A következőkben augusztusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap Zalaegerszegen augusztusban a hó közepén kb. 5:50 (KözEI) körül kel, 20:00 (KözEI) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az ország középső részén kb. negyed, a keleti részén kb. fél órával hamarább kel és nyugszik a Nap. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed augusztus 5-én, telehold augusztus 12-én, utolsó negyed augusztus 19-én, újhold augusztus 27-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-2 óra):
08.12. 18:40 A Merkúr esti láthatósága, magassága 1,5°, -0,1 magnitúdó, 73% fázis.
08.13. 01:00 A Perseidák meteorraj maximuma (ZHR=120).
08.13. 23:11 A 95%-os fázisú holdkorong peremétől 9′-re ÉNY-ra látható a ψ-3 Aquarii (5 magnitúdós).
08.18. 02:40 A Vénusztól 38′-cel északra látható a Praescepe nyílthalmaz, a Rák csillagképben.
08.19. 03:07 A Mars 4°-ra látható az 50%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben.
08.21. 02:30 A Marstól 5,5°-ra látható a Fiastyúk nyílthalmaz a Bika csillagképben.
08.26. 03:18 A Vénusz 4°-ra látható az 1,6%-os fázisú Holdtól a Rák csillagképben.
08.26. 03:18 29 órás holdsarló a Vénusztól 4°-ra, 7° magasan.
08.27. 16:14 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja 27° -ra a Naptól, 7″ átmérő, 53% fázis, Szűz csillagkép.
08.28. 18:09 34 órás holdsarló 2° magasan az esti égen.

---

A Merkúr a hónap nagy részén háromnegyed órával a Nap után nyugszik. 27-én van a legnagyobb keleti kitérésben, 27°-ra a Naptól, de továbbra is nagyon alacsonyan van.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti égen, láthatósága gyorsan romlik. -3,9 magnitúdós, átmérője 11″-ről 10″-re csökken, fázisa 93%-ról 97%-ra nő.

A Mars éjféltől figyelhető meg a Bika csillagképben délkeleten. Fényessége -0,1 magnitúdó, látszó átmérője 9,7″.

A Jupiter a Cet csillagképben látható késő este, délkeleten. Fényessége -2,8 magnitúdó, látszó átmérője 47″.

A Szaturnusz a Bak csillagképben látható kora estétől, délkeleten. Fényessége 0,3 magnitúdó, átmérője 19″.

Az Uránusz a Kos csillagképben látható éjféltől, délkeleten.

A Neptunusz a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól, délkeleten.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.

Hó nap		JD (0h UT)	LST (Zeg)		Nap			Hold		Hold fázisa
				Kel	Delel	Nyugszik	Kel	Delel	Nyugszik
08. 01.	H	2459792.5	20:38:21	05:32	12:59	20:25	09:04	15:51	22:23	10%
08. 02.	K	2459793.5	20:42:18	05:34	12:59	20:24	10:13	16:34	22:40	17%
08. 03.	Sze	2459794.5	20:46:14	05:35	12:59	20:22	11:23	17:17	22:58	25%
08. 04.	Cs	2459795.5	20:50:11	05:36	12:59	20:21	12:35	18:02	23:17	35%
08. 05.	P	2459796.5	20:54: 7	05:37	12:59	20:19	13:51	18:51	23:41	45%
08. 06.	Szo	2459797.5	20:58: 4	05:39	12:58	20:18	15:10	19:45	-	56%
08. 07.	V	2459798.5	21: 2: 0	05:40	12:58	20:16	16:30	20:43	00:10	67%
08. 08.	H	2459799.5	21: 5:57	05:41	12:58	20:15	17:47	21:47	00:49	77%
08. 09.	K	2459800.5	21: 9:53	05:42	12:58	20:13	18:54	22:52	01:42	86%
08. 10.	Sze	2459801.5	21:13:50	05:44	12:58	20:12	19:46	23:57	02:52	94%
08. 11.	Cs	2459802.5	21:17:47	05:45	12:58	20:10	20:26	-	04:13	98%
08. 12.	P	2459803.5	21:21:43	05:46	12:58	20:08	20:56	00:57	05:39	100%
08. 13.	Szo	2459804.5	21:25:40	05:47	12:57	20:07	21:20	01:55	07:04	99%
08. 14.	V	2459805.5	21:29:36	05:49	12:57	20:05	21:40	02:46	08:24	95%
08. 15.	H	2459806.5	21:33:33	05:50	12:57	20:03	21:59	03:35	09:42	88%
08. 16.	K	2459807.5	21:37:29	05:51	12:57	20:02	22:17	04:21	10:56	81%
08. 17.	Sze	2459808.5	21:41:26	05:53	12:57	20:00	22:36	05:06	12:09	72%
08. 18.	Cs	2459809.5	21:45:22	05:54	12:56	19:58	22:59	05:51	13:20	62%
08. 19.	P	2459810.5	21:49:19	05:55	12:56	19:57	23:25	06:37	14:29	52%
08. 20.	Szo	2459811.5	21:53:16	05:56	12:56	19:55	23:58	07:25	15:36	42%
08. 21.	V	2459812.5	21:57:12	05:58	12:56	19:53	-	08:13	16:38	33%
08. 22.	H	2459813.5	22: 1: 9	05:59	12:55	19:51	00:37	09:05	17:33	25%
08. 23.	K	2459814.5	22: 5: 5	06:00	12:55	19:49	01:26	09:56	18:19	17%
08. 24.	Sze	2459815.5	22: 9: 2	06:02	12:55	19:48	02:25	10:46	18:57	10%
08. 25.	Cs	2459816.5	22:12:58	06:03	12:55	19:46	03:29	11:35	19:27	5%
08. 26.	P	2459817.5	22:16:55	06:04	12:54	19:44	04:37	12:21	19:51	2%
08. 27.	Szo	2459818.5	22:20:51	06:06	12:54	19:42	05:46	13:06	20:12	0%
08. 28.	V	2459819.5	22:24:48	06:07	12:54	19:40	06:55	13:50	20:30	1%
08. 29.	H	2459820.5	22:28:45	06:08	12:53	19:38	08:04	14:33	20:47	3%
08. 30.	K	2459821.5	22:32:41	06:09	12:53	19:36	09:14	15:16	21:04	7%
08. 31.	Sze	2459822.5	22:36:38	06:11	12:53	19:34	10:26	16:01	21:23	14%

