[VCSE-LevLista] Mai kép

[Bognár Tamás]

2014.11.24.
http://vcse.hu/
http://astro.christone.net/jupiter/

Jupiter

A mellékelt felvételt Christopher Go, a fülöp-szigeteki Cebu városából 
észlelő
amatőrcsillagász készítette.

Christopher Go hosszú évek óta a Jupiter rendszeres észlelője.
Nemzetközileg ismert, és elismert észlelő. A Jupiter légkörében lezajló
mozgásokról sokszor az amatőrök szolgáltatják a legfolyamatosabb 
adatsort.
(Amikor egy-egy űrszonda a Jupiter körül kering, akkor nyilván az 
űrszonda adja a legjobb adatsort, pl. a Galileo 1995-2003 között, de nem 
mindig kering űrszonda a Jupiter körül, például most sem. Ilyen 
időszakokban felértékelődik az amatőrök szerepe.)
Nem véletlen, hogy az ALPO (Association of Lunar and Planetary 
Observers = Hold- és
Bolygóészlelők Társasága) komoly elismerést vívott ki magának.

A kép készítéséhez használt eszközök : Celestron C14 távcső (14 hüvely 
= 35,5 cm nyílás), AP900GTO mechanika és a Celestron Skyris 132M kamera.

A Jupiter a Naptól számítva az ötödik bolygó. Tömege kétszer akkora, 
mint az
összes többi bolygóé együttvéve. Naptól mért közepes távolsága: 778 330 
000 km (5,20 CSE)
Egyenlítőjén mérve átmérője: 142 984 km; sarki átmérője: 133 708 km
Tömege: a Nap tömegének 1048-ad része.

A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar
istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz 
a
görög mitológiában a legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az
olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt".

A Jupiter minden más ismert bolygónál gyorsabban forog tengelye körül.
Egyenlítője közelében a felhők keringési periódusa 9 óra 50 perc 30
másodperc, sokkal rövidebb, mint a közepes szélességű területeken. A
sarki övezetekben a keringési periódus ennél mintegy öt perccel
hosszabb. Mivel rendkívül gyorsan forog tengelye körül, erősen lapult;
sarki átmérője mintegy 6%-kal rövidebb, mint az egyenlítői.

A Jupiter a gázbolygók családjába tartozik, és eltérően a Föld típusú
égitestektől nincs szilárd felszíne. A látható gomolygó felhőréteg 
alatt
találjuk a kb. 1000 km vastagságú hidrogénben gazdag légkört, lejjebb
pedig a folyékony molekuláris hidrogén mély óceánját (25 000 km 
vastag).

Távcsövön át vizsgálva a bolygót, feltűnik, hogy sárgás színű testét
sötét és világos sávok rendszere fonja körbe. Ezeket az öveknek 
nevezett
jelenségeket már kisebb távcsövekkel, sőt egyszerű kézi látcsővel is 
meg
lehet figyelni. A sávrendszerben sokféle szabálytalanság - mind 
világos,
mind pedig sötét - tűnik fel időről időre. Alakjuk kör vagy elnyúlt 
ellipszis,
füstgomolyaghoz hasonló vagy csíkszerű is lehet. Gyakran ezek
a formák összekapcsolódnak, ilyenkor a bolygó felszíne úgy látszik,
mintha foltos volna, vagy mintha a csíkok összefonódtak volna. Ezek a
minták azonban folytonosan változnak.

A Jupiter felhőtakarójának legmeglepőbb jelensége a Nagy Vörös Folt.
Elsőként egy olasz származású francia csillagász, Cassini figyelte meg 
1665-ben. Az
ovális alakú folt mintegy 30 - 40 000 km hosszú és 14 000 km széles, és
úgy helyezkedik el a bolygó felszínén, hogy nagytengelye párhuzamos a
Jupiter egyenlítőjével. Az idők folyamán mérete, alakja és színe is
gyakran változott. 1878-ban élénk téglavörössé vált, de azóta 
lényegesen
halványabb lett, és időnként alig volt felismerhető. A Nagy Vörös Folt
figyelemre méltó tulajdonsága, hogy hajóhoz vagy úszó szigethez
hasonlóan vándorol az őt közrefogó sávok mentén. A Pioneer és a Voyager
űrszondák kimutatták, hogy a Nagy Vörös Folt egy örvénylő vihar. Hosszú
életét rendkívüli méreteinek köszönheti. Magasnyomású régiónak tűnik,
amelynek teteje mintegy 8 kilométerrel a környező felhőréteg felett
helyezkedik el. A belsejében levő anyag az óramutató járásával
ellentétes körforgást végez, ami teljesen normális egy déli féltekén
lévő nagynyomású rendszerben. Valószínű, hogy az anyag az alacsonyabban
lévő légköri szintekről áramlik felfelé a folt tetejének az irányába,
hogy azután ott szétterjedve a folt széleinél ereszkedjen le.

Mintegy 25 000 kilométer mélyen, ahol a nyomás a földiének a 3
milliószorosát is eléri a hidrogénmolekulák szétszakadnak és az atommag
körül mozgó elektronjaik könnyen vezetik a hőt és az elektromos áramot.
Ilyen állapotban a hidrogén fémként viselkedik, és ezért fémes
hidrogénnek is nevezik (45 000 km vastag).

