VCSE - Csillag-képek 2019 kiállítás Budapesten a Természettudományi Múzeumban - Ágoston Zsolt fotója
VCSE – Csillag-képek 2019 kiállítás Budapesten a Természettudományi Múzeumban. balról jobbra: Ágoston Zsolt, Vizsi Csaba, Ágoston Andor, Péter Attila – Ágoston Zsolt fotója

A Magyar Asztrofotósok Egyesülete 2019-ben is megszervezte a Magyar Természettudományi Múzeumban helyet kapó “Csillag-képek 2019 Országos Asztrofotó Kiállítás”-t, melynek októberi megnyitóján számos VCSE-tag is részt vett, bár a kötött időbeosztás, és a nagy távolság miatt sokunknak nem volt lehetősége részt venni az ünnepélyes eseményen. Október 20-ra kezdtünk el szervezni egy csoportos autós látogatást Zalaegerszegről a múzeumba, kihasználva a kellemes időjárást és a kedvező közlekedési viszonyokat. Vizsi Csaba (sofőr), Péter Attila és én (Ágoston Zsolt) indultunk el Zalaegerszegről 8 óra körül, Nagykapornakon felvettük Görög Erikát, végül 11 óra után érkeztünk a múzeumhoz, ahol találkoztunk Krischbaum Tamással és Ágoston Andorral.

A kiállításon felvett képekből készült válogatás megtekinthető IDE KLIKKELVE.

A főbejáratnál a Fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza köszöntött minket. A példányt 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánban.

Fotó: Ágoston Zsolt
Fotó: Ágoston Zsolt

Az asztrofotós kiállítás megtekintésével kezdtük a múzeumlátogatást: ötven hazai asztrofotós munkáiból kiválasztott legszebb 100 asztrofotó, melyek a földi tájat az égbolttal együtt ábrázoló asztrotájképektől a Holdon és a Naprendszert alkotó bolygókon és üstökösökön át különböző mély-ég objektumokig terjedek, köztük: gömbhalmazok, nyílthalmazok, számos emissziós köd és távoli galaxisok. A kiállításon szerepeltek a neves nemzetközi versenyekre kiválasztott és díjnyertes magyar fotók is. Nagy hangsúlyt kaptak a közelmúlt holdfogyatkozásai során készült felvételek is.

A múzeumban ezután meglátogattuk a Magyarországon feltárt ősállatok fosszíliáiból és rekonstruált modelljeikből rendezett kiállítást, köztük a 4 méteres Hungarosaurus tormai, a 2 méteres növényevő dinoszaurusz, egy Rhabdodontida, a pulykanagyságú Pneumatoraptor fodori. A kréta időszaki mocsár fölött egy óriási, mintegy 6 méteres repülő hüllő, a Bakonydraco galaczi portyázott.

Megtekintettük az MTM Ásvány- és Kőzettára által őrzött, de itt egy vitrinben bemutatott, a Holdra elsőként (Apollo-11, 1969) és eddig utolsóként (Apollo-17 1972) leszállt űrhajósok által gyűjtött holdkőzetekből származó mintákat is tartalmazó ún. „Goodwill” ajándékokat. Ezeket Richard Nixon, az USA korabeli elnöke adományozta a világ országainak, köztük Magyarországnak is. Megnéztük a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára 200 példányos ásványgyűjteményét, megismerve az ásványok forma- és színvilágát.

A múzeumlátogatást az ókor végétől a honfoglalásig tartó időszakból származó, a Kárpát-medence területén feltárt csontleletekből rendezett kiállítás meglátogatásával fejeztük be. A hun, avar és honfoglalás kori magyar temetőkből feltárt koponyákat és a koponyák alapján készült arcrekonstrukciókat időrendben felsorakoztatták néhány használati tárggyal együtt, részletes magyarázó leírásokkal. A hunok torzított, csúcsos koponyái, vagy az ősmagyarok meglékelt koponyacsontjai különösen látványosak és elgondolkodtatóak voltak.

Nem sokkal 4 óra után indultunk haza Zalaegerszegre, egy tartalmas nap lezárásaként.

A Magyar Természettudományi Múzeumnak helyet adó Ludovika akadémia története is érdekes, igen sok intézmény kapott itt a múltban helyet: szinte állandó az intézmények be- és kiköltözése. 1967-1998 között az ELTE Csillagászati Tanszéke, hazánk majdnem egyetlen – sok időszakban egyetlen – csillagász-képző helye is ebben az épületben működött.

