[VCSE-LevLista] Mai kép (Bognár Tamás tollából)

[szilard.csizmadia at dlr.de]

2014.11.27.
http://apod.nasa.gov/apod/astropix.html
http://vcse.hu/

Europa

A Galileo űrszonda által készített felvételen az Europa hold látható.

Az Europa felfedezése:
Az Europát - három másik jupiterholddal együtt - az olasz tudós,
Galileo Galilei fedezte fel. A Jupiter négy legnagyobb holdját – az Iót, Európát,
Ganimédeszt és a Kallisztót – Galileo-holdaknak is nevezik. E holdak
olyan fényesek, hogy már egy binokulárral vagy kisebb távcsővel is
megfigyelhetők. Egyes vélemények szerint a Jupitert vastagabb dróttal kitakarva e holdak szabad szemmel is észrevehetők, esetleg az ókori-kora középkori kínai csillagászok látták is őket szabad szemmel - ez azonban nincs 100%-osan bebizonyítva, ennek ellenőrzése amatúőrcsillagászatilag érdekes lenne.

A német Simon Marius az 1614-ben megjelent Mundus Jovialis című
könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már
néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe
vonta és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk
alapján azonban mégsem zárható ki, hogy a holdakat Marius Galileitől
függetlenül felfedezte; a holdak elnevezése mindenesetre Marius-tól származik.

Nevének eredete:
A holdat a görög mitológiai alak, Zeusz egyik szeretője után nevezték
el. Bár Simon Marius már röviddel a felfedezés után az Europa nevet
javasolta, ez sokáig nem volt használatos és csak a 20. század közepén
terjedt el. Korábban a Galilei-holdakat római számokkal jelölték, így az
Europa a Jupiter II nevet viselte. (Galilei mecénása után Medici-csillagoknak nevezte őket, de ezt az elnevezést más uralkodó fennhatósága alá tartozó csillagászok nem szívesen használták.)

Az Europa 3 nap 13 óra és 14,6 perc alatt kerüli meg a Jupitert, tőle
670 900 km közepes távolságra kering. Keringési ideje pedig a hozzá
képest külső és belső szomszéd holdakkal 1 : 2, ill. 2 : 1
pályarezonanciában áll. Azaz míg az Europa két keringést végez, addig az
Io négyszer, a Ganimédesz egyszer kerüli meg a Jupitert. (Ezt nevezik Laplace-féle rezonanciáknak. Hasonlót figyeltek meg a Kepler-90 hét bolygója közül háromnál - a Kepler-90 rendszerében ezt elnökünk vette észre, ami cikk itt érhető el: http://arxiv.org/abs/1310.6248)

Az Európa közepes átmérője 3121,6 km, míg átlagos sűrűsége 3,014 g/cm³.
A hold felépítése hasonlít a Föld-jellegű bolygókéhoz, mivel jórészt
szilikátalapú kőzetekből áll. A külső héja vízjégből (10–15 km), illetve
folyékony vízből (90 km) áll; míg a hold kisméretű magja vasból tevődik
össze. Az Europa felszínének albedója 0,64, így az egyik legvilágosabb a
Naprendszer ismert holdjai közül. Ez azt jelenti, hogy a beeső napfény
64%-át visszaveri a felszín. E felszín – bár nem különösebben mély
barázdákkal van tagolva – meglepően sík.

Az Europa a Jupiter többi holdjához hasonlóan kötött keringésű, így
mindig ugyanazt a felét mutatja a bolygó felé. Ennek következtében a
jégmezőknek egy bizonyos, előre meghatározható mintát kellene
felvenniük, azonban a részletes felvételeken csak a geológiailag
legfiatalabb területek mutatják e mintázatot. Ez azzal magyarázható,
hogy az Europa felszíne valamivel gyorsabban mozog, mint a belső köpeny
és a mag. A jégkéreg a hold belsejével a közöttük fekvő óceán miatt
mechanikailag nem érintkezik, mozgását így a Jupiter gravitációs ereje
is befolyásolja. A Galileo és a Voyager szondák fényképeinek
összehasonlítása azt mutatta, hogy az Europa jégkérge megközelítőleg 12
000 év alatt végez egy teljes fordulatot.

