A következőkben szeptemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap Zalaegerszegen szeptemberben a hó közepén kb. 06:30 (NYISZ) körül kel, 19:00 (NYISZ) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az ország középső részén kb. negyed, a keleti részén kb. fél órával hamarább kel és nyugszik a Nap. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed szeptember 3-án, telehold szeptember 10-én, utolsó negyed szeptember 17-én, újhold szeptember 24-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. szeptember 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. szeptember 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra):
09.03. 02:51 A Marstól 4°-ra látható a Hyádok nyílthalmaz.
09.14. 21:18 A Hold elfedi az Uránuszt. Kilépés 22:20 UT-kor.
09.17. 03:49 A Mars 3,6°-ra az 57%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben.
09.23. 01:04 Őszi nap-éj egyenlőség.
09.24. 03:58 42 órás holdsarló 13° magasan a hajnali égen, 13°-ra a Vénusztól.
09.25. 04:00 A Vénusz 2°-ra a 0,7%-os fázisú Holdtól a Szűz csillagképben.
09.27. 04:05 A Merkúr és a Vénusz 3°-os közelsége a Szűz csillagképben.

 


A Merkúr a hónap elején kereshető nyugaton, a napnyugta utáni fél órában, láthatósága ezután kedvezőtlen. A hónap végén újra megfigyelhető hajnalban keleten, ekkor fél órával kel a Nap előtt.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti égen, láthatósága gyorsan romlik, a hónap végén fél órával kel a Nap előtt. -3,9 magnitúdós, átmérője 10″, fázisa 98%.

A Mars késő estétől figyelhető meg a Bika csillagképben délkeleten. Egyre látványosabb, fényessége -0,6 magnitúdóra, látszó átmérője 12″-re nő a hónap során.

A Jupiter a Cet csillagképben látható koraeste, délen. Fényessége -2,9 magnitúdó, látszó átmérője 49″.

A Szaturnusz a Bak csillagképben látható kora estétől hajnalig, délnyugaton. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 18″.

Az Uránusz a Kos csillagképben látható késő estétől, délkeleten.

A Neptunusz a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól, délkeleten.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.

Hó nap JD (0h UT)LST (Zeg) Nap  Hold Hold fázisa
KelDelelNyugszikKelDelelNyugszik
09. 01.Cs2459823.522:40:3406:1212:5219:3211:4116:4821:4422%
09. 02.P2459824.522:44:3106:1312:5219:3112:5817:3922:1131%
09. 03.Szo2459825.522:48:2706:1512:5219:2914:1718:3522:4642%
09. 04.V2459826.522:52:2406:1612:5119:2715:3319:3523:3253%
09. 05.H2459827.522:56:2006:1712:5119:2516:4220:38-64%
09. 06.K2459828.523: 0:1706:1812:5119:2317:3921:4100:3375%
09. 07.Sze2459829.523: 4:1306:2012:5019:2118:2222:4201:4884%
09. 08.Cs2459830.523: 8:1006:2112:5019:1918:5523:4003:1092%
09. 09.P2459831.523:12: 706:2212:5019:1719:20-04:3597%
09. 10.Szo2459832.523:16: 306:2412:4919:1519:4200:3305:57100%
09. 11.V2459833.523:19:6006:2512:4919:1320:0101:2207:1799%
09. 12.H2459834.523:23:5606:2612:4919:1120:1902:1008:3397%
09. 13.K2459835.523:27:5306:2712:4819:0920:3802:5609:4892%
09. 14.Sze2459836.523:31:4906:2912:4819:0720:5903:4211:0185%
09. 15.Cs2459837.523:35:4606:3012:4819:0521:2404:2912:1377%
09. 16.P2459838.523:39:4206:3112:4719:0321:5405:1713:2368%
09. 17.Szo2459839.523:43:3906:3312:4719:0122:3206:0714:2859%
09. 18.V2459840.523:47:3606:3412:4718:5923:1806:5815:2649%
09. 19.H2459841.523:51:3206:3512:4618:57-07:4916:1640%
09. 20.K2459842.523:55:2906:3712:4618:5500:1208:3916:5731%
09. 21.Sze2459843.523:59:2506:3812:4518:5301:1509:2817:2922%
09. 22.Cs2459844.50: 3:2206:3912:4518:5102:2210:1617:5515%
09. 23.P2459845.50: 7:1806:4112:4518:4903:3111:0218:179%
09. 24.Szo2459846.50:11:1506:4212:4418:4704:4111:4618:364%
09. 25.V2459847.50:15:1106:4312:4418:4505:5112:2918:531%
09. 26.H2459848.50:19: 806:4412:4418:4307:0213:1319:100%
09. 27.K2459849.50:23: 506:4612:4318:4108:1313:5819:281%
09. 28.Sze2459850.50:27: 106:4712:4318:3909:2914:4519:495%
09. 29.Cs2459851.50:30:5806:4812:4318:3710:4715:3620:1411%
09. 30.P2459852.50:34:5406:5012:4218:3512:0716:3020:4619%