A kiállítás képanyagának egy része várhatóan 2020. március 10 – április 5. között lesz megtekinthető nyilvános kiállítás keretében Zalaegerszegen. Részletekkel és véglegesen pontos adatokkal később jelentkezünk.

VCSE - APOD - 2020. 01. 06.
VCSE – Jupiter a Junóról nézve – Forrás: APOD

A Jupiter némely felhőformációja meglehetősen összetett. A felvételen látható rendezetlen felhőzetet a NASA Juno űrszondája készítette, mely a Naprendszer legnagyobb bolygója körül kering. A kép a Jupiter felhőzete felett 15 000 kilométerrel készült olyan közelről, hogy a bolygó kevesebb mint fele látszik csak. A jobb oldalon megfigyelhető durva, fehér felhőzet nagy magasságú, “felpattanó felhőzet”.  A Juno-küldetést 2021-ig meghosszabbították, így új módokon vizsgálhatjuk a bolygót. Az űreszköz többek között a Jupiter gravitációs mezejét is vizsgálta, ezzel meglepő bizonyítékot talált arra, hogy a bolygó nagy része talán folyékony halmazállapotú.

A Juno-küldetésről és a vele készült szép képekről, eredményekről többször is írtunk már:

A természet és a technika csodái (2018. jún. 7.)

A Juno friss képei (2017. dec. 7.)

Juno (2016. júl. 11.)

2020. január 10-én 18:07:45 óra:perc:másodperc téli időszámítás szerint (KöZEI) félárnyékos holdfogyatkozás vette kezdetét, melyet a VCSE távvezérelt csillagvizsgálójával távoli eléréssel több tagtárssal közösen figyeltünk meg. Résztvevők voltak: Csizmadia Szilárd, Kopeczny Zsuzsanna, Vámosi Flórián, Ágoston Zsolt, Péter Attila, Bánfalvi Péter. Szokás szerint, mindenki otthonában tartózkodott, és a csillagdai gépre, illetve skype-on keresztül követte az észlelés folyamatát, tett javaslatot expozíciós időre, érzékenységre stb.

Félárnyékos fogyatkozás esetén a Holdról nézve a Föld csak a napkorong egy részét takarja ki – a Hold felénk forduló oldalán lévő képzeletbeli megfigyelő részleges napfogyatkozást láthatna ilyenkor -, vagyis a Hold kap napfényt, csak kevesebbet a szokottnál. (Mert nem az egész napkorong, csak egy része világítja meg. A többit a Föld kitakarja.) Ezért azt lehetett látni szabad szemmel, hogy a Hold sokkal halványabb a szokottnál, és a telehold nem vet árnyékot, mint fogyatkozáson kívüli időben. Ezeket a fényerősség-változásokat is megfigyeltük – már akinél derült volt.

VCSE - Holdfogyatkozás 2020. 01. 10. - Rögzítés: Csizmadia Szilárd - Feldolgozás: Ágoston Zsolt
VCSE – Holdfogyatkozás 2020. január 10. A félárnyék legsötétebb része jól látszik a kép alsó részén. – Rögzítés: Csizmadia Szilárd – Feldolgozás: Ágoston Zsolt

Az észleléshez használt műszer a Teamviewer-rel távvezérelt, Zalaegerszegről működő csillagda 250/1200-as Newton távcsöve volt, ami el van látva kómakorrektorral, Canon 6D – nem átalakított – fényképezőgéppel, ami két percenként készített felvételeket. A félárnyékos fogyatkozás legnagyobb fázisa (amikor a Hold a legmélyebben merül a félárnyékba, és a legjobban elhalványul): 20:09:59 (KöZEI). A maximum ideje előtti és utáni 10 – 10 felvételt – ISO100 érzékenységgel, 1/800 s záridővel – egyesítette Ágoston Zsolt Autostakkert 3 szoftverrel, Registaxszal élesítette, majd Photoshoppal emelte a fényességét és kontrasztját (alsó kép).