Az NGC 6774 és NGC 6822

A Nyilas csillagkép itthonról sosem látszik túl magasan, talán az augusztusi éjszakák a legalkalmasabbak arra, hogy felfedezzük a Tejútrendszer központja körüli régiót, ha a kora esti órákban szeretnénk észlelni.

A csillagkép legfényesebb csillagai egy könnyedén felismerhető, „teáskanna” formájú alakzatot adnak ki. A Kaus Media (δ Sagittari), a Kaus Australis (ε Sagittari), az Ascella (ζ Sagittari) és a φ Sagittari formázzák meg a teáskanna alját, a Kaus Borealis (λ Sagittari) a csúcsát, az Alnasl (γ-2 Sgr) a kiöntőjét, a Nunki (σ Sgr) és a τ Sgr pedig a fülét. Ezek a csillagok képezik egyébként a Nyilas íját és nyilát is. A teáskanna-metaforát erősíti, hogy jó légköri viszonyok mellett megfigyelhető a Tejútrendszer egy része, éppen a kiöntőnél, azt a hatást keltve, mintha gőzölögne a kanna.

A „teáskanna” legészakibb csillaga a Ró Sagittarii (ρ Sgr), egy változócsillag. Az NGC 6774 mindössze 2″-re északnyugatra fekszik tőle. Ez egy nagy és ritka, körülbelül 30″ átmérőjű nyílthalmaz, amely kis távcsővel, kis nagyítással látható a legjobban. Gazdag csillagmezőben bújik meg és nagy látómezőre van szükség az észleléséhez.

A NGC 6774, másnéven Ruprecht 147 egy nyílthalmaz a Tejútrendszerben, ami kb. 1000 fényévre van tőlünk. Ez viszonylag közeli, különösen más hasonló halmazokhoz képest. A csillagok ténylegesen is egy halmazt alkotnak, csillagai kb. 2,5–3,25 milliárd évesek. A nyílthalmazok eleinte gravitációsan kötött, bár sokszor éppen csak kötött csillagcsoportok. A Galaxis árapályereje, más halmazok és csillagközi felhők melletti elhaladás könnyen megbontja őket és gravitációsan nem kötötté válnak. Ezért a csillagaik elszökhetnek a halmazból. Emiatt átlagosan 2-4 galaktikus keringés alatt a nyílthalmazok felbomlanak és csillagaik elkeverednek a többi galaxisbeli csillaggal. A Ruprecht 147-et gravitációsan még mindig kötöttnek gondolják, ezért élhetett meg oly sok milliárd évet. (Megfigyeltek nála is idősebb nyílthalmazokat, de ahogy a kor nő, annál kevesebb idős nyílthalmaz található az égen.) A John Herschel által 1830-ban felfedezett halmazt eleinte aszterizmusnak gondolták ritkássága és elhelyezkedése miatt, de 1966-ban Jaroslav Ruprecht cseh csillagász a Trumpler-rendszer szerint III2m-es típusú nyílthalmaznak minősítette. 

2012-ig kevés figyelmet kapott, amikor is potenciálisan fontos referenciaként azonosították  a napszerű csillagok kutatásához. Még egy érdekesség, hogy a Ruprecht 147-nek öt fedési kettőscsillaga is van, amelyek viszonylag fényesek, és így könnyen megfigyelhetők. Ezek olyan csillagrendszerek, ahol az egymás körül keringő két csillag pályasíkja olyan közel fekszik a megfigyelő látóirányához, hogy a rendszer tagjai kölcsönös fogyatkozásokon mennek keresztül.