Olvasd tovább

A következőkben augusztusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap Zalaegerszegen augusztusban a hó közepén kb. 5:50 (KözEI) körül kel, 20:00 (KözEI) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az ország középső részén kb. negyed, a keleti részén kb. fél órával hamarább kel és nyugszik a Nap. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed augusztus 5-én, telehold augusztus 12-én, utolsó negyed augusztus 19-én, újhold augusztus 27-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. augusztus 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. augusztus 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-2 óra):
08.12. 18:40 A Merkúr esti láthatósága, magassága 1,5°, -0,1 magnitúdó, 73% fázis.
08.13. 01:00 A Perseidák meteorraj maximuma (ZHR=120).
08.13. 23:11 A 95%-os fázisú holdkorong peremétől 9′-re ÉNY-ra látható a ψ-3 Aquarii (5 magnitúdós).
08.18. 02:40 A Vénusztól 38′-cel északra látható a Praescepe nyílthalmaz, a Rák csillagképben.
08.19. 03:07 A Mars 4°-ra látható az 50%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben.
08.21. 02:30 A Marstól 5,5°-ra látható a Fiastyúk nyílthalmaz a Bika csillagképben.
08.26. 03:18 A Vénusz 4°-ra látható az 1,6%-os fázisú Holdtól a Rák csillagképben.
08.26. 03:18 29 órás holdsarló a Vénusztól 4°-ra, 7° magasan.
08.27. 16:14 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja 27° -ra a Naptól, 7″ átmérő, 53% fázis, Szűz csillagkép.
08.28. 18:09 34 órás holdsarló 2° magasan az esti égen.


A Merkúr a hónap nagy részén háromnegyed órával a Nap után nyugszik. 27-én van a legnagyobb keleti kitérésben, 27°-ra a Naptól, de továbbra is nagyon alacsonyan van.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti égen, láthatósága gyorsan romlik. -3,9 magnitúdós, átmérője 11″-ről 10″-re csökken, fázisa 93%-ról 97%-ra nő.

A Mars éjféltől figyelhető meg a Bika csillagképben délkeleten. Fényessége -0,1 magnitúdó, látszó átmérője 9,7″.

A Jupiter a Cet csillagképben látható késő este, délkeleten. Fényessége -2,8 magnitúdó, látszó átmérője 47″.

A Szaturnusz a Bak csillagképben látható kora estétől, délkeleten. Fényessége 0,3 magnitúdó, átmérője 19″.

Az Uránusz a Kos csillagképben látható éjféltől, délkeleten.

A Neptunusz a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól, délkeleten.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.

