[VCSE-LevLista] Teleportálás + a fizikus Kaku becsülete

2011. Már. 7., H, 10:58:04 CET

Azt hiszem, Szilárd és Hege levelei jól kibontották azt, amire én egy rövid félmondatban céloztam. Nem minden elemében persze, nem is a végletekig, és persze nem is mindenhol fedik leveleik az én gondolataimat: egye fene:) De egy levlista keretei és lehetőségei között amire lehetőség volt, azt szinte hiánytalanul megtették ezek a levelek. (Pl. arra nincs lehetőség, hogy pontosítsuk: miért is írtam tudomány és mitológia viszonyáról, amikor és/vagy tudomány és vallás viszonyát is lehetett volna írni.) Néhány megjegyzés, meglátás, és a végén visszakanyarodok oda, ahonnan kiindultunk: a Péterrel készített interjúhoz.

Sok szó esett arról, hogy a formalizált (a matematika nyelvén leírt) modellekből adódó következtetésekkel mi a helyzet. Erről Szilárd és Hege is írt, de talán nem árt feleleveníteni. (Remélem, összefoglalásom helyes lesz, ha nem, majd az érintettek kijavítanak).

- Tehát a matematikai formába öntött modellből sok következtetés adódhat: sok jóslat, amit aztán a valóság, a kísérletek vagy igazolnak, vagy elvetnek. Így derül majd ki, hol van egy elmélet érvényességének a határa. Erre sok példát lehet hozni, lássunk néhányat.  (A példák persze sántíthatnak, de hirtelen csak ezek jutottak eszembe.)

1.Egyikben hadd hivatkozzam magamra. Arisztotelész megalkotja kozmológiai elméletét, amely minden jelenséget megmagyaráz; aztán Aigospotamoi-ban leeesik egy meteorit, ami ha kozmikus eredetű, borul az elmélete. Meteorológia c. munkájában ezért meg kell magyaráznia, hogy a meteorit miért légköri eredetű. (Végeredményben tehát nem is borul az arisztotelészi világkép, de utólag látható, hogy elég szűk volt az érvényességi köre.)

http://www.math.bme.hu/~akos/meteorit/aigos/aigos.html

Ugyan nem matematikai formalizmus Arisztoltelész filozófiája, de logikus a felépítése: ami meg logikus, az formalizálható.

2. A Newton-i gravitációs elmélet végtelen világegyetemre hagyott lehetőséget következtetni - ez is borult később, mint ahogy a Newton-i elméletnek az Eistein-ivel szemben szűkebb az érvényességi köre. (Tehát amire a matematikája utalt, az csak egy bizonyos határig volt érvényes, utána már téves következtetésekre vezetett.)

3. Römer 1610-ben meg akarta figyelni a Jupiter előtt az Io átvonulását. Itt is kiderült, hogy a matematikai modell nem működik: az előrejelzettől eltért a megfigyelt kontaktus, ami amúgy új felfedezéshez vezetett (fénysebesség).

Kaku esetében, ahogy Szilárd is írta (remélem, jól értettem), a modellek sokféle következtetésre hagynak lehetőséget - ám hogy a következtetések helyesek-e, arról majd a megfigyelések, kísérletek dönthetnek. A tudománytörténet pedig tehát az elméleti következtetések igazolódására és cáfolatára is sok példát tud hozni.

Miután itt főleg arról volt szó, hogy matematikai modellekből mi következik a valóságra nézva, lehet, érdekes megosztani tapasztalataimat, amiket matematikusok között forgolódva szereztem. Merthogy fontos az is, aki csinálja a tudományt... Az ő nézőpontja hogyan érvényesülhet.

Három viselkedésformát mutatnék be.

1. Természettudósból: fizikusból, vegyészből, igen ritkán biológusból matematikus lesz. Ismeri témája gyökereit, de egyre inkább elmegy az elmélet irányába, beleszeret a matematikájába - könnyen lehet, hogy a végeredmény már elméleti matematika. (Ilyesmire lehet példa az a magyar eredmény, amikor matematikusok leírták a kaotikus inga mozgását. Az inga mozgása fizikailag ismert volt, az eredmény nem tett hozzá semmit erről való tudásunkhoz, azonban az elméleti matematikához igen: az állítás és a tétel megfogalmazása közé sikerült végre beilleszteni a formális bizonyítást is.) Megítélésem szerint annak függvényében egyre veszélyesebb típus, minél inkább halad az elmélet felé. Ha végül elméleti matematikussá válik, és elveszti igényét arra, hogy kijelentéseket tegyen a természet általa elvárt mibenlétére, ártalmatlanná válhat. (ld. 3. pont)

2. Matematikusból lesz természettudós. Ez persze így sarkos: szóval matematikus foglalkozik pl. biológiával. Kevésbé veszélyes. Általában tudják, hogy sok közük nincs a valósághoz, de igyekeznek, és ez becsülendő.

3. Elméleti matematikus. Magasan fejlett fajnak gondolja magát:

http://talklikeaphysicist.com/wp-content/uploads/2008/06/image-178.jpg

Ám ez  a felülállás a biztosítéka annak, hogy tudja: amit ő csinál, annak nincs köze a természethez, és bár a természettudományokat a matematikai pongyolaság tárházának tartja, tudja, hogy nincs dolguk egymással, így teljesen ártalmatlan fajta. (Érdekes a fizika és matematika egymásra hatására, és a fizikus és a matematikus által támasztott követelményekre nézve, hogy milyen analízist alkotott meg Newton, és milyet Euler.)

A kis kitérő után lassan visszakanyarodunk a Péter-interjúhoz... 

