Az APOD mai felvételén a Cassini űrszonda felvétele látható az Enceladus holdról.
VCSE – Mai kép – Enceladus
Az Enceladus (görög: Εγκέλαδος, a görög mitológiai alakot ejtsd: enkeládusz, de a latinizált holdnevet ejtsd (302. oldal): enceládusz) a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja. William Herschel fedezte fel 1789-ben. A hold a görög mitológiai Enkeladosz titánról kapta nevét. (Saturnus II, vagy S II Enceladus néven is ismert). Nevét, ahogy az utána felfedezett hét szaturnuszhold is, William Herschel fiától, John Herscheltől kapta 1847-ben. Olvasd tovább →
A mai képen a Hattyú-csillagképben található Tulipán-köd látható. A felvételt Dave Smith készítette. A Hubble palettás felvételhez összesen 4 óra Hidrogénalfa és 60 percnyi OIII és SII expozíciós idő lett felhasználva. A felvétel Megrez 90 lencsés távcsőre szerelt Atik 460EX CCD kamerával készült.
VCSE – Mai kép – Tulipán-köd – Dave Smith
A Tulipán-ködöt Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk a Tejút egyik ködökben és csillagokban gazdag régiójában. A mellékelt hamisszínes képen a vörös az ionizált kén előfordulását dekódolja, a zöld a hidrogénét, a kékes szín az oxigénét. A közeli HDE 227 018 jelű forró, O színképosztályú csillag erős ultraibolya sugárzása ionizálja a közeli Tulipán-ködösséget alkotó atomokat, amelyeket így sugárzásra késztet. A kép közepén lévő kékes színű tartományban észrevehető egy nagyon fényes csillag, ez a HDE 227 018 maga. Ez a csillag a Cygnus OB3 asszociáció tagja, amely egy forró, fiatal, kék és kékes-fehéres csillagokból álló kis csillagcsoport. Hasonló asszociációk a Tejútban sokfelé előfordulnak, de csak kevés ismert belőlük, mert az ilyen forró csillagok nagy tömegűek, ezért csak pár millió vagy legfeljebb pár tízmillió évig élnek a csillagaik, utána II-es típusú szupernóvaként felrobbannak. Az OB-asszociációk tehát csillagászatilag nézve rövid életű képződmények. Olvasd tovább →
Mai képnek Efrem Frigeni felvételét választottuk az AAPOD-ról (Amateur Astronomy Picture Of The Day). A felvételen az Androméda-galaxis vagy más néven az Androméda-köd (M31, NGC 224) spirálgalaxisa látható. A galaxis az Androméda csillagképben található.
VCSE – Mai kép – az Androméda galaxis
A kép készítésének technikai adatai: NEQ6 mechanika, Takahashi FSQ106EDXIII, f/5, SBIG STF8300M, vezetőtávcső és -kamera: Orion 400+ SBIG ST-I, Luminance: bin 1 – 15×600 sec + 4×120 sec HDR, Crominance: 1-szeres bin – 13×300 sec minden csatornában (RGB), keskenysávú szűrő: 1-szeres bin, 6×1200’sec expozíciós idő 5nm széles H-alfában.
Az Androméda-galaxisról részletes információkat olvashatunk és kitűnő fényképeket láthatunk Francsics László és Tóth Gábor weboldalán. A galaxisokról, kialakulásukról, és osztályozásukról részletesen a VEGA 20. számában lehet olvasni.
Az Androméda galaxis vizuális észlelése
A Messier 31 sötét égen szabad szemmel is látható. Kis távcsőben vagy egy 7×50-es binokulárral már látszik az elnyújtott alakja, a fényes magja. 120-150 mm átmérőtől megfelelően tiszta égen, gyakorlott észlelő részleteket tud felfedezni a galaxisban. Fényes csomósodások és sötétebb foltok, sávok láthatók. Ezek megpillantásához tiszta égbolt, és észlelési gyakorlat szükséges. A kísérői közül az M110 a könnyebben megpillantható, mint hosszúkás diffúz folt, benne enyhén csillagszerű fénylő mag.
VCSE – Messier 31 – 7×50 binokulár
Vizuális észlelése és rajzolása izgalmas kihívás, ami nem is olyan egyszerű feladat. Az M31 az egyik tökéletes példája annak, hogy vizuálisan a fénylő galaxis látványa folyamatos egy a látómező sötétjébe. A látvány tiszteletet parancsoló, ám rajzoláskor zavarba tudja hozni az észlelőt, mivel nem olyan egyértelmű, hogy meddig is tart a galaxis széle. Az elfordított látás hatására a galaxis hatalmas, szinte a látómezőt betöltő derengéssé változik, amely kezd részleteket mutatni. Így a részletek pontos megfigyelés és rajzolása rutinos vizuális észlelőt kíván, és a finom átmenetek megörökítése gyakorlott rajztudást igényel.