Hó nap JD (0h UT)LST (Zeg) Nap  Hold Hold fázisa
KelDelelNyugszikKelDelelNyugszik
08. 01.H2459792.520:38:2105:3212:5920:2509:0415:5122:2310%
08. 02.K2459793.520:42:1805:3412:5920:2410:1316:3422:4017%
08. 03.Sze2459794.520:46:1405:3512:5920:2211:2317:1722:5825%
08. 04.Cs2459795.520:50:1105:3612:5920:2112:3518:0223:1735%
08. 05.P2459796.520:54: 705:3712:5920:1913:5118:5123:4145%
08. 06.Szo2459797.520:58: 405:3912:5820:1815:1019:45-56%
08. 07.V2459798.521: 2: 005:4012:5820:1616:3020:4300:1067%
08. 08.H2459799.521: 5:5705:4112:5820:1517:4721:4700:4977%
08. 09.K2459800.521: 9:5305:4212:5820:1318:5422:5201:4286%
08. 10.Sze2459801.521:13:5005:4412:5820:1219:4623:5702:5294%
08. 11.Cs2459802.521:17:4705:4512:5820:1020:26-04:1398%
08. 12.P2459803.521:21:4305:4612:5820:0820:5600:5705:39100%
08. 13.Szo2459804.521:25:4005:4712:5720:0721:2001:5507:0499%
08. 14.V2459805.521:29:3605:4912:5720:0521:4002:4608:2495%
08. 15.H2459806.521:33:3305:5012:5720:0321:5903:3509:4288%
08. 16.K2459807.521:37:2905:5112:5720:0222:1704:2110:5681%
08. 17.Sze2459808.521:41:2605:5312:5720:0022:3605:0612:0972%
08. 18.Cs2459809.521:45:2205:5412:5619:5822:5905:5113:2062%
08. 19.P2459810.521:49:1905:5512:5619:5723:2506:3714:2952%
08. 20.Szo2459811.521:53:1605:5612:5619:5523:5807:2515:3642%
08. 21.V2459812.521:57:1205:5812:5619:53-08:1316:3833%
08. 22.H2459813.522: 1: 905:5912:5519:5100:3709:0517:3325%
08. 23.K2459814.522: 5: 506:0012:5519:4901:2609:5618:1917%
08. 24.Sze2459815.522: 9: 206:0212:5519:4802:2510:4618:5710%
08. 25.Cs2459816.522:12:5806:0312:5519:4603:2911:3519:275%
08. 26.P2459817.522:16:5506:0412:5419:4404:3712:2119:512%
08. 27.Szo2459818.522:20:5106:0612:5419:4205:4613:0620:120%
08. 28.V2459819.522:24:4806:0712:5419:4006:5513:5020:301%
08. 29.H2459820.522:28:4506:0812:5319:3808:0414:3320:473%
08. 30.K2459821.522:32:4106:0912:5319:3609:1415:1621:047%
08. 31.Sze2459822.522:36:3806:1112:5319:3410:2616:0121:2314%

Olvasd tovább

Május 30-ról 31-re virradó éjszaka a Föld keresztezi a 73P/Schwassmann-Wachmann, más nevén Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályáját. Az üstökös nem lesz a Föld közelében, de egy 1995-ös hatalmas feldarabolódási esemény törmelékeivel találkozhat Földünk, és ha ez bekövetkezik,  akkor akár csodás tűzijátékban is lehet része a szerencséseknek. Egyesek úgy gondolják, hogy ez lehet majd a leglátványosabb meteoresemény, a jó 20 évvel ezelőtti Leonida kitörés óta.

Az SW3 idén augusztusban éri el azt a pontot, ahol szétesett 1995-ben, de a meteormegfigyelők abban reménykednek, hogy a feldarabolódás törmeléket juttatott az üstökös elé is, amellyel májusban találkozhat a Föld. A legtöbb törmelék az üstökös mögött köt ki, de ha az üstököst elhagyó törmelék sebessége elég nagy, akkor ennek az anyagnak egy része az üstökös elé is kerülhetett. A Föld két további törmelékmezőt is keresztezni fog, de ezek jóval kisebb sűrűségűek az előrejelzések szerint és a hazánk fölötti légkörbe csak fényes nappal lépnek be.

A legtöbb meteoroid, amit látunk, apró kő-, jég- vagy fémdarabkák, amelyek nem nagyobbak egy homokszemnél, de hatalmas sebességük, amellyel belépnek az atmoszférába teszi láthatóvá őket. Sajnos az SW3 törmeléke ugyanabban az irányban mozog, mint a Föld, ezért relatív lassú lesz. Emiatt csak a légkörbe belépő nagyobb darabokat láthatjuk majd. De a remény hal meg utoljára, korábban is voltak olyan meteorkitörések, amelyeket a normálnál lassabb meteoroidok okoztak.

A legfontosabb kérdés: a mikor?

Az előrejelzések szerint a Föld május 31-én, kedden világidő szerint 4:45 és 5:17 (NYISZ 6:45-7:17) között találkozik majd az 1995-ös esemény törmelékével. Mivel ez nálunk már bőven napkelte utáni időpont, így az előrejelzett maximumot biztosan nem láthatjuk Magyarországról. Legkedvezőbb helyzetben az Észak-Amerikai földrész keleti partján lakók lesznek majd. De a hajnalodó égbolton azért kereshetjük az égi szépséget.

Merre keressük?

