NGC 288 – egy alig ismert, ritkás gömbhalmaz a Galaxis déli pólusánál – Varga György

Az NGC 288 a Szobrász csillagkép egyik érdekes, de északi féltekéről észlelő amatőrök által gyakran mellőzött gömbhalmaza. Nem azért, mert halvány lenne: összfényessége katalógustól függően nagyjából 8–9 magnitúdó, látszó átmérője pedig mintegy 13–14 ívperc. Inkább azért marad háttérben, mert Magyarországról nagyon alacsonyan delel: deklinációja kb. –26,6°, így hazánkból csak 16–18 fok magasságig emelkedik a déli horizont fölé. Jó déli horizont, tiszta, páramentes őszi ég és kevés fényszennyezés kell hozzá.

A Scuptor (Szobrász) csillagképben lehet megtalálni, a Szobrász-galaxis, vagyis az NGC 253 közelében: attól nagyjából 1,8 fokkal délkeletre helyezkedik el, ezért nagy látómezejű binokulárral vagy kis távcsővel a két objektum ugyanazon égterületen kereshető fel.

Az NGC 288-at William Herschel fedezte fel 1785-ben. Herschel már saját távcsövével is felismerte, hogy csillagokra bontható gömbhalmazról van szó. Dreyer később az NGC-katalógusban fényes, nagy, kissé elnyúlt, 12–16 magnitúdós csillagokból álló halmazként írta le. A halmaz különlegessége, hogy nem tartozik a sűrű, tömör magú gömbhalmazok közé. A Shapley–Sawyer-féle koncentrációs osztálya X, vagyis a ritkább, lazább szerkezetű gömbhalmazok közé soroljuk. A Hubble űrtávcső felvételein a magvidék is szépen csillagokra bomlik, és feltűnő, hogy a halmaz sokkal „szellősebb”, mint például az M15 vagy az M92.

Fizikai értelemben az NGC 288 a Tejútrendszer halójának öreg, fémszegény gömbhalmaza. Távolsága mintegy 8,9–9,0 kpc, azaz kb. 29–30 ezer fényév. A legújabb izokrón-illesztések 13,5 ± 1,1 milliárd éves kort adnak rá, tehát az Univerzum legkorábbi csillagkeletkezési korszakainak tanúja. (AZ Univerzum ma ismert kora kb. 13,787 ± 0,020 milliárd év, ennél nyilván nem öregebb az NGC 288 sem. A tény, hogy ennek a gömbhalmaznak és az Univerzum kora értékeinek hibahatárai átfednek egymással, egyfelől arra utal, hogy az izokrónokkal, azaz a csillagok fényességével és színével történő kormeghatározás kevésbé pontos (ez a hibahatárok összevetéséből is látszik!), másfelől pedig nyilván azt jelentik a középértékek is, hogy a halmaz alig fiatalabb az Univerzumnál.) Fémtartalma kb. [Fe/H] ≈ –1,1…–1,3 körüli, vagyis csillagai jóval kevesebb nehéz elemet tartalmaznak, mint a Nap. Ez érthető, hiszen jóval korábban jött létre, mint a Nap. Kezdetben csak hidrogén és hélium volt nyomokban, egy-két másik is rendszámú elemmel. A könnyű elemek többsége a korai csillagokban jött létre, és csak a később születettek tudtak ezért bedúsulni velük.

Az NGC 288 tudományos szempontból sem unalmas. Sokáig a gömbhalmazokat egyszerű, egykorú és kémiailag homogén csillagrendszereknek tekintették. Az NGC 288 azonban ebbe a képbe sem illik tökéletesen. Keskenysávú kalcium- és Strömgren-fotometria alapján két vörös óriáságat mutattak ki benne; ezt úgy értelmezik, hogy a halmazban legalább két, kissé eltérő kémiai összetételű és héliumtartalmú csillagpopuláció lehet. Kék tévelygőket és kettős rendszerekre utaló jeleket is találtak benne, ami különösen érdekes egy ilyen kis koncentrációjú gömbhalmazban, ahol a csillagütközések és közeli találkozások ritkábbak, mint a sűrű magú halmazokban.

Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb eredménye az NGC 288 külső szerkezetéhez kapcsolódik. Korábbi munkák lehetséges árapálycsóvákat kerestek körülötte. Egy 2018-as Pan-STARRS-vizsgálat még óvatosan fogalmazott: kiterjedt, csomós szerkezetet talált, de nem erősítette meg egyértelműen a hosszú, Palomar 5-szerű csóvák jelenlétét. A Gaia DR3, a Pan-STARRS és a DECaLS adatai alapján azonban Grillmair 2025-ös ApJ-cikke már vezető és követő árapálycsóvákat is azonosított. A követő csóva kb. 35–70 fok hosszan, a vezető csóva legalább 40 fok hosszan nyomon követhető; ezek a csillagáramok a halmaz Tejútrendszerbeli pályájáról és a Galaxis halójának gravitációs teréről is információt hordozhatnak. A vezető csóva a gömbhamaz mozgásának irányában, a követő csóva azzal ellentétesen leszakadt csillagok hosszú szálszerű alakzatban előforduló csoportjaikat jelenti.

Megfigyeléshez a legjobb időszak szeptember végétől novemberig tart, amikor az objektum az esti-éjféli órákban delel. Magyarországról nem könnyű célpont: a légköri extinkció és a horizontközeli párásság sokat ront rajta. 7×50-es vagy 10×50-es binokulárral kiváló, átlátszó égen kis, ködös pamacsként megpillantható; 10–15 cm-es távcsővel már határozott, kerek, diffúz halmazként látszik. A teljes csillagokra bontás nem könnyű, mert a fény eloszlik a nagy, laza halmaztestben, de 20–25 cm-es távcsővel jó déli horizont mellett a peremvidéken már fel-felvillanhatnak egyedi csillagok. Aki az NGC 253 galaxist keresi fel, annak érdemes egy kis kitérőt tenni délkelet felé: ott vár ez a ritka szerkezetű, ősi és lassan szétszóródó csillagcsalád.

Related posts:

NGC 6101, egy furcsa gömbhalmaz délen NGC 5634: látogató idegen egy másik galaxisból – Csizmadia Szilárd A harmadik legfényesebb gömbhalmaz és egy rejtőzködő galaxis – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd M56 (NGC 6779): az ősi gömbhalmaz – Csizmadia Szilárd Mai csillagászati kép: a Nagy Vörös Folt a Jupiteren – Varga György