VCSE - Félárnyékos Holdfogyatkozás - Forrás: APOD, Soponyai György
VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás – Forrás: APOD, Soponyai György

A fenti kompozit felvételsorozatot Soponyai György készítette: 2020 első félárnyékos holdfogyatkozásáról készült január 10-én. A sorozat közepén a földárnyék általi legnagyobb kitakarás látható, ahogy a Hold egy kissé sötétebbé válik a félárnyékban. Valójában a Hold csaknem elérte a központi földárnyékot. Az idei évben négy holdfogyatkozás következik be, mindegyik félárnyékos lesz. Soponyai György magyar amatőrcsillagász fenti képét a NASA a Nap Csillagászati Képének (Astronomy Picture of the Day, APOD) választotta 2020. január 18-án.

 

VCSE - Csillag-képek 2019 kiállítás Budapesten a Természettudományi Múzeumban - Ágoston Zsolt fotója
VCSE – Csillag-képek 2019 kiállítás Budapesten a Természettudományi Múzeumban. balról jobbra: Ágoston Zsolt, Vizsi Csaba, Ágoston Andor, Péter Attila – Ágoston Zsolt fotója

A Magyar Asztrofotósok Egyesülete 2019-ben is megszervezte a Magyar Természettudományi Múzeumban helyet kapó “Csillag-képek 2019 Országos Asztrofotó Kiállítás”-t, melynek októberi megnyitóján számos VCSE-tag is részt vett, bár a kötött időbeosztás, és a nagy távolság miatt sokunknak nem volt lehetősége részt venni az ünnepélyes eseményen. Október 20-ra kezdtünk el szervezni egy csoportos autós látogatást Zalaegerszegről a múzeumba, kihasználva a kellemes időjárást és a kedvező közlekedési viszonyokat. Vizsi Csaba (sofőr), Péter Attila és én (Ágoston Zsolt) indultunk el Zalaegerszegről 8 óra körül, Nagykapornakon felvettük Görög Erikát, végül 11 óra után érkeztünk a múzeumhoz, ahol találkoztunk Krischbaum Tamással és Ágoston Andorral.

A kiállításon felvett képekből készült válogatás megtekinthető IDE KLIKKELVE.

A főbejáratnál a Fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza köszöntött minket. A példányt 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánban.

Fotó: Ágoston Zsolt
Fotó: Ágoston Zsolt

Az asztrofotós kiállítás megtekintésével kezdtük a múzeumlátogatást: ötven hazai asztrofotós munkáiból kiválasztott legszebb 100 asztrofotó, melyek a földi tájat az égbolttal együtt ábrázoló asztrotájképektől a Holdon és a Naprendszert alkotó bolygókon és üstökösökön át különböző mély-ég objektumokig terjedek, köztük: gömbhalmazok, nyílthalmazok, számos emissziós köd és távoli galaxisok. A kiállításon szerepeltek a neves nemzetközi versenyekre kiválasztott és díjnyertes magyar fotók is. Nagy hangsúlyt kaptak a közelmúlt holdfogyatkozásai során készült felvételek is.

A múzeumban ezután meglátogattuk a Magyarországon feltárt ősállatok fosszíliáiból és rekonstruált modelljeikből rendezett kiállítást, köztük a 4 méteres Hungarosaurus tormai, a 2 méteres növényevő dinoszaurusz, egy Rhabdodontida, a pulykanagyságú Pneumatoraptor fodori. A kréta időszaki mocsár fölött egy óriási, mintegy 6 méteres repülő hüllő, a Bakonydraco galaczi portyázott.

Megtekintettük az MTM Ásvány- és Kőzettára által őrzött, de itt egy vitrinben bemutatott, a Holdra elsőként (Apollo-11, 1969) és eddig utolsóként (Apollo-17 1972) leszállt űrhajósok által gyűjtött holdkőzetekből származó mintákat is tartalmazó ún. „Goodwill” ajándékokat. Ezeket Richard Nixon, az USA korabeli elnöke adományozta a világ országainak, köztük Magyarországnak is. Megnéztük a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára 200 példányos ásványgyűjteményét, megismerve az ásványok forma- és színvilágát.

