2019. január 21-e hajnala teljes holdfogyatkozást tartogatott. Azonban a vasárnap reggeli havazás és az egész napos párás, borult idő miatt nagy volt az aggodalom, hogy ugyanaz a helyzet lesz, mint július 27-én nyáron, hogy az egész jelenség a felhők martaléka lesz. Annyira nagy aggodalom volt, hogy mindent az asztrotájképekre tettem fel. Távcsövet nem vittünk ki.
Hajnali 1-kor az allsky kamerák képeit nézve bizony kicsit aggasztó volt a helyzet. A felhők ellenére is elindultam. Fél 2-kor senki sehol. Szinte az egész város az igazak álmát alussza és készül a hétfői munkanapra. A holdfogyatkozás-fotózást közösen terveztük meg. Első célállomás Somogyvámos Pusztatornya, második célállomás vészhelyzet esetére Balatonboglár lett volna, ha esetleg a felhők, konkrétan a “Hochnebel” veszélye állt fent, ami bárhol, bármikor kiszámíthatatlanul elborított volna minket.
Szerencsére a felhőkből nem lett semmi, azonban terepre kiérve 3:45-kor tapasztaltuk, hogy -8 °C mellett minden vastagon deres. A dérképződés folyamatos volt, ezért a lepakolt fotóállványok percek alatt deresek lettek. Négy óra fele már látszottak fényességváltozások a Holdon, de csak fényképezőgéppel sikerült előhozni azokat. 4:45-kor indítottuk az addigra már hófehérre deresedett rendszereket.
Kétféle rendszert vittem magammal. Az egyik egy mobil szett volt, mellyel a látványvilágot akartam megörökíteni, a másik egy fix fotós rendszer volt, aminél előzetes komponálás után már csak arra kellett odafigyelni, hogy ne deresedjen le az objektívje. A lencse tisztítására volt idő, mert hárompercenként exponált egyet a holdkorongra. Közben lehetett játszani a beállításokkal, hogy megfelelő holdkorongos és hátteres képek szülessenek.
Az alábbi három fotó nagyszerűen mutatja a fényességváltozást. Igaz, közben kellett a beállításokat módosítani, hiszen igen nagy a dinamika-különbség. A 100%-os telihold fényességét leginkább úgy lehet leírni, hogy a párás időben maximum 10 csillag látszódott. Orion csillagkép felső része egyáltalán nem. Nagygöncöl alig… Kisgöncöl semennyire. Sarkcsillag éppen hogy megfigyelhető volt.
VCSE - Világosság 5 órakor Somogyvámoson - Még kevés csillag látszódik. Oroszlán csillagkép nem látható.
VCSE – Világosság 5 órakor Somogyvámoson – Még kevés csillag látszódik. Oroszlán csillagkép nem látható. – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - Az utolsó pillanatok a teljesség előtt 5:30-kor. A csillagképek már látszódtak, azonban az égbolt nem érte el még a megfelelő sötétségét.
VCSE – Az utolsó pillanatok a teljesség előtt 5:30-kor. A csillagképek már látszódtak, azonban az égbolt nem érte el még a megfelelő sötétségét.  – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - A teljesség ideje alatt az égbolton legalább 2500 csillag látszódott. Előjöttek a fénykupolák a települések felett és már a csillagok fénye derítette a tájat 5:50 körül. (azonban a csillagászati szürkület vége kicsit korábban következett be)
VCSE – A teljesség ideje alatt az égbolton legalább 2500 csillag látszódott. Előjöttek a fénykupolák a települések felett és már a csillagok fénye derítette a tájat 5:50 körül. (Azonban a csillagászati szürkület vége kicsit korábban következett be.) – Fotó: Schmall Rafael
A teljes fogyatkozás ideje alatt azonban legalább 2500 csillag volt az égen. A sötétedést a szemünk nehezen követte, azonban lámpa nem kellett a tájékozódáshoz, mert a csillagos égbolt bőven adott annyi fényt, hogy a fehér, deres tájon közlekedni tudjunk.
Délkeleten más látványosság emelkedett, mégpedig a Vénusz-Jupiter együttállása. A második fotón a teljesség ideje alatt a Tejút nyári része is kezdett megjelenni. A 135 mm-es teleobjektívvel felszerelt fényképezőgép élőképén szépen füzérként ott sorakoztak a Jupiter holdjai a nagyításkor.
VCSE - Vénusz - Jupiter együttállás a Teljes holdfogyatkozás ideje alatt
VCSE – Vénusz-Jupiter együttállás (a horizont közelében) a teljes holdfogyatkozás ideje alatt  – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - Vénusz - Jupiter együttállás és az emelkedő Tejút.
VCSE – Vénusz-Jupiter együttállás (jobbra, a fényesebb a Vénusz) és az emelkedő Tejút.  – Fotó: Schmall Rafael
A háromperces 50 mm-es fotósorozat végeredménye egy Elemek Mozgása című felvétel lett. A címet azért választottam neki, mert ugye itt hatalmas fényekről, árnyékokról, bolygó és holdja általi tömegvonzásból eredő keringésről beszélünk, ami egy jó pillanatban szép holdfogyatkozást eredményez. Az alapkép menet közben készült, amikor a teljesség ideje alatt túlexponáltattam egy fotót. Az egészet végül lighten módban össze kellett csak rakni Photoshop segítségével és végül rétegenként görbézni úgy, hogy a hajnalodás ne vigye el a holdfogyatkozás sötétjét.
VCSE - Elemek Mozgása - Holdfogyatkozás sorozatfelvétel a Pusztatoronnyal előtérben
VCSE – Elemek Mozgása – Holdfogyatkozás sorozatfelvétel a Pusztatoronnyal előtérben – Fotó: Schmall Rafael
