Címke: Észlelési ötletek

A következőkben augusztusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap augusztusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed augusztus 6-án, újhold augusztus 12-én, első negyed augusztus 20-án, telehold augusztus 28-án lesz. (Holdfázis-táblázat 2025-2029.) Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség, a csillagászati éjszaka. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra): 08.02 08:00 A Merkúr legnagyobb nyugati kitérésben, 19°30'-re a Naptól 08.03 02:00 A Neptunusz 4°-kal délkeletre a 80,9%-os, fogyó Holdtól 08.04 02:00 A Szaturnusz 6°-kal délre a 71,7%-os, fogyó Holdtól 08.05 10:19 A Merkúr dichotómiája 08.06 2:23 Utolsó negyed a Kos csillagképben 08.07 Az Éta Eridanidák (191 ERI) meteorraj maximuma (júl. 31. aug. 19, ZHR-3, v=64 km/s) 08.10 11:18 A Hold földközelben (363288 km) 08.11 14:00 A Merkúr 1°20'-cel délre a 2%-os, fogyó holdsarlótól a nappali égen 08.12 16:57 Teljes napfogyatkozás kezdete. Hazánkból a fogyatkozásban levő Nap 18:01 UT-kor nyugszik 08.12 17:37 Újhold az Oroszlán csillagképben 08.12 19:44 A Vénusz dichotómiája 08.13 02:00 A Perseidák (007 PER) meteorraj maximuma (júl. 17. aug. 24., ZHR-100, v=59 km/s) 08.15 06:00 A Vénusz legnagyobb keleti kitérésben, 45°54'-re a Naptól 08.16 09:00 A Vénusz 3º-kal északnyugatra a 16,5%-os, növő Holdtól a nappali égen 08.17              А к Cygnidák (012 KCG) meteorraj maximuma (aug. 3-28., ZHR-3, v=23 km/s) 08.17 18:00 A Spica (a Virginis) 5°-kal északnyugatra a 27,5%-os, növekvő Holdtól az esti szürkületben 08.20 02:46 Első negyed a Mérleg csillagképben< 08. 28: Merkúr felső együttállásban a Nappal 08. 28: Uránusz nyugati kvadratúrában a Nappal 08.22 08:20 A Hold földtávolban (404644 km) 08.28 02:34 Részleges holdfogyatkozás, belépés a teljes árnyékba. 08.28 04:19 Telehold a Vízöntő csillagképben 08.31: Az Aurigidák (206 AUR) meteorraj maximuma (aug. 28. szept. 5., ZHR-6, v=66 km/s) Hold földközelben: 2026. 08. 10. 13:17 NYISZ 363 285 km-re a Föld középpontjától / 32.9' látszó átmérőjű Hold földtávolban: 2026. 08. 22. 10:22 NYISZ 404 644 km-re a Föld középpontjától / 29.5' látszó átmérőjű Hold legnagyobb északi deklinációja: 2026. 08. 09. 01:37 NYISZ; (+28° 6') Hold legkisebb déli deklinációja: 2026. 08. 22. 12:55 NYISZ (-28° 7') Utolsó negyed: 2026. 08. 06. 04:22 NYISZ Újhold: 2026. 08. 12. 19:37 NYISZ Első negyed: 2026. 08. 20. 04:47 NYISZ Telehold: 2026. 08. 28. 06:19 NYISZ Merkúr: A hónap nagyobb részében napkelte előtt kereshető a keleti égbolton. 2-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 19,5°-ra a Naptól. Ekkor másfél órával kel korábban nála. Ezt követően a láthatósága fokozatosan romlik, 20-án már csak háromnegyed órával kel a Nap előtt. Hamar elvész a napkelte fényében, 27-én felső együttállásban van a Nappal. Vénusz: Az esti nyugati égen látható mint ragyogó fehér égitest. 15-én van legnagyobb keleti kitérésben, 45,9°-ra a Naptól. Ennek ellenére láthatósága egyre romlik, mivel az ekliptika igen lapos szögben látszik a látóhatárhoz képest, továbbá a bolygó tőle délre halad. A hónap elején egy és háromnegyed, a végén már csak egy órával nyugszik a Nap után. Fényessége -4,3 magnitúdóról 4,6 magnitúdóra, átmérője 20,9"-ről 29,7"-re nő, fázisa 0,56-ról 0,39-ra csökken. Mars: Előretartó mozgást végez a Bika, majd 12-étől az Ikrek csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében figyelhető meg a keleti égen. Fényessége 1,4 magnitúdóról 1,3 magnitúdóra, látszó átmérője 4,7"-ről 5,0"-re nő. Jupiter: A Rák csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap második felében már megfigyelhető napkelte előtt a keleti látóhatár felett mint fényesen ragyogó sárgásfehér égitest. Fényessége -1,8 magnitúdó, átmérője 31". Szaturnusz: A Halak csillagképben végzi hátráló mozgását. Az esti órákban kel, az éjszaka nagyobb részében jól megfigyelhető. