VCSE - A kiállítás megnyitóján - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – A kiállítás megnyitóján – Ágoston Zsolt felvétele

Az egyik legnagyobb öröm az életben, ha más szintén propagálja a csillagászatot. A zalaegerszegi Keresztury Dezső Városi Művelődési Központ (VMK) a főépületében található Gönczi Kiállítóterembe hívta meg a Magyar Asztrofotósok Egyesülete “Csillag-Képek 2019” című asztrofotós kiállítását. Zalaegerszegen tényleg sokan szeretik a csillagászatot!

Fontos lehet hangsúlyozni, hogy a VCSE csak támogatta a kiállítás megszervezését azzal, hogy segített megtalálni a leginkább érdeklődő helybeli és környékbeli amatőrcsillagászokat, csillagászat- és művészetbarátokat. Ezen felül tagtársaink előre megadott időpontban vezetéseket is vállaltak, amikből Bánfalvi Péter és Jandó Attila teljesítette az első adagokat (összesen négy vezetésre került sor a meghirdetettekből). A VMK és az asztrofotósok végezték azonban a nagy munkát, köszönet nekik (főleg a képek alkotóinak!). Nagyon sajnálatos, de nem tudunk mit kezdeni vele, hogy a Covid-19 koronavírus okozta helyzet miatt a 2020. március 11. – április 4. közöttre meghirdetett kiállítás az első napok után már nem látogatható – ha a kiállítás látogatható lesz, be fogunk számolni róla honlapunkon. Addig a szerencsés kevesek – kb. 150 ember – élvezhette az Univerzum asztrofotókon megfogott szépségét.

A hozzánk érkezett hírek szerint a VMK munkatársai és vezetése, valamint az asztrofotósok egyesülete is nyitott arra, hogy a helyzet esetleges enyhülésével a kiállítás kb. 2020. április 20-ig maradhasson Zalaegerszegen az eredetileg tervezett április 4.-vel szemben. Ezzel nagyobb az esély, hogy talán mégis kinyithat és újra megtekinthető lesz a kiállítás. (A kiállítás tovább nem maradhat Zalában, mert egy következő helyszínre át kell szállítani a képeket, és így is nagyon szorosan lesz megszervezve az átszállítás.)

A kiállítás megnyitóján készült Ágoston Zsolt fotóalbuma, feltétlenül érdemes rákattintani:

https://www.flickr.com/photos/vcse/albums/72157713451618941

DSCF5095

A kiállítás megnyitóján kb. 80-an vettek részt. Az interjúk és a képek megtekintése után Francsics László, az asztrofotós egyesület elnöke, jó 25-30 perces beszédben ismertette az asztrofotós egyesületet, az asztrofotósokat, nemzetközi elismertségüket, a munka részleteit; de leginkább arra tért ki, hogy az asztrofotós technikai feladatok megoldása nem a fő cél, bármilyen időrabló is néha, hanem csak eszköz egy magasztosabb, mögöttes cél elérése érdekében. Ezt a célt fejtegette leginkább, ami talán a következő mondatában foglalható össze (legalábbis e sorok írójában ez maradt meg leginkább): “A Természet szép.”.

Kis szünet után a Somogytól Vasig érkezett amatőrcsillagászok és a Budapestről és az ország más részeiből érkezett MAFE-tagok átvonultak a VMK nagyelőadójába (egy kisebb színházterem). Itt Bánfalvi Péter mutatta be Dr. Csizmadia Szilárd csillagászt, aki “A 2019. évi fizikai Nobel-díj és a magyar asztrofotósok munkája” kapcsán beszélt arról, hogy az asztrofotók a mindennapi életünkben is használt Nobel-díjas találmányok és eszközök égbolt felé fordítása nyomán keletkező alkotások, amikben van csillagászat, van asztrofizika és van művészet: az egyes képekben ezek más és más arányú elegye található meg. Kitért a fényszennyezés és a műholdseregek okozta, nem csak csillagászati jellegű problémákra, illetve arra is, hogy a szép asztrofotók nagyon fontos szerepet töltenek be nemcsak a tudománybarátok számának növelésében, de egy jobb életminőség kialakításában is. Annak ugyanis a kultúra is része, ami féloldalas, ha az Univerzum nagyobb részét alkotó Földön kívüli világ ismerete és szépsége nincs belefoglalva.