A széttöredezett üstökösök, például az SW3 belépési pontja (radiáns pontja) évről évre az égbolt különböző részein helyezkedhet el, a törmeléknyom helyétől függően. Az SW3 törmeléke idén a 13:56 (209) +28 pozícióban lesz megtalálható. Ez az égi pozíció az Ökörhajcsár csillagkép nyugati részén található, körülbelül 8 fokkal északnyugatra az Arcturus (alpha Bootis) narancssárga csillagtól.

Nem azt fogjuk látni, hogy egy pontból érkeznek a meteorok, hanem az égbolt nagy területén. Tehát jó eséllyel minden lassú meteor az égbolton az SW3-ból származik majd május 30-31 hajnalán. Május 30-án lesz új Hold, így ez egyáltalán nem fogja zavarni az észlelést.

A 73P üstökösből származó meteorokat már észleltek sok évtizeddel ezelőtt, amelyek akkor a Herkules csillagkép felől érkeztek, így látszólagos kisugárzási pontjuk nyomán Tau Herculidáknak nevezték el őket. Mára a meteorraj kisugárzási pontja a Naprendszer gravitációs perturbációi hatására eltolódott, és már a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképbe esik.

Meg kell jegyzeni, a meteorrajok kitöréseinek előrejelzése bizonytalan terület a csillagászatban, ebben a konkrét esetben pedig további nehézségek lépnek fel. Így aztán a meteorraj május végi kitörését, a hatalmas hullócsillag-záport ne biztos jóslatnak, hanem lehetőségnek vegyük, ami vagy bekövetkezik, vagy nem. Az is lehetséges, hogy egynéhány órával korábban vagy később lesz a jelenség.

Néhány szó magáról  a 73P/Schwassmann-Wachmann 3-ról

Az SW3 lenyűgöző története 92 évvel ezelőtt, 1930. május 2-án kezdődött, amikor is két német csillagász, Friedrich Carl Arnold Schwassmann és Arno Arthur Wachmann fotólemezeket vizsgált át, hogy új aszteroidákat találjanak a Hamburgi Obszervatóriumban. Ekkor fedezték fel az addig még ismeretlen üstököst az egyik képén. Ez volt a harmadik üstökös, amit felfedeztek együtt (az első kettőt 1927-en és 1929-ben találták). A felfedezés után a 73P/Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályaadatai alapján az év májusában mindössze 9,2 millió km-re haladt el a Földtől. A csillagászati léptékkel nézve nagyon közeli megközelítés ellenére azonban az SW3 üstökös soha nem lett elég fényes ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen; csak távcsővel lehetett megpillantani.

Ezután sokáig nem figyelték meg. Csak 1979 márciusában látták újra, a következő visszatérését sem rögzítették – 1985 januárjában, de 1990 elején ismét előkerült. De a fő attrakciót 1995 őszén produkálta. Október elején számos jelentés érkezett világszerte a megfigyelőktől, akik 1 fokos „poros” farokkal, szabadszemes üstökösként írták le, alacsonyan a nyugati esti szürkületben. Ez volt az SW3! Ez azért volt elképesztő, mert az üstökös 1995 folyamán soha nem került közelebb a Földhöz, mint 196 millió km és mégis 6,5 magnitúdónál is fényesebben ragyogott, fényereje a korábbi 400-szorosára növekedett! De mi okozhatta ezt a hatalmas kitörést? Ezt a decemberben a chilei La Sillában található Európai Déli Obszervatóriumban végzett észlelések, felfedték, hogy apró magja négy részre tört. 2000 őszén még meglehetősen fényes volt, az 1995-ben észlelt töredékek közül kettő visszatért, valamint egy újabb darabot is észleltek. 2006 tavaszán a következő közelítésnél már nyolc nagyobb részt, és több apróbb töredéket detektáltak. 2006. április 18-án a Hubble Űrteleszkóp több tucat töredéket fényképezett le, majd május 4. és 6. között a Spitzer Űrteleszkóp volt a soron az üstökös észlelésében: infravörös kamerájával (IRAC) 45 üstökösdarabot képes volt megfigyelni. Összességében az SW3 végül több mint 68 darabra tört szét, és legutóbbi, 2017 márciusi megjelenésekor azt mutatta, hogy továbbra is szétesik, és minden egyes visszatéréssel új darabokat dob le magáról a belső naprendszerben.