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 19". Uránusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második részében látható a Bika csillagképben. Előretartó mozgása a hónap végére jócskán lelassul. Neptunusz: Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető. A Halak csillagképben végzi hátráló mozgását. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián Dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési, delelési, nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Az Ikerhalmaz és szomszédai – nyílthalmaztúra a Perzeusz és a Kassziopeia határán A 2026. augusztus 12-i este különleges csillagászati programot kínál: a napnyugta körüli részleges napfogyatkozást néhány órával később a Perseidák maximuma követi. Újhold lévén a Hold fénye nem zavarja az éjszakai megfigyeléseket. A meteorok számlálása közben érdemes távcsővel is körülnézni a Perseus és a Cassiopeia határvidékén, mert itt található az északi égbolt egyik legszebb mélyég-objektuma, az Ikerhalmaz, valamint több további, látványos nyílthalmaz. Augusztus közepén a kettős halmaz az esti órákban még alacsonyan áll északkeleten, éjfél körül azonban már kedvező magasságba emelkedik. Két halmaz egy látómezőben Az Ikerhalmaz két egymás mellett látszó fiatal nyílthalmazból áll. A nyugatabbi, sűrűbb csillagscoport az NGC 869, hagyományos nevén h Persei, míg a keletebbi az NGC 884, vagyis χ Persei. A páros a Caldwell-katalógusban közös sorszámon, Caldwell 14-ként szerepel. Magyarországról cirkumpolárisak: soha nem nyugszanak le, bár az őszi és téli hónapokban figyelhetők meg a legkényelmesebben. A két halmaz középpontját körülbelül fél fok választja el egymástól, a teljes csillagmező pedig mintegy egy fok átmérőjű. Az Ikerhalmaz már az ókorban is ismert volt. Hipparkhosz az időszámításunk előtti 2. században ködös égi objektumként jegyezte fel, később Ptolemaiosz is megemlítette. A két különálló csillaghalmaz természetét csak a távcsöves megfigyelések tették nyilvánvalóvá. Walter Scott Houston klasszikus Deep-Sky Wonders rovata és Robert Burnham monumentális Celestial Handbookja egyaránt az amatőrcsillagászok legszebb és legnépszerűbb célpontjai között tárgyalja. Valódi testvérhalmazok Az NGC 869 és az NGC 884 nem csupán a látóirány véletlen egybeesése miatt látszik egymás mellett. Mindkettő körülbelül 2,2–2,4 kiloparszekre, vagyis hozzávetőleg 7500 fényévre található tőlünk, csillagaik térbeli mozgása, kora és kémiai összetétele pedig nagyon hasonló. A legtöbb vizsgálat szerint közös csillagkeletkezési esemény során, ugyanabban az óriási molekulafelhő-komplexumban jöhettek létre. A korábbi fotometriai vizsgálatok mintegy 14 millió éves kort adtak a két halmazra, míg újabb, Gaia DR3-adatokon alapuló elemzések valamivel magasabb, megközelítőleg 20 millió éves értékeket is megengednek. Fiatal koruknak megfelelően sok forró, kékesfehér B színképtípusú csillagot tartalmaznak, de már néhány nagy tömegű csillaguk vörös vagy narancssárga szuperóriássá fejlődött. Ezek a feltűnő színű