A kiállításról és megnyitójáról a Zalai Hírlap is beszámol nyomtatott és elektronikus kiadásában, valamint a Zalaegerszegi Városi TV is közölt egy riportot róla (24:48-tól megtekinthető itt). Nem rajtunk múlik, hogy az ég képeken rögzített csodáit most éppen nem lehet megtekinteni a kiállításon…

A megnyitót követően este héttől több órán át 22 amatőrcsillagász a közeli Kis Napfény étteremben fogyasztotta el vacsoráját és beszélgetett igen jó hangulatban. Az Univerzum szépségének és mélységének megtapasztalásán túl igen jó volt személyesen is találkozni.

De jó lenne, ha ez vagy a soron következő hasonló kiállítás vírusmentes időben eljönne hozzánk ismét…

Régóta izgatott az asztrofotózás, de az időm és a munkám nemigen engedi, hogy egy átvirrasztott éjszaka után másnap nem sokra használható az ember. Sötét ég alá ritkán jutok el, legfeljebb  évi néhány éjszaka jön össze.
Az utóbbi években azonban elérhetők ingyenes, vagy”filléres” programok, amikkel megvalósítható a robbottávcsöves fotózás: én alszok, a műszer dolgozik. Elvileg.
Távcső mechanikát már korábban beszereztem, soha nem volt azelőtt használható mechanikám. A vizuális mély-ég megfigyelés a kertünkből elég kiábrándító. A fényképezőgép többet lát. Ki is próbáltam a MILC gépemmel, de nem igazán jött be. Inkább észlelés-szerű élményt várok ettől a dologtól.
A témáról szóló rengeteg internetes anyag olvasása (Craig Stark írásait ajánlanám) után találtam egy nagyon jó vételnek tőnő monokróm kamerát és belevágtam. Ezzel a keskenysáv is jól fotózható, ami fényszennyezett észlelőhelyemről nem utolsó szempont.
A távcsőpark a régi: a 220/1500 newtonom (245 miliméterről peremkopás miatt kisebbre blendézve) és a 127/1200 apokromát. Egyik sem igazán fotós műszer, a Newton cserébe dögnehéz, de leghalább nem kell kómakorrektor.
Az első esték után teljesen le voltam döbbenve: néhány perces expozícióval galaxisok spirálkarjai látszanak, ködök részletei jönnek elő. Mostanra már pólusraállás, vezetéls stb. szinte rutinszerű, este intézem a családi tendőket, a ketyere kint a kertben meg fotóz.
Nagyjából… Ugyanis az 1500 mm-es fókusz vezetése nem egyszerű, off-axis guidert használok (a lencsés műszer + 0,6x reduktor = 710mm fókusz ehhez képest felüdülés). Nem véletlenül nem található kevés mély-ég fotó 1500mm-rel.
Most itt tartok: mély-ég fotografikus észlelés városból, de jóval több alkalommal, mintha mindig ki kellene települni. A képeken a legnagyobb küzdelem a fényszennyezés eltüntetése, kíváncsi lennék sötét helyről mi jöhet össze majd. A luminanciaréteghez CLS szűrőt használok, az eddigi tapasztalatok szerint  f/7-es Newtonnál inkább ront, az f/5,6 -os távcsőnél jobban beválik.
NGC 2371 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2371 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 2403 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2403 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 2903 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2903 – Mezei Balázs – VCSE
M1 - Mezei Balázs - VCSE
M1 – Mezei Balázs – VCSE
M76 - Mezei Balázs - VCSE
M76 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 40 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 40 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 1514 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 1514 – Mezei Balázs – VCSE

A Nap márciusban 06:00 (KözEI) körül kel, 18:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed március 2-án, telihold március 9-én, utolsó negyed március 16-án, újhold március 24-én lesz.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. március 21-én este 21 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. március 21-én este 21 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra):
03.08. 12:23 A Neptunusz együttállásban a Nappal.
03.10. 06:36 A Hold földközeli helyzetben.
03.18. 04:18 A Mars és a Jupiter a 32%-os fázisú Hold közelében.
03.20. 03:50 Tavaszi napéjegyenlőség.
03.21. 18:08 Kedvező időpont a Messier-maratonra.
03.24. 17:36 A Vénusz kedvező esti láthatósága: -4,4 magnitúdó, 51% fázis.