A Hubble űrtávcső felvételei egy nagyon vékony, oxigénből álló légkör
létezésére utalnak, 10^−11 bar nyomással. Feltételezik, hogy az oxigén a
napsugárzás hatására a jégkéregből keletkezik, melynek során a vízjég
oxigénre és hidrogénre bomlik. A könnyű hidrogén elszökik a világűrbe, a
nehezebb oxigént azonban visszatartja a hold gravitációja. A légkör az
oxigénen kívül szén-dioxidot is tartalmazhat kis mennyiségben, melyet
már nehezebb kimutatni.

Időszakos vízgejzíreket és becsapódások által otthagyott agyagásványokat
is sikerült azonosítani a Jupiter Europa nevű holdján.  Gejzíreket, a
jégpáncél repedéseiből kilövellő vízpárát (vagy inkább -40
Celsius fokos jégkristályokat) már korábban is kerestek a hold körül a
Hubble űrtávcsővel, de az 1999-es mérések még nem mutattak ilyesmit.
Azért is furcsa a kilövellések hiánya, mert a Szaturnusz kisebb és
hidegebb Enceladus holdjánál gyönyörűen látszanak ezek a struktúrák. A
2012-ben megismételt megfigyelésekből aztán mégis sikerült hidrogént és
oxigént kimutatni. A Hubble ultraibolya tartományban készült felvételei
alapján a gejzírek 200 km magasságig lövellnek, vagyis majd’ kétszer
olyan magasra, mint a szomszédos Io kénvulkánjai. A számítások alapján
másodpercenként 7000 kg víz szabadul ki, vagyis sokkal több, mint az
Enceladusnál, ami ugyanennyi idő alatt csak 200 kg-ot veszít.

A folyékony víz feltételezhető létezése spekulációkat indított el
arról, hogy az Europa óceánjaiban létezhet-e élet. Bizonyítékok erre az
elméletre még nincsenek, így ezt a későbbi űrszondáknak kell
tisztázniuk. A tervek szerint egy önálló kriobot a felszíni leszállás
után átolvasztaná magát a jégkérgen és a hold óceánjába egy kisméretű
robot-tengeralattjárót engedne. Mielőtt azonban ez a küldetés
megvalósulhat, a következő évtizedben szükséges lenne elindítani az
Jupiter Europa Orbiter (JEO) nevű szondát a Europa Jupiter System
Mission keretein belül, mely az Europp körül pályára állva a holdat
részletesen tanulmányozná és adataival elősegítené a későbbi küldetések
leszállóhelyeinek kiválasztását.

A későbbi leszállóegység számára a felszín elemzése és háromdimenziós
modelljének építése már megkezdődött, az előzetes vizsgálatok alapján a
legígéretesebb leszállóhelyek a jégpáncél egymástól távolodó lemezei
közötti, vízjéggel kitöltött, több kilométer széles, viszonylag sík
repedések.

Az Europa kutatásában az elképzelések szerint szerepet kaphatnak a
CubeSat típusú űrszondák és igen kis méretű , célorientált felszíni
egységek.

Egyes tervek szerint a hold felszínére bélyeg nagyságú önálló mérő
egységeket „szórnának” le, amik pár alapvető mérést végeznének el, és
ezeket ismételnék folyamatosan. Az adatokat a hold körül keringő egység
fogná, és továbbítaná a Földre.

Születtek tervek kb. két sörösdoboz nagyságú mini „tengeralattjáró”
szondára.

Észlelése:
Kis távcsőben és binokulárban mint fényes pont látható a Jupiter
mellett. 25 cm-es távcső átmérő felett és minimum 800x-1000x nagyítás
mellett a hold korongszerű. A felszínén ekkora távcsővel és nagyítással már „foltok” is észlelhetők.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://vcse.hu/pipermail/lista/attachments/20141128/7acbd434/attachment-0001.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: PIA19048europa950.jpg
Type: image/jpeg
Size: 158083 bytes
Desc: PIA19048europa950.jpg
URL: <http://vcse.hu/pipermail/lista/attachments/20141128/7acbd434/attachment-0001.jpg>