Címke: Planck

Honnan származik az Univerzum mágneses tere? A James Webb-űrtávcső az ősi kozmikus mágneses mezők nyomában – Csizmadia Szilárd

A Világegyetem mágneses. Mágneses tér veszi körül a Földet, a Napot, sok csillagot, a galaxisokat, sőt galaxishalmazokat is. A nagy kérdés azonban régóta az: honnan származtak az első mágneses terek, amelyeket később a galaxisok forgása, turbulenciája és dinamóhatása felerősíthetett? Ezeket idegen eredetű szóval primordiális, vagyis ősi, vagy még inkább: eredeti, sőt őseredeti mágneses térnek nevezik a csillagászatban. A kozmológiában megmutatják, hogy már a nagyon fiatal Univerzumban, például az infláció vagy korai fázisátmenetek idején létrejöhettek gyenge, ősi — szaknyelven primordiális — mágneses mezők. Ezek jóval a ma ismert csillagok és galaxisok kialakulása előtt keletkeztek, sőt, még az Ősrobbanás utáni kor első másodpercének befejeződése előtt (pl. az infláció korszaka a standard kozmológia szerint a 10-35-től a 10-33 másodpercig tartott.) Ezek ma már közvetlenül nemigen mérhetők, de hatásuk nyomot hagyhatott a kozmikus szerkezetek fejlődésén. A primordiális mágneses mezők azért érdekesek, mert nemcsak „passzív maradványai” lennének a korai Univerzumnak. A töltött részecskékre ható Lorentz-erő révén befolyásolhatják az ionizált barionos anyag mozgását, és ezzel kis skálákon módosíthatják az anyagsűrűség-ingadozásokat. Magyarul: ha az ősi mágneses tér elég erős volt, akkor elősegíthette a kisebb sötétanyag-hálók és az ezekben kialakuló korai galaxisok létrejöttét. Egy most megjelent tanulmány éppen ezt a hatást vizsgálta a James Webb Űrtávcsővel (JWST) megfigyelt nagyon távoli galaxisok alapján.

...
Read more

Gravitációs potenciálok a kozmológiában és a Planck-műhold

Aki kicsit is olvasott már kozmológiai elméletekről, az tudja, hogy százával léteznek kozmológiai elképzelések arról, hogyan keletkezett és hogyan fejlődik a Világegyetemünk, és az Ősrobbanás elmélete mellett van néhány másik jól kidolgozott teória is, ami az Ősrobbanástól független vagy ahhoz kapcsolódva, annak továbbfejlesztéseként többször előfordul kozmológiai fejtegetésekben. A puding próbája az evés - a természettudományos elméleteké meg az, hogy egyeznek-e a megfigyelésekkel vagy sem. A kozmológiai elméletek ilyetén elburjánzását elősegítette, hogy a nagyon távoli, halvány objektumokról igen nehéz képet kapni, ezért a megfigyelési anyag sokáig meglehetősen soványka volt. A kozmológia azonban már nem az a tudomány, ami - mondjuk - negyven évvel ezelőtt volt, amikor még csak nagyon kevés mérési eredmény állt rendelkezésre, és azok is elsősorban a viszonylag közeli galaxisok és galaxishalmazok távolodási sebességére és cefeidákkal mért távolságára vonatkoztak, meg a kozmikus háttérsugárzás pár hullámhosszon mért értéke volt még elérhető. Egyre több új és változatosabb mérési eredményünk van ma már, pl. több műhold is alaposan feltérképezte a mikrohullámú háttérsugárzás szerkezetét (vagyis hogy jó felbontással az ég egyes irányaiban mennyit ingadozik ennek a sugárzásnak az erőssége).

...
Read more