2017. február 25/26-án (szombat/vasárnap) este tiszta ég mellett észleltünk a VCSE zalaegerszegi távvezérelt, fényszennyezett helyen lévő csillagdájából. A 250/1200-as Newton-távcső (SkyWatcher cégjelzésű) távcsövére egy ugyancsak SkyWatchertől származó f/4-es kómakorrektor és Canon 6D fényképezőgép volt feltéve. A vezetést ekkor is az 50/190-es keresőre feltett Lacerta MGEN biztosította, és a távcsövet számítógépről, Cartes du Cielen, EQmod-on keresztül vezéreltük. Az észlelés célja mindössze tesztelés volt, felmérni, a fényszennyezett város széléről mit láthatunk. Az észlelők Bánfalvi Péter, Csizmadia Szilárd és Fábián Kálmán voltak, a képfeldolgozás egyes lépéseit Ágoston Zsolt is kommentálta. A képfeldolgozás, így a munka nagyobb része Fábián Kálmán tagtársunk műve.

VCSE – M82 (Szivar-galaxis) – 250/1200 T, Fábián Kálmán képfeldolgozása.

Huszonöt db 5, illetve 15 másodperc expozíciós idejű mezősimító (flat-field) és 7 db négy perces, 7 db egyperces sötét kép (dark) készült. Magáról a célpontról, az M81-82 galaxispárról 75 db egyperces képet vettünk fel.

A képeket Fábián Kálmán a DSS-sel adta össze és igazította egymásra, majd Photoshopban végezte az utómunkát. Ezután kivágta a galaxisok környezetét, mert a két galaxis más és más átskálázást igényel. Ezután még élkiemeléssel élesített a finomabb részletek bemutatása érdekében. A színeket a “camera raw” szűrő segítségével pontosította, majd háromszor növelte kis adagokban a szaturációs szintet.

Az M82 = NGC 3034 egy csillagontó galaxis, az M81-galaxiscsoport egyik tagja. Ötször nagyobb luminozitású, mint a mi Tejútrendszerünk. Korábban irreguláris galaxisnak gondolták, de 2005-ben infravörös távcsövekkel felfedeztek benne két spirálkart. Így, bár a legtöbb fotón és látható fény-tartományban továbbra is irregulárisnak néz ki, valójában spirálgalaxis. Mivel az M82-re majdnem éléről látunk rá (a galaxis fősíkjára csak mintegy 10 fokos szögből nézünk rá), a galaxis nagyon erős fényelnyelőképességű, fősíkbeli porsávjai egyszerűen eltakarták előlünk látható fényben a spirálkarokat. Az infravörös fény áthatol e porfelhőkön, így váltak láthatóvá nem is olyan régen.

Az M82 erős röntgenforrás, ezen kívül extraként egy igencsak röntgenfényes pulzárt is tartalmaz. Nagy szomszédja, az M81 spirálgalaxis árapályereje indította be benne kb. 100 millió évvel ezelőtt a csillagkeletkezést. Többször megközelítették egymást az utóbbi 500 millió évben, akár háromszor-négyszer is, ami heves csillagkeletkezést indukált az M82-ben. A mi képünkön is számos, a csillagkeletkezést kísérő nagy porsáv és porfelhő látszódik a képeken.

 

VCSE – M81 (Bode galaxisa) – 250/1200 T, Fábián Kálmán képfeldolgozása. (A képre klikkelve jobb felbontás jön elő.)

 

Az M81 = NGC 3031 egy SA típusú spirálgalaxis, és a Szivar galaxissal együtt a Göncölszekérben látható, akár kis, 5 cm-es távcsővel, sőt 7×50-es binokulárral is holdtalan, derült éjjel. A legtöbb távcsőben egy látómezőben látszanak, hét magnitúdó körüli a fényességük. A mi képünkön nagyon szépen kirajzolódnak kékes spirálkarjai (ahol fiatalabb, ezért forróbb és fényesebb csillagok találhatók, de kisebb számuk miatt a karok halványabbak), és az öregebb csillagokat tartalmazó sárgás magvidék. Ha a mag környékére nézünk, több, ív alakban látszó sötét porsáv is feltűnik a galaxis magja környékén, rengeteg részletet megmutatva a galaxis szerkezetéről már 75×1 perc expozíciós idővel és 25 cm-es távcsővel is, fényszennyezett helyről.