A múzeumlátogatást az ókor végétől a honfoglalásig tartó időszakból származó, a Kárpát-medence területén feltárt csontleletekből rendezett kiállítás meglátogatásával fejeztük be. A hun, avar és honfoglalás kori magyar temetőkből feltárt koponyákat és a koponyák alapján készült arcrekonstrukciókat időrendben felsorakoztatták néhány használati tárggyal együtt, részletes magyarázó leírásokkal. A hunok torzított, csúcsos koponyái, vagy az ősmagyarok meglékelt koponyacsontjai különösen látványosak és elgondolkodtatóak voltak.

Nem sokkal 4 óra után indultunk haza Zalaegerszegre, egy tartalmas nap lezárásaként.

A Magyar Természettudományi Múzeumnak helyet adó Ludovika akadémia története is érdekes, igen sok intézmény kapott itt a múltban helyet: szinte állandó az intézmények be- és kiköltözése. 1967-1998 között az ELTE Csillagászati Tanszéke, hazánk majdnem egyetlen – sok időszakban egyetlen – csillagász-képző helye is ebben az épületben működött.

A kiállítás képanyagának egy része várhatóan 2020. március 10 – április 5. között lesz megtekinthető nyilvános kiállítás keretében Zalaegerszegen. Részletekkel és véglegesen pontos adatokkal később jelentkezünk.

VCSE - APOD - 2020. 01. 06.
VCSE – Jupiter a Junóról nézve – Forrás: APOD

A Jupiter némely felhőformációja meglehetősen összetett. A felvételen látható rendezetlen felhőzetet a NASA Juno űrszondája készítette, mely a Naprendszer legnagyobb bolygója körül kering. A kép a Jupiter felhőzete felett 15 000 kilométerrel készült olyan közelről, hogy a bolygó kevesebb mint fele látszik csak. A jobb oldalon megfigyelhető durva, fehér felhőzet nagy magasságú, “felpattanó felhőzet”.  A Juno-küldetést 2021-ig meghosszabbították, így új módokon vizsgálhatjuk a bolygót. Az űreszköz többek között a Jupiter gravitációs mezejét is vizsgálta, ezzel meglepő bizonyítékot talált arra, hogy a bolygó nagy része talán folyékony halmazállapotú.

A Juno-küldetésről és a vele készült szép képekről, eredményekről többször is írtunk már:

A természet és a technika csodái (2018. jún. 7.)

A Juno friss képei (2017. dec. 7.)

Juno (2016. júl. 11.)

2020. január 10-én 18:07:45 óra:perc:másodperc téli időszámítás szerint (KöZEI) félárnyékos holdfogyatkozás vette kezdetét, melyet a VCSE távvezérelt csillagvizsgálójával távoli eléréssel több tagtárssal közösen figyeltünk meg. Résztvevők voltak: Csizmadia Szilárd, Kopeczny Zsuzsanna, Vámosi Flórián, Ágoston Zsolt, Péter Attila, Bánfalvi Péter. Szokás szerint, mindenki otthonában tartózkodott, és a csillagdai gépre, illetve skype-on keresztül követte az észlelés folyamatát, tett javaslatot expozíciós időre, érzékenységre stb.

Félárnyékos fogyatkozás esetén a Holdról nézve a Föld csak a napkorong egy részét takarja ki – a Hold felénk forduló oldalán lévő képzeletbeli megfigyelő részleges napfogyatkozást láthatna ilyenkor -, vagyis a Hold kap napfényt, csak kevesebbet a szokottnál. (Mert nem az egész napkorong, csak egy része világítja meg. A többit a Föld kitakarja.) Ezért azt lehetett látni szabad szemmel, hogy a Hold sokkal halványabb a szokottnál, és a telehold nem vet árnyékot, mint fogyatkozáson kívüli időben. Ezeket a fényerősség-változásokat is megfigyeltük – már akinél derült volt.

