VCSE – A Hold (fenn) részlegesen elfedi a Vénuszt (lenn). Figyeljük meg, hogy a Hold sötét oldala levágja a Vénusz sarlójának egy részét.  – Jandó Dániel felvétele (Egervár, 2020. június 19.)

Vas és Zala megyei tagtársainknak sikerült észlelni 2020. június 19-én, ahogy a Hold részlegesen elfedte a Vénuszt. Keszthelyi Sándor Bucsu, Péter Attila Zalaegerszeg, Fridrich János Ság-hegy, valamint Jandó Dániel és Jandó Attila Egervár területéről észlelte a jelenséget.

Keszthelyi Sándor (Köszö) észlelése

A tavaszi estéken megcsodált ragyogó Vénusz június 3-án együttállásba került a Nappal. Ezt követően már a hajnali égen kereshettük (napkelte előtt még nem láttam). A nappali égen a Naptól jobbra helyezkedett el (most nappal sem láttam meg még).

A Hold is átment a hajnali égre. A június 13-i utolsó negyed környékén még látszott a nappali égen. Aztán csökkent a fázisa, egyre keskenyebb lett a sarlója és már nem látszott reggelenként.

Június 19-én délelőtt viszont mindkét égitestet meg lehetett figyelni a nappali égen, és a Hold el is fedte a Vénuszt. Az ország nagy részén, a déli területeken nem volt fedés, csak a Hold nagyon közel haladt el a Vénusz felett. Hazánk északnyugati csücskén teljes fedés volt, azaz a bolygó teljesen eltűnt, majd bizonyos idő után újra megjelent. Lakóhelyemen, a Vas megyei Bucsuban kivételes volt a helyzet: a holdkorong déli pereme félig letakarta a Vénusz korongját. Az persze várható volt, hogy most nem két teljes korongot kell figyelni, mivel az előadás mindkét résztvevője keskeny sarlóként mutatja be az attrakciót.

A Meteor Csillagászati Évkönyv 2020 a 10 km-re lévő Szombathelyre adott előrejelzést, azt elegendőnek véltem Bucsúra is. Nyolc időadatot írtak UT-ben:

08:11:24 (eltűnés sötét perem), 08:11:43 (eltűnés sarló vége),
08:18:03 (eltűnés korong közepe), 08:24:42 (eltűnés világos perem),
08:24:58 (előbukkanás sötét perem), 08:24:58 (előbukkanás sarló vége),
08:31:39 (előbukkanás korong közepe), 08:38:21 (előbukkanás világos perem).

A Hold 46 órával volt újhold előtt, és 23 fokra volt a Naptól, 1832 ívmásodperc átmérővel. A Vénusz 51 ívmásodperc látszó átmérőjű, -4,4 magnitúdós fényességű volt ekkor. Az ég csaknem felhőtlen volt, kellemesen meleg, szélcsendes. A kék égen szépen sütött a Nap. Az észlelésem megnehezítette (majdnem lehetetlenné tette), hogy ezen a reggelen nem találtam sem a Holdat, sem a Vénuszt. Többször próbálkoztam egy diófa árnyékába állni és a Naptól 20-25 fokkal jobbra keresni valamelyiküket szabad szemmel és 8×30-as látcsővel. Semmi eredménnyel. Azért UT 07:55-kor kitelepültem az udvarra a 102/500 mm-es SkyWatcher refraktorral, amely azimutális állvánnyal és finommozgatókkal ellátott és azzal is próbálkoztam. A DCF77 órát a távcsőállványra helyeztem. A távcsőnek sem osztott körei, sem goto-lehetőségei nincsenek. Így csak a szerencsémben bízhattam, hogy véletlenül észreveszek valamit. Az ég 80%-a felhőmentes volt, de éppen a Naptól jobbra vékony, szakadozott fehér felhődarabok vonultak délnyugat felől. A lencsés távcső egyenes állású képet adó 25-szörös nagyításával: nem láttam semmit a látómezőben.

