A mellékelt kép az M31-et, az Androméda-galaxist mutatja a kép jobb oldalán. A bal oldalán egy hatalmas, kusza ködösség látható, aminek legsűrűbb részét Sivan 2-nek nevezik. Ez a kevésbé ismert mélyég-objektum egy nagy HII-felhő az Androméda-Cassiopeia csillagképek határán. A kép monokróm, hidrogén-alfa (656 nm) hullámhosszon készült, hogy az egyébként megfigyelhetetlennek számító ködösség előtűnjék. A Sivan 2 (röv. Siv 2) és a hozzá hasonló ilyen nagy hidrogénködök a Tejútrendszerünkben vannak, a Siv 2 csak véletlenül látszik az M31 mellett. A kép mérete átlósan kb. 10 fok.

A bemutatott H-alfa képet az MDW Égboltfelmérés készítette. Hidrogén-alfa hullámhosszán akarják az egész eget jó felbontással és jó határmagnitúdóval végigfényképezni, hogy ilyen rendkívül halvány, nagy kiterjedésű, alacsony felületi fényességű ködöket és más objektumokat feltérképezzenek. Három neves asztrofotográfus, köztük a legendás Dennis di Cicco projektjéről van szó, akik Új-Angliában élnek (USA), és Új-Mexikóban elhelyezett, távvezérelt távcsöveket használnak a munkához. Projektjük honlapjának címe: https://www.mdwskysurvey.org/. Mindössze két darab 13 cm-es, f/4,5-ös Astrophysics gyártmányú refraktort (lencsés távcsövet) működtetnek, egy keskeny, 3 nm sávszélességű H-alfa szűrővel és egy FLI ProLine 16803 CCD-kamerával. Minden olyan mezőre legalább 4 óra összexpozíciót terveznek, ami Új-Mexikóból elérhető; kb. 4100 képre lesz szükségük a teljes ég lefedésére, de a távcsöveket költöztetni kell a hiányzó részek (kb. az ég 20%-a) pótlására, minthogy a jelen észlelőhelyrúl a felvenni tervezett égrésznek csak kb. 80%-a elérhető.. Megjegyzendő, a projekt résztvevői amatőrcsillagászok! Di Cicco 60, már megszámozott kisbolygót fedezett fel, 1974-2014 között a Sky and Telescope szerkesztőségi tagja volt, és 1978-79-ben elsőként készített analemma-fotót a világon.

A Franciaországban dolgozó hivatásos csillagász, J. P. Sivan 1974-ben (Astronomy and Astrophysics Supplement Series 16. kötet, 163. oldaltól) tette közzé felfedezéseit. Nagyon nagy látómezejű felvételeket készített az égről hidrogén-alfa szűrővel: látómezeje 60° volt, és nagyon keskeny sávban áteresztő szűrőt használt. 14 ilyen képpel le tudta fedni a Tejutat. Diffúz H-alfa emissziót észlelt a Sagitarrius-Carina-spirálkarból és a Perzeusz-spirálkarból is. Az Orion-komplexumból nem várt filamentumos (szálas) szerkezetű hidrogén-emisszió érkezett. Néhány hatalmas látszó méretű felhőt is talált – mint a bemutatott Sivan 2-t is -, szám szerint tizenegyet. Eredeti cikke, katalógusa és fényképfelvételei ingyenesen letölthetők innen.

Hosszú expozíciós idejű képeken számos, a Tejútrendszerhez tartozó ködösség előtűnik a képeken, akár az M31 között is. A mellékelt másik két, színes képen R. B. Andreo az M31 körül, de a mi Tejútrendszerünkben lévő vöröses hidrogénködöket fotózott és azonosított.

Ez az amatőr is kis műszert használt: Takahashi 106 refraktort, SBIG STL 11000 CCD-kamerát és több éjszakányi expozíciót.

Az AN rövidítés képein az Andreo Nebulára utal, ezeket a ködöket ugyanis úgy tűnik, ő azonosította először. Sok felfedeznivaló van még, és amatőrök szisztematikus és mély fotózással, ha a képeiket összevetik mások képeivel és a hivatásos csillagászok katalógusaival, találhatnak még több mélyeget. Sőt, időben változó ködösségeket, amik kifényesednek és eltűnnek, ahogy az őket megvilágító csillag változtatja a fényességét, ilyen pl. a Monoceros-ban lévő McNeil-köd (utóbbiról pl. lásd: link).


 

Csak nemrég állítottam össze a tavalyi VEGA ’16 Nyári Amatőrcsillagász Megfigyelőtáborban, Zselickisfaludon, eredetileg egy csillaghúzós (startrail) képhez készült fotóimból egy timelapse videót.

A fényképezőgépet az észlelőktől keletre helyeztem állványra, északnyugati irányba céloztam vele. A képsorozaton jól látható a csillagok és az észlelők mozgása.

A felvétel 125 darab 30 másodperces képből, összesen 62 percnyi expozícióból készült, Samsung NX300 fényképezőgéppel, illetve Samsung kitobjektívvel 18 milliméteren, F3.5 rekesszel és ISO800 érzékenységgel.

A különálló nyers képeket Adobe Lightroommal dolgoztam fel, és .JPEG fájlokként exportáltam, ezután Virtualdubbal eltüntettem a változó fényviszonyok miatti villódzást (flickering), végül Adobe Photoshop segítségével fűztem össze videóvá, 12 kép/másodperc sebességgel.

