
Tegnap este készült a fotó, miután a vendégek számos látványos objektumot láthattak. Jó egünk volt egészen éjfélig, aztán jöttek a felhők.
(Canon 6Da / 1.4 USM – ISO 10000 / 10sec / f/2 / 50 mm)
Ezt a varázslatos objektumot szeretném bemutatni itt, amit három éjszaka sikerült lefotóznom egy másik objektum fényképezése közben.
Összesen: 100 x 1 perces és 80 x 4 perces expozíciót szántam az objektumra ISO 800-on.
Készült Guernsey szigetén.
Távcső. 200/1000 Newton (SkyWatcher-gyártmány) EQ6 mechanikán.
Baader MPC MKIII kómakorrektor
Canon 60D Fs fényképezúgép
Lacerta MGEN autoguider
A Nap Csillagászati Képe (APOD) egy kisbolygó radarképe; a megfigyelt objektum a Föld mellett idén április 19-én 4,6-szeres átlagos holdtávolságban haladt el. 2004 óta nem került hozzánk ilyen közel ekkora méretű aszteroida. Ez a kisbolygó ugyanis 610 méter legnagyobb átmérőjű, egyébként pedig szabálytalan alakú. A NASA 70 méteres Goldstone rádiótávcsövével radarképeket készítettek róla, és ahogy a kisbolygó forog, alakja több oldalról is megszemlélhető: ez látható a mellékelt képsorozaton.
A 2014 JO25-öt még 2014 májusában fedezte fel a Catalina Sky Survey nevű projekt. A 2500-ik évig nem kerül ilyen közel a Földhöz, mint most 2017-ben. Az ismert, hasonlóan nagy méretű objektumok közül legközelebb a 800 méteres 1999 AN10 kerül a holdtávolságon belülre 2027 augusztusában.
2017. április 1-én este 8 órakor kimentem az udvarunkra észlelni, mivel derült, tiszta, csillagos volt az égbolt. Égi kísérőnk is látszódott északnyugat irányában. Rálestem a kétszemes távcsövemmel (binokulárral) és jobban szemügyre vettem a célpontot.
20x-os nagyítással néhány kisebb krátert is lehetett látni a Holdon. A felszínén a Mare Crisium, Mare Tranquillitatis, Mare Nectaris és a Mare Fecunditatis nevű holdtengereket be tudtam azonosítani. A Mare Crisiumtól kicsit távolabb megpillantottam a Franklin-krátert.
Fél 9 körül észrevettem egy kb. 7 mg-s csillagot, ahogy elhaladt a Hold mellett és nyugati irányba vette tovább az útját. Ezt szabadszemmel nem láttam a halvány fénye miatt, csak binokuláron keresztül.
Ezután az Orion csillagképet kerestem meg, ami nem volt nehéz megtalálnom, hiszen a Holdunktól pár fokra arrébb vettem észre. Ezen az estén az északi irányban helyezkedett el. Könnyen felismertem a Betelgeuse csillagot a vörös színéről. Ismét megnéztem az M42-t az Orion öve alatt, ami egy diffúz köd. Kis ködpamacsként mutatkozott.
Nyugodt légkör volt és szélmentes időben észleltem. A hőmérséklet +18 °C volt.