Hogy meteoros szakértőnket, Tepliczky Istvánt idézzem: „50-50%. Persze ki kell menni (ha lehet), és egy jót szunyálni a langymeleg tücsökcsicseris, madárciripelős éjszakában. Közben néha belehallgatni a rádiómeteoros rendszerbe és majd megállapítani, hogy ej-ej megint lemaradtunk róla vizuálisan” 😊

Reméljük nem így lesz! A végső szót, hogy volt-e meteorzápor vagy sem, a megfigyelések mondják ki, amiben bárki részt vehet.

A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap áprilisban 6:00 (KözEI) körül kel, 19:30 (KözEI) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold április 1-én és 30-án, első negyed április 9-én, telehold április 16-án, utolsó negyed április 23-án lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. április 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. április 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-2 óra):
04.05. 03:40 A Mars és a Szaturnusz 18′-es közelsége a Bak csillagképben
04.19. 06:00 A Hold minimális librációja
04.25. 10:43 A Merkúr dichotómiája (esténként kedvező láthatóság)
04.27. 02:56 A Vénusz 4°-ra a 14%-os fázisú Holdtól
04.30. 19:01 A Merkúrtól 1,4°-ra látható a Fiastyúk nyílthalmaz a Bika csillagképben


A Merkúr 3-a után megjelenik az esti égen, láthatósága gyorsan javul. 29-én van a legkedvezőbb pozícióban, 20°-ra a Naptól.

A Vénusz hajnalban kereshető a délkeleti égen. -4,1 magnitúdós, átmérője 22″-ről 17″-re csökken, fázisa 55%-ról 67%-ra nő.

A Mars hajnalban figyelhető meg a Bak, majd a Vízöntő csillagképben keleten. Fényessége 0,9 magnitúdó, látszó átmérője 5,7″.

A Jupiter láthatósága a hónap során kedvezőtlen, nem figyelhető meg.

A Szaturnusz a Bak csillagképben látható, napkelte előtt, délkeleten. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 16″.

Az Uránusz a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.

A Neptunusz láthatósága a hónap során kedvezőtlen, nem figyelhető meg.

Olvasd tovább

Egy korábbi alkalommal már részletesen írtunk az úgynevezett Lagrange-pontokról, és hogy a James Webb Űrtávcső, valamint további csillagászati műszerek miért kerülnek az öt Lagrange-pontból a másodikba (L2 pont). Most olyan űreszközök kerülnek terítékre, amelyek a Nap-Föld rendszer L1 Lagrange-pontjában keringenek a Nap körül. Ez a pont is hozzávetőlegesen 1,5 millió kilométerre található a Földtől, de a Nap felé.

De miért is lehet az L1 pont érdekes űrbéli csillagászati távcsövek szempontjából? Az egyik főszempont a viszonylagos közelsége, a másik a könnyű kommunikáció és a harmadik – jelen írásunk szempontjából a leglényegesebb –, hogy állandóan a Nap és a Föld között található, azaz tökéletes a rálátás központi csillagunkra: a Napra. Ebből a pontból nézve sem a Föld, sem a Hold soha, egyetlen pillanatig sem takarja el a Napot. Így a Napnak éppen az L1 pont felé forduló oldala kihagyás nélkül, folyamatosan tanulmányozható. Ez pedig az űridőjárás előrejelzése szempontjából kulcsfontosságú, ami komoly, gyakorlatilag mindennapos gazdasági érdekekkel is kapcsolatban van.

VCSE - Az öt Lagrange-pont (zölddel jelölve), két, egymás körül keringő égitesthez (például Nap-sárga, Föld-kék) viszonyítva
VCSE – Az öt Lagrange-pont (zölddel jelölve), két, egymás körül keringő égitesthez (például Nap-sárga, Föld-kék) viszonyítva

 

Napszondák

Már az űrhajózás korai szakaszában is indítottak szondákat a Nap tanulmányozására. Ennek úttörői a Pioneer űrszondák voltak. A Pioneer-6–9 amerikai szondákat 1965-1969 között indították útjukra. Feladatuk a napszél, a bolygóközi mágneses tér és a kozmikus sugárzás mérése, űridőjárási adatok gyűjtése volt. Ezek a szondák nem a Nap-Föld L1 Lagrange pontjában voltak, hanem a Nap körüli, ellipszis alakú pályákon, amelyek napközelpontja legalább 0,75 CSE volt, naptávolpontja pedig legfeljebb 1,2 CSE.

