Öt magyar amatőrcsillagásznak, köztük két VCSE-beli tagtársunknak gratulálunk sikeres szereplésükhöz a 2026-os ZWO Astronomy Photographer of the Year pályázaton. A magyar asztrofotósok összesen hét képpel szerepelnek a verseny hivatalos kategóriagalériáiban. Az idei magyar mérleg öt alkotó hét felvétele: egy második helyezés és további hat, szűkített válogatásba (shortlistbe) került kép. Gratulálunk! A greenwichi Királyi Obszervatóriumhoz kötődő nemzetközi verseny eredményeit 2026. szeptember 17-én hirdették ki. Az idén tizennyolcadik alkalommal megrendezett pályázat összesített győztese Ali Alobaidly lett a Cápa-ködöt bemutató The Quiet Predator című felvételével. A válogatásból a londoni National Maritime Museumban nyílt kiállítás.A verseny hivatalos összefoglalója itt olvasható. Schmall Rafael: A szavanna-fa Schmall Rafael, a Vega Csillagászati Egyesület tagja a The Savanna Tree (A szavanna-fa) című képével szerepel az Our Sun (Napunk) kategória válogatásában. A nemzetközi mezőnyből a szűkített listára (shortlist) kerülés jelentős elismerés, amelyhez örömmel gratulálunk tagtársunknak! Schmall Rafael: The Savanna Tree (A szavanna-fa). A kategória szűkített válogatásába került felvétel. Fotó: © Schmall Rafael. Forrás: Royal Museums Greenwich, a kategória hivatalos galériája. Francsics László: két felvétel a válogatásban Francsics László, ugyancsak a VCSE tagja (egyben a MAFE elnöke), kettős sikert ért el: a 4079-es és a 4048-as számú aktív területekről készített képe egyaránt bekerült a Nap kategória legjobbjai közé. Lacinak is szívből gratulálunk, két fotóval itt szerepelni igazán megtiszteltetés! Francsics László: The Large Sunspot Active Region 4079 (A 4079-es aktív terület nagy napfoltja). A kategória szűkített válogatásába került felvétel. Fotó: © Francsics László. Forrás: Royal Museums Greenwich, a kategória hivatalos galériája. Francsics László: The 230,000 km-Long Active Region 4048 (A 230 000 kilométer hosszú 4048-as aktív terület). A kategória szűkített válogatásába került felvétel. Fotó: © Francsics László. Forrás: Royal Museums Greenwich, a kategória hivatalos galériája. További magyar sikerek Marcsik Tibor: második helyezés a legjobb újoncok között Marcsik Tibor The Seven Sisters című felvétele második helyezést ért el a Sir Patrick Moore nevét viselő, legjobb újoncoknak szóló kategóriában. A Plejádokat, közismert magyar nevükön a Fiastyúkot megörökítő kép Dombóváron, 2025. október 16-án és 20-án készült. Marcsik Tibor: The Seven Sisters (A hét nővér – a Fiastyúk). Második helyezés a legjobb újoncok kategóriájában. Fotó: © Marcsik Tibor. Forrás: Royal Museums Greenwich, a kategória hivatalos galériája. Fényes Lóránd: két holdfotó Fényes Lóránd két alkotása is bekerült a Hold (Our Moon) kategória szűkített válogatásába: a The Magnificent Montes Caucasus és a Crescent. Az előbbi a holdi Kaukázus-hegységet, az utóbbi a holdsarlót mutatja be. Fényes Lóránd: The Magnificent Montes Caucasus (A pompás Montes Caucasus). A kategória szűkített válogatásába került felvétel. Fotó: © Fényes Lóránd. Forrás: Royal Museums Greenwich, a kategória hivatalos galériája. Fényes Lóránd: Crescent (Holdsarló). A kategória szűkített válogatásába került felvétel. Fotó: © Fényes Lóránd. Forrás: Royal Museums Greenwich, a kategória hivatalos galériája. Majzik Lionel: Swan Meets Eagle Majzik Lionel Swan Meets Eagle című képe a Bolygók, üstökösök és kisbolygók (Planets, Comets and Asteroids) kategória szűkített válogatásában szerepel. Majzik Lionel: Swan Meets Eagle (A Hattyú találkozása a Sassal). A kategória szűkített válogatásába került felvétel. Fotó: © Majzik Lionel. Forrás: Royal Museums Greenwich, a kategória hivatalos galériája.Szívből gratulálunk valamennyi sikeresen szereplő magyar asztrofotósnak!