csillagok különösen az NGC 884 területén figyelhetők meg jól. A Gaia pontos sajátmozgás- és parallaxisadatai alapján a két halmaz környezetében több ezer valószínű tagcsillagot sikerült azonosítani. A halmazok nem érnek véget annál a határnál, amelyet kis távcsőben látunk: ritka csillaghalójuk és fonalas szerkezeteik több fokos területre, térben akár száz-kétszáz parszekre is kiterjedhetnek. A csillagok szín–fényesség diagramján a fősorozati elfordulási pont nem teljesen keskeny; ebben a gyors csillagforgás és a tagcsillagok közötti kisebb korkülönbségek egyaránt szerepet játszhatnak. A Gaia-adatokkal végzett halmaztagsági vizsgálatok ezért jó példái annak, hogyan kapcsolódik össze egy látványos amatőrcsillagászati célpont a modern csillaghalmaz-kutatással. Hogyan találjuk meg? Az Ikerhalmaz sötét, átlátszó égbolton már szabad szemmel is felismerhető a Tejút apró, ködös fényfoltjaként. Megtalálásának egyik legegyszerűbb módja, ha a Cassiopeia W alakjának középső vidékéről indulunk. A γ Cassiopeiae és δ Cassiopeiae csillagokat összekötő vonalat a Perseus irányába nagyjából a két csillag távolságának kétszeresével meghosszabbítva az Ikerhalmaz környezetébe jutunk. Keresőtávcsőben vagy binokulárban a páros azonnal feltűnik. Egy 7×50-es binokulárban két egymás melletti, szemcsés ködfolt látható, amelyekből néhány fényesebb csillag már kiemelkedik. A 10×50-es vagy 15×70-es binokulár jó ég alatt mindkét halmaz számos tagját felbontja. Bár nagyobb távcsővel természetesen több csillagot láthatunk, az Ikerhalmaz összhatása gyakran egy 70–100 mm átmérőjű, rövid fókuszú refraktorban vagy kisebb Newton-távcsőben a legszebb. Ehhez 25–60-szoros nagyítást és legalább 1,2–1,5 fokos valódi látómezőt érdemes választani. Az NGC 869, a nyugati halmaz valamivel tömörebb és koncentráltabb. Középső, fényes csillaga körül sűrű csillagcsoportosulások, ívek és kisebb láncok figyelhetők meg. Az NGC 884 lazábbnak és kissé elnyúltabbnak hat, de feltűnőbbek benne a narancssárga és vöröses színű szuperóriások. A két halmaz közötti tér sem üres: számos halvány csillag és csillaglánc köti össze őket, ezért kis nagyítással valóban egyetlen hatalmas égi ékszer benyomását keltik. Egy korábbi VCSE-észlelés során 105 mm-es refraktorral, 68-szoros nagyítással mintegy 80 csillagot számoltak össze az NGC 884-ben és körülbelül 60-at az NGC 869-ben. Egy másik megfigyelésben 150/750 mm-es Newton-távcső és 28 mm-es okulár 27-szeres nagyítása mellett mindkét halmaz kényelmesen elfért ugyanabban a látómezőben, miközben a halmaztagok jól elkülönültek a Tejút háttércsillagaitól. Szűrőt nem érdemes használni: a ködszűrők a csillaghalmaz fényét csökkentik, anélkül hogy a látvány kontrasztját számottevően javítanák. Az Ikerhalmaz körüli nyílthalmazok Már egy binokulárral vagy nagy látómezejű távcsővel is több további nyílthalmaz kereshető fel ugyanazon az éjszakán az Ikerhalmaz környékén. Stock 2 – az Ikerhalmaz közeli, de csak látszólagos szomszédja Az Ikerhalmaztól körülbelül 2,5 fokkal északra található a nagy kiterjedésű, laza Stock 2 nyílthalmaz. Angol beceneve Muscleman Cluster (Testépítő-halmazként fordítható), mert csillagainak egy része képzeletbeli, izmait megfeszítő emberalakot rajzol ki. Az Ikerhalmaztól észak felé húzódó csillaglánc szinte elvezeti hozzá a megfigyelőt. A Stock 2 binokuláran és fényerős távcsőben mutatja legszebb arcát. Kis felületi csillagsűrűsége miatt erősen fényszennyezett égen könnyű átsiklani