Ennek előzményeként néhány Hege vagy Szilárd által felvetett kérdésre reakció.

(Hege)"Igazából szánalmas, akinek az adott, elérhető valóság már kevés, unalmas,
értéktelen."

Én úgy látom, hogy sajnos ez nem egyes emberek kérdése, hanem társdadalmi szinten működik ez a dolog. Azaz a fogyasztói társadalom pont arról szól, hogy társadalmi méretekben vannak, akik számára az adott, elérhető valóság kevés, és ezért tud egyre több fogyasztásra, egyre elérhetetlenebb célok érdekében munkára, fogyasztásra ösztökélni a rendszer. (A reklámok ennek csak a felszíni vetületei.)

Azaz: szánalmas társadalmak a fogyasztói társadalmak. 

(Hege)"...a fizika határtalan fejlődése ugyanabból a kapitalista alaptételből
táplálkozik, mint a bővített újratermelés, vagy mi a szösz... meg a nyugati
világ folyamatos növekedési rátákra épülő közgazdasági modelljei...
Amelyeknek - lássuk be: vége van."

Akkor itt folytathatjuk is a fentebbi gondolatmenetet, amit Hege amúgy részletesebben is kifejtett: de hát nemcsak a fizika, de minden más tudomány (orvostudomány, biológia különösen) népszerű formája azt a célt IS szolgálja, hogy bizonyítsa: ennek az egésznek van értelme, tart valahová az egész társadalom, és ez pedig végül a boldogság. Hát, hogy elérhető-e ez a boldogság, az lényegtelen. A lényeg, hoyg nem kézzelfgoható, közeljövőben elérhető eredmény, hanem a távoli jövő ellenőrizhetelen hozadéka, amiért érdemes dolgozni. (Mennyország?)

Kis kitérő: tehát ha pl. ECL-t akarunk Szegedre, akkor a fogyasztói társadalom logikája szerint igazolni kell, hogy ez megéri; egyrészt pénzt hoz, és nem visz, másrészt jó, ha felvillantjuk az általa elérhető végső célt is.

És végül:

>(Szilárd)Hát, ez már csak két gyakorló csillagász vitája arról, hogyan is kéne a tudományt űzni.

Na, akkor visszakanyarodtunk - ha nem is a tudományhoz, de annak 
ismeretterjesztéséhez. "Hogyan is kéne?" Tehát a fogyasztói társadalom 
tagja számára a "Mennyország" fontosabb, mint a valóság, mert  a valóság 
nem elég neki. Ezért bizony nem elég a távcsőben látható Jupiter, hanem 
kell neki a féreglyuk, az új, élhető Univerzum, a sokadik dimenzió. De a 
távcső az, amibe ha sokszor néz, egy kicsit közelíti a valósághoz, és 
talán, legalább egy kicsit kevésbé kell az elérhetetlen cél. Szilárd 
szereti Arisztotelészt, hát akkor az ő esztétikája nyomán mondjuk azt: a 
végén még be is következhet a katarzis, elég lesz a valóság. (Katarzis 
ritkán következik be.)

A valósággal való kapcsolat tehát testnek és léleknek is hasznos. Azaz 
véleményem szerint ezért is fontos, hogy ha ismeretterjesztést 
folytatunk, akkor ne elméleti fantaszta műhely legyünk, hanem azok, kik 
a kézzelfogható dolgokat szerettetik meg.

Ezért tartottam nagyszerűnek, hogy Péter elmondta: nagyobb öröm távcsőbe 
nézni, mint a számítógép előtt ülni.

Üdv,
Ákos

P.S. Elnézést, hosszú volt, de legalább az ismeretterjesztés egy fontos 
elméleti aspektusát megtárgyalhatjuk.

Másik P.S. Ami még eszembe jutott: van egy könyv "Feynman szivárványa" a 
címe. Feynman egyik doktorandusza írta, van benne egy rész, ahol 
érzékeltesen leírja, hogy Feynman menynire a valóságból indult ki, és 
mennyire nem szerette a húrelmélészeket, akik a saját ihgazságukat 
készülnek ráhúzni a természetre. Na de sokat változott a világ: talán a 
Feynman hat előadásához írt előszót Martin Rees, melyben kifejti, hogy 
feynman egy letűnt idő lovagja, ma bizony az a fizika, ami kijön 
egyenlet a számítógépből. Ha valaki megtalálja ezt a részt ebbena 
köynvebn, nyugodtan beidézheti, sajnos most nincs nálam a könyv. Ez 
utóbbi viszont csak arra példa, hogy bizony van egy uralkodó korszellem 
a fizikában is (Feynman szelleme Rees szerint lejárt); és hogy ez 
mennyiben felel meg a társadalmi korszellemnek, nos, annak eldöntöése a 
fentiek szellemében nem nehéz. De korszellemek - reméljük- jönnek-mennek.
Mindenesetre társadalom és tudománya követik egymást, hogy mikor melyik 
jár elöl, jó kérdés. Az illúzió, hogy távcsőbe nézés által formálható a 
társadalom, de egy kis közösség néhány tagja igen, akik kovász lehetnek 
a közösség kenyerében. Ezért is vagyunk zalai egyesület, hogy a valós 
lehetőségekhez igazodva ne a világot akarjuk megváltani, de tudjuk, hogy 
otthon dolgunk van.

__________ ESET NOD32 Antivirus - Vírusdefiníciós adatbázis: 5897 (20110222) __________

Az üzenetet az ESET NOD32 Antivirus ellenőrizte.

http://www.eset.hu