2006-ban indult el a STEREO-program (Solar Terrestrial Relations Observatory). Ez a szondapáros a napkutatást új szintre emelte a sztereotipikus napfelvételekkel. Két szonda volt, a STEREO-A és a STEREO-B. A két eszközt egyszerre indították, és azok heliocentrikus pályára álltak úgy, hogy az eszközök a pályájukon általában a legtávolabb maradjanak egymástól. A tudósok így a Nap túloldaláról is közel valós idejű képeket tudtak kapni, így a napkitörések, vagy egyéb naptevékenységek bármely irányból észlelhetővé váltak. A STEREO-B-vel 2014-ben szakadt meg a kapcsolat, de az „A” még mindig gyűjti és a továbbítja az adatokat.

A Föld körüli pályán keringő napmegfigyelő műhold a Solar Dynamics Observatory, az SDO (Napdinamikai obszervatórium). A műhold fő célja a Nap-Föld rendszer működésének jobb megértése. Az SDO az első olyan küldetés, ami megpróbálja felderíteni a Nap változékonyságának okait és ennek hatásait a Földre. Tervezésekor arra törekedtek, hogy a Földet és annak űrbeli környezetét vizsgálni tudja egyszerre több elektromágneses hullámhosszon, nagy időbeli felbontással. Folyamatosan lenyűgöző nagyfelbontású képeket továbbít a Földre központi csillagunkról, vagy éppen a Merkúr, vagy a Vénusz Nap előtti átvonulásairól. Sok szempontból a SOHO utódjának tekinthető.

Korábbi napszondák az L1 Lagrange pontban

A Sun-Earth Explorer 3-at (ISEE 3), későbbi nevén International Cometary Explorer-t (ICE) 1978-ban indították útjára a Nap-Föld L1 Lagrange-pontjába. A feladata a kozmikus sugárzás, a napszél, a mágneses tér kutatása volt. 1985-re új nevet és célokat kapott. Először a Giacobini–Zinner-üstökös, majd 1986-ban a Halley-üstökös csóváját vizsgálta. 1997-ig a napszél és a koronakitörések kutatására használták az űrszondát. Ezután nehézkessé vált a Földtől való távolsága miatt a kommunikáció, lemondtak róla, de nem kapcsolták ki. 2008-ban meglepetésre ismét fogták a jelét. 2014-ben magánfinanszírozásból – a NASA engedélyével – megpróbálták újból felvenni az űrszondával a kapcsolatot, sikerrel is jártak, és bár sok műszere még működött, de az irányításához szükséges üzemanyag teljesen kifogyott. Végül 2014. szeptember 25-én a kapcsolat is megszakadt az űrszondával.

A NASA Genesis szondája 2001. december 3. és 2004. április 1. között gyűjtött napszélmintákat az L1 pontban. Az űrszonda a napszél töltött részecskéinek sebességét, sűrűségét, hőmérsékletét és összetételét vizsgálta, a mérések eredményeit folyamatosan elküldte a Földre. A napszondának volt egy visszatérő tartálya is, amely a Napból érkező apró részecskéket gyűjtött. Ettől azt várták a kutatók, hogy pontosan megállapíthassák a Nap összetételét és választ kapjanak bolygórendszerünk kialakulásának kérdéseire is. Az anyagmintát szállító kapszula 2004. szeptember 8-án tért vissza a Földre. Sajnos az ejtőernyőrendszere nem nyílt ki és így a földbe csapódott. Az anyagminta egy kis része azonban így is sértetlen maradt.

Genesis szonda
Genesis szonda

A Chang’e 5 (Chang-o-5) eredetileg a kínai holdkutatási program ötödik missziója. A küldetés révén Kína lett a harmadik ország (Szovjetunió és az Egyesült Államok után), amely mintákat tudott visszajuttatni a Földre a Holdról. A keringőegység küldetését ezután meghosszabbították és 2021. március 15-én sikeresen elérte a Nap-Föld L1 pontját, ahol korlátozott Nap-Föld megfigyelést végez. A lehetséges jövőbeli forgatókönyvek között szerepelhet a Nap-Föld L4 vagy L5 pontok meglátogatása is. Ezek a librációs pontok, amelyek 60 fokkal a Föld előtt és mögött helyezkednek el a pályáján, stabilabbak, ellentétben a másik három Lagrange-ponttal. A Nap-Föld rendszer L4 és L5 körüli régiói földközeli objektumokat rejthetnek, amit képalkotó módszerekkel fel lehetne mérni, és így felfedezhetik a Föld további trójai aszteroidáit. (A négyes körül a 2010 TK7 jelű 300 méteres, és a 2020 XL5 1 km-esre becsült átmérőjű kisbolygót ismerjük, mint a Föld trójai kisbolygóit; az L5 pont körül eddig egyet sem.)