08:06-kor egy nagyobb tiszta kék égrészen viszont a 8×30 mm-es binokulárral pásztázva észrevettem a fénylő Vénuszt! És felette a halvány holdsarlót! Rögvest, azaz 08:07-kor be tudtam állítani és meglátni a 102/500-ben is. Gyönyörű látványt nyújtottak: a Vénusz jóval fényesebb volt, keskeny sarlója sárgásfehéren fénylett, néha még a teljes köre is halványan kialakult, vagy csak odaképzeltem. A Hold jóval nagyobb, de sokkal halványabb felületi fényességű volt. A holdsarló és a vénuszsarló is a Nap felé fordult domború felével. Két sarló egyszerre, egy látómezőben: egyik hatalmas és bágyadt, másik kicsi és ragyogó! Azonnal kihívtam Sragner Mártát, hogy ő is nézhesse a különleges látványt.

A Vénusz-fedést folyamatosan figyeltem, azonban 1-2 perces időtartamokra a felhőzet megszűrte a látványt. A Vénusz szinte végig látható volt, de a Hold sokszor eltűnt. Az első percekben láthattam, hogy a bolygót nem a Hold (viszonylag) fényes sarlórésze fogja takarni, hanem az a holdperem, amely a nappali égen nekem láthatatlan volt. A Hold sarlója nyilván változatlan marad, így csak a Vénusz sarlóját tettem a látómező közepére és vártam, mi lesz. 08:10, 08:11 – semmi. 08:12:14-kor kezdtem úgy érezni, hogy a Vénusz vékony sarlójának a felső csücske egy kicsit csorbult. Az alsó csücsökhöz képest a felső csücsök más. Itt történt valami!

08:12:30-08:14:10-ig egy vékony felhő ment oda. A Hold szinte eltűnt. A Vénusz ott volt, de a távcsővel nem tiszta a sarló állapota. 08:14:30-kor lett jobb a kép: bizonyosan fedésben van a bolygó! A felhőmentes rész perceiben volt időnk gyönyörködni a két égitestben. A látvány 8×30 binokulárral talán még szebb volt. A Hold sarlója jobban látszott, és a Vénusz fénylő pontját figyelmesen nézve: pici sarlónak mutatta a látcső. Vérszemet kaptunk és szabad szemmel is próbálkoztunk. A Holdat nem, viszont a Vénuszt kis fehér pontként megpillantottuk mindketten. Ehhez hasznosak voltak a környező égrész kis felhődarabkái: azokhoz képest lehetett tudni, hogy a távcsöves kép égi helye hová esik puszta szemmel.

08:18-kor a 25x nagyítást 50x-re cseréltem. Így szebb lett a Vénusz és már látszott, hogy a felső (északi) egynegyede hiányzik, mintha egy egyenes lemetszést szenvedett volna. Az alsó (a déli) háromnegyed megvolt. A Hold alsó (déli) sarlóvége a bolygótól messzebb végződött, azaz tényleg a sötét holdkorong takart ide. Aztán megint felhő jött pár percig. 08:20-kor újra tiszta égrészt kapva láttuk a nagy távcsőben, hogy már a Vénusz fele hiányzik.

08:25-kor volt a jelenség időbeli közepe. Ekkor a nagy távcsőben a Vénusznak csak 40-50%-a maradt meg. A 360 fokos bolygó 180 fokos ívéből csak egy 90 fokos ív maradt. A kis látcsővel azért látszott a Hold alatt a fénylő csillag és érezni lehetett, hogy nem pontszerű. Viszont ekkor szabad szemmel nem láttuk.

08:29-kor újra felhő takart mindent. 08:33-kor elment a felhő. A Vénusz sarlódarabja már valamivel megnőtt, olyan 60%-osra. 08:34-től, de főleg 08:35-től egyre gyorsabban növekedett a vénuszsarló. Ismét egy felhő, de hamar elment. Gyorsult a Vénusz kiteljesedése.

08:37:50-kor már alig hiányzik valami a felső csücsökből. 08:38:20-kor szinte teljes, pici a levágás. És végül: 08:38:49 UT-re a felső és az alsó sarlórész egyformán épnek látszik. Teljesen helyreállt a Vénusz képe!