A mobil rendszerrel végül számtalan fotót készítettem. Az egyik leghangulatosabb a TOTALITY lett, ahol a Pusztatorony romjai közé sikerült komponálni a Holdfogyatkozást, miközben egyre inkább világosodott az ég. Hajnalhasadáskor már a Hold felső része elkezdett világosodni, ahogy lépett ki a totalitásból, ám az utolsó pillanatig lehetett követni, ahogy nyugodott le.
VCSE - Totality - Bár a fotó készítésekor már lassan készülődött a Hold kilépni a Föld árnyékából, azonban az előtérrel látványosan kiegészítették egymást a kép elemei.
VCSE – Totality – Bár a fotó készítésekor már lassan készülődött a Hold kilépni a Föld árnyékából, azonban az előtérrel látványosan kiegészítették egymást a kép elemei. – Fotó: Schmall Rafael
Reggelre -10 °C-ig zuhant a hőmérséklet, de nem nagyon éreztük a hideget. Viccelődésből nem volt hiány. Ahogy a VCSE-táboroknak megvan a tőlem származó klasszis bolondos szlogenjük, úgy itt is lett természetesen. Ám a jókedv mellett az élmény, ami meghatározó lett. Legutóbb csillagos égbolttal holdfogyatkozást 2001. január 9-én láttam, amikor a téli havas táj felett elsötétült teljesen az égbolt és előbújtak a csillagok, szóval ez az idei egy nagy élmény volt. A 2018-as nyári holdfogyatkozásért kár. Sajnos azt elmosta a jégeső.
VCSE - Záróra a somogyvámosi Pusztatoronynál. A terep adottságaival szépen lehetett fotót komponálni, akár viccelődni is.
VCSE – Záróra a somogyvámosi Pusztatoronynál. A terep adottságaival szépen lehetett fotót komponálni, akár viccelődni is. – Fotó: Schmall Rafael
Összességében egy életre szóló élmény volt saját véleményem szerint jól sikerült fotókkal. Az internetes portálokon szerencsére sok csodás, távcsővel készült képet láttam, amit bizony mi magyarok készítettünk. Én igyekeztem nagyobb látószöggel szép fotókat készíteni.
Schmall Rafael / Vámosi Flórián / Konkoly Attila
2018 augusztus közepén került megrendezésre a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor. A korábbi aggodalmakat teljesen feloszlatta az előrejelzések tüzetes vizsgálata, miszerint sok derült várható a tábor idején, néhány felfrissítő fronttal.
Ahogyan két évvel ezelőtt (2016-ban), úgy most is Zselickisfalud adott helyet a tábornak. Nagy előnye a helynek a kevés fényszennyezés. Csupán Kaposvár fényei zavarhattak be minimálisan. Az égbolt abszolút sötét a környéken, hiszen a déli horizont fele már nem voltak falvak, városok, amik bevilágítottak volna. A falunak a hátránya, hogy egy völgyben fekszik, így gyakori jelenség a pára és a köd. A másik hátrány a horizontot takaró fák, melyek azért kevesebb gondot okoztak. Illetve egy kis csavar volt a helyszínnel. Az utolsó este adott volt a lehetőség a Zselici Csillagpark területén az észleléshez, ahol se pára, se pedig a fák nem jelentettek problémát.
2018-ban is elég szép számban gyűltek össze a táborozók. Látványosabbnál látványosabb távcsövekbe lehetett belenézni. Ugyanúgy lehetett észlelni a Giabocini-Zinner üstököst, a Jupitert, Szaturnuszt, Marsot, egy 5 centis lencsés távcsővel, mint az 50 centis tükrös rendszerrel. Terítékre kerültek a mélyég objektumok is, mint például az M57, M31, M13, M15 (stb). Az asztrofotós szekcióban is szép számban születtek a fotók. Varázsló-köd / Stephans Quintett / Észak-Amerika-köd / Integető Szellemek / Írisz köd (stb).  A tábor egy látványos esemény köré szerveződött, ez pedig a Perseidák. Hullócsillagot rengeteget lehetett észlelni a holdfénymentes és a sok derült estének köszönhetően. Rengeteg meteor volt, közöttük sok nyomot hagyott.
Napközben előadások voltak, naprendszer kísérlet, kötetlen beszélgetések és kirándulások / strandolások. Meg lehetett figyelni, hogy hogyan készül egy távcsőtükör, illetve, hogy hogyan érkezett egy görgőfelhős zivatar (strandolás közben). Bárki, aki először vett részt egy ilyen táborban, szinte biztosan “megfertőződött” a csillagászattal és valószínűleg jövőre is jön.
VCSE - 2018. VCSE tábor fullldome - Schmall Rafael
VCSE – 2018. VCSE tábor fullldome – Schmall Rafael
A 2018-as táborból már nem maradhatott ki a teljes égboltot és előteret lefedő “fulldome panoráma“. 50 kép kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az elképzelést: egy egész érdekes előtérrel rendelkező, az égboltot átszelő Tejutat. A “halszem” jobb oldalán (nyugaton) az asztrofotósok foglaltak helyet, míg északon és délen, egész pontosan középen a hosszúfókuszú és nagy fényerejű Dobson távcsövek uralták az észlelőrétet (pl. 458/1900, 500/2000 stb). Délebbre a kisebb, könnyen mozgatható távcsövek erdeje foglalt helyet, míg balról (keletről) jöttek be a fő folyosón az óvatos “vöröslámpás” észlelők.
A fénykép Canon EOS 6D és Samyang 24/1.4 segítségével készült. Egy panel 24mm-en, ISO 10000-es érzékenységen, f/2-es rekesszel készült egész pontosan 10 másodpercig. Két expó között forgatni kellett a kamerát, mely miatt az előtérben már elmozdult egy-egy távcső, így nem sikerült tökéletesre az illesztés.