Az M81 közepén egy 70 millió naptömegű fekete lyuk van, és róla nevezték el az M81-galaxiscsoportot, amelyik e két galaxison kívül még 34 ismert tagból áll. Az NGC 3077, bár szintén fényes – csak alig halványabb a híres párnál -, és az M81-82 közelében látszik, nem kapott Messier-től számot.

Az M81-ben és a 82-ben is figyeltek már meg szupernóvát.

Az M81-et és 82-t 1774-ben fedezte fel Johann Bode. Méchain és Messier 1779-ben figyelte meg ismét, ekkor vették bele a Messier-katalógusba.

Bode szintén összeállította saját mélyég-katalógusát, ami 79 objektumból (75 eredetileg és négy kiegészítés) áll. Bode katalógusa nincsen teljes átfedésben Messier-ével, valahogy mégis elfeledkeztünk katalógusáról, ami egyébként itt érhető el: http://messier.seds.org/xtra/similar/bode.html. Talán azért kevésbé ismert, mert a Bode-katalógusban aszterizmusok, nehezen észrevehető, látszólagos csillagcsoportosulások is szerepelnek, némelyik objektumát pedig a mai napig nem sikerült azonosítani. Bode nevét inkább a Naprendszer-beli nagybolygókra vonatkozó, és csak közelítő érvényű Titius–Bode-szabályról ismerjük, ami mind a mai napig bámulatba ejti a bolygókat és exobolygókat kutató csillagászokat.

Képünket azért mutatjuk be, hogy kedvet csináljunk tagtársainknak a csillagdával való észleléshez.

A következőkben a 2017. március 3-i és 6-i estéken a Vega Csillagászati Egyesület távvezérelt csillagvizsgálójával végzett észlelést ismertetjük. Az észlelést mindkét alkalommal derültben kezdtük, de hamar megjelentek a felhők. Először csak a vezetést tették tönkre azáltal, hogy a vezetőcsillag nagyon gyorsan hol elhalványodott, hol felfényesedett, néha pedig teljesen eltűnt, ami megbolondította a Lacertát. Végül mindkét alkalommal teljesen beborult, így hiába állt rá a távcső elsőre a megfelelő pozícióra – figyelem, ez azért nagy szó, mert egyik észlelő sem volt jelen, mindenki legalább pár tucat méterre egy másik épületben, vagy km-re, vagy éppenséggel mintegy 1000 km-re volt a műszertől az észlelők közül! Mivel az első néhány kép után mindkét alkalommal felhőátvonulásban észleltünk a teljes borultság bekövetkeztéig, ez nem a távcső vagy az észlelők igazi próbája, inkább csak előrejelzi, mire is lenne képes a csillagda akkor, ha végre sikerülne kifognunk derült egeket. A tervezett 4-5 órányi exponálásból alig lett 49 perc végül, az is az említett, észlelésre majdhogynem alkalmatlan ég mellett. Mégis bemutatjuk a képet, mert még kérdés, mire is számíthatunk ettől a megyeszékhelyen, fényszennyezett helyen lévő városból, és e kép alapján tagtársaink biztatást kapnak, hogy érdemes lenne nekik is észlelést kezdeményezniük a műszerrel, illetve mások is meggyőződhetnek arról, hogy a csillagda működik, és egyszer a derült is eléri majd!

A fotografikus észlelés 250/1200-as Newton-távcsővel (a SkyWatcher cégtől), EQmod segítségével távvezérelt EQ-6 GoTo mechanikával, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel történt, Zalaegerszeg Landorhegy nevű városrészéből, Bánfalvi Péter hátsó kertjéből. A vezetést az 50/190-es keresőtávcsőre feltett Lacerta MGEN biztosította – volna, ha a felhők nem zavarták volna munkáját. Az észlelés ismételten teljes távvezérlés mellett zajlott, senki sem volt a távcső mellett, mindenki otthon ült a saját számítógépe előtt.

