2017. július 22-én, a VEGA ’17 Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 281 emissziós ködről. 60x240s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 képből készült.
A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.
A kiváló hangulatú, bár a legtöbb éjszaka során kedvezőtlen időjárású Ispánki táborozás során fordítottam a tubusom a “Pacman-ködként” is ismert emissziós köd irányába. Az észlelőrétre nagyon alacsony fényszennyezettség volt jellemző, viszont a horizonton túli villámcsapások bevilágították a megfigyelőhelyet.
A szabálytalan kör alakú, hidrogénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotoja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk.
A nebula peremén láthatóak a Bok-globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek.
Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.