fölötte. Fizikailag semmi köze az Ikerhalmazhoz: mindössze körülbelül 375 parszekre van, tehát hozzávetőleg hatszor közelebb található, és 400–450 millió éves, vagyis csaknem harmincszor idősebb. Látszólagos égi közelségük ezért pusztán véletlen. NGC 957 – szerényebb, de érdekes halmaz Az Ikerhalmaztól mintegy két fokkal kelet–északkeletre található az NGC 957. Körülbelül 16 ívperces átmérőjével és 7,5–8 magnitúdó körüli összfényességével binokulárban már érzékelhető, de igazán 8–15 cm-es távcsővel válik csillagokra. Lazább és kevésbé szabályos, mint az Ikerhalmaz két tagja, ezért jó összehasonlítási lehetőséget kínál. Az NGC 957 a tágabb Perseus OB1 csillagtársulás irányában helyezkedik el, és a modern Gaia-vizsgálatokban gyakran az Ikerhalmaz kiterjedt környezetével együtt tanulmányozzák. Megfigyelésekor érdemes megkeresni a halmazon áthaladó csillagláncokat, és eldönteni, mennyire határozottan válik el a Tejút sűrű csillaghátterétől. Trumpler 2 – nagy és laza csillagcsoport Az Ikerhalmaztól körülbelül 2,5–3 fokkal délkeletre helyezkedik el a Trumpler 2. Közel 40 ívperces átmérőjével jóval nagyobb területet foglal el, mint az NGC 957, ugyanakkor csillagai lazán szóródnak szét, ezért kis nagyítás és sötét égbolt szükséges hozzá. Keresőtávcsőben vagy binokulárban néhány fényesebb csillag és a körülöttük elhelyezkedő halványabb tagok együttese mutatja meg a halmaz valódi alakját. A Trumpler 2 körülbelül 0,7 kiloparszekre található, becsült kora pedig hozzávetőleg 90–110 millió év. Távolsága és kora tehát egyaránt jelentősen eltér az Ikerhalmazétól. A két objektum egymás mellé helyezve szépen szemlélteti, mennyire különböző megjelenésűek lehetnek a fiatal, tömör és a valamivel idősebb, szétszóródó nyílthalmazok. Az NGC 663 és a kassziopeia-beli nyilthalmazlánc Az Ikerhalmaztól mintegy 5–6 fokkal északnyugatra, már a Cassiopeia területén található az NGC 663, a környék másik gazdag és fényes nyílthalmaza. Körülbelül 20–25 millió éves, több mint háromszáz B színképtípusú tagot tartalmaz, és a Perseus-spirálkar egyik nagy tömegű fiatal halmazának tekinthető. Kis távcsőben sűrű, szabálytalan csillagcsoportként jelenik meg; közepes műszerrel sok halvány tag és sötétebb csillagközi rés figyelhető meg benne. Az NGC 663 közelében fekszik a kisebb NGC 654 és NGC 659 is. Innen továbbhaladva felkereshető az NGC 457, a jellegzetes Bagoly- vagy ET-halmaz, valamint az M103. Így az Ikerhalmaztól indulva egyetlen augusztusi éjszakán egész nyílthalmazláncot járhatunk végig a Perseustól a Cassiopeiáig. A halmazok egyszerű megtekintésénél érdekesebb eredményt ad, ha ugyanazzal a műszerrel és lehetőleg azonos nagyítással hasonlítjuk össze őket. Jegyezzük fel: – mennyire válik el a halmaz a csillagháttértől; – milyen erős a központi koncentráció; – körülbelül hány tagcsillag látható; – nagy vagy kicsi-e a fényességkülönbség a tagok között; – vannak-e csillagláncok, ívek, párok vagy üres területek; – észlelhetők-e színkülönbségek. Felhasznált és ajánlott források A cikkhez felhasználtuk a VCSE korábbi havi észlelési ajánlóit és észlelési beszámolóit; Walter Scott Houston Deep-Sky Wonders írásainak a DFMK–Albireo honlapján megjelent magyar fordításait; Robert Burnham Jr. Burnham’s Celestial Handbook című munkáját; valamint Sue French Deep-Sky Wonders című könyvének észlelési leírásait. Az objektumok koordinátáit és alapadatait a SIMBAD adatbázisban, a csillaghalmazokra vonatkozó szakirodalmat a NASA ADS-ben és az arXivon ellenőriztük. További észlelési és tudományos háttérként a BBC Sky at Night, az Astrobites és az Astronomical League anyagait használtuk.

