A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap januárban 7:20 (KözEI) körül kel, 16:20 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed január 6-án, újhold január 13-án, első negyed január 20-án, telehold január 28-án lesz.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. január 20-án este 20 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. január 20-án este 20 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra):

01.03. 14:30 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=120)
01.09. 15:52 A Merkúr és a Szaturnusz 2°-os közelsége a Bak csillagképben
01.11. 05:51 A Vénusz 7°-ra az 5%-os fázisú Holdtól a Nyilas csillagképben
01.16. 15:26 A Hold maximális librációja
01.20. 18:40 A Mars és az Uránusz 1,6°-os közelsége
01.23. 11:04 A Hold minimális librációja
01.24. 01:57 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja a Bak csillagképben
01.25. 07:50 A Merkúr dichotómiája
01.30. 08:52 A Hold maximális librációja


 

A Merkúr január 5-e után már kereshető napnyugta után a délnyugati ég alján. Láthatósága gyorsan javul, 24-én van a legnagyobb keleti kitérésben, 19°-ra a Naptól, közel két órával nyugszik a Nap után.

A Vénusz napkelte előtt, délkeleten kereshető, láthatósága gyorsan romlik, a hónap végén már belevész a kelő Nap fényébe. Fényessége -3,9 magnitúdós, fázisa 98%-ra nő, átmérője 10″-re csökken.

A Mars az éjszaka első felében figyelhető meg. Gyorsan távolodik, fényessége 0,4 magnitúdóra, látszó átmérője 8″-re csökken.

A Jupiter megfigyelhető a Bak csillagképben, délnyugaton napnyugta után, a koraesti órákban a hónap első felében. -2,0 magnitúdós.

A Szaturnusz koraestig figyelhető meg a délnyugati ég alján a hónap végéig.

Az Uránusz az éjszaka első felében figyelhető meg a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található.

A Neptunusz késő estig figyelhető meg, a Vízöntő csillagképben található.

Napnyugtától megfigyelhető a Kefeusz (Cepheus) csillagképben az Elefántormány-köd (IC 1396), a Perzeusz csillagképben (Perseus) az Ikerhalmaz, a Szív-köd és a Lélek-köd, az Androméda csillagképben (Andromeda) az Androméda-köd, a Háromszög csillagképben (Triangulum) a Triangulum-galaxis.


 

A Kassziopeja csillagkép (Cassiopeia) számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán napnyugtától, mint pl. az NGC 457 Bagoly-halmaz, az M103, az NGC 654, az NGC 663 nyílthalmazok.

Sötétedéstől megfigyelhetők az M74 és M77 galaxisok is. Ezek viszonylag közepesen nehéz objektumok, kezdők nehezen találják meg, legalább 8 cm-es távcső kell hozzájuk, de ha valamivel többet akarunk látni egy pacánál, érdemes minimum 15 cm-est igénybe venni.



Napnyugtától látható a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is. Ezek mindegyike könnyű, kezdőknek is ajánlható objektum, bármilyen távcsőben jól mutatnak. Kis nagyítás jobb hozzájuk, sőt, a Fiastyúk – nagy kiterjedése miatt – esetleg a keresőtávcsövekben és a binokulárokban szebb látványt is ad.


19:00-tól megfigyelhetők az Orion csillagkép (Orion) és környékének látványos mélyég-objektumai: a Nagy és a Kis Orion-köd (M42-43), a Rozetta-köd (NGC 2237), a Tölcsér-köd (NGC 2264), a Lófej-köd (Barnard 33) és az IC 434.

21:00-tól már láthatók a Hajófara és Egyszarvú csillagképek (Puppis és Monoceros) nyílthalmazai, az M46, M47, M48 és az M50 halmazok, melyek vizuálisan és fotografikusan megfigyelve is nagyon látványosak; az M46 egy kisebb planetáris köddel (NGC 2438) együtt látható.




Éjféltől megfigyelhetők a Leo-tripletként is ismert galaxisok (Messier 65, Messier 66, NGC 3628).

Hajnali kettő körül a Virgo-halmaz is kedvező pozícióba kerül, számos galaxist figyelhetünk meg egymás közelében.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2021-et és Stellariumot használtunk január 15-i dátummal.

NGC 891:

Az éléről látszó NGC 891 egy igencsak figyelemre méltó galaxis az Andromédában az Almachtól alig 3,4°-ra keletre. 105 mm-es távcsővel 87x nagyítással egy halvány, 6′-hosszú csíkként látszik, ami észak-északkelet felé billen a csillagos háttér előtt. A galaxis közepétől északra egy 12 magnitúdós csillag díszíti nyugati oldalát. Az NGC 891 láthatósága nagymértékben javul nagyobb nagyítás mellett. Egy 25 cm-es Newton távcsővel és 118x nagyítással már megmutatja „nagyon foltos arcát” és fényesebb magját. A galaxis kb. 1,6’x 11′ méretű és egy 11 magnitúdós csillag látszik a déli csúcsán. 171x-es nagyítással láthatjuk a 22′ hosszú lapított ovális magot, amely az NGC 891-nek enyhe központi dudort ad. Egy ködös sávot is láthatunk – amely a magon tűnik fel a legjobban –, ami a galaxist hosszában áthasítja, és egy további, 13 magnitúdós csillag fénylik a galaxis É-K-i sarkában. A spirálgalaxisok lapos korongjai általában köralakúnak látszanak, ha „szemből” nézzük, de hosszúkásak, ha az oldalukról. Az NGC 891-et pontosan az oldaláról látjuk és szinte ceruzavékonynak tűnik. A homályos sáv, amely kettévágja a galaxist, apró porszemekből áll, amelyek nem nagyobbak, mint a füstrészecskék. A Tejút nagyon hasonló látvány lenne, ha ugyanilyen szögből néznénk rá ekkora távolságból, ahonnét mi nézünk az NGC 891-re. (Forrás: Sue French: Deep-sky wonders, 19.o.)