A következőkben ajánlani szeretnék néhány objektumot márciusi csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap március folyamán 06:00 körül kel, 18:00 körül nyugszik, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkületet a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold március 28-án, első negyed 5-én, telihold 12-én, utolsó negyed 20-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

A Merkúr kedvező koraesti láthatóságba kerül, 03.18-án -1,3 magnitúdófényesség, 5,5″-es átmérő, és 0,90 fázis mellett megtalálható nyugati irányban, alacsony szögben.

A Vénusz, Uránusz és Mars napnyugtakor még megfigyelhető nyugati irányban, de korán eltűnnek a horizonton.

A Jupiter este tíz óra körül, a Szaturnusz hajnali négy óra körül kel keleten.

Látványosabb események:

03.01. 18:11 Vénusz-Mars-Uránusz-holdsarló együttállás a Halak csillagképben
03.04. 22:08 A Callisto 8″-el halad el a Jupiter északi pólusa mellett.
03.14. 20:28 A Jupiter 1,8°-kal délnyugatra látható a Holdtól a Szűz csillagképben
03.20. 10:29 tavaszi nap-éj egyenlőség
03.20. 20:41 Ganymedes fogyatkozásának kezdete
03.20. 20:52 Io fogyatkozásának kezdete
03.27. 22:46 Io fogyatkozásának kezdete
03.28. 00:39 Ganymedes fogyatkozásának kezdete

Kora estétől látható a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is.

Olvasd tovább

VCSE - Vénusz - 2017.02.16 - Bognár Tamás
VCSE – Vénusz – 2017.02.16. – Bognár Tamás

 

A fényképen a  -4,8 magnitúdós, 27,8% fázisú (calsky.com adatai alapján) Vénusz látható. A végleges kép 2500 képkocka feldolgozásával készült.  A felvétel további adatai a képen láthatóak. A felvétel készítésekor a csillagda melletti focipálya fényvetői derengésbe vonták az égbolt alsó közel negyed részét. A köd is kezdett leszállni. Párás derengésbe kezdett burkolózni a város. A kupola belseje csillogott a kicsapódott párától.

Döbbenetes felfedezni, hogy a szabad szemmel igen fényes “csillagnak” látszó Vénusz a felvételen egy vékonyodó “kifli” csupán.

Február 3-án a Göcsejben található falu, Kustánszeg művelődési házában tartottam előadást „Magyar nevek az égbolton” címmel. A híres magyarokról vagy földrajzi nevekről elnevezett, vagy magyar vonatkozású, de nem személyhez köthető égitestek (üstökösök és kisbolygók), merkúri, vénuszi, marsi és holdi helyek kerültek bemutatásra. Említést tettem a zalai vonatkozású objektumokról, mint az Izsák-kráter és az Izsák-kisbolygó, valamint az Öveges-kisbolygó névadásának sztorijáról, de a Bak Mars-kráterről is. Természetesen téma volt két magyar nevű üstökös is. A közönségnek szerencséje volt, mert az égbolt lehetővé tette a Vénusz, a Mars és a Hold távcsöves megfigyelését is. Erre a TIT 100/1000-es refraktorát használtam. A műszer kiválasztásában jelentősége volt annak is, hogy gyorsabban üzembe helyezhető, mint a 127/1500-es MC reflektor. Erre a helyszínre az elmúlt 5 évben évente meghívtak, volt időszak, hogy kétszer is. A polgármester asszony mozgatja a kulturális eseményeket, de arra is volt hatalma, hogy ha rövid időre is, de derült eget varázsoljon.

VCSE - Bánfalvi Péter előadása
VCSE – Bánfalvi Péter előadása

Szombaton olyan helyen jártam, ahol eddig még nem tartottam előadást, azaz Vas és Zala határán, Vaspörben.

Itt a planetáriumi jellegű előadást ajánlottam a közönségnek. A hallgatóság soraiban az általános iskolások, középiskolások és korosabb felnőttek egyaránt jelen voltak. Kicsi a világ, többen bukkantak fel olyanok, akik hallottak már tőlem csillagászatot más helyszínen is.

A Stellárium planetáriumprogram segítségével bemutattam az égi mozgásokat, csillaghalmazokat, ködöket, galaxisokat és a kisebb távcsővel is bemutatható bolygókat.

Nehéz volt lezárni a rendezvényt, mert a közönség nagyon érdeklődő volt. Végül is több, mint két óra elteltével a távcső felállítása nélkül – mert borult volt – búcsúztam el a helyiektől.

A meglepetést igazából az okozta, hogy tiszteletdíjat is felajánlottak és a számlázott összeget megtoldották 5000 Ft „borravaló”-val. Természetesen tartottam már pénzért előadást, de a borravaló meglepetés volt.

(Lehetséges, hogy túl olcsón adtam magamat…?)

Másnap egy e-mailen küldött kérdésre is válaszoltam, így vált teljessé a találkozó.

Mindkét helyszínen beszéltem a Vega Csillagászati Egyesület tevékenységéről és a belépés lehetőségéről is.

Elsősorban azért tettem közzé élményemet, mert abban bízom, hogy más egyesületi tagok is kedvet kapnak arra, hogy megosszák csillagászati élményeiket másokkal is.