A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap januárban 07:20 (KözEI) körül kel, 16:20 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. KöZEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed január 3-án, telihold január 10-én, utolsó negyed január 17-én, újhold január 24-én lesz. (Forrás: VCSE Almanach 2020-ra).

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. január 21-én este 21 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KöZEI-1 óra):
01.05. 07:48 A Föld napközelben.
01.09. 16:56 A Hold mögé belép a Mű Geminorum, 17:57-kor kilép (2,9 magnitúdó, 99% holdfázis).
01.10. 09:38 A Merkúr felső együttállásban a Nappal.
01.10. 17:07 Félárnyékos holdfogyatkozás kezdete, legnagyobb fázis 19:10-kor, fogyatkozás vége 21:13-kor.
01.13. 15:16 A Szaturnusz együttállásban a Nappal.
01.21. 04:33 A C/2017 T2 (PanSTARRS) üstökös 18′-cel délre az NGC 957 nyílthalmaztól a Perzeusz csillagképben.
01.23. 06:00 A Jupiter 2,4°-ra a 3%-os Holdtól, a Szaturnusztól 10°-ra.
01.26. 16:11 A Merkúr 9°-ra a 3%-os Holdtól.
01.27. 17:26 A C/2017 T2 (PanSTARRS) üstökös 32′-re a Perzeusz- ikerhalmaztól.
01.28. 16:14 A Vénusz 5°-ra a 13%-os Holdtól.


A Merkúr 23-a után már kereshető napnyugta után, délnyugaton, fél órával nyugszik a Nap után. Láthatósága gyorsan javul innentől.

A Vénusz napnyugta utáni megfigyelhetősége gyorsan javul, egyre később nyugszik a Nap után (nyugati irányban). Fényessége -4 magnitúdó, fázisa 82%-ról 74%-ra csökken.

A Mars kora hajnalban kel, délkeleten kereshető napkelte előtt, lassan fényesedik.

A Jupiter korán lenyugszik, a hónap végén már kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján.

A Szaturnusz együttállásban van a Nappal, annak közelsége miatt nem figyelhető meg.

Az Uránusz a Kos csillagképben jár, éjfélig megfigyelhető.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, késő este nyugszik.

Olvasd tovább

A VCSE 2019. szeptember 20-22. között Dobronhegy-Balázsfán megrendezett őszi észlelőhétvégéje során készült fotóimat szeretném megosztani veletek, mely a Messier 13 gömbhalmazról és a Messier 27 planetáris ködről készült, szeptember 21-én.

A kép Skywatcher EQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-as Newton-tubussal, átalakított Canon 550D fényképezőgéppel és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral készült. Az M13 87 db, az M27 107 db 60 másodperces objektum (light) kép, 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 1600-as érzékenységű kép összegzéséből készült. A feldolgozás Deepskystacker 4.2.2. és Photoshop segítségével történt, a felvétel készítéséhez szűrőt nem használtam.

 

VCSE - Messier 13 - Vizsi Csaba
VCSE – Messier 13 – Vizsi Csaba

 

A Messier 13 talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, kora őszi hónapokban. Magjában nem sikerült felbontani a csillagokat, olyan sűrű, kifelé haladva csak lassan csökken a csillagsűrűség, majd a gömbhalmaz peremén gyorsan ritkul, élesen kiugrik környezetéből. Vizuálisan is lenyűgöző látvány.

Sir Edmond Halley fedezte fel, 1714-ben. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor gyakoribbak a csillagok, mint a Nap környezetében.

1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az areciboi rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.

VCSE - Messier 27 - Vizsi Csaba
VCSE – Messier 27 – Vizsi Csaba
A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mélyég-objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27x-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.
Az asztrotofotómon a fényesebb, súlyzószerű területen világoskék és “S” alakban elhelyezkedő vörös térségek különíthetőek el, a vöröses színt az ionizált hidrogén adja a ködnek. A központi területet kétoldalt halvány, kék színű térség övezi.
1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, aki fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magjából kialakult fehér törpe.

A VCSE 2019. november 23-án Dobronhegy-Balázsfán megrendezett téli észlelőhétvégéje során készült fotómat szeretném megosztani veletek, mely a Szekeres csillagképben található IC 405 és IC 410 ködről készült.

A felvétel egy Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x reduktor-korrektorral, Castell UHC szűrővel és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült 20×300 s objektum (light) ISO 3200 kép összegzéséből (a széllökések és fátyolfelhők az expozíciók harmadát használhatatlanná tették). A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - IC 405 és IC 410 - Ágoston Zsolt
VCSE – IC 405 és IC 410 – Ágoston Zsolt

A felvétel bal felső sarkában látható az IC 410 “Ebihal-köd”, melyet az NGC 1893 nyílthalmaz sugárzása gerjeszt. A képen a ködöt alkotó hidrogén jellegzetes emisszióját láthatjuk. A csillagszél sötét, sűrű felhőkbe söpri össze a hidrogént, ezeket a sötétebb foltokat láthatjuk a köd közepén.

A felvétel jobb oldalán az IC 405 “Lángoló csillag-köd” látható, melyet az AE Aurigae szökevénycsillag gerjeszt (a ködösség közepén), mely nagy sebességgel halad el a gázfelhő közelében.