Az aktív napszondák

SOHO

A Solar and Heliospheric Observatory napszondát 1995. december 2-án indították útjára. Azóta nagyban hozzájárult központi csillagunk szerkezetének és működésének megértéséhez, több ezer üstököst fedezett fel és előrejelzéseket kaptunk a Földünket fenyegető űridőjárási eseményekről is.

Az ISON üstökös Nap-közeli elhaladása a SOHO sorozatfelvételeiből készült montázson Fotó: NASA/ESA/SOHO
Az ISON-üstökös Nap-közeli elhaladása a SOHO sorozatfelvételeiből készült montázson. Fotó: NASA/ESA/SOHO

A NASA és az ESA közös projektje az L1 pontba érkezése óta folyamatosan szemmel tartja Napunkat. Három fő tudományos céllal:

  • A Nap belső szerkezetének és változásainak megértése, amelyet a csillag rezgéseit vizsgáló műszerekkel végez.

  • A Nap felszín feletti „légköri” rétegeinek, kifejezetten a napkoronának a megértése és változásainak megfigyelése.

  • A napszél és a hozzá kapcsolódó jelenségek mérése az L1 pontban.

Talán legfontosabb műszere a LASCO (LARGE Angle and Spectometric Coronagraph). Három különleges, különböző látószögű teleszkópból áll, mindhárom képes a Nap fényét kitakarni, így mint „napfogyatkozás” közben képes megfigyelni a napkorona szerkezetét és változásait. Számos napsúroló üstököst fedeztek fel ezzel a műszerrel és hatalmas segítség az űridőjárás előrejelzésében is. A SOHO adatai alapján olvashatunk mi is számtalan figyelmeztetést napkitörésekről és geomágneses viharokról, amelyek a veszélyeztethetik az űrhajósok életét, zavarokat okozhatnak a műholdakban és akár a földi telekommunikációs rendszerekben is, vagy éppen látványos sarkifény-jelenséget okoznak. Ezeket az anyagkidobódásokat 24-72 órával korábban jelezni tudják, mint ahogy azok elérnék a Földet.

 A SOHO-űrszonda 2000-ben készült felvétele egy hatalmas korona-anyagkidobódásról (CME, coronal mass ejection). Fotó: NASA/ESA/SOHO
A SOHO-űrszonda 2000-ben készült felvétele egy hatalmas korona-anyagkidobódásról (CME, coronal mass ejection). Fotó: NASA/ESA/SOHO

Az 1998-as év nem volt a kedvence a SOHO szakembereinek. Először megszakadt a kapcsolat a szondával, amelyet egy hónapos megfeszített munkával és részben az arecibói rádiótávcsővel sikerült megtalálni, majd felvenni vele a kapcsolatot és szeptember végére sikeresen helyreállították az űrszonda normál működését. Decemberben pedig a SOHO mindhárom giroszkópja meghibásodott. A mérnökök egy új irányítószoftvert dolgoztak ki, hogy a szonda giroszkópok nélkül is képes legyen tartani a pozícióját. Ezzel a SOHO az első űrszonda, amelynek háromtengelyes stabilitásáért nem giroszkópok felelnek.

A kutatók a következő pár évben még számíthatnak a SOHO-ra, és két új napszonda: a Parker Solar Probe és a Solar Orbiter méréseinek kombinálásával a kutatók több eltérő pontból vizsgálhatják majd a napszél viselkedését. Így teljesebb képet kapnak az űridőjárás alakulásáról, és a napkorona megfigyelésével hozzájárulnak a két másik szonda által jóval közelebbről összegyűjtött adatok kiértékeléséhez.

A SOHO feladatait később a NOAA űridőjárás-előrejelző űrszondája és GOES-U műholdja fogja átvenni. Mindkettő fel lesz szerelve a LASCO-t kiváltó koronográffal. Az ESA-nál pedig már tervezési szakaszban van egy olyan küldetés, ami a SOHO helyére, az L1 pontba helyezne egy űridőjárás-megfigyelő szondát. Addig is, 2023-ban tervezik útnak indítani az ESA Proba-3 kísérleti műholdját, amely egy új, az eddiginél lényegesen jobb koronográf-technológiát fog tesztelni.

