Csecsemőmirigy-rákban tegnap elhunyt Alan Hale, a híres Hale-Bopp üstökös felfedezője. Ennek az üstökösnek a csóváját sötét égen 70 fokig is követni...
Kategória: Cikkek – Ismeretterjesztő
Rossiter-Mclaughlin – effektus a HD 2685-ben – Csizmadia Szilárd
Csizmadia Szilárd, A. Smith. J-V. Harre és Balázs G. G. csillagászokkal együtt kirándulást tett a Rossiter-Mclaughlin - effektus világába. Amikor egy tranzitáló exobolygó elvonul a csillaga előtt, kitakarja a csillag egy részét. A csillag forog a saját tengelye körül: amelyik oldala felénk közelít, kékeltolódott lesz, amelyik távolodik, ott a színképvonalak vöröseltolódottá válnak. Mi a távolból ezt nem látjuk ilyen részletesen, a csillag felbontatlan, pontszerű marad a legnagyobb távcsöveink számára is. Csak az egész csillagkorongról érkező fény együttesét látjuk. Amikor a bolygó egy kicsit kitakar a kékeltolódott színképvonalakból, akkor effektíve vöröseltolódott színképet észlelünk a csillagról és vice versa. A jelenséget Rossiter-McLaughlin - effektusnak nevezik a csillagászatban. Forrás: wikipedia.
...
Kettős lélegzet — Wolf–Rayet-csillagok égi keringője – Fröhlich Viktória
2022 októberében a James Webb Űrtávcső egyik képe néhány nap alatt körbejárta a világot: egy Wolf–Rayet (WR) csillagpáros körül tizenhét tökéletes, koncentrikus porgyűrű ragyogott fel, akár egy elképzelhetetlen méretű, sötét bársonyra helyezett ujjlenyomat. Az objektum a Hattyú csillagképben rejtőzik, tőlünk alig több mint 5000 fényévre, és a WR 140 katalógusnevet viseli. A kép láttán már csak annak esztétikai értéke is meghatja az embert (különösen a csillagászhallgatót) — a WR 140 ugyanis kézzelfogható bizonyíték arra, hogy két csillag együttes tánca milyen lebilincselő kozmikus alkotásokat képes létrehozni. Nézzük, milyen fizikai folyamatok vezetnek egy ilyen mű születéséhez!
...
SN 2026kid szupernóva az NGC 5907 galaxisban – VCSE, Járdán József, Csizmadia Szilárd
2026. április 22-én SN 2026kid kóddal jelölt szupernóvát fedeztek fel az NGC 5907 galaxisban. Ez egy II-es típusú szupernóva a felfedezés után elvégzett spektroszkópiai észlelések szerint. Tehát egy nagytömegű csillag magjának összeomlása okozta robbanás fényét látjuk. A felfedező Yasuo Sano japán észlelő (2026. április 22. 14:23:47 UT), a felfedezéskori fényesség pedig kb. 16,62 magnitúdó szűrő nélkül. A szupernóvát a napokban észleltük a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóból és tagtársaink saját távcsöveikkel is. Ezeket a képeket az alábbiakban mutatjuk be.
...
Önmagukat is felfaló óriások — Portré a Wolf–Rayet csillagokról – Fröhlich Viktória
Kevés olyan objektum van az Univerzumban, amelyről olyan keveset tudunk, mint a Wolf–Rayet (WR) csillagokról. Ezek a csillagok egyik legszélsőségesebb osztályát képezik. Tömegük akár több százszorosa is lehet a Napénak, felszíni hőmérsékletük elérheti a százezer fokot, fényességük pedig a Nap fényességének egymilliószorosára is növekedhet. Mindemellett a Wolf–Rayet-csillagok másodpercenként több ezer kilométer per másodperces sebességű csillagszél segítségével dobják le magukról külső rétegeiket. Egy furcsa színkép 1867-ből Mai történetünk 1867-ben kezdődik a Párizsi Obszervatóriumban, ahol két francia csillagász, Charles Wolf és Georges Rayet három szokatlan csillagra bukkan a Hattyú csillagképben. A megfigyelt objektumok spektruma nem éles, sötét elnyelési vonalak sorát mutatja, ahogy azt a „rendes” csillagoknál megszoktuk, hanem pont ellenkezőleg: széles, emissziós vonalakkal van teletűzdelve. Vajon mi okozza, hogy a csillag felszíne fölött világító anyagot figyelünk meg? A választ a WR csillagok hatalmas sebességű csillagszele adja meg. Egy tipikus Wolf–Rayet-csillag 1000–3000 km/s-os sebességgel veti le magáról felszíni anyagát. Ezzel az intenzitással egy év alatt akár néhány földtömegnyi anyagot is elveszíthet, néhány százezer év alatt pedig a Nap tömegével összemérhető gázmennyiséget szór szét a tér különböző irányaiba. A csillag ragyog ugyan, de közben lassan, módszeresen felszámolja önmagát.
...