A Merkúr láthatósága kedvezőtlen a hónap során.

A Vénusz napnyugta utáni megfigyelhetősége kiváló, egyre később nyugszik a Nap után (nyugati irányban). Fényessége -4,5 magnitúdó, fázisa 63%-ról 48%-ra csökken.

A Mars kora hajnalban kel, délkeleten kereshető napkelte előtt, lassan fényesedik, átmérője 6,4″-re nő.

A Jupiter kora hajnalban kel, napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján.

A Szaturnusz kora hajnalban kel, napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján.

Az Uránusz a Kos csillagképben jár, estig megfigyelhető.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.

Olvasd tovább

A Rák-ködről készült képem adatai a következők:

Távcső: 200/1000 Newton (gyártó: SkyWatcher), mechanika: EQ5 GoTo funkcióval
Fényképezőgép: Canon EOS 1300D (átalakítás nélküli)
Feldolgozás: DSS és Photoshop-Express programokkal
Expozíciós idő: 72×1 perc
ISO 6400 illetve ISO3200

Körülbelül hatszor álltam neki és beledolgoztam pár tavaly készült képemet is. A 2019-es VCSE nyári tábor óta sokat finomodott az asztrofotós tudásom. Mint később rájöttem, a táborban változtattam a cső befogási helyzetén, így ezen a képen is látszik hogy a tavalyi képeken máshol voltak a diffrakciós tüskék.

Fridrich János - Messier 1 - Rák-köd - VCSE
Fridrich János – Messier 1 (Rák-köd) a Bika csillagképben – VCSE

Szóval ez így jött össze. De a magas ISO értéken készült képeknél ritkán engedhetem el a régebbi képeket, nálam a nagy jel/zaj arány a minél több képpel tud csak csökkenni. A kép részeredmény, mindenképpen szeretném még folytatni, természetesen ehhez megfelelő, jó ég is kell. Remélem, hogy egyre jobb képeket készítek mind az éjszakai fénygyűjtések, mint a szoftveres feldolgozások során a jövőben, ahogy tudásom és gyakorlatom egyre gyarapszik majd.

Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát; ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt. Addigra azonban már rögzült a Rák-köd elnevezés.

6500 fényév távolságra van a Földtől, átmérője jelenleg kb. 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. 1969-ben ezt a villogást az optikai tartományban is kimutatták.

Látható fényben a Rák-köd nagyjából ovális alakú filament-tömeg, melynek hossza 6 ívperc, szélessége 4 ívperc és egy diffúz kék központi régiót vesz közre. A filamentek az egykori csillag atmoszférájának maradványai és főleg ionizált héliumból és hidrogénből állnak. A filamentek hőmérséklete 11 000 és 18 000 K közötti, sűrűségük kb. 1300 részecske/cm³.

1953-ban Joszif Sklovszkij felvetette, hogy a diffúz kék fénylést főleg a fénysebesség felével körpályán mozgó elektronok sugárzása (szinkrotron sugárzás) okozza. Három évvel később ezt megfigyelésekkel is megerősítették. Az 1960-as években kiderítették, hogy az elektronok körpályájának forrása az erős mágneses mező, amelyet a köd közepén lévő neutroncsillag állít elő.

Ha kinagyítjuk a fotót, akkor a kép közepén láthatjuk a Rák-ködbeli pulzár (V-ben 16 magnitúdós) képét is, amint összeolvad egy előtércsillaggal. Az alábbi, mások által készített kép segíthet a pulzár beazonosításában.