A következőkben júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap júliusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed július 7-én, újhold július 14-én, első negyed július 21-én, telehold július 29-én lesz. (Holdfázis-táblázat 2025-2029.) Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség, a csillagászati éjszaka. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra): 07.04 01:30 Az Uránusz 10'-cel északkeletre a Marstól, tőlük 6°-kal északnyugatra a Plejádok (M45) 07.06 17:00 A Föld naptávolban (1,01664 CSE, 152,09 millió km) 07.07 10:00 A Neptunusz 3°25'-cel délre, a Szaturnusz 10°-kal keletre az 58,1%-os, fogyó Holdtól 07.07 19:31  Utolsó negyed a Halak csillagképben 07.09 19:30 A Vénusz 50'-cel északra a Regulustól (a Leonis) az esti szürkületben 07.10             A Júliusi Pegasidák (175 JPE) meteorraj lehetséges jelentkezése (júl. 1-20., ZHR=3, v=63 km/s) 07.11 01:00 A Hold 1°30'-cel nyugatra a Plejádoktól (M45) 07.11-17.17 VEGA '26 Nyári  Amatőrcsillagász Megfigyelőtábor 07.13 07:50  A Hold földközelben (359 111 km) 07.14 02:00  A Mars 5°30'-cel északra az Aldebarantól (a Tauri) 07.14 09:45  Újhold az Ikrek csillagképben 07.20 20:00 A Spica (a Virginis) 4°30'-cel északkeletre a 43,7%-os, növekvő Holdtól a nyugati horizont felett 07.21 11:05   Első negyed a Szűz csillagképben 07.24 21:00 Az Antares (a Scorpii) 1°30'-cel északkeletre a 80,%-os, növekvő Holdtól a nyugati horizont felett 07.25 16:45 A Hold földtávolban (405 549 km) 07.26 17:00 A (3) Juno szembenállásban a Nappal 07.28 13:00 A Júliusi Gamma Draconidák (184 GDR) meteorraj lehetséges jelentkezése (júl. 25-31., ZHR-5, v=27 km/s) 07.29 14:37 Telehold a Bak csillagképben 07.31            Déli Delta Aquaridák (005 SDA) meteorraj 07.31            Alfa Capricornidák (001 CAP) meteorraj Merkúr: A hónap elején még kereshető a nyugati látóhatár közelében, 1-én negyven perccel nyugszik a Nap után. Hamar elvész az alkonyati fényben, 13-án alsó együttállásban van a Nappal. 20-án már megkísérelhető felkeresése napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Láthatósága fokozatosan javul, a hónap végén már másfél órával kel korábban, mint a Nap. Ez az idei első kedvező hajnali láthatósága. Vénusz: Este látható a nyugati égen. A hónap elején két és negyed órával, a végén egy és három-negyed órával nyugszik a Nap után. Ezt ellensúlyozza egyre erősödő fehér fénye. Fényessége -4,1 magnitúdóról -4,3 magnitúdóra, átmérője 16"-ről 20,6"-re nő, fázisa 0,69-ról 0,56-ra csökken. Mars: Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. Kora hajnalban kel, hajnalban látható a keleti égen. Helyzete már kedvező a megfigyelésre, noha még csak 1,4 magnitúdós. Látszó átmérője 4,4"-ről 4,7"-re nő. Jupiter: Előretartó mozgást végez a Rák csillagképben. A hónap legelején még kereshető nap-nyugta után a nyugati látóhatár közelében mint fényes sárgásfehér égitest, utána viszont elvész az alkonyati fényben. 29-én együttállásban van a Nappal. Fényessége -1,8 magnitúdó, átmérője 31". Szaturnusz: Előretartó, majd 27-étől hátráló mozgást végez a Halak csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második felében figyelhető meg a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 18". Uránusz: Az éjszaka második felében látható. Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében figyelhető meg. Hold legnagyobb északi deklinációja: 2026. 07. 12. 17:10 NYISZ; (+28° 2') Hold legkisebb déli deklinációja: 2026. 07. 26. 05:52 NYISZ (-28° 4') Hold földközelben: 2026. 07. 13. 09:56 NYISZ 359 114 km / 33.3' Hold földtávolban: 2026. 07. 25. 18:43 NYISZ 405 550 km / 29.4' A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián Dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési, delelési, nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. M7, azaz a Ptolemaiosz-halmaz a Skorpió fullánkjánál A júliusi estéken, ha a déli horizontunk jó (le lehet látni teljesen, nincsenek zavaró fák, borok, hegyek, épületek, kerítés) tiszta és páramentes, érdemes egy pillanatra elfordulni a zenit környéki kényelmesebb nyári célpontoktól, és letekinteni a Skorpió farkának irányába. Ott, a Shaula és a Lesath csillagok közelében, a Tejút legdélebbi, Magyarországról még éppen megfigyelhető ékkövei közé tartozik az M7, más néven NGC 6475 vagy becenevén a Ptolemaiosz-halmaz. Ez egy nyilthalmaz a Skorpió csillagképben, fényessége kb. 3,3 magnitúdó, látszó átmérője mintegy 80 ívperc, vagyis több mint két teleholdnyi területet foglal el az égen. Távolsága nagyjából 980 fényév, kora kb. 200–220 millió év. Fényessége okán elvileg szabad szemmel is kellene látni, de tőlünk nézve a fényelnyelés olyan nagy a horizonthoz közel, hogy nagyon kevesen számoltak be erről. Délebbről nézve azonban sokkal magasabban látszik az égen, így nem meglepő, hogy már a távcső feltalálása előtt, az ókorban megfigyelték. Nevét az ókor legnagyobb, összegző csillagászáról, a görög Ptolemaioszról kapta, aki csillagkatalógusában szerepeltette. Az M7 különlegessége számunkra nemcsak a szépsége, hanem az is, hogy ez a Messier-katalógus legdélebbi objektuma. Deklinációja kb. –34° 48′, ezért Magyarországról legfeljebb 8–9 fok magasan delel. Ez azt jelenti, hogy a légköri nyugodtság, a párásság, a déli horizont takarása és a fényszennyezés sokkal erősebben befolyásolja a látványt, mint egy magasabban járó nyári objektum esetében. Július közepén nagyjából este 11 óra körül, július végén már inkább 10 óra után delel; ilyenkor érdemes próbálkozni vele. Az M7-et tehát már az ókorban is ismerték. Ptolemaiosz az Almagesztben a Skorpió fullánkja mögötti ködös foltként említett egy objektumot; ezt a leírást a legtöbb forrás az M7-tel azonosítja, innen ered a Ptolemaiosz-halmaz elnevezés. Később Hodierna és Lacaille is megfigyelte; Messier 1764-ben vette fel katalógusába. A halmaz szabad szemmel is ködös foltnak tűnhet, binokulárban viszont már felbomlik csillagokra. Az M7-hez nem feltétlenül kell nagy távcső. A 7×50-es, 10×50-es, 15×70-es binokulár vagy egy kis nagyítású, nagy látómezejű refraktor sokszor jobb élményt ad, mint egy nagyobb, de szűk látómezejű műszer. Sue French leírása szerint 15×45-ös képstabilizált binokulárban a halmaz közepén tíz fényesebb csillag rajzol ki egy χ-szerű mintázatot. Körülöttük további fényesebb és halványabb csillagok húzzák szét a látványt több mint egy fokos területre. Kis távcsőben a központi harmad kb. harminc csillagból álló sűrűbb csomónak tűnik; egyes észlelők „összenyomott dobozra”, mások K betűre emlékeztető alakzatot látnak benne. Nagyobb látómezőben a halmaz akár 1,3° átmérőig is követhető, és a látómezőben közel száz csillag sejlik fel. Mégis érdemes nagy távcsövet is használni, de nagyon nagy, akár 3-5 fokos látómezővel (pl. 120/600-as távcsövekkel ilyen