Az észlelésen Bánfalvi Péter, Csizmadia Szilárd, Fábián Kálmán és Ágoston Zsolt vett részt, Skype, illetve TeamViewer szoftverek használatával. A Messier 51 katalógusszámú galaxist vettük célba, és összesen 56×60 sec objektum (light), 6 sötét (dark), 8 mezősimító (flat), ISO 1600-on felvett kép készült a két éjszaka során.

A képfeldolgozást Ágoston Zsolt végezte el. Az összesen elkészült 56 db képből végül 49-et adott össze az Iris nevű szoftverrel, az így összesített képet Startools 1.3.5 segítségével feldolgozta, végül a további igazítások Photoshop CS6 felhasználásával történtek.

A feldolgozott képen már szépen kirajzolódik az “Örvény-galaxis” jellegzetes alakja a két spirálkarral, és az egyik spirálkarhoz csatlakozó NGC 5195 elliptikus galaxissal. A karok szabályos spirális alakban hagyják el a fényes galaxismagot, majd az NGC 5195 erős gravitációjának hatására torzulnak: csaknem egyenesen haladnak kifelé, ahol el is halványodnak. A spirálkarok mentén helyenként hosszú sötét ködök futnak végig. Az NGC 5195 szintén torzul az M 51 tömegvonzásának hatására: elliptikus formája megnyúlik az M 51 spirálkarjának irányában, a vele ellentétes irányban pedig halványan látszanak a távolabbi, “kiszóródó” csillagok.

A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben található galaxist 1773. október 13-án fedezte fel Charles Messier, majd 1781-ben felvette katalógusába. A közeli NGC 5195 galaxist Pierre Méchain 1781. március 20-án fedezte fel. Az M 51 23 millió fényévre található a Földtől, átmérője 60 ezer fényév, mintegy 100 milliárd csillagot tartalmaz.

1994-ben, 2005-ben és 2011-ben észleltek szupernóvát a galaxisban.

A VCSE ifjúsági csillagászati cikkíró pályázata 2017-ben is:

Ezen a pályázaton 13-26 éves fiatalok indulhatnak (kivéve: egyetemen csillagászatot vagy asztrofizikát tanuló egyetemi hallgatók). Díjazás:

I. díj: 15 000.- Ft jutalom

II. díj: 10 000.- Ft jutalom

III. díj: 5 000.- Ft jutalom

Ezen felül az első tíz helyezett a 2017. július 1. – 2018. december 31. közötti időszakra szóló, ingyenes VCSE-tagságot nyer (amennyiben kérik felvételüket a VCSE-be). A legjobb cikkeket pedig a VEGA-ban is közölni fogjuk. A műfajnak és az írás stílusának emiatt olyannak kell lennie, hogy a VEGA-ban közölhető legyen cikk formájában. A pályázat leadási határideje: 2017. június 4-e, éjfél. A pályázatot a vcse@vcse.hu e-mail címre kell beküldeni DOC vagy DOCX formátumban. Eredményhirdetés 2017. július 4-ig lesz. További információ a vcse@vcse.hu e-mail címen kérhető.

 

A pályázati feladat:
Írj egy legalább 1, legfeljebb 4 oldalas fogalmazást az alábbi témák egyikéből! (Az elbírálás szempontjai: helyesírás és stílus: max. 10 pont, tartalom és szakmaiság: max. 20 pont, felhasznált források megjelölése és a legfontosabb irodalmak idézése: 10 pont.) A betűméret legalább 10-es, legfeljebb 13-as legyen, a sortávolság normál, a lap mérete A4-es; az esetleges képek, táblázatok nem számítanak bele a terjedelembe. Ügyelj arra, hogy ne másolj, hanem Te magad fogalmazd meg a szövegedet! A másolás a pályázatból való kizáró ok.

