Eme fotót tegnap este sikerült befejeznem. Október eleje óta gyűjtöttem a képeket hozzá, míg össze nem jött 210 darab 8 perces ISO800-as fotó.

Sikerült nagy fába vágni a fejszémet, holott a sötét ködök talán a legnehezebben fotózható objektumok közé tartoznak. És még csak nem is a Zselicből készült a kép… Igaz Robi kolléga készített egy tesztsorozatot kint a Csillagparkból, de ott sem látszik a nyerseken elsőre a sötét köd, így sok expó kellett hozzá, hogy mélyen ki lehessen görbézni a felvételt.

9 átfotózott és álmatlan éjszaka után a felvételeket végül fel kellett dolgozni, darkoltatni, flatelni… majd jött a stackelés és a feladat második része még inkább nehezebb volt, de sikerült.

Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton tubus
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Korrektor: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez
Exp. idő: 210x480sec, ISO800, f4
Helyszín: Kaposfő

Átfotózott éjszakák:
2016.10.09, 2016.10.24, 2016.10.25, 2016.10.26, 2016.10.31, 2016.11.01, 2016.11.20, 2016.11.23, 2016.11.28

Noha keveset fotózott objektum, sőt alig láttam róla fotót… meg nem is ismert igazán, nem olyan mint például az Orion köd, de valami miatt engem mégis ehhez az objektumhoz hajtott a kíváncsiság. Lehet az, hogy most is a fejünk felett van. Ugyanis a fényes csillag az omi Per – az ATIK csillag a Perzeusz csillagképből. A csillaghalmazt ami alatta van, és annak a ködösségét már egy 10cm-es távcsővel is lehet észlelni. 🙂

A 17. században Johannes Hevelius szabad szemmel egy halovány ködösséget látott a Nagygöncöl csillagképben.

1764-ben Charles Messier megvizsgálta a Hevelius által adott helyet, és egy kettőscsillagot talált ott, amelyet majdnem két egyforma fényességű csillag alkot. Talán a szoros, 1′ szeparációjú kettőst nézte el Hevelius ködösségnek. Messier azért felvette a katalógusába 40-es sorszám alatt (jele így M40), így ez lett az egyetlen kettőscsillag a Messier-katalógusban: a többi objektum nyílt- és gömbhalmaz, köd, galaxis…

1863-ban Friedrich A. T. Winnecke beírta kettőscsillagkatalógusába 4-es sorszám alatt, így Winnecke 4 név alatt is ismert. A legnagyobbak is követnek el hibát: Robert Burnham azt írta a “Burnham Égi Kézikönyvében”, hogy az M40 “a Messier-katalógus ritka hibáinak egyike” és hibáztatta Messier-t, hogy belefoglalt egy kettőscsillagot a katalógusába. De miért lenne ez hiba? Messier célja az volt, hogy az égi állandó ködösségeket ne tekintse senki üstökösnek üstököskeresés közben, és Hevelius nézte ezt el ködösségnek…

2016. december 5-én egy friss tanulmány (https://arxiv.org/abs/1612.00834) a Gaia asztrometriai műhold trigonometrikus parallaxis-méréseit felhasználva megmutatta, hogy a két csillag nincs fizikai kapcsolatban egymással, csak egy szimpla optikai kettőst láttunk. Az egyik 350 parszekre (hibahatár: 30 parszek), a másik 140 parszekre (hibahatátr: 5 parszek) van tőlünk. így nem valódi kettősről van szó. Ezt már 2002-ben gyanították a HIPPARCOS műhold Tycho-katalógusa alapján, de akkoriban még elég pontatlanul ismerteték e csillagokhoz a távolságokat.

A két csillag szeparációja manapság kissé nagyobb, mint Messier idejében volt: távolodni látszanak az égen egymástól. 1991-ben már 51,7″-re voltak egymástól.

