Szerintem minden amatőrcsillagásznak az egyik legelső – vagy a legelső – felejthetetlen élményét a Jupiter és holdjainak megtekintése jelenti. Én is így voltam ezzel, de ezt a látványt szerettem volna megörökíteni.

Az egész kezdődött a felkészüléssel: a téma irodalmának áttekintése, tanulás, a szükséges mérőrendszer és a kamera meghatározásával.

Kézenfekvő volt az akkor már meglévő rendszeremet használni. Ez a következőkből állt:
– a Skywatcher cég 200/1000-es Newton-tubusa,
– Skywatcher HEQ5 mechanika synscan vezérléssel.

A továbbiakban a kamera kérdéséről szólok. Először beszereztem egy Orion “eyepiece” kamerát, ami nagyon jó volt holdazni és a Napot “fotózni”, de mint kiderült, az érzékenysége kevés a bolygózáshoz. De mégis megfelelő volt ahhoz, hogy elsajátítsam a képrögzítés és feldolgozás technikáját. A következő lépés az volt, hogy beszereztem egy ASI 120 MC színes bolygózásra alkalmas kamerát.

Utólag végiggondolva, a monokróm kamerát kellett volna választanom szűrőváltókkal.

Sajnos a színes kamerák igen érzékenyek a légkör nyugodtságára. Most már lehet ugyan kapni ADC-t, de ez jelentősen megnöveli a költségeket. (Szerkesztői megjegyzés: az ADC az Atmospheric Dispersion Corrector rövidítése.)

A kamera beszerzését követően a rendszer összeállt. Kezdődhetett a kaland.

VCSE - Jupiter - 2016 május - Majoros Attila
VCSE – Jupiter – 2016 május – Majoros Attila

Mint később kiderült, nem is olyan egyszerű a Jupitert fotózni. Amit addig tanultam a Hold és a Nap fotózásakor, az most semmit nem ért… Mivel a Jupiternek gyors a tengely körüli forgása, a részletek a felvételeken könnyen össze tudnak mosódni. Nekem a legjobb eredményeket a két perces videók adták. Ezeknek a videóknak a mérete megközelítette a 10GB-ot. (Szerkesztői megjegyzés: a képrögzítéshez használt ASI 120MC  kamera a maximális 1280×960 felbontás esetén 35 képkockát tud másodpercenként rögzíteni, ami két perces videó esetén 4200 képkockát jelent. Mivel 12 bites a kamera, ezért egy képkocka 14 745 600 bitnyi információt jelent. B. T.)

Az így kapott videófelvételeket dolgozzuk fel különböző szoftverekkel, hogy a végeredmény a legvégső kép legyen, ami tartalmaz minden olyan információt, amit ez alatt a két perc alatt sikerült rögzíteni, és a képfeldolgozás során sikerült előhozni.

Mivel a Jupiter mérete a kamera szenzorához képest kicsi, ezért Barlow-lencsét kell használni, hogy a távcső által a Jupiterről alkotott kép a kamera szenzorát a lehető legjobban kitöltse. A Barlow-lencse megnyújtja a távcső fókuszát, így a kép mérete megnő. Ezzel nemcsak kitölti a kamera érzékelőfelületét,  de több pixelre (képelempontra) esik a Jupiter képe, így a felbontás is megnő: kisebb részletek is észlelhetők a Jupiteren. Minden optikai elemnek, de legfőképpen a Barlow-nak a minősége igen lényeges szempont. NAGYON FONTOS: CSAK JÓ MINŐSÉGŰ BARLOW-T használj!!! A Barlow-lencse legkisebb optikai hibája is tönkreteszi a képet.

VCSE - Jupiter átlagos Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter átlagos Barlow-lencse használatával – Majoros Attila
VCSE - Jupiter minőségi Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter minőségi Barlow-lencse használatával – Majoros Attila

Szerintem a fenti két kép közti különbség azonnal láthatóvá teszi az egyik és a másik Barlow-lencse közti különbséget…

Magáról a Jupiterről:

Fizikai tulajdonságai:
Egyenlítői sugara: 71 492 km (a Földének 11,209-szerese)
Pólusoknál a sugara : 66 854,5 km (a Földének 10,517-szerese)
Sziderikus forgási ideje: 0,413 538 nap ( 9 óra 55 perc 29,685 másodperc)
Forgási sebessége: 45 300 km/h az egyenlítőnél
Felszíni átlaghőmérséklete: -121 °C

A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, egyben Naprendszerünk legnagyobb bolygója. A tömege két és félszerese a Naprendszer összes többi bolygója együttes tömegének. Maximális fényessége a Földről nézve -2,94 mag, ezzel átlagosan a harmadik legfényesebb égitest az égbolton a Hold és a Vénusz után (a Napot nem számítva, ami éjszaka úgysem látható).

Gyors forgása miatt alakja forgási ellipszoid (lapított gömb). A külső atmoszférája láthatóan számos sávra oszlik a különböző szélességi körökön. Kiemelkedő látványossága a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit már a 17. században is megfigyeltek. A Nagy Vörös Folt első tudományos igényű megfigyelését 1831-ben Heinrich Schwabe végezte el. A Jupiternek több mint 60 holdja van. A leglátványosabb négy a Galilei-holdak.

Minden kedves amatőrcsillagász barátomnak ajánlom ezt a bolygót megfigyelésre.