Forrás: Wikipedia

Kisebb távcsövek pici, 20-30x-os nagyítás mellett 40 db 8-12 magnitúdós csillagot mutatnak meg, kis csokorba és láncba rendezve. Az NGC 6774 megosztozik a látómezőn a nagyon fényes Y  Sagittariival, amely egy cefeida változócsillag. Látszólagos fényessége +5,25 és +6,24 között változik és 1293 fényévre található a Naprendszertől. Az Y Sagittarii-től kis távolságra nyugatra három ívet láthatunk 5 magnitúdós csillagokból. Ha a középső csillagtól észak felé haladunk, ugyanekkora távolságot, akkor megtalálhatjuk az NGC 6822-t, a Barnard-galaxist. Edward Emerson Barnard amerikai csillagász fedezte fel 1884-ben, amikor még amatőr volt Tennessee-ben, de csak az 1920-as években ismerte fel Hubble, hogy ez egy extragalaxis. A Barnard-galaxis (más néven Caldwell 57) a Lokális Galaxiscsoport tagja, amely 63-64 ismert galaxisból álló halmaz: a Tejút is ennek a galaxishalmaznak a része. Barnard úgy jellemezte felfedezését, mint „egy elég halvány köd… nagyon diffúz és egyenletes fényű, körülbelül 1 és 1/4°-os területen látszik, mégis egészen jól kivehető. Ezt szem előtt kell tartani a keresése során.” Barnard tanácsát érdemes megfogadni: gyakran könnyebb megpillantani az NGC 6822-t egy kisebb távcsővel, amelynek nagy a látómezeje, mint egy nagy távcsővel, aminek kisebb a látómezeje. A Barnard-galaxist már 7×35-ös binokulárral is megfigyelték, de azt javasoljuk, hogy legalább egy 60 mm-es távcsővel és sötét, fényszennyezésmentes égbolt alatt próbáljuk megkeresni. Egy 105 mm-es refraktorral 17x-es nagyítással, „félig vidéki” égen a galaxis szinte láthatatlan, csak egy nagyon halvány és hosszúkás foltnak tűnik, amelynek hossztengelye É-D-i és nagyjából kb. 11” hosszú.

Sua French: Deep-Sky Wonders 181-182. o.

 

Walter Scott Houston 1987 szeptemberében így írt a Sky and Telescope Mély-ég csodák (Deep Sky Wonders) rovatában a Barnard-galaxisról (Szentmártoni Béla fordításában):

NGC 6822 egy szabálytalan GX, tagja a Lokális Csoportnak; távolságát 1,7 millió fényévre becsülik, ami kb. 10-szerese a Nagy Magellán Felhőének, de csak 3/4-e az And GX-énak.

A régi észlelők nem ismerték, csak 1884-ben fedezte fel E. E. Barnard, amikor egy 12,7 L-lel pásztázott. Ezen az alacsony felületi fényességű GX látásának kulcsa nem a távcső átmérője, hanem a nagy látómező. Hubble vette észre, hogy viszonylag könnyű meglátni kis nagyítású, 10 cm-es keresőtávcsővel, de „nehezen érzékelhető” volt a Mt. Wilson 2,5 m távcsövével.

A Sky Cat. 2000-ben 10,2×9,5’ méretű. Ezt a méretet feltehetően fényképről olvasták le. Vizuálisan elnyúltabbnak látszik, s legnagyobb kiterjedése erősen függ az ég sötétségétől és tisztaságától. Már néhány perc elég, hogy a légkör radikálisan megváltoztassa látszó méretét.

Én a GX-t egységesen megvilágított korongnak láttam. Még 43 cm-es távcsővel sem voltam képes meglátni valamely egyedi csillagot, mely legalább 13 mg lett volna. Így, ha bárki észrevesz egy 5-6 mg-s csillagot a GX-on belül, az szupernóva lesz, mivel a Vesta kivételével egyetlen kisbolygó sincs ilyen fényes. Egy 7 mg körüli objektumot több órán át kell ellenőrizni, a kisbolygó mozgása elárulja magát.

Napnyugtától látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).

Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mélyég-objektum kerül elő ilyenkor (pl. az M8 Lagúna-köd, az M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, az M16 Sas-köd, az M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai).

Éjfél körül megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint pl. az NGC 457 Bagoly-halmaz, vagy az NGC 663, NGC 654.

Hajnalban előkerülnek az Auriga nyílthalmazai, a hajnali szürkületben az M1 és az M45, de ezekhez már jó horizont kell ilyentájt még. Az Androméda-galaxis, az NGC 891, a Stephan-ötös az éjszaka nagyobb részében jól látszik.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2022-t használtuk.