Az Astronomy Picture of the Day (APOD) mai képe Feltóti Péter képe az NGC 7331 spirálgalaxisról (jobbra) és a Stephan-ötösről (ang. Stephan’s Quintet). A Pegazusban látható galaxisok közül az NGC 7331 10 cm körüli távcsővel már jól látható. 50 millió fényévre van tőlünk. A balra, az égen kb. fél fokra lévő kisebb galaxiscsoport nincs kapcsolatban vele, lévén a Stephan-ötös (vagy Stephan-kvintettként is előfordul magyarul) tőlünk 300 millió fényévre van.
VCSE - Mai kép - NGC 7331
VCSE – Mai kép – NGC 7331
A Stpehan-kvintettet Edouard Stephan fedezte fel 1877-ben a Marseille-i Csillagvizsgálóból. Legfényesebb tagja az NGC 7320 jelölést viseli. A többiek számai: NGC 7319, NGC 7318A és NGC 7318B, NGC 7317. A közelben látszik egy halványabb, NGC 7320C jelű galaxis is. Az NGC 7319 egyben Seyfert 2 típusú galaxis is.
A Stephan-kvintett Hickson Kompakt Galaxiscsoport 92 (Hickson Compact Galaxy Group 92, HCG 92) néven is ismert. A Hickson-féle galaxiscsoportok heves és többszörös ütközést bemutató kisebb galaxiscsoportok, amelyekben egyszerre több galaxis egyesülését látjuk éppen. Ezekről és más galaxiscsoportokról egy előadás felvétele itt nézhető meg .
Galaxishalmazokról a VEGA 69-ik számában lehet olvasni.

A következőkben ajánlani szeretnék néhány objektumot decemberi csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap december folyamán 07:00 körül kel, 16:00 körül nyugszik téli időszámítás szerint, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkületet a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold december 29-én, első negyed 7-én, telihold 14-án, utolsó negyed 21-én lesz. (Forrás: VCSE holdfázisok)

A Merkúr a hónap közepén van megfigyelésre legalkalmasabb helyzetben, napnyugta előtt délnyugati irányban alacsonyan látható.

A Vénusz napnyugta után nem sokkal még megfigyelhető alacsony szögben délen, a Mars közelében. 3-án a Hold a Vénusszal, 4-5-én a Marssal mutat be szép együttállást a koraesti nyugati égen.

A Jupiter hajnali három óra körül kel keleten, az Uránusz és Neptunusz koraeste megfigyelhetőek nyugati irányban a Halak, illetve Vízöntő csillagképben. A Szaturnuszt kivéve decemberben mindegyik bolygó megfigyelhető lesz az éjszaka különböző időszakaiban.

Látványosabb események:

12. 03. 20:23 A Vesta kisbolygó 1,9°-al nyugatra a Praescepétől, a Rák csillagképben.
12.04. 21:58 Az Irene kisbolygó 29,6′-cel északra az NGC 3239 galaxistól, az Oroszlán csillagképben
12.10. 14:53 Az év legkorábban bekövetkező napnyugtája
12.13. 04:00 (UT) Hold-Aldebaran együttállás
12.14. 0:00 A Geminidák meteorraj maximuma, aminek megfigyelését jelentősen nehezíti a telehold
12.20. Az év legrövidebb nappala, majd leghosszabb éjszakája
12:21. 10:44 Téli napforduló
12:22. 10:00 Ursidák meteorraj maximuma

December végén ér napközelbe a 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova üstökös, és a jelenlegi becslések szerint egész január végéig 6-8 magntúdóig fényesedik, viszont déli irányban, nagyon alacsony horizont feletti magasságnál lesz látható.

Forrás: http://www.aerith.net/comet/catalog/0045P/2016.html , http://theskylive.com/45p-info

Már kora estétől megfigyelhető a Cepheus csillagképben az Elefántormány-köd (IC 1396), a Perzeusz csillagképben az Ikerhalmaz, Szív-köd és Lélek-köd, az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis. Olvasd tovább

Dátum/Időpont :  2016. 09. 28., 09:14 UT
Felszerelés: 150/750 Newton + 3x Barlow +  Baader Solar Filter ND5 + DMK 41AU02.AS (USB) + AviStack 2.0 + GIMP
Légkör nyugodtsága: 5-8/10
Légkör átlátszósága: 2-3/5
Hőmérséklet: ~3°C
Helyszín : Canis Maior Nap Obszervatórium, Nagykanizsa
Észlelő: Bognár Tamás

A képre a méretek érzékeltetése végett a Föld képét méretarányosan elhelyeztük.