...Címke: HOLD
Mai kép: M44-Hold-Vénusz alkonyi hármas együttállás – Balázs Gábor
2026. június 17-én este egy igazán szép együttállást figyelhettünk meg a nyugati égen. Már az este elején is igen impozáns látványt nyújtott a több...
Eperhold, hóhold, és a (tele)holdak amerikai nevei – Csizmadia Szilárd, Csizmadia Ákos
Néhány 18–19. századi észak-amerikai szerző azt állította, hogy egyes észak-amerikai őslakos népek neveket adtak a holdhónapoknak. Ezek a holdhónapok rendszerint újholddal kezdődtek. A különböző szerzők azonban eltérő névlistákat közöltek, ezért nem beszélhetünk valamiféle egységes „indián holdnaptárról”. Az egyes elnevezések különböző népektől, különböző területekről és különböző korokból származhatnak. A teleholdak ma ismert névlistájának története még ennél is kacskaringósabb. Az 1930-as évek Maine Farmers’ Almanac kiadványai például használták a „Blue Moon”, vagyis „kék hold” elnevezést. Ez azonban eredetileg nem azt jelentette, amit manapság általában értünk rajta. Az almanach egy olyan évszak harmadik teleholdját nevezte kék holdnak, amelyben a szokásos három helyett négy telehold következett be. A ma elterjedt meghatározás – amely szerint kék hold egy naptári hónap második teleholdja – egy 1946-ban megjelent Sky & Telescope-cikkből terjedt el, amely félreértelmezte a korábbi szabályt. Az új jelentés aztán annyira népszerűvé vált, hogy mára gyakorlatilag önálló életet él, és ma már így használjuk. (Sok értelme persze a kék Holdnak és a kék hónapnak sincs (és miért kék?), mint ahogy jelentősége sem, hiszen a Hold fényváltozásainak, azaz a teleholdnak az ismétlődési ideje 29,5 nap - mivel hónapjaink 28, 29, 30 és 31 naposak lehetnek, időről-időre két teleholdnak kell bekövetkeznie természetszerűleg egy naptári hónapon belül.)
...Mai csillagászati kép: Hold a VCSE-Seestarral – Soós Patrícia
Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer...
Mit érdemes nézni teleholdkor? – Csizmadia Szilárd
"Teleholdkor a teleholdat kell nézni" - válaszolta egyszer Mizser Attila a címbeli kérdésre. De mit nézzünk a teleholdon, amely vakító és fényes, és az árnyékok rövidek, ezért a kráterek kevésbé kivehetők? Telehold idején a Hold felszínén a Nap majdnem „felülről” világítja meg a Holdat, ezért a hegyek, kráterfalak, völgyek árnyékai rövidek vagy eltűnnek. (Kivétel a telehold pereme, ahol ilyenkor lapos szögben esnek be a Nap sugarai. Itt azonban a rálátás szöge nagyon kicsi, ezért hiába hosszúak ott a kráterárnyékok, vetítési effektus miatt pont "nem látunk bele" azokba a kráterekbe ilyenkor sem.) Ezért a Hold ilyenkor kevésbé plasztikus, „egyenletesebbnek” tűnik. Viszont éppen ekkor válnak igazán látványossá az albedó-különbségek: a világos és sötét területek, a tengerek, valamint a fiatal kráterekből kiinduló sugársávok. A sugársávok nem árnyékok, hanem kidobott törmelékből és másodlagos becsapódások által felfrissített felszínből álló, nagy kiterjedésű, gyakran hosszú, vékony egyenesnek tűnő, a Hold átlagos fényes területeinél is fényesebb, világosabb mintázatok. A legfontosabb teleholdas célpontok: Tycho, Copernicus, Kepler, Proclus, Aristarchus, valamint a Hold nagy sötét medencéi: Mare Imbrium, Mare Serenitatis, Mare Tranquillitatis, Mare Crisium, Oceanus Procellarum, Mare Nubium és Mare Humorum.
...