Lehetséges témák, amiket fel lehetne dolgozni ebben a pályázatban (csak egyet válassz ki):
a) Fekete lyukak galaxisok középpontjában.
b) Neves csillagászok rövid életrajza.
c) Meteorok vagy kisbolygók (a kettő közül csak az egyik), esetleg egy-egy érdekesebb meteorraj, üstökös vagy kisbolygó kapcsolata, részletes bemutatása.
d) Magyarországi meteorithullások bemutatása.
e) Kémiailag pekuliáris csillagok.
f) Naprendszeren kívüli bolygók.
g) Röntgencsillagászati megfigyelőműszerek.
h) Magyarországi amatőrcsillagászati egyesületek vagy csillagvizsgálók (csak az egyik).
i) Kettőscsillagok.
j) Lehet-e élet Naprendszer-beli vagy azon kívüli holdakon?
k) Kepler-törvények.
l) Idegen civilizációk kutatása.
m) Gyorsulva táguló Univerzum.
n) Egyéb szabadon választott csillagászati, asztrofizikai vagy csillagászattörténeti téma.


Minden érintettet csak biztatni tudunk a pályázaton való elindulásra, és mindenkit bátorítunk, írjon  pályázatot!

A pályázat végén add meg teljes nevedet, lakcímedet irányítószámmal együtt, születési dátumodat, iskolád nevét és hogy hányadik osztályos vagy (vagy munkahelyed és legmagasabb iskolai végzettséged, ha már nem jársz iskolába), valamint e-mail címedet. Akik pénzjutalomban fognak részesülni, a döntés kihirdetése után 15 napon belül kell hogy megadják bankszámla- és adószámukat. Ennek elmulasztása azt eredményezi, hogy a pénzjutalmat a soron következő helyezett kapja meg.

A pályázatokat az elnökség tagjai bírálják el.

A pályázatok elbírálásában nem vehet részt az az elnökségi tag, akivel szemben az alapszabályban megjelölt összeférhetetlenségi ok áll fenn.

Szeretettel hívjuk meg kedves tagtársainkat és minden érdeklődőt a Vega Csillagászati Egyesület 2017. évi rendes közgyűlésére és tavaszi észlelőhétvégéjére! Tudnivalók:

A Vega Csillagászati Egyesület (székhelye: 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8.) elnöksége a VCSE 2017. évi rendes közgyűlését az alábbi időpontra és helyszínre összehívta:

időpontja: 2017. április 29. (szombat), 14:00 óra (a teljes program 13:00 órától kezdődik!),

helyszíne: Zalaegerszeg, Dísz tér 7., II. emelet 241. (Tudomány és Technika Háza, TIT-előadó).

A közgyűlést követően Dobronhegy-Balázsfán tartjuk ápr. 29/30-a és ápr. 30/máj. 1-e éjjelein tavaszi észlelőhétvégénket, amelyre ugyancsak mindenkit szeretettel várunk (30 főig!)!

Kedvcsinálóul egy kis animáció a legutóbbi, 2016. őszi észlelőhétvégénkről:

Az animációt Ágoston Zsolt készítette, részletek itt találhatók.

Olvasd tovább

Zalaegerszeg Andráshida városrészéről észleltem, 2017. február 25/26-án, vizuálisan és fotografikusan is. Ekkor készült a most bemutatott asztrofotó.

Abell 426 – Ágoston Zsolt. Az azonosított galaxisok katalógusjelükkel vannak megjelölve. NGC: New General Catalogue, IC: Index Catalogue, UGC: Uppsala Galaxy Catalogue. A hosszabb nevű 2MAXS nevek nem férnének el kényelmesen a képen, ezért a képen rövidítéseket alkalmaztunk, feloldásuk a kép alatti táblázatban érhetők el. A kép feliratmentes változata lejjebb látható.

A megfigyeléshez a Skywatcher cég HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton-távcsövét, Baader MPCC Mk III kómakorrektort és Canon EOS 6D fényképezőgépet használtam. A vizuális észleléshez  28 mm-es APEX okulárt, illetve 4 mm-es Planetary okulárt tettem be a távcsőbe.