ACE

Az Advanced Composition Explorer (ACE vagy Explorer 71) a NASA műhold- és űrkutató küldetése. Műszereivel folyamatosan méri a bolygóközi mágneses teret, a napszél sebességét és irányát, sűrűségét, hőmérsékletét. Ezek az adatok minimális késéssel feldolgozva folyamatosan rendelkezésre állnak, ugyanis ezek az összes űridőjárás-előrejelző modell alapadatai. Az ACE szondát 1997. augusztus 25-én bocsátották fel, és az L1 Lagrange pont közelében egy Lissajous-pályán kering. (A pályamechanikában a Jules Antoine Lissajousról elnevezett Lissajous-pálya (ejtsd: liszazsu) egy kváziperiodikus keringési pálya, amelyet egy objektum egy háromtest-rendszer Lagrange pontjai körül keringhet kváziperiodikus pályán anélkül, hogy meghajtásra lenne szüksége – ha az L1,2,3 pontok stabilak lennének. Csak az L4 és L5 pontok stabilak. Ezért az L1 körül keringő űrszondának kisebb mennyiségű üzemanyagra és meghajtásra mégiscsak szüksége van. A JWST az L2 körül halopályán kering: a halopálya periodikus pálya.) 2021-ben az űrszonda még mindig működőképes volt, és az előrejelzések szerint 2024-ig elegendő hajtóanyaggal rendelkezik ahhoz, hogy pályáját fenntartsa.

WIND

A NASA-szondát 1994-ben bocsátották fel. Működésének első célja a földi magnetoszféra vizsgálata volt. 2004-ben átirányították a Nap–Föld rendszer L1 Lagrange-pontja körüli halopályára. Azóta a napszél tulajdonságait méri. Elsősorban tudományos célú műhold, mely ugyanazokat a napszélparamétereket méri, mint az ACE vagy a DSCOVR műholdak, de az adatai sokkal lassabban válnak hozzáférhetővé.

DSCOVR

A Deep Space Observatory (DSCOVR) az ACE szonda leváltására a Nap–Föld rendszer L1 Lagrange-pontja körüli pályára 2015-ben küldött űreszköz. Szintén napszél-monitorozó műhold, amelyet egy korábbi, fel nem bocsátott eszköz felhasználásával készítettek. Folyamatosan méri a napszél mágneses térerő-vektorát, a napszél sebességét és irányát. Ezek az adatok szintén csaknem azonnal hozzáférhetők.

Animáció a Deep Space Climate Observatory pályájáról 2015. február 11. és 2017. január 3. között
Animáció a Deep Space Climate Observatory pályájáról 2015. február 11. és 2017. január 3. között. (Bíbor az űrszonda, sárga a Hold a kék Föld körül)

Tervezett jövőbeni napszondák az L1 pontban

ADITYA-L1: az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) tervezett napszondája, a Nap légkörét, a Nap mágneses viharait és a Föld körüli környezetre gyakorolt hatását vizsgálja majd. Folyamatosan figyeli a fotoszférát, a kromoszférát és a koronát. Tervezett indítás: 2022. harmadik negyedév.

IMAP (Interstellar Mapping and Acceleration Probe): két fontos és egymással összefüggő tudományos témát vizsgál: a helioszférában a részecskék gyorsulását és a napszél kölcsönhatását a kozmikus részecskékkel. Tervezett indítás: 2025. február 1.

SWFO-L1: korábban a SOHO napszondánál már említettük, a napviharok, a napszél vizsgálatával járul majd hozzá az űridőjárás előrejelzéséhez. Tervezett indítás: 2025. február.

LAGRANGE-MISSZIÓ: Az ESA az űridőjárás megfigyelésére szondát készül küldeni a Nap-Föld rendszer L5 és L1 pontjaira. Az L1 és L5 küldetések együttvéve olyan 3D-s nézetet biztosítanak, amely nagyban növeli az űridőjárás-előrejelzések pontosságát.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Genesis_%C5%B1rszonda

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_objects_at_Lagrange_points

https://mta.hu/tudomany_hirei/teliholdkor-varatlan-sugarozon-lepheti-meg-a-holdutazokat-110673

https://qubit.hu/2020/12/10/25-eve-indult-kalandos-utjara-a-napot-vizsgalo-urszonda-a-soho-es-koszoni-szepen-jol-van

https://www.esa.int/

https://www.nasa.gov/

www.wikipedia.org