Ez az észlelőhétvége már a második volt a VCSE őszi találkozóinak sorában. Akik nem tudtak eljönni Trahüttenbe az ausztriai hétvégére, most találkozhattak a szokásos helyszínen Dobronhegy-Balázsfán. Többen pedig mindkét rendezvényen megjelentek.

A jelentkezők száma minden korábbi létszámot felülmúlt. A meghirdetést követően 1 héten belül már sátrat is kellett javasolni, mivel 21 fő jelentkezett. (A helyszínen 16 embernek jut ágy vagy matrac.) Aztán változott az időjárás, jött az eső és jöttek a megfázásos tünetek. Betegség miatt hárman mondták le a részvételt, két főnek munka miatt nem sikerült hozzánk csatlakozni (de volt olyan, akiről nem tudjuk, hogy miért nem jött, és volt olyan is, aki nem jelentkezett, de szólt, hogy “bocs, mégsem tud jönni”). Szóval csöpörgős csütörtök este még kíváncsian vártuk, hogy végül összejön-e öt fő vagy sem, lesz-e derült pénteken, vagy csak szombaton.

Horváth Dárius beszámolója:

Nem mindennapi, sőt inkább nem minden észlelőhétvégi élmény volt megérkezni Dobronhegyre elsőként. Bepakoltunk a házba, elkezdtük a legoptimálisabban berendezni a szállást a kompánia számára és közben másodikként megérkeztek Attiláék is. Attila utasításaira még finomítottunk a helyen egy kicsit. A többiek is megérkeztek lassan, de biztosan, és megkezdődött a szokásos, hangulatos kis társasági élet.

Jandó Attila beszámolója:

Mikor pénteken este 6 körül kiértem Danival, még csend fogadott, de a ház nyitva volt: Bogi, Rózsa és Dárius már megérkezett. Mire kipakoltunk, érkeztek a többiek is: Zsolt, Kornél, Varga Gyuri, Nagy Balázs, Juhász Gábor és Niki. Gábor segítségével összeállítottuk a 457/1900-as Dobson távcsövet, mindenki kipakolta a műszereit. És ahogy az előrejelzés megmondta, szépen ki is derült már este 8 körül. Nem sok idő maradt az ismerkedésre. Szilárd online bejelentkezéssel nyitotta meg az észlelőhétvégét, az Ausztriából hazahozott barack- és szőlőpálinka volt a “welcome drink”.

Az egy főre jutó távcsövek száma ezúttal is egynél nagyobb számúra sikerült: 15 fő, 19 távcső. Valójában alig volt esély használni az összes műszert, mert mindig volt valami érdekes más távcsövében. Az észlelést mi a két 102/500 SW refraktor összehasonlításával kezdtük Gyuri szakértése mellett. Nem rossz az új műszerem, de Danién meglátszik, hogy Gyuri gondos kezei tökéletesítették.

Ezúttal a Dobson-uralom visszaesett egy kicsit, és a többség elment a refraktorok irányába. Jól mutatja a távcsőlista a tagság érdeklődésének változását (Dárius gyűjtése alapján):

• Ágoston Zsolt: 102/10 ED-APO, Nikon 7×50 és Levenhuk 8×42 binokulár
• Császár Kornél: 200/1200 Dobson
• Horváth Dárius: 70/700 refraktor
• Jandó Attila: 120/500 refraktor és egy 130/1000 Dobson, 458/1900 Dobson
• Jandó Dániel: 102/500 refraktor, 7×20 binokulár
• Juhász Gábor: éjszakai észleléshez: 120/600 refraktor 10×56-os binokulár, napészleléshez: 60/400 H-alfa naptávcső, 80/400 refraktor Herschel prizmával, mechanika: HEQ-5 Pro
• Nagy Balázs: 120/600 refraktor
• Péter Attila: 130/650 EQ5 Newton
• Román Dávid: 130/650 Newton
• Varga György: 80/240 refraktor
• Vizsi Csaba: 10×50 binokulár

További résztvevők – távcső nélkül most – az észlelőhétvégén: Balogh Boglárka, Tornyos Rózsa Viola, Mátyássi Nikolett, Széll Csilla.

Az egész éjszakai derültnek köszönhetően még az éjjeli teázásról is megfeledkeztem, de a korán távozók is üdvözölhették a későn érkezőket éjfél előtt. Éjfél után többen kidőltek a fáradtságtól, jómagam is aludtam egy órát, de még az éjszaka második felében is közösen észleltünk. Végül Nagy Balázs és Román Dávid volt a legkitartóbb, ők megvárták, amíg az M46 felkel, hogy megnézhessék az NGC 2438 planetáris köddel együtt. Aztán fél hatkor ők is letakarták a távcsöveket.

Az észlelt objektumok véletlenszerű sorrendben: Jupiter, Szaturnusz, M13, M71, M27, M57, Ikerhalmaz, M31, M32, M110, Mirach szelleme, M33, M81, M82, M46, NGC 2438, NGC 6543, M52, M92, Nap, Hold, Vénusz, M42-43, M45, Bagoly-halmaz.