A képek Sharpcap programmal lettek rögzítve. A feldolgozáshoz AS2 és Registax programot használtam.

VCSE - “Pósteleki csíkhúzós” – Ágoston Zsolt
VCSE – “Pósteleki csíkhúzós” – Kelemen Tamás – 2017. január 22/23.

A kép készítésének helyszíne Póstelek, egy kisebb erdő közepe a Viharsarokban. Van ott egy jobb korokat megélt kastélyrom, ami még a világháborús pusztítást túlélve maradt ott.

Éjfélkor indulás otthonról, 45 perc séta a kastélyig. Teljesen derült az ég, nagyon jó nyugodtsággal. Az erdő körül nagy volt a köd/szmog, de a fák közé már jóval kevesebb jutott, alig lehetett észrevenni. Még egy félóra elmegy a beállítással, tesztképekkel, aztán kezdődhet az expozíció-sorozat.

30 másodperces képeket, összesen egy órát terveztem. Utólag nézve sötétre sikerült a kép, az előtérnek jót tett volna egy kis megvilágítás. Lett is volna fény, de az egyetlen fényforrásom a mobilom LED-je. A telefon akkumulátora pedig a -6°-os hidegnek megadta magát, és 0%-os töltöttséget jelezve kikapcsolt még az erdő szélén. Emiatt az érzékenységet vettem egy picit feljebb, a tervezett ISO 1600 helyett ISO 3200 lett, így azért kivehető a sötétben is pár részlet a romokból.

Végeredményként 120 db 30 sec-es kép, ISO 3200-as érzékenység került  akép technikai adatainak rovatába. A felszerelés gyakorlatilag a kezdő szett, Canon 1300D, 18mm-es fókusztávú kit objektív f/3,5-es rekesszel.

VCSE - Andromeda es Triangulum galaxisok - Majoros Attila
VCSE – Andromeda- es Triangulum-galaxisok – Majoros Attila

Az Androméda-köd (vagy Androméda-galaxis) és a Triangulum-galaxis az úgynevezett Lokális Galaxiscsoport legnagyobb tagjai közá tartoznak. A Lokális Galaxiscsoportról (röviden Lokális Csoport vagy Lokális Halmaz) “Közeli galaxisok” címmel Csizmadia Szilárd írt bővebben a VEGA 102-ik számában, ami ide kattintva elolvasható.

Az Androméda-galaxis – a kép jobb oldalán látható, nagyobb látszó méretű, elnyúlt ködösség – más néven Messier 31 (röv. M31) vagy NGC 224 egy Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól kb. 2,5 millió fényév. Az M31 a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, egyben a Lokális Csoport legnagyobb tömegű tagja. Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejút felé, és ha a kozmológiai állandó nulla, akkor mintegy három milliárd év múlva összeütközik a mi Galaxisunkkal.

A Háromszög-galaxis, vagy más nevén Triangulum-galaxis (Messier 33, M33) a kép bal oldalán látható kisebb folt.

Az M33 mintegy hárommillió fényévre lévő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben, így nevét is erről kapta. Mérete kicsinek számít a szomszédaihoz, vagyis a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz képest, de átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.

A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport tagjaként szoros gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A két galaxis között a múltban lezajlott szoros megközelítésről és az általa kiváltott csillagkeletkezésről itt írtunk bővebben.

Az itt bemutatott felvételt 2016. november 28-án készítettem a Guernsey-szigeten Skywatcher gyártmányú, Staradventurer típusú mechanikát használva. A képeket Canon 700D fényképezőgéppel és annak gyári objektívjével rögzítettem. Összesen 41 db három perces expozíció készült, 20 sötétkép (dark) es 10 mezősimító (flat-field) frame került feldolgozásra a Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6 -ban lettek elvégezve.

Sajnos csak a második nekifutásra sikerült a sorozatot rögzíteni az első alkalommal a hatalmas szél akadályozott meg. A seeing (nyugodtság) így sem volt a legjobb. Én 3/5-re saccolnám.

Hatalmas élmény volt a kép készítése számomra.

 

Észlelés ideje: 2016. november 6. Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D + Canon 50mm f/2.8.
Mechanika: Skywatcher Star Adventurer mechanika.
Expozíciós idő: 41 x 3 perc, ISO 800-on.

Képfeldolgozás: Nebulosity.

 

A felvétel bal oldalán a Bika csillagképben található Hyadok (lat. Hyades) – más néven Melotte 25 – nyílthalmaz látható. A tág, laza nyílthalmazban lévő legfényesebb, narancsos (szemmel enyhén vöröses) árnyalatú csillag az Aldebaran, ami csak véletlenül látszik a Hyadok területén, de nem tagja a halmaznak: jóval a csillagcsoport mögött van. A Hyadok a Naprendszerhez legközelebbi nyílthalmaz, távolsága csak 46 parszek. A halmaz nagyobb része és közepe a képen az Aldebarantól lefelé, a valóságban pedig kissé délkeletre helyezkedik el.

A Hyadok fényesebb csillagai
A Hyadok fényesebb csillagai – a térkép alapján beazonosíthatók a képen látható csillagok is

 

A felvétel jobb oldalán a Messier 45, vagy közismertebb nevén a Plejádok (lat. Pleiades), vagy Fiastyúk látható. Távolsága a Naprendszertől kb. 130 parszek. Mindkét nyílthalmaz a Bika csillagképben látszik, és már az ókor óta ismertek.

A Messier 45 részletes térképe