könnyen elérhető megfelelő okulárral), mert a horizonthoz közeli fényelnyelést kompenzálja a nagyobb fénygyűjtőképesség, és könnyebben látszanak a csillagok színesnek egy nagyobb műszerben. A halmaz csillagai nagyrészt kékesfehérek, de Sue French három feltűnően aranysárgás csillagot is kiemel: egyet a központi csomó délnyugati peremén, egyet az északnyugati részen, egyet pedig a halmaz észak-északnyugati szélén. Magyarországi észlelőhelyről ezek a színek nem mindig könnyen felismerhetők, mert ilyen alacsony horizontmagasságban a légkör erősen szórja és nyugtalanítja a csillagfényt. Éppen ezért M7-nél a „szép kép” titka nem a nagy nagyítás, hanem a tiszta déli horizont, a sötét ég, a rövid út a szem és az okulár között – és némi türelem. Az M7 megtalálása nem nehéz, ha a Skorpió farka látszik. A Shaula és Lesath, a Skorpió fullánkjának két jellegzetes csillaga jó kiindulópont: az M7 tőlük kb. 5 fokkal kelet-északkeletre található. A halmaz olyan nagy, hogy egy nagyobb távcső keresőjében vagy binokulárban könnyebb észrevenni, mint nagy nagyításon. Az M7 környezete önmagában is egy egész esti mélyég-túra lehet. Sue French kilenc kísérőcélpontot emel ki a Skorpió fullánkja körül: Trumpler 30, NGC 6444, NGC 6453, NGC 6455, Barnard 287, Cn 2-1, Hf 2-1, M 1-30 és a közeli M6 mind ugyanennek a gazdag Tejút-mezőnek a részei. Az első könnyebb célpont a Trumpler 30, más néven Collinder 355, amely az M7 délkeleti peremét érinti. Kis, 4–6 hüvelykes távcsővel Sue French kb. 10 ívperces, háromszög alakú, harminc csillagból álló csoportként írja le, melynek északi csúcsát egy kb. 8 magnitúdós csillag jelöli. A többi csillag jellemzően 10–12 magnitúdós, és jó égen a háttérben finom tejútfény dereng. 25 cm körüli távcsővel már több halvány tag is előjön, és a csoport kb. 20 ívpercig szélesedik. Az NGC 6444 az M7 nyugati peremén túl fekszik. Könnyű elsiklani felette, mert csillagokban eleve nagyon gazdag a háttér. French kisebb távcsővel kb. két tucat 11–12 magnitúdós csillagot látott benne, lazán szétszórva 12 ívperces területen; a fényesebb tagok kelet–nyugati sávot rajzolnak. Az NGC 6444-et mint az M7 körüli egyik látványosabb mellékcélpontot, amely közepes nagyításon finom, csomós csillagsávként mutatkozik. Az NGC 6453 már egészen más természetű objektum: gömbhalmaz, amely csak látszólag simul az M7 nyugat-északnyugati szegélyére. Valójában sokkal távolabb van, a Tejútrendszer belső vidékei felé, erős csillagközi poron át látjuk. Kis távcsőben kerek, halvány ködfolt benyomását kelti; nagyobb reflektorban foltosabbá válik, de a felvillanó csillagszerű pontok egy része akár előtércsillag is lehet. Kb. 37 000 fényéves távolságra van tőlünk, vagyis egészen más űrmélységben járunk nála, mint az alig ezer fényév távolságú M7-nél. Az NGC 6455 különösen érdekes eset. John Herschel az 1830-as években, Dél-Afrikából figyelte meg, és nagyon kiterjedt, tejútszerű csillagos-ködös tömegként írta le. Későbbi katalógusokban olykor nem létező objektumként szerepelt, mert nem klasszikus, jól körülhatárolt nyílthalmaz. French leírása alapján inkább nagy, fényes Tejút-csillagfelhőként érdemes keresni: kb. egy fokos területen terül el, átfed az M7 délnyugati peremével, és határait részben a rajta áthúzódó sötétködök segítenek kijelölni. Ez kifejezetten kis nagyítású, nagy látómezejű távcsöves vagy binokuláros célpont. A Barnard 287 sötétköd az M7 délkeleti részén kanyarog át. Ez nem világító köd, hanem csillagközi