Nagyon tiszta volt az ég Zalaegerszeg-Andráshida fölött, a fényszennyezés is visszafogott, a hőmérséklet elviselhető volt. A fényképezőgép csatlakoztatása előtt a Vénuszt sikerült vizuálisan megfigyelnem a 4 mm-es “Planetary” okulárral, 188x-os nagyítással. Vékony éles sarlóként jelent meg a felénk eső megvilágított terület. 28x-os nagyítás mellett az APEX okulárral diffrakciós tüskék voltak  megfigyelhetők.

A fotografikus megfigyelés során a Perzeusz-galaxishalmazról (Abell 426) készítettem 44×240 sec objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 1600-on felvett képet.

Az időjárás miatti hosszabb – hetek – kihagyás után, nagyon tiszta égbolt alatt készítettem a felvételt,  de ahogy a halmaz egyre közelebb süllyedt a horizonthoz, egyre erősebbé vált a nyers képeken megfigyelhető háttérgradiens, elsősorban emiatt nem tudtam jobban előhozni a halmaz tagjait. A múltkori alkalomhoz képest egészen simán sikerült a felszerelés beindítása, az MGen gyorsan talált vezetőcsillagot (némi fókuszálás után), és tartotta is azt, nagyon könnyen használható, és pontos az egész rendszer.
Abell 426 – Ágoston Zsolt
Az Abell 426 az egyik legnagyobb ismert galaxishalmaz, ezer feletti taggal. Perzeusz-halmaznak is nevezik. A halmazt alkotó galaxisok kb. 200-250 millió fényévre találhatóak a Földtől, legfényesebb tagja az NGC 1275 elliptikus galaxis 12,6 magnitúdóval, mely egyben az egyik legerősebb ismert röntgen- és rádióforrás. A kb. 230 millió fényévre található extragalaxis erős sugárzását a magjában elhelyezkedő nagyon nagy tömegű fekete lyuknak köszönheti: ez a fekete lyuk 340 millió naptömegű.
A fenti kép a teljes képmező kb. 1/6-a, ez tartalmazza a halmaz legsűrűbb részét, nagyobb kép esetén teljesen elvesznek a galaxisok. A halmaz kb. 40 tagját sikerült azonosítanom, néhány halvány galaxisnak nem találtam katalógusszámát, de a képet kinagyítva egyértelműen látszanak.
A leghalványabb galaxis, amit azonosítani tudtam, az UGC 2626 galaxis, 15,7 magnitúdóval.
A Perzeusz-halmaz teljes kiterjedése az égen 863 ívperc, azaz 14 fok. A képen csak a legsűrűbb belső része látható, a kép mérete átlósan kb. 43′.
A galaxisokról és galaxishalmazokról a VEGA korábbi számaiban is lehet olvasni:
Csizmadia Szilárd: Galaxisok, VEGA (1995) 20. szám, 4-14. oldalak http://www.vcse.hu/vega/vega20/page4.html

Eicher, J. David: A galaxisok arcai, VEGA (1996) 27. szám 7-9. oldalak, Astronomy 1995 dec. Fordította: Csizmadia Ákos. http://www.vcse.hu/vega/vega27/page7.html

Csizmadia Ákos: M87 extragalaxis, VEGA (1997) 32. szám 4. oldal http://www.vcse.hu/vega/vega32/page4.html

Csizmadia Szilárd: Galaxis szuperhalmazok, VEGA (2004), 69. szám 12-19. oldalak
http://www.vcse.hu/vega/vega69/vega69.pdf

Nagy Zsófia: Az elliptikus galaxisok kozmológiai jelentősége az M86 tükrében, VEGA (2005), 70. szám, 5-12. oldalak http://www.vcse.hu/vega/vega70/VEGA70.doc

Csizmadia Szilárd: Közeli galaxisok, VEGA (2014), 102. szám, 3-5. oldalak, https://drive.google.com/open?id=0B5vbbBRLdg3sSUZWc1pMdi1sdk0