Az APOD felvételén az NGC 1316 és NGC 1317 párosa látható.

VCSE - Mai kép - NGC 1316 – galaxisütközés után
VCSE – Mai kép – NGC 1316 – galaxisütközés után

 

NGC 1316
NGC 1316 (más néven Fornax A) egy lentikuláris galaxis, amely tőlünk mintegy 60 millió fényévre található a déli féltekéről látható Fornax (Kemence) csillagképben. A képen ez a középen lévő, nagyobb galaxis.  A képen tőle felfelé az NGC 1317 látszik. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén az Arp 159 és az NGC 4725 galaxis-testvérpárosa látható. A felvételt Stephen Leshin készítette.

 Arp 159 és az NGC 4725
Arp 159 és az NGC 4725

Mindkét galaxis a Bereniké Haja csillagképben található. Ez a csillagkép mintegy 40 csillagból áll és valószínűleg egy csillagáramot (mozgási halmazt) képez. A Bereniké Haja csillagképben található az Északi Galaktikus Pólus (RA: 12h 51.42m; D: 27° 07.8′, J2000.0-s epochára) (a Tejútrendszer észak felé mutató forgástengelye).

A csillagkép tartalmazza a Virgo-galaxishalmaz északi részét (mely ismert Coma-Virgo halmazként is). A halmaz közepe 52 millió fényévre található.

Az NGC 4725-ről, az Egykarú Spirálgalaxisról a 2015. 04. 17-i „Mai képben” lehet részletesen olvasni.

Az Arp 159-t (más néven NGC 4747, PGC 43586) William Herschel fedezte fel 1785. április 6-án. Megközelítőleg 45 millió fényév távolságra található. (Kicsit messzebb van, mint az NGC 4725.) Éléről látszó spirálgalaxis, melyben vastag porsávok találhatók, és néhány ár-apály keltette nyúlványa is megfigyelhető.

Az NGC 4747 nyúlványainak iránya az NGC 4725 gravitációs hatására vezethető vissza, erősen valószínűsítve, hogy a két galaxis erős között gravitációs kölcsönhatás működik. Ez a kölcsönhatás lehet a felelős azért is, hogy az NGC 4725 csupán egyetlen karral rendelkezik.

Az NGC 4747 magvidéke az ott található idős csillagoknak köszönhetően sárgás színű, míg spirálkarjai kék színűek, hasonlóan a szomszédjában található óriásglaxishoz.

Az APOD mai felvételén egy különleges „esőt” láthatunk.

 

 


 

Ha a gamma-sugarakat esőcseppeknek képzelnénk el, akkor ilyen képet kapnánk egy fekete lyukról. Ezt a gamma-sugár-esőt a Fermi Gamma-ray Space Telescope rögzítette 2015. június 14 – június 16. között.

Ezeknek a Fermi-űrteleszkóp által detetktált gamma-fotonoknak az energiája elérte az 50 milliárd eV-ot (50 GeV). Olvasd tovább

Magyarországról részben megfigyelhető lesz a 2011. december 10-én koraesti órákban zajló holdfogyatkozás: a jelenség második felét, a kilépést lehet észlelni tőlünk. (Teljes egészében a keleti féltekéről lenne megfigyelhető.) A fogyatkozás nagysága mindössze 1,11 (azaz a teljesség közepén ennyi látszó holdsugárnyi lesz a Hold középpontjának és az árnyék közepének távolsága.) Kelet-Magyarországon már 15:32 körül, Nyugat-Magyarországon csak 16:04-kor kel fel a Hold. Mivel a Hold 15:57-kor kezd el kilépni az árnyékból, a keleti végeken kicsit lehet látni a teljes fogyatkozásban lévő Holdat, Ny-Magyarországon azonban már csak azt, ahogy a Hold egyre inkább kilép az árnyékból. A fogyatkozás vége 17:18-kor lesz. A Hold az Aldebarantól csak 9°-ra lesz. Időadatok téli időszámítás szerint:

Részleges fogyatkozás kezdete: 13:45

Teljes fogyatkozás kezdete: 15:06

Teljes fogyatkozás vége: 15:57

A Hold kel Nyugat-Magyarországon: 16:04

A részleges fogyatkozás vége: 17:18

A kényelmes időpont miatt azoknak, akik kelet-délkeletre jó kilátással bírnak, a holdfogyatkozás jó alkalom távcsöves bemutatók szervezésére, szabadszemes és binokuláris megfigyelésekre, fotózásra. Jó észlelést!

A mai képen az NGC 3628 jelű, éléről látható spirális galaxis látható. (A spirálszerkezet éppen azért nem tűnik fel a képen, mert éléről látjuk ezt a csillagvárost.) Távolsága kb. 35 millió fényév, és az Oroszlán csillagképben lévő M65-M66-NGC3628 galaxisokból álló trió egyik tagja.

VCSE - Mai kép - NGC 3628
VCSE – Mai kép – NGC 3628

Valódi mérete a mi Tejútrendszerünkéhez hasonló. A figyelmes szemlélő a képen a galaxisból balra felfelé egy rendkívül halvány áramlatot vehet észre, amely a trió másik két galaxisával való kölcsönhatás eredménye: a galaxisok amikor szorosan megközelítik egymást, az árapályerők csillagokat, gázt szakít ki belőlük. A galaxison keresztülhúzódó vöröses sávban ma is sok csillag keletkezik.