Címke: Szaturnusz

Mai csillagászati kép: Szaturnusz – Szucsányi Béla

VCSE - Szucsányi Béla (Béci) Szaturnusz-felvétele Egyek településről 2026. szeptember 6-án készült. 152/1750 mm-es triplet apokromatikus refraktorral. APM 2,67× fókusznyújtóval (4672 mm fókusz), ASI 174MM kamera, Antlia 685 nm IR-pass szűrő, EQ6-R mechanika; a végső kép 10 000 képkocka legjobb 15%-ának felhasználásával készült. - Fotó: Szucsányi Béci A Szaturnusz látványa akkor is különleges, ha ezúttal elmaradnak a megszokott sárgás színek. A bolygókorong előtt áthúzódó gyűrű, a légkör finom sávjai és a gyűrűrendszer sötét választóvonala együtt rajzolják ki a Naprendszer egyik legkönnyebben felismerhető égitestét. A bolygó jól láthatóan lapult: gyors tengelyforgása miatt egyenlítői sugara nagyobb a pólusainál mérhető sugárnál.

...
Read more

Szaturnusz gyűrű-átfordulás 2025-ben: mit is jelent az, hogy eltűnik a Szaturnusz gyűrűje? – Csizmadia Szilárd

A Szaturnusz 2024-es látványa sokáig feledhetetlen lesz. A Szaturnusz egyenlítője és gyűrűje is térben állandó helyzetű (legalábbis jó sok ezer keringés során): 27 fokkal hajlanak az ekliptika (földpálya) síkjához. Ahogy az alábbi oktató ábra mutatja, a gyűrűre néha az éléről látunk rá, néha pedig a lapjáról. Akkor a legszebb, amikor a lapjáról nézzük. Az ábráról leolvasható, hogy néha a gyűrű alsó (déli), néha pedig a felső (északi) oldalát nézzük. Mindkettőt kb. fél Szaturnusz-keringésnyi ideig látjuk, mielőtt a kép a másikra vált. Mivel a Szaturnusz keringésideje kb. 30 év, 15 évig látjuk a gyűrű egyik, 15 évig a másik oldalát, majd a ciklus ismétlődik. A „Szaturnusz gyűrűi átfordulásának” hívják az eseményt, amikor pontosan éléről látjuk a gyűrűrendszert, és az egyik lapjáról a másikra vált a gyűrű látványa. Átforduláskor a gyűrű teljesen eltűnik az észlelő elől. Ennek oka, hogy a Szaturnusz gyűrűje nagyon vékony. Régebben csak 1 km-esnek gondolták a gyűrű vastagságát, a modern, a Cassini űrszondára alapozott mérések szerint csak olyan 10 (helyenként 100) méter. Ez olyan kevés, hogy amatőr távcsöveinkkel nem látjuk a gyűrűt ilyenkor.

...
Read more

Napszálltától míg a hajnal hasad – amatőrcsillagászat Piszkéstetőről – Fröhlich Viktória

Láttuk a szupernóvát az M101-ben! Na de kérem… Nem itt kezdődik az este! Tudom, mindenki kíváncsi a szupernóvára, úgyhogy álljon itt: távcsővégre kaptuk a halványodóban lévő SN 2023ixf-et. Így is lehet. Aki viszont a tárcairodalmon és az amatőrcsillagászati bulvárhíreken túl valami bensőségesebbre is vágyik, az olvasson tovább.  Csillagászat fényes nappal 2023. 07. 16. estéje nappal kezdődött. Mondanám, hogy egy átlagos estének indult, de hát ha az ember Piszkéstetőn tölt néhány hetet, egy este sem lehet átlagos. Szóval, az este egy Piszkésen átlagosnak mondható vacsorával indult: hűs szellő, csodás színekbe boruló természet, a leboruló Nap a hegyek mögött, illatozó vacsora, doromboló macskák, harmónia, béke és nyugalom. Szemben velem témavezetőm, Regály Zsolt, akivel az éppen aktuális kutatási témánkat vitatjuk meg két pohár frissítő között.  A ház azonban nem csak tőlünk hangos: Pál András és Horti-Dávid Ágoston - szintén a Konkoly Csillagászati Intézet munkatársai - a főépület erkélyéről igyekeznek szabad szemmel megpillantani a Vénuszt. Ideig-óráig ugratjuk őket, hogy úgysem fog sikerülni, aztán mikor binokulárral látni vélik a célpontot, mi is felmegyünk, hogy tegyünk egy próbát a szabadszemes észleléssel. A feladat nem egyszerű, mivel a Nap még nem bukott le, a horizont pedig fátyolfelhős. A legjobb taktikának végül a következő bizonyul: “Állj ide”, mondja Andris, “takard ki a fallal a Napot és a hegyeket egészen addig a pontig, majd onnan a fal mentén gyere felfele egy arasznyit. Ha egyszer meglátod, már nem tudod nem meglátni!” És tényleg! Ott ragyog a Vénusz teljes pompájában. Sokáig nézegetjük, binokulárral a sarlóját is tanulmányozzuk.  Egyszer csak észbe kapunk, hogy még mindig nappal van, és jó lenne naplemente előtt a Merkúrt is elcsípni. Hiába járjuk azonban körbe a bolygó potenciális helyét oda-vissza tízszer, százszor, szabad szemmel, majd binokulárral, állvány nélkül, aztán állvánnyal, nem leljük a Merkúrt. Maradnak tehát a napfoltok. Zsolt 20x80-as Celestron binokulárjának képét vetítjük ki az épület fehér falára. Öt hatalmas foltot figyelünk meg, mindegyik brilliáns.  Idővel újra a domboldal felé fordulunk, hogy ámuljunk a naplementén. Milyen mindennapos dolog, mégis, itt valahogy minden egyes alkalom más, gyönyörű és igéző. A frissen lebukott Nap mögött vérvörösbe vált a táj, kezünket kitartva és lassan mozgatva gyönyörű krepuszkuláris jelenséget figyelhetünk meg: a környező magyar és szlovák hegységek árnyéka rávetül az égre, ami ekkor vörösben, narancsban, aranyban, lilában és türkizkékben játszik. 

...
Read more

A 2022-es bolygófüzér – Balázs Gábor, Fridrich János, Ágoston Zsolt, Molnár Attila, Román Dávid, Péter Attila, Krischbaum Tamás, Makár Dávid, Csizmadia Szilárd

Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes...

Read more