Címke: HOLD

Eperhold, hóhold, és a (tele)holdak amerikai nevei – Csizmadia Szilárd, Csizmadia Ákos

Néhány 18–19. századi észak-amerikai szerző azt állította, hogy egyes észak-amerikai őslakos népek neveket adtak a holdhónapoknak. Ezek a holdhónapok rendszerint újholddal kezdődtek. A különböző szerzők azonban eltérő névlistákat közöltek, ezért nem beszélhetünk valamiféle egységes „indián holdnaptárról”. Az egyes elnevezések különböző népektől, különböző területekről és különböző korokból származhatnak. A teleholdak ma ismert névlistájának története még ennél is kacskaringósabb. Az 1930-as évek Maine Farmers’ Almanac kiadványai például használták a „Blue Moon”, vagyis „kék hold” elnevezést. Ez azonban eredetileg nem azt jelentette, amit manapság általában értünk rajta. Az almanach egy olyan évszak harmadik teleholdját nevezte kék holdnak, amelyben a szokásos három helyett négy telehold következett be. A ma elterjedt meghatározás – amely szerint kék hold egy naptári hónap második teleholdja – egy 1946-ban megjelent Sky & Telescope-cikkből terjedt el, amely félreértelmezte a korábbi szabályt. Az új jelentés aztán annyira népszerűvé vált, hogy mára gyakorlatilag önálló életet él, és ma már így használjuk. (Sok értelme persze a kék Holdnak és a kék hónapnak sincs (és miért kék?), mint ahogy jelentősége sem, hiszen a Hold fényváltozásainak, azaz a teleholdnak az ismétlődési ideje 29,5 nap - mivel hónapjaink 28, 29, 30 és 31 naposak lehetnek, időről-időre két teleholdnak kell bekövetkeznie természetszerűleg egy naptári hónapon belül.)

...
Read more

Mit érdemes nézni teleholdkor? – Csizmadia Szilárd

"Teleholdkor a teleholdat kell nézni" - válaszolta egyszer Mizser Attila  a címbeli kérdésre. De mit nézzünk a teleholdon, amely vakító és fényes, és az árnyékok rövidek, ezért a kráterek kevésbé kivehetők? Telehold idején a Hold felszínén a Nap majdnem „felülről” világítja meg a Holdat, ezért a hegyek, kráterfalak, völgyek árnyékai rövidek vagy eltűnnek. (Kivétel a telehold pereme, ahol ilyenkor lapos szögben esnek be a Nap sugarai. Itt azonban a rálátás szöge nagyon kicsi, ezért hiába hosszúak ott a kráterárnyékok, vetítési effektus miatt pont "nem látunk bele" azokba a kráterekbe ilyenkor sem.) Ezért a Hold ilyenkor kevésbé plasztikus, „egyenletesebbnek” tűnik. Viszont éppen ekkor válnak igazán látványossá az albedó-különbségek: a világos és sötét területek, a tengerek, valamint a fiatal kráterekből kiinduló sugársávok. A sugársávok nem árnyékok, hanem kidobott törmelékből és másodlagos becsapódások által felfrissített felszínből álló, nagy kiterjedésű, gyakran hosszú, vékony egyenesnek tűnő, a Hold átlagos fényes területeinél is fényesebb, világosabb mintázatok. A legfontosabb teleholdas célpontok: Tycho, Copernicus, Kepler, Proclus, Aristarchus, valamint a Hold nagy sötét medencéi: Mare Imbrium, Mare Serenitatis, Mare Tranquillitatis, Mare Crisium, Oceanus Procellarum, Mare Nubium és Mare Humorum.

...
Read more

Artemis II: már hazafelé tart az Orion (április 7–8.) – VCSE

Az Artemis II küldetés leglátványosabb szakasza már mögöttünk van: az Orion űrhajó a Hold megkerülése után immár a Föld felé tart. Az Orion már kifelé haladt a Hold gravitációs uralmából, majd amerikai idő szerint 13:23-kor ki is lépett a Hold vonzáskörzetéből. Ugyanezen a napon hozták nyilvánosságra az első igazán emlékezetes felvételeket is: a Hold mögül látott földnyugta-képet, valamint a holdközeli teljes napfogyatkozás fotóit. A nap nemcsak képekről szólt, hanem munkáról is. Az Artemis II személyzete 15 perces hangkapcsolatot létesített a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén dolgozó Expedíció–74 tagjaival, majd a földi tudományos csapattal is átbeszélték a friss holdmegfigyeléseket, amíg még élénken éltek bennük a látottak. Ez különösen fontos, mert az emberi szem olyan finom felszíni árnyalatokat, textúrákat és fényességkülönbségeket is észrevehet, amelyek értelmezéséhez a tudósok a későbbi képfeldolgozás során is visszanyúlhatnak.

...
Read more