Csizmadia Szilárd, A. Smith. J-V. Harre és Balázs G. G. csillagászokkal együtt kirándulást tett a Rossiter-Mclaughlin - effektus világába.
...
Szerző: Csizmadia Szilárd
NGC 288 – egy alig ismert, ritkás gömbhalmaz a Galaxis déli pólusánál – Varga György
Az NGC 288 a Szobrász csillagkép egyik érdekes, de északi féltekéről észlelő amatőrök által gyakran mellőzött gömbhalmaza. Nem azért, mert halvány lenne: összfényessége katalógustól függően nagyjából 8–9 magnitúdó, látszó átmérője pedig mintegy 13–14 ívperc. Inkább azért marad háttérben, mert Magyarországról nagyon alacsonyan delel: deklinációja kb. –26,6°, így hazánkból csak 16–18 fok magasságig emelkedik a déli horizont fölé. Jó déli horizont, tiszta, páramentes őszi ég és kevés fényszennyezés kell hozzá.
...
VCSE-kvíz eredmények (2026) – VCSE
Nagy sikerrel, egy híján a tavalyinál kétszer több résztvevővel zárult a VCSE 2026. évi kvízjátéka. Ebben nyilván a kvíz jobb időzítése, és a facebookon folytatott "agresszívabb" (azaz: sűrűbb) reklámozás is szerepet játszhatott. Köszönjük szépen a NoPlanetB: Fényszennyezés projekt támogatását, amely a díjakat biztosítja. Ugyancsak köszönjük minden résztvevőnek a játékot, és elismerésünket fejezzük ki, hogy mindannyian nagyon jól - egy kivétellel mindenki 80% feletti pontszámmal - teljesítette az idei kvízt! A lányok között az első három helyezett:
...
SN 2026kid szupernóva az NGC 5907 galaxisban – VCSE, Járdán József, Csizmadia Szilárd
2026. április 22-én SN 2026kid kóddal jelölt szupernóvát fedeztek fel az NGC 5907 galaxisban. Ez egy II-es típusú szupernóva a felfedezés után elvégzett spektroszkópiai észlelések szerint. Tehát egy nagytömegű csillag magjának összeomlása okozta robbanás fényét látjuk. A felfedező Yasuo Sano japán észlelő (2026. április 22. 14:23:47 UT), a felfedezéskori fényesség pedig kb. 16,62 magnitúdó szűrő nélkül. A szupernóvát a napokban észleltük a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóból és tagtársaink saját távcsöveikkel is. Ezeket a képeket az alábbiakban mutatjuk be.
...
Mit érdemes nézni teleholdkor? – Csizmadia Szilárd
"Teleholdkor a teleholdat kell nézni" - válaszolta egyszer Mizser Attila a címbeli kérdésre. De mit nézzünk a teleholdon, amely vakító és fényes, és az árnyékok rövidek, ezért a kráterek kevésbé kivehetők? Telehold idején a Hold felszínén a Nap majdnem „felülről” világítja meg a Holdat, ezért a hegyek, kráterfalak, völgyek árnyékai rövidek vagy eltűnnek. (Kivétel a telehold pereme, ahol ilyenkor lapos szögben esnek be a Nap sugarai. Itt azonban a rálátás szöge nagyon kicsi, ezért hiába hosszúak ott a kráterárnyékok, vetítési effektus miatt pont "nem látunk bele" azokba a kráterekbe ilyenkor sem.) Ezért a Hold ilyenkor kevésbé plasztikus, „egyenletesebbnek” tűnik. Viszont éppen ekkor válnak igazán látványossá az albedó-különbségek: a világos és sötét területek, a tengerek, valamint a fiatal kráterekből kiinduló sugársávok. A sugársávok nem árnyékok, hanem kidobott törmelékből és másodlagos becsapódások által felfrissített felszínből álló, nagy kiterjedésű, gyakran hosszú, vékony egyenesnek tűnő, a Hold átlagos fényes területeinél is fényesebb, világosabb mintázatok. A legfontosabb teleholdas célpontok: Tycho, Copernicus, Kepler, Proclus, Aristarchus, valamint a Hold nagy sötét medencéi: Mare Imbrium, Mare Serenitatis, Mare Tranquillitatis, Mare Crisium, Oceanus Procellarum, Mare Nubium és Mare Humorum.
...