Egyesek egy időben úgy vélték, hogy az AE Aurigae az 53 Arietis és a Mű Columbae csillaggal együtt egy négyes csillagrendszer tagja volt valaha. A negyedik csillag szupernóvaként felrobbant, és a robbanás energiája kilökte a három másik társcsillagot különböző irányokba, és ma nagy sebességgel repülnek kifelé (ezért lenne szökevénycsillag az AE Aur is). E három csilag pályáját visszafelé meghosszabbítva azok tényleg egy pontban találkoznak a Trapezium környékén, az Orion OB1 asszociációban.

Újabban azonban kétségek merültek fel ezzel a tetszetős magyarázattal szemben. Az 53 Ari és a Mű Col ún. kinematikus kora nem egyezik egymással, tehát ezek aligha keletkeztek együtt, egy időben egy négyes csillagrendszerben. A fő probléma pedig az, hogy az 53 Arietis idősebb (4,8 millió éves), mint az Orion OB1 (ami csak 1,1 millió éves). Az 53 Ari nem jöhetett az Orion OB1-ből. Ugyanakkor az újabb keletű, pontosabb asztrometriai mérések fényt derítettek a rendszer történetére, ami a 70-80 évvel ezelőtti, kisebb pontosságú mérésekkel akkor nem volt lehetséges.

Az AE Aur inkább egy kettősrendszer tagja lehetett, mely két millió évvel ezelőtt az Orion csillagképben egy másik kettőscsillaggal történt közeli találkozást követően kezdte el száguldását a Tejúton keresztül. Az 53 Arietisnek nincs köze a megfigyelt jelensgekhez. A kettőst az AE Aur és  Mű Columbae alkotta. Kettősük az esemény részese volt, a harmadik és negyedik résztvevő pedig feltehetően az Ióta Orionis volt. Az Ióta Orionos ma is kettős. Az AE Aur és a Mű Col is kettőscsillagot alkothatott, és amikor a két kettőscsillag egymás közelébe került, akkor a kölcsönös gravitációs erők szétszakították az egyik kettőst, az Ióta Ori viszont egybenmaradt. A másik kettős két komponense pedig különböző irányokba folytatta nagy sebességgel az útját. A találkozás 2,5 millió évvel ezelőtt történhetett a Trapezium környékén. (Forrás: https://arxiv.org/pdf/astro-ph/0010057.pdf)

Az IC 410 12 000 fényévre, az IC 405 1500 fényévre található a Földtől.

A VCSE 2019. november 23-24. között Dobronhegy-Balázsfán megrendezett kiváló hangulatú téli észlelőhétvégéje során készült fotómat szeretném megosztani veletek, mely az IC 342 galaxisról készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, egyelőre átalakítatlan Nikon D5300 fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült,  27x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 kép összegzéséből. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - IC 342 - Ágoston Zsolt
VCSE – IC 342 – Ágoston Zsolt

Változékony időjárás mellett készült a kép, előbb erős széllökések, majd felhősödés miatt csak elég későn tudtam elkezdeni nyugtalan légkör mellett a felvételsor készítését, hajnali egy óra után pedig átálltam a következő célpontra.

Mérete és relatív közelsége miatt sokkal fényesebbnek kellene lennie, de a Földről megfigyelve a Zsiráf csillagképben, és szinte teljesen a Tejút síkjában helyezkedik el (galaktikus szélessége mindössze 10°), ezért a mi Galaxisunk por- és gázfelhői eltakarják, emiatt színe is torzul. Átmeneti galaxis a spirálgalaxisok és küllős spirálgalaxisok között. Becslések szerint 7-11 millió fényévre található tőlünk, 75 000 fényév átmérőjű, kb. 100 milliárd csillag alkotja. Ha nem takarnák el a por- és gázfelhők, fényszennyezéstől távoli megfigyelőhelyekről akár szabad szemmel is látható lehetne a harmadik legközelebbi galaxisként.

William Frederick Denning fedezte fel 1892-ben.

A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap decemberben 7:30 (KöZEI) körül kel, 16:00 (KöZEI) körül nyugszik. (A KöZEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KöZEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold december 4-én, első negyed december 12-én, telehold december 19-én, utolsó negyed december 26-án lesz. (Forrás: VCSE Almanach 2019-re.)

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2019. december 21-én este 21 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A képre nagyítva nagyobb méretben is megtekinthető a térkép. A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KöZEI-1 óra):
12.07. 21:56 Hold maximális librációja
12:11. 15:28 Vénusz és Szaturnusz 1,8°-os közelsége a Nyilas csillagképben
12.14. 02:00 Geminidák meteorraj maximuma (ZHR=140)
12.22. 04:19 Téli napforduló
12.24.  06:08 47 órás holdsarló a hajnali égen, a Merkúr és Mars közelében
12.27. 15:37 Szaturnusz 2°-ra a 2%-os Holdtól, a Vénusz közelében


A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. A hónap első felében kiválóan megfigyelhető, 45 perccel a Nap előtt kel.

A Vénusz napnyugta utáni megfigyelhetősége gyorsan javul, egyre később nyugszik a Nap után (nyugati irányban).

A Mars hajnalban kel, délkeleten kereshető napkelte előtt.

A Jupiter korán lenyugszik, a hónap elején még megfigyelhető.

A Szaturnusz a hónap elején kora este még megfigyelhető alacsonyan, nyugati irányban.

Az Uránusz a Kos csillagképben jár, az éjszaka nagy részében látható.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, az éjszaka első felében kereshető.

Olvasd tovább