HD: Az egyéni vacsora elfogyasztása után Szilárd rövid online bejelentkezésével megnyitottuk az észlelőhétvégét pár pohárka pálinka kíséretében, majd elkezdtünk készülődni az észlelésre.

Az első éjszakánkra az aznapot uraló borult időből szinte semmi nem maradt, így nagyon jó éjszakának néztünk elébe. Észlelésünk tárgyai közé tartozott például Naprendszerünk két legnagyobb bolygója, pár célpont a Messier mélyég-objektumok (13, 27, 31 és 110, 45, 57, 71), és az Ikerhalmaz a Cassiopeia csillagkép mellett. Számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy az Andromeda-ködöt láthattam az egyesületi 46 cm-es Dobson távcsövön keresztül.

A Szánalmas Viccek Hajnala (á la Szilárd) már jóval éjfél előtt megkezdődött, ezzel is fokozva az amúgy sem mindennapi, szórakoztató éjszakai hangulatot.

JA: Másnap 9 körül ébredezett a társaság. Amíg én elindultam az ebédhez hiányzó alapanyagokért, Niki, Gábor, Zsolt, Csilla és Dani elkezdték a hozzávalók előkészítését.

Román Dávid túlélőkéssel aprította a fát, tüzet raktunk és Dani bográcsban elkészítette a sűrű gulyáslevest.

Mindenki hozzátette a részét az ebédhez, volt, aki a padokat hordta ki, volt, aki krumplit hámozott, volt, aki a mosogatást vállalta.

A délelőtt és a délután napészleléssel telt.

Juhász Gábor Coronado 60/400 H-alfa naptávcsövével, 80/400 refraktorral, Herschel prizmával, Zsolt Lunt 35 H-alfa naptávcsövével és Ata 130/1000 Dobsonjával vizsgáltuk a napfoltokat, protuberanciákat és filamenteket.

 

 

Ebéd után sort kerítettünk a szokásos csoportképre: sajnos Varga Gyuri és Péter Attila már nem tudott rajta lenni, Vizsi Csaba pedig még nem érkezett meg. Majd lementünk a Balázsfáról Dob’s’onhegyre is egy csoportképre, hogy a Csillagászat Napjára új nevet adjunk a falunak.

HD: Másnap, szombaton, a nappal elejét az ebéd elkészítésére fordította a csapat nagy része. A gasztronómiai foglalkozás gyümölcse, pontosabban mondva gulyása megkoronázta az éhes észlelők délutánját. A kései, de finom ebéd után lőttük az idei csoportképeket, az egyiket az észlelőréten, a másikat pedig a Dobsonhegy®-et jogosan jelölő tábla dicsfényében.

Vacsora után belevágtunk a mai észlelésbe a barátságtalan előrejelzés okozta aggodalom kíséretében.

A sötétedés utáni csupán 1-2 óra is nagy hatással volt rám, ugyanis az egyesületi 46-os Dobsonnal mélyég-objektumokat és bolygókat figyeltünk meg, amikben közösen gyönyörködtünk. Ismét lecsekkoltuk a Jupitert és a Szaturnuszt, valamint az M13 és az M52 sem maradt ki a megfigyelésből. A beígért eső megérkezni látszott, így ezt a rövid észlelést csapatmunka követte, elpakolás formájában.

De a nap itt nem ért véget, a borult idő olyan könnyen nem szúr ki velünk. Bent a házban folytatódott a társasági élet beszélgetés, kártyázás és jó hangulat keretében.

A távozás napjának hangulatát tökéletesen tükrözte a még mindig borult, esős és ködös idő, hiszen egy ilyen tartalmasan, vidám hangulatban eltöltött hétvége után nem szívesen tér vissza az ember a hétköznapokba.

 

JA: A szombat esti észlelés előtt már látszott, hogy ez nem lesz teljesen derült, de a vacsora elfogyasztása után kivonultunk egy utolsó rohamra. Sajnos a felhők gyorsabban jöttek, mint várható volt, így rapid észlelés történt csak a 46-os Dobsonnal és még egy-két távcsővel. Aztán – ahogy zárult a felhőzet – mindig azt néztük, ahol éppen volt felhőlyuk. Kornél pedig mondta, éppen mi látszik, Dárius kereste az objektumokat. Végül este 9 körül elkezdtünk pakolni, hogy az éjfélre várható eső ne áztassa el a felszerelést.

De ha már megettük az észlelőkekszet, megittuk az esti teát és kávét, miért ne zárhattuk volna a napot kártyázással. Csilla hozott egy pakli Aranyásót és fél 3-ig játszottuk azt, hogy “hova megy a kis törpe”.

Vasárnap délelőttre már csak a közös reggeli és búcsúzkodás maradt hátra. Ismét egy jó kis hétvégét töltöttünk együtt. Annak ellenére, hogy csütörtökön még csak páran hittünk benne, hogy jó egünk lesz, összességében sikeresen zártuk a 2021. évi Őszi Csillagászat Napját.