VCSE - Holdfogyatkozás 2020. 01. 10. - Rögzítés: Csizmadia Szilárd - Feldolgozás: Ágoston Zsolt
VCSE – Holdfogyatkozás 2020. január 10. A félárnyék legsötétebb része jól látszik a kép alsó részén. – Rögzítés: Csizmadia Szilárd – Feldolgozás: Ágoston Zsolt

Az észleléshez használt műszer a Teamviewer-rel távvezérelt, Zalaegerszegről működő csillagda 250/1200-as Newton távcsöve volt, ami el van látva kómakorrektorral, Canon 6D – nem átalakított – fényképezőgéppel, ami két percenként készített felvételeket. A félárnyékos fogyatkozás legnagyobb fázisa (amikor a Hold a legmélyebben merül a félárnyékba, és a legjobban elhalványul): 20:09:59 (KöZEI). A maximum ideje előtti és utáni 10 – 10 felvételt – ISO100 érzékenységgel, 1/800 s záridővel – egyesítette Ágoston Zsolt Autostakkert 3 szoftverrel, Registaxszal élesítette, majd Photoshoppal emelte a fényességét és kontrasztját (alsó kép).

VCSE - Holdfogyatkozás 2020. 01. 10. - Rögzítés: Csizmadia Szilárd - Feldolgozás: Ágoston Zsolt
VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás 2020. január 10. A kép alján látható sötétebb árnyalatú terület a félárnyék sötétebb része. A kép alsó felén látható hatalmas kráter, amiből a krátert létrehozó becsapódáskor keletkezett hosszú sugársávok kiindulnak a Tycho-kráter.  – Rögzítés: Csizmadia Szilárd – Feldolgozás: Ágoston Zsolt

Egy másik variációt is kidolgozott Zsolt, melynél erősen megemelte a színtelítettséget, ezzel látványosnak mondható eredményt érve el, bár vizuálisan talán sosem néz ki így a Hold (felső kép).

A félárnyékos fogyatkozás vége: 22:12:19 (KöZEI) volt, de a maximális fázist követően egyre több felhő takarta ki kísérőnket, a rögzített felvételek minősége jelentősen romlani kezdett. 21:46 KöZEI-kor, mintegy fél órával a fogytakozás vége előtt abba is kellett hagynunk a megfigyelést, a távcsövet parkolópozícióba küldtük, és a tetőt bezártuk. A félárnyékos fogyatkozás teljes időtartama: 4 óra 4 perc 34 másodperc volt. A következő félárnyékos holdfogyatkozás 2020. június 5-én lesz.

A jelenséget Szilárd Berlinből nem látta felhős időjárás miatt. Zalaegerszegről Zsolt, Péter és Attila, Gárdonyból Zsuzsa lakásuk ablakaiból vizuálisan, illetve kisebb binokulárokkal, távcsövekkel is figyelték. Flórián Hetesről vizuálisan és 1000 mm-es fókuszú, f/4 Newton-távcsővel (AZ-EQ6 GT, Canon EOS 600D 1/1250s ISO100) észlelt (fényképét lásd itt). Bognár Tamás vizuálisan hét óra körül észrevette szabad szemmel az árnyékot azzal a megjegyzéssel, hogy tudta, mit kell keresnie – de ha nem tudta volna, akkor nem vette volna észre, annyira nehéz és gyenge volt a látványa. A félárnyék vizuális észleléséről Flórián is beszámolt ekkortájt. Péter Attila megjegyezte, hogy sokkal jobb volt a látvány szabad szemmel, mint a 7 cm-es lencsés távcsövében.

 

 

2019. 12. 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 37×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Lófej-köd - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd – Ágoston Zsolt

Klasszikus asztrofotós célpont a Lófej-köd, de én csak most találtam alkalmat a megörökítésére. A kép közepén egyből feltűnik a látványos lófej alakú sötétköd, ami a Barnard 33 (vagy rövidítve B33) katalógusszámot kapta felfedezőjétől, Edward Barnardtól 1899-ben.

A bal oldalon a levélszerű Láng-köd figyelhető meg, katalógusszáma: NGC 2024. A háttérben változatos, örvénylő-hullámos formákkal tarkított IC 434 emissziós köd figyelhető meg, melynek hidrogén anyagát a Szigma Orionis csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszt fénykibocsátásra.

A Lófej-köd 1375 fényévre van tőlünk, átmérője 7 fényév. Az IC 434 mögötte van, valamivel távolabb, tőlünk 1600 fényévre található. A Lófej-köd így kitakarja az emissziós köd egy részét, ezért láthatjuk.

VCSE - Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

A Lófej-köd készítésekor használt L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a hidrogén-alfa sugárzását az oxigénétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskeny sávú asztrofotókhoz hasonló színeket.