Nagyon érdekes, izgalmas és szép látvány volt!

(Keszthelyi Sándor VCSE-levlistára küldött levele alapján)

Fridrich János észlelése

János a Ság-hegyen észlelte az eseményt, fényképezőgépével a jelenségről egy animációt állított össze. Ezt láthatjuk az alábbi képen:

VCSE - Fridrich János saját képeiből összeállított animáció - Fridrich János
VCSE – Fridrich János saját képeiből összeállított animáció – Fridrich János

Elég sokat küzdött a felhők miatt pepitára ráncolt háttérrel, így a világoskék háttér sajna felejtős lett. Azt gondolja, hogy ennél jobbat most így hirtelen nem tudott készíteni, csoda volt így is, hogy a hat képet sztekkeléssel ki tudta hozni a videókból. Mindenesetre maradandó élmény lett, ráadásul egy átfotózott éjjel után.

 

Péter Attila észlelése: Dupla sarlós Hold-Vénusz együttállás

A ma délelőtti Vénusz (7,86%-os) – Hold (4%-os) együttállást sokszor a felhőkön keresztül, de sikerült megörökíteni. Nem a legélesebb a kép. Így is alig találtam meg GoTo nélkül, pontos pólusra állás nélkül csak úgy kézzel korrigálva, hogy valahogy a látómezőben maradjon.

VCSE – A Hold és a Vénusz a fedés előtt – Péter Attila felvétele (Zalaegerszeg, 2020. június 19.)

Kép készítésének dátuma: 2020.06.19. 10:04-10:40 között (NYISZ)

Kép készítésének helye: Zalaegerszeg-Vorhota

Expozíciós idő: 1/60 s

Érzékenység: ISO 100

Képfeldolgozási lépések: Photoshop

Távcső és mechanika: SW 130/650 Newton EQ-3

Kamera vagy detektor: Canon 600D nem átalakított

Vezetés: nem volt

Kómakorrektor: nem volt

Nagyítás: 2x Barlow

Nyugodtság: 6-8

Átlátszóság: 4

2020. június .19-én péntek délelőtt egy nagyon érdekes és ritka jelenséget sikerült megfigyelnie neki is, ill. lencsevégre kapnia: a mintegy 4%-os fázisú Hold részlegesen eltakarta a 7,86%-os  fázisúVénuszt.

VCSE – A Hold elfedte a Vénuszt: Zalaegerszegről így látszott – Péter Attila felvétele (Zalaegerszeg – Vorhota, 2020. június 19.)

A megfigyelést neki is nehezítette, hogy nappali égen, felhőátvonulások mellett kellett mindezt összehozni.

Nagy nehezen a telefonos applikáció segítségével sikerült betájolnia, hogy hol is kéne lennie a két égitestnek az égbolton. Amikor megpillantotta a Vénuszt, majd a Holdat, akkor döntötte el, hogy összerakja a távcsövet. A szomszéd ház árnyékában állította fel a felszerelést, így a Nap nem zavart annyira, csak az észlelés végén. Először egy 20 mm-es okulárral nézte meg, és gyönyörűnek találta a látványt: a halvány holdsarló és a Vénusz-“kifli”. Ezután párhuzamosította a keresőt és csak ezután került fel a fényképezőgép.

Nem tudta, milyen expóidőt válasszon, így csak próbálgatta a megfelelő beállítást. Mivel pólusra állni pontosan nappal csak nagy szerencsével lehet (nem is sikerült), így manuálisan a távirányítóval tartotta a látómezőben a Vénuszt. Közben jöttek-mentek a felhők. APT-vel próbált exponálni minden korrekció után. Nem lettek a legélesebb képek, de nézzétek el neki, hiszen ahogy írja: “még gyakorlom a fotózást”.

VCSE – A fedés után – Péter Attila felvétele (Zalaegerszeg-Vorhota, 2020.06.19.)

