, sűrűségét, távolságát stb. A B68 a Földtől kb. 500 fényévre van, belsejében a hőmérséklet mindössze 16 K (-257 °c). A köd átlagos átmérője egynegyed fényév. vagyis mintegy 15-16 ezer csillagászati egység csak. (A köd látszó mérete csak 2' körüli, amatőr műszerekkel történő azonosítása nehézkes, de nem lehetetlen.)

A B68 különlegességét a nagyon élesen határolt szélei adják. A képbe belenagyítva lehet látni, hogy a köd határain hirtelen esik le a csillagsűrűség, csak egy-két fényesebb csillag világít át a köd legszélén.

Az Európai Déli Obszervatórium (European South Observatory, ESO) 8 méteres kategóriájú VLT-távcsöveivel nagyon jó határmagnitúdójú képet készítettek a B68-ról, és felfedték, hogy mintegy 3700 csillag látszik a sötétköd mögött, még a köd közepe felé is tudtak olyan csillagokat detektálni ilyen nagy műszerrel, amik éppen átpislákolnak a köd sűrű részein, és amelyek nagyon-nagyon halványak, és csak a legnagyobb távcsövek hosszú expozíciós idejű képein tűnnek elő, ott is inkább csak infravörös fényben. (A mellékelt kép a VLT-vel készült, de a látható fényben, ahol a köd fényelnyelése nagyobb. A kép mérete 7x7 ívperc.) A ködben lévő teljes anyag mennyiségét mintegy 2 naptömegre becsülik. Az elméleti számolások bizonytalansága nagy, de ezek azt mutatják, hogy nagyjából 100 000 év múlva a köd összeomlik és csillagokká alakul. A köd addig egyensúlyban marad, az összehúzó gravitációs erőt a köd belső nyomása egyenlíti ki (talán a mágneses tér is hozzájárul a stabilitáshoz), de ez nem marad mindig így, a köd ugyanis oszcillál az egyensúlyi állapota körül, és ezeknek az oszcillációknak az amplitúdói idővel megnőhetnek.

A sötétködök első katalógusát E. E. Barnard (1857-1923) amerikai csillagász állította össze (1919-től kezdve publikálta), és az 369 sötétködöt tartalmazott. Barnard neve ismerős lehet a hozzánk egyik legközelebbi, egyben nagy sajátmozgűsú csillag, a Barnard-csillagról, de nóvákat, üstökösöket is felfedezett. Egyike volt a legkíválóbb vizuális megfigyelő csillagászoknak, de az asztrofotgráfia úttörője is volt. Ő fedezte fel 1892-ben a Jupiter Amalthea nevű holdját.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://vcse.hu/pipermail/lista/attachments/20141214/09b1c82a/attachment-0001.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: barnard68v2_vlt_4000_pici.jpg
Type: image/pjpeg
Size: 559410 bytes
Desc: barnard68v2_vlt_4000_pici.jpg
URL: <http://vcse.hu/pipermail/lista/attachments/20141214/09b1c82a/attachment-0001.bin>