Tejútrendszerünk két látványos kísérőgalaxisa, a Kis és a Nagy Magellán-felhő a déli féltekéről nagyszerűen megfigyelhető.

VCSE – Magellán felhők – Schmall Rafael
VCSE – Magellán-felhők – Schmall Rafael

Minden amatőrcsillagász fejében megfordul egyszer-egyszer, hogy vajon milyen lehet a Magellán-felhőket látni. Hogyan is néznek ki? Mekkorák lehetnek? Stb.

2018 májusában hat asztrofotós, hat kíváncsi ember útja igen távolra, a déli féltekére vezetett. Namíbia légvonalban 9 000 km-re van Magyarországtól, de ehhez 12 000 km-t kellett utazni, mivel nincs közvetlen járat oda. A május Namíbiában egyenlő azzal, mintha itt november lenne. Bár az éghajlat más, de ott ez pont ideális időszak arra, hogy asztrofotózni lehessen a 10/10-es átlátszóságú ég alatt. Bizony 10/10-es. Magyarországon jó esetben is csak 8-as ég van. Nyilván Namíbiában a 10 %-os páratartalom és az 1700-1800 méteres tengerszint feletti magasság alaposan tiszta levegőt eredményez. Annyira tisztát, hogy amikor nyugszik a Nap, az utolsó egy százaléka is igen vakító. Nem lehet belenézni.

A fenti felvétel az Isabis farmról készült. 150 km-es körzetben gyakorlatilag nulla a fényszennyezés, így az égbolt olyan, amilyennek lennie kell. Májusi éjszakák kezdetén a Magellán-felhők abszolút feltűnőek. Könnyedén észrevehetők szabad szemmel is a déli égi pólus közelében. Hatalmasak, látványosak. Mintha a Tejút egy-egy elhagyott darabja lenne. Részletdúsak. Binokulárral pedig hasra lehet esni a látványtól. A Tarantula-köd és a 47 Tucanae gömbhalmaz szabad szemmel látható. A Tarantula-köd hasonló az Orion-ködhöz, viszont a 47 Tuc egy homályos, zsíros csillagnak tűnik, de mégis ott van.

Az Isabis egy időszakos folyó, mely a farm területén hatalmas kanyont vájt a tájba. A kanyon két oldalán különösen szép, karakterisztikus fák nőnek. 5-7 km-re az észlelőhelytől fotózva bizony az ember tényleg úgy érzi, mintha a világűrben lenne. Teljesen különleges a hangulata a vidéknek az éjszakában. Nincs vaksötét, hiszen a Tejút markánsan deríti a tájat. A világos kavicsok akár navigátorként is szolgálhatnak. Nincs szükség zseblámpára, ha a sötétadaptáció megtörtént, mert annyi a csillag, hogy tényleg árnyékot vetnek a fák a Tejút fénye alatt.