porfelhő, amely kitakarja a mögötte lévő Tejút-csillagmezőt. French három sötétebb karszerű ágat említ, amelyek összesen kb. 20 ívpercnyi területet érintenek. Az ilyen sötétködökhöz nem nagy nagyítás kell, hanem sötét ég és gazdag csillagos háttér: akkor lesz feltűnő a „hiány”, vagyis az a hely, ahol kevesebb csillagot látunk. A B287 az M7 központjától dél-délkeletre kereshető, és a látványt a távcső finom mozgatása is segíthet kiemelni. A környék három planetáris köde már haladó észlelőknek való. A Cannon 2-1, vagy Cn 2-1 kb. 12,2 magnitúdós, mindössze 2 ívmásodperces objektum; már 20 cm körüli távcsővel is észlelhető, de csillagszerűen apró marad. Nagy nagyítás és OIII-szűrő segíti az azonosítást: a szűrővel a planetáris köd fényesebbnek tűnik, míg a csillagok visszafogottabbá válnak. A Hf 2-1 még nehezebb: kb. 14 magnitúdós, 9 ívmásodperces halvány korong, amely nagy távcsővel, 300× körüli nagyítással és OIII-szűrővel is csak nehezen bukkan elő. A Minkowski 1-30, vagy M 1-30 kb. 14,7 magnitúdós, kb. 5 ívmásodperces planetáris köd; Sue French saját megfigyeléseiben sem tudta teljes bizonyossággal elcsípni, bár más észlelők 25 cm vagy nagyobb távcsövekkel már látni vélték. A túrát érdemes az M6-tal, a Pillangó-halmazzal lezárni. Ez kb. 3,8 fokkal északnyugatra található az M7-től. Jó déli horizont esetén szabad szemmel is megpillantható, binokulárban pedig kifejezetten szép. 15×45-ös binokulárral kb. 20 csillagot látni benne egy kelet-északkelet–nyugat-délnyugati irányú, 20 ívperces alakzatban. 15 cm-es távcsővel a csillagszám kb. 50-re nő, 25 cm-es távcsővel pedig akár 90 körüli csillag is előjöhet. A halmaz keleti peremén ragyogó narancsos csillag a BM Scorpii, hosszú periódusú félszabályos változócsillag; a halmaz alakját sok észlelő valóban nyitott szárnyú pillangónak látja. Az M6 és M7 ugyanazon binokuláris égterület két nagy nyári ékessége. Walter Scott Houston a Deep-Sky Wonders hagyományában gyakran hangsúlyozta, hogy a Skorpió és a Nyilas alacsony vidékei északi szélességekről méltatlanul háttérbe szorulnak, pedig sötét, tiszta horizont esetén már kis optikákkal is bőségesen meghálálják a figyelmet. A 2024-es júliusi észlelésajánló is idézte Houston gondolatát: az M4, M5, M6, M7 és M8 mind könnyű szabad szemes objektum lehet igazán jó déli égről, de északi szélességeken sokan csak akkor hiszik el ezt, ha délebbre utaznak. Magyarországról az M7 már határeset, de éppen ezért szép észlelési kihívás: nem nehéz objektum, hanem nehéz helyzetű objektum. A megfigyelést jó horizont mellett a delelés környékére időzítsük. Először binokulárral keressük meg az M7-et, majd kis nagyítású távcsővel járjuk körbe a halmazt és környezetét. A halmazhoz nem kell szűrő; a planetáris ködökhöz viszont OIII- vagy UHC-szűrő, nagy nagyítás és pontos térkép szükséges. Asztrofotósoknak nagy látómezejű objektívvel vagy rövid fókuszú távcsővel az M7, M6, a környező sötétködök és a Tejút-csillagfelhők együtt adhatnak különösen szép kompozíciót. Források: Sue French: Deep-Sky Wonders, „Stung by Beauty”, July, 157–159. oldal; Sky & Telescope: Bob King, In Heaven with M7, a Portal Into the Deep; NASA Hubble Messier Catalog: Messier 7; ESO: The star cluster Messier 7; English Wikipedia: Messier 7; Messier-Objects.com: Messier 7: Ptolemy’s Cluster; Deep-Sky Corner: Clusters Messier 7, NGC 6444, NGC 6453; Walter Scott Houston: Mély-ég csodák, Albireo Amatőrcsillagász Klub / Szentmártoni Béla-fordítások.