VCSE - Holdfogyatkozás 2020. 01. 10. - Rögzítés: Csizmadia Szilárd - Feldolgozás: Ágoston Zsolt
VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás 2020. január 10. A kép alján látható sötétebb árnyalatú terület a félárnyék sötétebb része. A kép alsó felén látható hatalmas kráter, amiből a krátert létrehozó becsapódáskor keletkezett hosszú sugársávok kiindulnak a Tycho-kráter.  – Rögzítés: Csizmadia Szilárd – Feldolgozás: Ágoston Zsolt

Egy másik variációt is kidolgozott Zsolt, melynél erősen megemelte a színtelítettséget, ezzel látványosnak mondható eredményt érve el, bár vizuálisan talán sosem néz ki így a Hold (felső kép).

A félárnyékos fogyatkozás vége: 22:12:19 (KöZEI) volt, de a maximális fázist követően egyre több felhő takarta ki kísérőnket, a rögzített felvételek minősége jelentősen romlani kezdett. 21:46 KöZEI-kor, mintegy fél órával a fogytakozás vége előtt abba is kellett hagynunk a megfigyelést, a távcsövet parkolópozícióba küldtük, és a tetőt bezártuk. A félárnyékos fogyatkozás teljes időtartama: 4 óra 4 perc 34 másodperc volt. A következő félárnyékos holdfogyatkozás 2020. június 5-én lesz.

A jelenséget Szilárd Berlinből nem látta felhős időjárás miatt. Zalaegerszegről Zsolt, Péter és Attila, Gárdonyból Zsuzsa lakásuk ablakaiból vizuálisan, illetve kisebb binokulárokkal, távcsövekkel is figyelték. Flórián Hetesről vizuálisan és 1000 mm-es fókuszú, f/4 Newton-távcsővel (AZ-EQ6 GT, Canon EOS 600D 1/1250s ISO100) észlelt (fényképét lásd itt). Bognár Tamás vizuálisan hét óra körül észrevette szabad szemmel az árnyékot azzal a megjegyzéssel, hogy tudta, mit kell keresnie – de ha nem tudta volna, akkor nem vette volna észre, annyira nehéz és gyenge volt a látványa. A félárnyék vizuális észleléséről Flórián is beszámolt ekkortájt. Péter Attila megjegyezte, hogy sokkal jobb volt a látvány szabad szemmel, mint a 7 cm-es lencsés távcsövében.

 

 

2019. 12. 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 37×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Lófej-köd - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd – Ágoston Zsolt

Klasszikus asztrofotós célpont a Lófej-köd, de én csak most találtam alkalmat a megörökítésére. A kép közepén egyből feltűnik a látványos lófej alakú sötétköd, ami a Barnard 33 (vagy rövidítve B33) katalógusszámot kapta felfedezőjétől, Edward Barnardtól 1899-ben.

A bal oldalon a levélszerű Láng-köd figyelhető meg, katalógusszáma: NGC 2024. A háttérben változatos, örvénylő-hullámos formákkal tarkított IC 434 emissziós köd figyelhető meg, melynek hidrogén anyagát a Szigma Orionis csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszt fénykibocsátásra.

A Lófej-köd 1375 fényévre van tőlünk, átmérője 7 fényév. Az IC 434 mögötte van, valamivel távolabb, tőlünk 1600 fényévre található. A Lófej-köd így kitakarja az emissziós köd egy részét, ezért láthatjuk.

VCSE - Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

A Lófej-köd készítésekor használt L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a hidrogén-alfa sugárzását az oxigénétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskeny sávú asztrofotókhoz hasonló színeket.

Minden év vége felé közeledve, ahogy az időjárás engedi, egy-egy nagyobb asztrofotós találkozót tartunk, mielőtt az újév munkája elkezdődne.

A programot legutóbb 2019. december 29-ére tűztük ki. Hétfőre szabadságot kaptam, míg vasárnap este szikrázóan derült égbolt szerepelt az előrejelezésekben, így megterveztünk közösen egy “nagy finálé fotózást” az év végére. A terv lényege, hogy a teljes sötétedés elejétől a végéig fotózunk, mely majdnem 12 óra hosszú volt (este 6-tól reggel 6-ig).

Az időjárási előrejelzések beváltak, és a felhőzet 19:30 környékére, holdnyugtára lement. Az ország felett erős futóáramlás volt, mely szétszaggatta a felhőzetet, így odafigyelve a légköri nyugtalanságra, a nagytávcsöves, hűtött CMOS-kamerás fotózás helyett inkább kisebb fókuszú rendszereket használtunk nagyobb méretű érzékelőkkel.