Namíbiában nem a fényszennyezés az, ami piszkálhatja az asztrofotósokat, hanem a képen is látható légkörfény, mely néha egészen fényesen tud jelentkezni és egészen magasan. Lassan hömpölyög és hullámzik, de az éjszaka második felében mindig elhalványul. Vannak viszont olyan esetek, amikor képes a légkörfény ellehetetleníteni az asztrofotózást.

A bemutatott felvétel egyetlen egy expozíció, mely 24 mm-en készült, ISO 10000-es érzékenységgel és f/2-es rekesszel egy Canon EOS6D-vel és Samyang 24mm f/1.4-es objektívvel.

A szerző kiegészítése 2018. június 6-án: a felvétel egyetlen egy darab felvétel, amelynek expozíciós ideje 10 sec volt.

A Sharpless 202 egy hatalmas hidrogénfelhő rendszer, melyben a Stock 23-as számú nyílt csillaghalmaz helyezkedik el.

VCSE - Sharpless 202 - Schmall Rafael
VCSE – Sharpless 202 – Schmall Rafael

A vörös a hidrogén emissziója, de például atomos oxigén egyáltalán nincs a területben.  A sötét kar egy porfelhő, mely teljesen elfedi a mögöttük világító csillagok fényét. A csillaghalmaz előterében további porfelhők vannak, melyek halvány derengést adnak a területnek. A szomszédságban a vdB 14 és 15 van, melyeknél több reflexiós csillagköd is található. A kis csillaghalmazt akár kistávcsővel is megtalálhatjuk a Camelopardalis (Zsiráf) csillagképben. 

A kép adatai:

Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton
Mechanika 1: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Mechanika 2: SkyWatcher EQ-6 Pro mechanika SynScan vezérléssel
Kamera: Canon EOS 1100D (átalakított)
Vezetőegység: Lacerta/MGEN standalone autoguider
Szűrő 1: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Szűrő 2: Astronomik Ha 12nm EOS Clip
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
Exp. idő: 280×300 sec RGB, ISO800
Helyszín: Zselici Csillagpark

Stewart Sharpless-ről és katalógusáról itt lehet bővebben olvasni. Sidney van den Berg vdB-katalógusáról pedig pár szóban itt emlékeztünk meg. (A vdB katalógust sokszor VdB rövidítéssel lehet megtalálni, máskor VDB-vel, utóbbi biztosan helytelen – a szerk.)

VCSE – Fényoszlopok a Zselicben – Schmall Rafael

A fényoszlopok igen ritkák Magyarországon. A legutóbbi 2013 januárjában volt fotózható egész pontosan fél órára a Zselicben. Azóta mástól nem érkezett róla beszámoló.

2017. november 20-a egy átlagos őszi estének indult. Ám a kissé fátyolfelhős égbolton furcsa foltok látszódtak a csillagászati szürkületben. A Zselici Csillagpark Allsky-kameráján viszont egyértelműen előjöttek a klasszikus fényoszlopok. A kamera alapos vizsgálata után a tettek helyszíne alig negyed órára volt a kiindulóponttól, így gyors reagálással sikerült lencsevégre kapni ezt a különleges légköroptikai jelenséget.

A fényoszlopokat a felhőkben lebegő jégkristályok milliárdjai hozzák létre úgy, hogy a hatszögletű lapkristályok a felületükkel tükörként verik vissza a fényeket és ez az észlelő szempontjából a fényforrás felett és alatt egy-egy oszlopszerű fényfoltként jelenik meg. A fény lehet a Hold, a Nap, de akár a Szíriusz fénye is. Vagy mint a Zselic esetében, a távoli települések fényei.

A felvételen látható oszlopok 20-40km-re lévő templomok díszkivilágításának fényei. Ritkább esetben akár az utcák lámpái is kirajzolódhatnak az égbolton. A fotón a csillagok gyakorlatilag átderengenek a vékony fátyolfelhőn, ami okozta a jelenséget. Balra az Orion csillagkép emelkedik az éjszakai égbolt legfényesebb csillagára, a Szíriuszra mutatva. A kép közepétől kicsit balra a három fő fényoszlop szabad szemmel is látszódott.

A felvétel nyolc darab állóképből áll, mely egy Canon EOS6D-vel és egy Samyang 24mm f1.4-es objektívvel készültek. Egy kép 10 másodpercig készült 10000-es ISO-n és f2-es rekeszen.

A panorámakép a Hét, a Hónap és az Év asztrofotója lett.

http://www.ng.hu/Fold/2017/11/30/2017.-november-asztrofotoja-Fenyoszlopok
https://www.csillagaszat.hu/a-het…/fenyoszlopok-a-zselicben
http://www.ng.hu/Fold/2018/01/14/2017-legjobb-asztrofotoi