Ahány távcső csak belefér! Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszéke Tóth L. Viktor docens szervezésében 2026. kora nyarán egy kellemes tanulmányi kirándulást tett optikai és rádiócsillagászati távcsövekhez. Az utazók többsége csillagász szakos egyetemi hallgató volt, így nemcsak egy kellemes kiruccanásban vehettünk részt, hanem temérdek hasznos szakmai információval bővítettük tudásunkat, illetve számos továbbtanulási és munkalehetőséggel ismerkedtünk meg. Egy hétfő reggel indultunk hosszú utunkra, melynek első állomása Bécsben volt esedékes: a Bécsi Obszervatóriumba látogattunk el. Borongós, esős időben érkeztünk, de ez sem szegte kedvünket. Az obszervatórium eredetileg a város szélére épült, ám az idők során Bécs is egyre növekedett, így ma már majdnem a város közepén helyezkedik el. Ennek ellenére egy kiadós, parkon átvezető séta után megpillantottuk a narancssárgás épületet. Belépve egy meglehetősen hosszú lépcsősorral találtuk szembe magunkat, ami egy körfolyosóra vezetett – ám mielőtt továbbhaladtunk, találkoztunk az ott dolgozó doktori hallgatókkal, akik körbevezettek bennünket. Körbejártuk az intézetet, megtekintettük a közösségi teret és a benne helyet kapó sok kiállított emléktárgyat, köztük egy igen régi távcsövet. Útközben LEGO-ból készült űrtávcsöveket is találtunk; a LEGO-PLATO ezen cikk szerzőjének különösen tetszett. A fő látványosság az obszervatórium lencsés távcsöve volt. Ide egy tériszonyosoknak nem ajánlott lépcsősor vezetett fel, majd fent megpillantottuk a világ egyik legnagyobb lencsés távcsövét (refraktorát). Magyarországon a legnagyobb ilyen eszköz a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben van, és 30 centiméter átmérőjű. Ezzel szemben a bécsi főműszer 69 centiméteres átmérővel büszkélkedhet. A lencsés óriáson túl találtunk az egyik teraszon egy kicsi rádiótávcsövet is: körülbelül 4 méteres volt - hogy ez miért számít picinek, az hamarosan kiderül. Ezután a csoport az intézetbeli kutatási lehetőségekkel ismerkedett meg, és azzal, hogyan zajlik a doktori képzés a hazánkkal szomszédos országban. Illetve arra is rájöttünk, hogy nemcsak nálunk számít az egyik legfontosabb munkaeszköznek a kávéfőző.
...Szerző: Fröhlich Viktória
Légkört találtak egy TNO-n a Plútón túl? – Fröhlich Viktória
Aprócska testek légköre A Neptunuszon túli objektumok (angolul trans-Neptunian objects, röviden TNO-k) a Naprendszer külső peremén keringő jeges...
Konferencián jártunk: HSPACE 2026 beszámoló – Balázs Gábor, Fröhlich Viktória
2026-ban immáron kilencedik alkalommal gyűltek össze kutatók, mérnökök és egyetemi hallgatók a H-SPACE űripari és űrtudományos konferencia...
Kettős lélegzet — Wolf–Rayet-csillagok égi keringője – Fröhlich Viktória
2022 októberében a James Webb Űrtávcső egyik képe néhány nap alatt körbejárta a világot: egy Wolf–Rayet (WR) csillagpáros körül tizenhét tökéletes, koncentrikus porgyűrű ragyogott fel, akár egy elképzelhetetlen méretű, sötét bársonyra helyezett ujjlenyomat. Az objektum a Hattyú csillagképben rejtőzik, tőlünk alig több mint 5000 fényévre, és a WR 140 katalógusnevet viseli. A kép láttán már csak annak esztétikai értéke is meghatja az embert (különösen a csillagászhallgatót) — a WR 140 ugyanis kézzelfogható bizonyíték arra, hogy két csillag együttes tánca milyen lebilincselő kozmikus alkotásokat képes létrehozni. Nézzük, milyen fizikai folyamatok vezetnek egy ilyen mű születéséhez!
...Önmagukat is felfaló óriások — Portré a Wolf–Rayet csillagokról – Fröhlich Viktória
Kevés olyan objektum van az Univerzumban, amelyről olyan keveset tudunk, mint a Wolf–Rayet (WR) csillagokról. Ezek a csillagok egyik legszélsőségesebb osztályát képezik. Tömegük akár több százszorosa is lehet a Napénak, felszíni hőmérsékletük elérheti a százezer fokot, fényességük pedig a Nap fényességének egymilliószorosára is növekedhet. Mindemellett a Wolf–Rayet-csillagok másodpercenként több ezer kilométer per másodperces sebességű csillagszél segítségével dobják le magukról külső rétegeiket. Egy furcsa színkép 1867-ből Mai történetünk 1867-ben kezdődik a Párizsi Obszervatóriumban, ahol két francia csillagász, Charles Wolf és Georges Rayet három szokatlan csillagra bukkan a Hattyú csillagképben. A megfigyelt objektumok spektruma nem éles, sötét elnyelési vonalak sorát mutatja, ahogy azt a „rendes” csillagoknál megszoktuk, hanem pont ellenkezőleg: széles, emissziós vonalakkal van teletűzdelve. Vajon mi okozza, hogy a csillag felszíne fölött világító anyagot figyelünk meg? A választ a WR csillagok hatalmas sebességű csillagszele adja meg. Egy tipikus Wolf–Rayet-csillag 1000–3000 km/s-os sebességgel veti le magáról felszíni anyagát. Ezzel az intenzitással egy év alatt akár néhány földtömegnyi anyagot is elveszíthet, néhány százezer év alatt pedig a Nap tömegével összemérhető gázmennyiséget szór szét a tér különböző irányaiba. A csillag ragyog ugyan, de közben lassan, módszeresen felszámolja önmagát.
...