A Világegyetem mágneses. Mágneses tér veszi körül a Földet, a Napot, sok csillagot, a galaxisokat, sőt galaxishalmazokat is. A nagy kérdés azonban régóta az: honnan származtak az első mágneses terek, amelyeket később a galaxisok forgása, turbulenciája és dinamóhatása felerősíthetett? Ezeket idegen eredetű szóval primordiális, vagyis ősi, vagy még inkább: eredeti, sőt őseredeti mágneses térnek nevezik a csillagászatban. A kozmológiában megmutatják, hogy már a nagyon fiatal Univerzumban, például az infláció vagy korai fázisátmenetek idején létrejöhettek gyenge, ősi — szaknyelven primordiális — mágneses mezők. Ezek jóval a ma ismert csillagok és galaxisok kialakulása előtt keletkeztek, sőt, még az Ősrobbanás utáni kor első másodpercének befejeződése előtt (pl. az infláció korszaka a standard kozmológia szerint a 10-35-től a 10-33 másodpercig tartott.) Ezek ma már közvetlenül nemigen mérhetők, de hatásuk nyomot hagyhatott a kozmikus szerkezetek fejlődésén. A primordiális mágneses mezők azért érdekesek, mert nemcsak „passzív maradványai” lennének a korai Univerzumnak. A töltött részecskékre ható Lorentz-erő révén befolyásolhatják az ionizált barionos anyag mozgását, és ezzel kis skálákon módosíthatják az anyagsűrűség-ingadozásokat. Magyarul: ha az ősi mágneses tér elég erős volt, akkor elősegíthette a kisebb sötétanyag-hálók és az ezekben kialakuló korai galaxisok létrejöttét. Egy most megjelent tanulmány éppen ezt a hatást vizsgálta a James Webb Űrtávcsővel (JWST) megfigyelt nagyon távoli galaxisok alapján.
...
