Mai kép: NGC 7000 – Pécskainé Varga Ilona

A fenti képet Pécskainé Varga Ilona készítette 2026. június 19-én az NGC 7000-ről, amit Észak-Amerika – ködnek is neveznek az alakja után. Valóban emlékeztet rá, és még a floridai félszigetre hasonlító kinyúlás és a Mexikói-öbölre hajazó beöblösödés is felismerhető rajta. Nincs természeti törvény, ami a hasonlóságot létrehozta – hacsak nem a véletlenek törvényeinek összejátszása. Ha másik oldalról néznénk rá a ködre, nem ilyennek látnánk.

A kép Győrben készült, 198 x 1 perc összexpozícióval, érzékenység = 80.A képfeldolgozáshoz Sirilt és Photoshopot is használt készítője. A Caldwell-válogatásba is bekerült 20-as szám alatt. Távcső: Seestar S30 Pro.

A Hattyú csillagképben, a Deneb nevű fényes csillag közelében található NGC 7000 az északi égbolt egyik legjellegzetesebb ködössége. A “Mexikói-öblöt” létrehozó sötét részt a háttérben világító gáz fényét elnyelő csillagközi por rajzolja ki. A szomszédos Pelikán-köd ugyanahhoz a hatalmas gázfelhőhöz tartozik, csak egy sötét porsáv látszólag kettéválasztja őket. Az NGC 7000 felfedezését William Herschelnek tulajdonítják, aki 1786. október 24-én, az angliai Slough-ból észlelte.

Bár fényképeken feltűnő, vizuálisan nehezebb célpont: fénye nagy égterületen oszlik el, ezért gyenge a kontrasztja a Tejút csillagokkal zsúfolt háttere előtt. Mivel 120×100 ívperces, azaz kb. másfélszer x két fok kiterjedésű (azaz négy telihold méretű), a legtöbb távcső fél – egy fokos látómezejébe bele sem fér, ezért sok észlelő egyszerűen átsiklik felette, és észre sem veszi, hogy ott “fényesebb az ég” a köd világítása miatt. Magyarországról a nyári és kora őszi, holdmentes estéken érdemes keresni, sötét, fényszennyezéstől távoli helyről. Binokulárral vagy kis nagyítású, nagy látómezejű távcsővel halvány derengésként mutatkozik; UHC ködszűrővel körvonalai könnyebben követhetők. A felvételeken megjelenő vörös fény jelentős része a hidrogén sugárzása, amelynek energiáját forró csillagok ultraibolya fénye biztosítja.

A ködösség ma is aktív csillagkeletkezési terület. A friss kutatások egyik izgalmas iránya az itt található, időnként hatalmas kifényesedést mutató fiatal csillagok vizsgálata. Egy 2025-ös, Gaia-adatokra épülő tanulmány szerint a V1057 Cygni és a HBC 722 csillagok térbeli helyzete és sajátmozgása összhangban van az Észak-Amerika-köd fiatal csillagcsoportjához tartozással. Ez megerősíti, hogy fizikailag is kapcsolódnak a csillagkeletkezési térséghez. A V1057 Cygni egy FU Ori típusú változócsillag, amelyik 1969-1970-ben 16 magnitúdóról 10 magnitúdósra fényesedett fel. Azüta fénye nagyon lassan gyengül, jelenleg 12-13 magnitúdós. A felfényesedést a csillag körüli anyagbefogási korong (akkréciós diszk) okozta, ugyanis ez még egy születőben lévő csillag. Akkoriban hirtelen sok anyag zúdult a csillagra a diszkből.

Egy másik, 2025 novemberében bemutatott kutatás a HBC 722 kitörés előtti színképét és korábbi fényességméréseit elemezte. Eredménye szerint a kitörés során a csillagra hulló anyag mennyisége időegységenként mintegy tizenötezerszerese volt a kitörés előtti értéknek. Az ilyen megfigyelések segítenek megérteni, hogyan gyarapodnak a fiatal csillagok a körülöttük lévő anyagkorongból, és milyen szerepet játszanak fejlődésükben a hirtelen anyagbefogási epizódok. Az égi „kontinens” nyugodtnak tűnő látványa mögött tehát ma is mozgalmas csillagszületés zajlik.

Related posts:

Az NGC 7380 (Varázsló-köd) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt A Messier 7 (Ptolemaiosz-halmaz) fotografikus megfigyelése Namíbiából – Ágoston Zsolt Az IC 4628 Garnéla-köd fotografikus megfigyelése Namíbiából – Ágoston Zsolt Az NGC 55 Gyöngyfüzér-galaxis fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt Az NGC 4755 (Ékszeresdoboz-halmaz) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt