VCSE - Vénusz - 2017. május 14. - Majoros Attila
VCSE – Vénusz – 2017. május 14. – Majoros Attila
A Vénusz 37,1%-os előrejelzett megvilágítottság mellett.
SkyWatcher 200/1000 Newton, 3x-os Barlow
SkyWatcher EQ6 mechanika
ASI224 MC
Sharpcap 2000frame 30%a, Registax wavelet filters
Az észlelés helye, ideje: Guernsey 2017. május 14., reggel 6.07 UT.
VCSE - Szupernóva az NGC 6946 galaxisban - Molnár Iván
VCSE – Szupernóva (SN 2017eaw) az NGC 6946 galaxisban – Molnár Iván

Az SN 2017eaw szupernóváról 2017. május 16-án 20:24 – 21:26 UT között készült a felvétel Celestron 280/2800 SC távcsővel, f/6,3 reduktor-korrektorral, vezetés nélkül, Canon EOS 600D modifikált, ISO 1600, 90 x 30 mp, feldolgozás DSS, PS, DPP.

A szupernóva az NGC 6946 galaxisban található; egy amerikai amatőrcsillagász, Patrick Wiggins fedezte fel május 14-én. Már május 15-én este próbálkoztam a fényképezéssel, de az időjárás nem volt kegyes hozzám: a felhőkön át nem tudtam lefotózni a szupernóvát. Végül az első felvételem 16-án hajnalban készült holdfény kíséretében (de Holdfény-szonáta nélkül).

2017. május 19-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem a C/2015 V2 (Johnson) üstökösről. 35x180s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.
VCSE - C/2015 V2 Johnson üstökös asztrofotó - Ágoston Zsolt
VCSE – C/2015 V2 (Johnson) üstökös – Ágoston Zsolt

 

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750 -es Newton tubussal és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.
Az év első felére jellemző üstökösrohamból sikerült az egyik “piszkos hógolyót” fényképeznem: a C/2015 V2 (Johnson) üstököst, melyet 2015. november 3-án fedezett fel Jess Johnson, a Catalina Sky Survey program keretében. A hiperbolikus pályán mozgó üstökös az Oort-felhőből származik, napközelbe 2017. június 12-én kerül. Kepler II. törvénye értelmében a Nap közelében jelentősen megnövekszik sebessége, majd távolodni kezd tőle, lelassul, végül pedig elhagyja a Naprendszert.
A fényképezőgép távcsőre csatlakoztatása előtt vizuálisan is megfigyeltem az üstököst APEX 28mm okulár segítségével. 27x-es nagyítás mellett az apró magot körülvevő kóma megfigyelhető volt, amit egy rövid, halvány, szürkés színű ék alakú csóva követett. A kóma és a csóva szorosan “összenőtt”, nem láttam éles elkülönülést a kettő között.
Az elkészült nyers képeket Deepsky Stacker segítségével az üstökösmagra illesztettem, így ahogy az üstökös mozog környezete előtt, a csillagok “csíkot húznak”. Az elkészült képen az üstökösmag, a zöldes-kék kóma és csóva is könnyen észrevehető.
Az expozíciók készítésekor az elkészült képek ellenőrzése céljából szüneteltettem a felvételek készítését 2-3 percre, emiatt a csillagokból megnyúlt csíkokban egy szakadás alakult ki, amit Photoshopban igyekeztem összefűzni. (A szerk. megjegyzése: ez utóbbi lépés nem teljesen szokványos, nem lenne gond az elhagyása (sőt, a realizmushoz közelebb állna),  de az üstökös látványát nem befolyásolja – ezért a képet közöltük.)
Nemrég egy szupernóva tűnt fel fel a tőlünk 22 millió fényévre lévő NGC 6946 spirálgalaxisban. A szupernóva majdnem olyan fényerővel bír, mint maga a galaxis. Az Univerzum legnagyobb robbanásait a szupernóvák produkálják (ennél nagyobb energiát már csak a különböző gammakitörések szabadítanak fel), ám többfajta szupernóva létezik. A mostani az SN2017eaw nevet kapta és egy IIP típusú szupernóva, tehát körülbelül egy 10 naptömegűnél nagyobb csillag élete végén történő összeroskadása nyomán keletkezik. Akár hetekig is megfigyelhető, sőt, ha közel van, akkor akár évekig nyomon követhető a halványodása. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen viszonylag közeli IIP, mint az SN 2017eaw közepes távcsővel már simán észlelhető.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw  – Schmall Rafael
A galaxistól balra látható kis csillaghalmaz az NGC 6939, mely már a mi Tejútrendszerünkben foglal helyet kb. 3600 fényévre tőlünk.
A fotó ~5 órán keresztül készült a Zselicben, amíg a rossz idő meg nem érkezett és lehetetlenné nem tette a további fénygyűjtést. A kép érdekessége még, hogy egy nem is olyan nagy rendszerrel készült, viszont vezetés mindenképpen volt. A felvétel 750 mm-es fókusszal rendelkező 150 mm-es tükörátmérőjű Newton távcsővel készült. Összesen 40 darab 8 perces ISO 800-as fotó lett begyűjtve azon a bizonyos éjszakán.
Be lett jelölve a szupernóva a galaxisban, mely egy hónappal ezelőtt még nem volt ott. Halvány, de mégis nagy jelentősége van.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw – Schmall Rafael
Időpont: 2017. május 18/19.
Távcső: SkyWatcher 150/750 Newton tubus, f/5 fényerő
Mechanika: SkyWatcher EQ-5 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IDAS LPS-D1 (de minek…)
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
ISO800 / 40 x 8 perc

Izgalmas kérdés, hogy a fizikai állandók mennyire állandók. (A Hubble-állandó csillagászati állandó, és tudjuk róla, hogy időben változik – de most a fizikai állandókról van szó.) A múlt században volt olyan kozmológiai elmélet, ami az Univerzum akkor ismert tulajdonságait azzal próbálkozott megmagyarázni, hogy a gravitációs állandó időben csökken. Noha ez az Univerzum tágulását okozhatná, de akkor a bolygópályák sem lennének stabilak, és a Naprendszerünk már rég összeomlott volna, pedig itt van még. A csillagokat is a gravitációjuk tartja egyben, a belsejükben felszabaduló magenergia (fúziós energia) tart egyensúlyt a gravitációval: ha a gravitációs állandó időben csökkenne, akkor a csillagokat a saját fúziós energiájukból származó fénynyomás repítené szét. Ez is ellentétben áll a megfigyelésekkel: a csillagokat ma is látjuk. A gravitációs állandó így időben nem változhat (vagy észrevehetetlenül kicsit, aminek nincsenek kozmológiai következményei) – de mi a helyzet a többi állandóval?

Az asztrofizikusok e kérdés megválaszolására az ún. finomszerkezeti állandót szeretik használni. A finomszerkezeti állandó cgs-egységrendszerben az elektron töltésének négyzete osztva a fénysebességgel és a Planck-állandó 2 pi-ed részével. SI-ben kifejezve még 4 pi-vel és a vákuum elektromos permittivitásával is el kell osztanunk. Vagyis SI-ben:

ahol alfával jelöltük a finomszerkezeti állandót, e az elektron töltése, h a Planck-állandó, c a fénysebesség négyzete és epszilon0 a vákuum dielektromos állandója (permittivitása).

Mindenesetre ezek mindegyike természeti állandó, és ha ezt a kombinációt megmérjük, akkor vagy egyik említett fizikai állandó sem változik az időben, vagy kettő vagy több szinkronban változik (pl. a Planck-állandó csökkenését a fénysebesség növekedése kompenzálná és további hasonló kombinációkat lehetne felírni). Mindenesetre elég valószínűtlen lenne ilyen szinkron változás.

A finomszerkezeti állandó azért jobb, mintha az egyes benne szereplő állandókat külön-külön mérnénk meg, mert ez a kombináció sok milliárd fényév tér-, és ennek megfelelő időtávolságból is mérhető, míg pl. a Planck-állandót nem tudjuk megmérni több milliárd évvel ezelőtt, csak most és a jövőben.

A finomszerkezeti állandót 1916-ban írta fel először A. Sommerfeld, amikor a hidrogén színképének finomszerkezetét tanulmányozta: a hidrogén főbb színképvonalai jobb felbontású színképelemző készülékben ugyanis több vékonyabb, egymáshoz közeli vonallá esnek szét. Sommerfeld ezeket azzal magyarázta – sikeresen -, hogy az elektron a proton körül a hidrogénben nemcsak körpályán, hanem ellipszispályán is keringhet, és a sok-sok hidrogénatomban különböző excentricitású ellipszispályák fordulnak elő, amelyek mindegyike csak egy vonalért felelős, együtt azonban kiadják a sok finom vonalat. A vonalak közötti hullámhossz-különbség éppen a finomszerkezeti állandóval arányos.

Érdekességképpen említjük, hogy igen sok helyen előfordul még: pl. Sommerfeld eredeti értelmezésében az elektronnak a hidrogénben a legkisebb sugarú körpályán meglévő sebessége szorozva a finomszerkezeti állandóval a fénysebességet adja. (A finomszerkezeti állandó dimenziótlan, és értéke 137,035999139(31), a zárójelben álló számok az utolsó két számjegy bizonytalanságát jelzik, a megelőző számjegyek biztosak.) A kvantumelektrodinamikában pedig az elektronok és a fotonok közötti erőhatásban fordul elő. A Bohr-sugár (a hidrogénbeli elektron legkisebb lehetséges pályasugara) szorozva a finomszerkezeti állandó két pi-szeresével megadja az elektron Compton-hullámhosszát. Az elektrogyenge elméletben is fontos tényezőként fordul elő az egyenletekben.

Éppen a színképvonalak előállásában játszott szerepe miatt távoli objektumok színképéből ki lehet számolni értékét.

Mivel az elektronok és a fotonok egymáson való ütközésében (pontosabban szóródásában) is szerepet kap, a Planck-műholddal megvizsgálták, hogy a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, z=1100-as vöröseltolódásnál mennyi volt az elektron tömege és a finomszerkezeti állandó értéke: akkor, amikor az Univerzum kora még csak kb. 379 ezer év volt (maga a kozmikus háttér kialakulása kb. 115 ezer évig tartott, ennek a háttérsugárzásnak az utolsó fotonjai 487 ezer éves korban keletkeztek; 379 ezer év körül e sugárzás keltésének a maximuma volt).

A kozmikus háttérsugárzásnak a Planck ESA-műhold által gyűjtött tulajdonságainak elemzésével azt találták angliai csillagászok, hogy a finomszerkezeti állandó és az elektron tömege az azóta eltelt kb. 13,7 milliárd évben nem változott, hibahatáron belül megegyezik a mai értékkel. Még pontosabban: a finomszerkezeti állandó legfeljebb 0,22%-kal (0,33%-os hibahatárral), az elektron tömege legfeljebb 0,26%-kal (0,94%-os hibahatárral) térhetett el a mai értéktől. Még szebb eredményük, hogy még azt is meg tudják mondani ezekből a mérésekből, hogy ha volt is változás, az legfeljebb minden egyes egységnyi z-változásra legfeljebb 0,05% lehetett egy hatványfüggvény szerint, de hibahatáron belül ez is nulla.

Végkövetkeztetés: a fizikai állandók igen erősen állandók voltak az utóbbi mintegy 13,7 milliárd évben, a kozmikus háttérsugárzás kialakulása óta. Ez mérési eredmény, ami sokkal szigorúbb, mint bármi elmélet. Korábbra időben nem tudunk visszatekinteni (csak gravitációs hullámokkal, de azok nem állnak kapcsolatban a finomszerkezeti állandóval, így annak mérésére sem használhatók fel).

Forrás: https://arxiv.org/abs/1705.03925