A Jupiter a Naptól kapott hőmennyiség mintegy kétszeresét bocsátja ki a
világűrbe, s hőmérséklete a centrumban 30 000 K körül van. Ezt a
hősugárzást Kelvin-Helmholtz folyamat hozza létre adiabatikus
összehúzódással. A folyamat eredményeként a bolygó lassan, de időben 
nem
egyenletesen húzódik össze, mígnem amjd egyszer beáll az egyensúlyi 
mérete.
Kialakulásakor a Jupiter kétszer nagyobb átmérőjű és sokkal melegebb 
volt, mint most.
Az mindenesetre kézenfekvő, hogy a bolygó óriási mágneses terét,
amelynek a felhőburok tetején tízszerese a Föld felszínén mértnek és a
Naprendszer jelentős részére gyakorol hatást, a gyorsan forgó bolygó 
fémes
hidrogénzónájában lejátszódó dinamóelvű folyamattal magyarázzák.
Mivel a Jupiternek nincs szilárd felszíne (így a légkör nem tud vele
kölcsönhatásba lépni), és kétszer annyi hőt bocsát ki, mint amennyit a
Naptól kap, a légkör mozgásait befolyásoló hajtóerők közül a
legfontosabb a bolygó belső hője. A bolygó hőmérséklete mindenütt
egyforma, a magasság függvényében csökken.

A Jupiter felső légköre atomszám szerint 93% hidrogénből és 7%
héliumból áll, molekulaszám szerint 86% hidrogénből és 13% héliumból.
Mivel a héliumatom négyszer nagyobb tömegű, mint a hidrogénatom, az
összetétel változik, ha a tömegarányt nézzük. Ez alapján a légkör
75%-ban hidrogén, 24%-ban hélium, 1%-ban más elem. A bolygó belseje
sűrűbb anyagot tartalmaz, nagyjából 71% hidrogént, 24% héliumot és
5%-ban más elemeket. A légkör nyomokban tartalmaz metánt, vizet,
ammóniát és szilícium alapú összetevőket. Található még szén, etán,
hidrogén-szulfid, neon, oxigén és kén. A légkör külső rétege tartalmaz
fagyott ammóniakristályt is. Infravörös és ultraibolya mérésekkel
benzolt és más szénhidrogént is kimutattak. A hőmérséklet és a nyomás a
Jupiter belsejében a mag felé nő. Az átmeneti régióban, ahol a 
folyékony
hidrogén fémessé alakul, a hőmérséklet 10 000 K körüli, a nyomás 200
GPa. A hőmérséklet a mag felszínén 36 000 K, a belső nyomás pedig
nagyjából 3000-4500 GPa.

Keringési pályájuk alapján a Jupiter holdjai három csoportra oszthatók:
a 8 legbelső, köztük a Galilei-holdak és az Amalthea a Jupiter
középpontjától számított 2 millió kilométeres távolságon belül
helyezkednek el a következő 4 hold 11 és 12 millió kilométer között van
a legkülső 4 hold 20 - 24 millió kilométer távolságra kering
a külső 8 hold valószínűleg foglyul ejtett kisbolygó.

A gyűrűrendszer három fő részre osztható: az apró részecskék alkotta
legbelső gyűrű (halo), a viszonylag fényes középső gyűrű és a kettős
külső gyűrű (Gossamer Ring).

A Jupiter mágneses tere erős és nagy kiterjedésű, mágneses mezejének
tengelye 11 fokos szögben hajlik a forgástengelyhez.

Jupiter észlelése:

A legnagyobb bolygó az észlelési lehetőségek széles skáláját kínálja. 5
cm feletti műszerrel már jól látható lapult korongja, az egyenlítővel
párhuzamos felhősávok is észrevehetők. A fényes csíkokat zónáknak, a
sötéteket sávoknak nevezzük.

Kis műszerekkel (5-8 cm) a sávok és zónák látványát és intenzitását
érdemes rendszeresen nyomon követni. Legalább 50-100-szoros nagyítást
használjunk e munkához.

Közepes (8-20 cm) távcsövekkel már lehetőség nyílik a részletek
vizsgálatára is. A Jupiter légköre nagy léptékű, igen viharos 
folyamatok
színtere. Egyetlen felhősáv sem statikus képződmény, a bolygó 
légkörének
összképe 4-5 év alatt szinte teljesen megváltozik. A felhősávok
viszonylag állandó alakzatok, s a bolygó legérdekesebb objektuma a Nagy
Vörös Folt (GRS) is stabil, már több évszázada biztosan létezik. A
legtöbb kisebb alakzat néhány hétig, esetleg hónapig él. A bolygót
jellemző színek is gyorsan változnak; a zónák általában sárgásfehérek, 
a
sávok szürkésbarnák, de időről-időre dominánssá válhat a kékes szín.

A holdak észlelése
A négy Galilei-féle hold megfigyelésére kínálkozik lehetőség. Ezek
korong alakja 10-15 cm felett látható, ugyanekkora átmérőkkel a színek
is becsülhetők. A felszíni részletek (foltok) megfigyelésére 25-30 cm
feletti átmérőjű távcsővel és nagy nagyítással van esély. Az alakzatok
realitásának egyik kritériuma két vagy több észlelő szimultán készített
rajzainak hasonlósága, azonossága.

Megjegyzés a képhez:
A csatolt kép 709 x 2676  pixel felbontású. A megfelelő nézethez, 
szükség szerint rá kell nagyítani.
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: j20141123a_cgo.jpg
Type: application/octet-stream
Size: 177820 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://vcse.hu/pipermail/lista/attachments/20141124/315557e9/attachment-0001.obj>