VCSE – A Rák-köd közepén lévő kettőscsillag közül a nyíllal jelölt – alsó – csillag a pulzár, a mellette lévő, hasonló fényességű csillag csak egy előtércsillag. Forrás

2019. december 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 27×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz – Ágoston Zsolt

Az NGC 2264 katalógusszám két objektumot is jelöl, az egyik a kép baloldalán lévő csúcsos, sötét, kúpos formájú Kúp-köd, ami egy csillagkeletkezési régió, hidrogénből és porból álló sötét abszorpciós köd. A másik objektum a felvétel közepe felé található Karácsonyfa-halmaz, mely Kúp-köd anyagából 3-4 millió évvel ezelőtt keletkezett csillagokból álló nyílthalmaz. Nevét egyenlő szárú háromszöghöz hasonló formájáról kapta, ami jellegzetes fenyőfa formájúra torzult. Csúcsa a Kúp-köd, alja az S Monocerotis változócsillag, ami a felvétel legfényesebb csillaga a kép közepén.

Az S Monocerotis csillag ultraibolya sugárzásával gerjeszti a környezetében lévő hidrogént, emiatt vöröses (az alsó felvételen a Hubble-paletta miatt inkább sárgás) színben fényt bocsát ki.

Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. 2600 fényévre található tőlünk.

VCSE - NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

Az L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a gerjesztett hidrogén alfa fényét a gerjesztett oxigén és hidrogén-béta fényétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskenysávú asztrofotókhoz hasonló színeket.

A kép bal szélén egy világos, csóvaszerű objektum figyelhető meg, az NGC 2261 Hubble-féle változó köd. Nem szándékosan komponáltam a felvételbe, csak a feldolgozáskor került elő. Az üstökös alakú reflexiós ködöt az R Monocerotis nevű változócsillag világítja meg, amely az „üstökös” központi sűrűsödését mintázza. Az NGC 2261 régóta ismert objektum, William Herschel fedezte fel 1783-ban. A ködösségbe ágyazott R Mon fényváltozását először Julius Schmidt észlelte 1861-ben, arra pedig, hogy maga a köd is változik, Hubble jött rá 1916-ban. Az objektum 2500 fényév távolságban található, átmérője 1 fényév. A köd fényessége azért változik a hipotézisek szerint, mert az R Mon megvilágító csillag (maga is változócsillag) fényessége ingadozik azáltal, hogy sűrűbb-ritkább porcsomók keringenek körötte periodikus pályán. Amikor egy sűrűbb porcsomó eltakarja a csillag fényének egy részét a köd elől, a köd kevesebbet tud visszatükrözni.

 

Oldal-főszerkesztői megjegyzés, nem a szerzőtől: sokszor a Kúp-ködöt Tölcsér-köd név alatt lehet megtalálni. A mélyég-objektumok becenevei (pl. Karácsonyfa-köd)  nem hivatalos megnevezések, katalógusokban így nem lehet őket megtalálni. Szinte “becenév”-ként adják őket, főleg amatőrcsillagászok. Használatuk gyakran előnyös, mert nevekre jobban szoktunk emlékezni, mint katalógusszámokra. A legtöbb elnevezés angol nyelven született. Az angol elnevezések magyarítása többnyire sikeres, de nem mindig. Többen is magyarítanak, néha egymás mellett dolgozva. Az egyes ködöket Ágoston Zsolt fenti cikke jól értelmezi át az elnevezésekben a VEGA 111-ik számában közölteket, amit itt idézünk:Le Gentil 3 (Cyg). Nevezik angolul Funnel-ködnek is, de mert a Tölcsér-ködöt a magyar amatőr asztrofotós szakirodalom már lefoglalta az NGC 2264 számára, nevezzük ezért a Le Gentil 3-at Kürtő-ködnek. (Az NGC 2264 angol beceneve Cone Nebula. A cone szó valóban jelent tölcsért is, de az a köd inkább kapta nevét a kúp alakjáról – angolul ez szintén cone. (Akárcsak az útjelző bója, ami szintén cone az alakja után.)  […])” (Ismeretes, hogy sok angol szónak egyidejűleg több jelentése is van.) Összefoglalva, a funnel tölcsért jelent, a cone az NGC 2264 összefüggésében kúpot. Ha valaki más néven találná meg, akkor az a különböző szálakon folyó magyarítások miatt van…