Jandó Attila és Jandó Dániel észlelése

Erre a hétvégére napfogyatkozás-észlelést terveztek, és éppen aznap délelőtt ültek volna repülőre, hogy dél felé repülve legalább 35% fázisban lássuk a vasárnapi napfogyatkozást. Sajnos a járványügyi helyzet miatt az utat le kellett mondani, de kárpótlásul megcsodálhatták, hogyan fedi el a Hold a Vénuszt.

VCSE – A fedés kezdetén a két sarló látványa – Jandó Dániel felvétele (Egervár, 2020. június 19.)

Pár napja már az észlelőhelyszínt tervezgették, mert a Stellarium által mutatott fedés és a tapasztalatból ismert bizonytalanságok miatt Attila északibb helyszínt kerestem volna. Felmerült, hogy Szombathelyre mennek észlelni. Mindenképpen olyan helyet szerettek volna választani, ami részleges fedést mutat, hátha sikerül a Vénusz-sarló előtt megpillantani a holdkráterek peremét.

Végül Dani meggyőzte apukáját hogy Egervár éppen megfelelő helyszín lesz a Meteor évkönyv előrejelzése alapján. A reggeli Vénusz-kereső gyakorlás után kipakolták a műszereket a kertükben. Szerencsére volt olyan árnyékos hely a ház mögött, ahol ki tudták takarni a Napot, és megfelelő rálátásuk volt a Vénusz-Hold párosra.

Az észleléshez egy 50/540 Zeiss refraktort, egy 130/1000 Dobson és egy 200/1200 Dobson távcsövet használtak, valamint a távcsövek helyének és az égterület feltérképezésére 2 binokulárt vettek igénybe.

Már a fedés előtt 20 perccel figyelték, ahogy a Vénusz és a Hold közelít egymáshoz. Nagyszerűnek találták a  látványt a kék égi háttér előtt és a két sarlót egy látómezőben. A Hold fázisa 4%-os, míg a Vénusz fázisa 8%-os volt. A Vénusz könnyebben megtalálható volt az égen, mint a Hold.

Ahogy Keszthelyi Sanyi is írta, a környező felhőpamacsok sokat segítettek kezdetben a binokuláros és a szabadszemes megtalálásban. Dani kezdetben még a felhőkön keresztül is követte a Vénuszt az 50/540 refraktorral 15 mm-es okuláron keresztül. Később a felhők elvonultak, ekkorra már mindhárom távcső a célra volt állítva és felváltva néztük a közelítést. A 200/1200 Dobson távcsővel Dani fotókat is készített, valamint 6 mm-es okuláron keresztül vizuálisan követte a jelenséget. Közben a 130/1000 Dobson kezdetben 20 mm-es, majd 15 mm-es és végül az 5 mm-es okulárral felszerelve mutatta nekünk, ahogy a Hold egyre többet kiharapott a Vénusz sarlójából.

Nálunk a jelenség lefolyása órám szerint a  következő időzítéssel (adatok UT-ben) zajlott le:

8:17: A Vénusz-sarló kitakarása elkezdődött.

8:25: Maximális kitakarás, becslésem szerint 40%-a hiányzott a sarlónak.

8:34: Újra látszik a teljes Vénusz-sarló.

VCSE – A fedés már csökkenőben van – Jandó Dániel felvétele (Egervár, 2020. június 19.)

A jelenség befejezése előtt pár másodpercre sikerült a tervezett vizuális észlelés: a Vénusz-sarló, mint háttér előtt a holdkráterek körvonala kirajzolódott!

Mindkét Dobson távcsővel 200x nagyításban vizuálisan sikerült észlelni a kráterek körvonalait. Ha Attila a térképen utólag jól tájolta be, akkor a Clavius-kráter környékén valamelyiket (talán a Curtis-krátert) láthatták a Vénusz előtt.

Leírásuk szerint nagyszerű élmény volt számukra a délelőtti napfényben észlelni, kicsit furcsa is volt elpakoláskor, hogy nem a sötétben keresgélték az okulárok zárókupakjait…