Vámosi Flórián - Messier 101 - 80/400 apokromát, 240s ISO1600 - VCSE
Vámosi Flórián – Messier 101 – 80/400 apokromát, 240 s, ISO 1600 – VCSE

 

Schmall Rafael - Messier 101 - 200/800 Newton, 150s ISO1600 - VCSE
Schmall Rafael – Messier 101 – 200/800 Newton, 150 s, ISO 1600 – VCSE

Az ég minőségére nem volt panasz. Átlátszóság: 8 – 8,5 / nyugodtság: a jet miatt 2 – később ez javult. Pára szinte semmi, horizonton is alig voltak fénykupolák a száraz levegő miatt. A magasban a légkörfény még hömpölygött, később az is megszűnt. Végül az év egyik legjobb ege volt némi kompromisszummal. Az SQM műszer bámulatos 21,50 magnitúdó/négyzetívmásodpercet mutatott.

Schmall Rafael - Lassan zuhanó tűzgömb a horizonton, ami vizuálisan olyan -4...-5 magnitúdósnak látszódott - VCSE
Schmall Rafael – Lassan zuhanó tűzgömb a horizonton, ami vizuálisan olyan -4…-5 magnitúdósnak látszódott. A képen erős légkörfény is látszik (a sárgászöldes fénylés a horizonthoz közelebb) – VCSE

Az “évzárósok”: Kovács Róbert (Canon 200/2.8 + EQ6) / Vámosi Flórián (Esprit 80 + AZEQ6) / Ágoston Zsolt (Evostar 72/432 + HEQ5) és Schmall Rafael (Evostar 72/432 – 200/800 Newton + EQ5 – EQ6).

Az éjszaka nyugalmát csak a néha elsuhanó autósok próbálták zavarni, de ebből semmit sem érzékeltünk, hisz az árammal ellátott távcsőoszlopok egy rejtett és elzárt zugban voltak, ahová se erős szél, se fény, se idegen nem juthat be.

Célpont volt az Orion-köd és Lófej-köd / Kalifornia-köd / Kutner csomója, valamint szezonális váltáskor a kései Rozetta, az M101 és az M64 galaxisok is. Az Orion csillagkép a sötét alapú (!!!) felhőkből hirtelen bukkant ki. Látványa szinte mindenkit elbűvölt. Nyugaton a Tejút sávja ment odébb. A Göncölszekér egyre inkább elkezdett emelkedni.

Ágoston Zsolt fotóján az emelkedő nagy téli háromszög látható a rendszerek sokaságával.
Ágoston Zsolt fotóján az emelkedő “Nagy Téli Háromszög” látható a rendszerek sokaságával. – VCSE

Végignéztük, ahogy az Orion felkel és le is nyugszik, míg az égbolton az őszből lesz hirtelen tél, majd tavasz. Az állatövi fény délnyugaton már jól látszódott naplementekor, és végig követhető volt az ekliptika vonalán. Hajnalban pedig a Mérleg csillagképből emelkedett ki ismét a bolygóközi por fénye. Az állatövi ellenfényt azonban nehezen észleltük, hisz a hátterében ott volt a Tejút.

A felhőzet elvonultával megnőtt a kisugárzás, ezért a hőmérséklet -8 °C-ig zuhant és mindenre vastagon dér ült. A harmatsapkás rendszerek még felfele nézve is “túlélték” a deresedést, de az objektívek esetében kellett a fűtés.

Timelapse felvétel 730 képből – Ágoston Zsolt

 

Vámosi Flórián képe : Korahajnalban a rendszerek már a tavaszi objektumok fényét gyűjtötték. Északon a vízszintesen fekvő Tejút és az északkeleten kelő Vega már jelezte, hogy lassan vége az éjszakának
Vámosi Flórián képe : Kora hajnalban a rendszerek már a tavaszi objektumok fényét gyűjtötték. Északon a vízszintesen fekvő Tejút és az északkeleten kelő Vega már jelezte, hogy lassan vége az éjszakának – VCSE

 

Orion nyugta a már deres táj felett - Schmall Rafael
Orion-nyugta a már deres táj felett – Schmall Rafael – VCSE

Hajnalban a kelő Mars és a kelő Nagy Nyári Háromszög (!!!) jelezte, hogy lassan vége az asztrosötétnek, így a világosodással együtt lezártuk a deres rendszereket, majd összepakoltunk és mindenki hazament pihenni. Átadtuk a terepet a nappali távcsöves bemutatóknak.