Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes bolygója ugyanabban az egyórás időszakban megfigyelhető volt. Amit mi láttunk akkor, arról itt számoltunk be. Ez nem egyedülálló esemény, mivel 2005-ben és 2016-ban hasonló jelenséget figyelhettünk meg. Most 2022. június második felében, keletről délre (balról jobbra) tekintve nemcsak láthatjuk az öt szabadszemes bolygót, hanem a Naptól mért távolságaik sorrendjében következnek: keleten a Merkúr, majd jobbra haladva a Vénusz, a Mars, a Jupiter és végül a Szaturnusz. Az, hogy ismét Naptól mért távolságuk sorrendjében legyenek látszólag az égen, az legközelebb csak 2492-ben következik be – utoljára 947-ben volt ilyen, hogy a sorrendet is tartották (2040-ben ráadásul az 5 szabadszemes bolygó egy 10 fokos területen belül lesz látható). A jelenség 2022. június 17-étől hajnalonként, 03:30 – 04:10 között már megfigyelhető, de a leglátványosabb június 24-én hajnalban lesz, amikor a holdsarló a Vénusz és a Mars között, középen lesz megfigyelhető. Részletesen lásd itt.

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala folyó völgyébe megfigyelni a jelenséget. A megfigyelők: Péter Attila, Vizsi Csaba, Vizsi Imre, Makár Dávid és Ágoston Zsolt. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7×50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a négy legnagyobb holdját, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk és hazaindultunk.

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14mm f/2,8; ISO200, 4s, f/4
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14 mm f/2,8; ISO 200, 4s, f/4

 

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19, Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19. Canon 6D & Samyang 20 mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s

Olvasd tovább

Mezei Balázs - LDN 1235 Cápa-köd - 250/960 Newton, Stabi7, QHY163M, 100x300 s (A cikkben bemutatott összes kép, time-lapse animáció, rajz az ausztriai Trahüttenben tartott 2021. őszi észlelőhétvégén készült)
Mezei Balázs – LDN 1235 Cápa-köd – 250/960 Newton, Stabi7, QHY163M, 100×300 s (A cikkben bemutatott összes kép, time-lapse animáció, rajz az ausztriai Trahüttenben tartott 2021. őszi észlelőhétvégén készült)

A 2020-as ausztriai észlelőhétvégéhez hasonlóan 2021-ben is rendeztünk Ausztriában egy észlelőhétvégét, szeptember 9. és 12. között, immár jelentősen megnövelt létszámmal. A részvétel félpanziós módon (szállás kétágyas szobákban saját fürdőszobával, reggeli, vacsora) 154 euróba került fejenként a három estére.

Hogy milyen ég volt? Erről következzék egy kis sztori. Hajnalban az egyik kezdő fotós, aki el volt foglalva monitorja képernyőjével, fényesedő égre lett figyelmes. Pedig a napkelte időpontja még messze volt. El is kezdett panaszkodni jó hangosan, hogy “de kár, hogy ilyen korán elkezd kivilágosodni az ég!” Erre Schmall Rafael odakiáltott neki: “Nem hajnalodik, hanem feljött az Orion-köd és az süt be Neked balról!” Ha – természetesen – árnyékot nem is vetett az Orion-köd, de tényleg kontrasztos, fényes volt és szabadszemes.

Előkészületek

Olvasd tovább

A 2021. aug. 10-ei és 11-ei éjszakán, a VEGA ’21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 7380 jelű emissziós ködről, más néven a Varázsló-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 2x31x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - NGC 7380 Varázsló-köd - VCSE
Ágoston Zsolt – NGC 7380 Varázsló-köd – VCSE

Olvasd tovább

VCSE - A Futó Ember-köd (Sh2-279), a Kis Orion-köd (M43) és a Nagy Orion-köd (M42) - Fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt
VCSE – A Futó Ember-köd (Sh2-279), a Kis Orion-köd (M43) és a Nagy Orion-köd (M42) – Fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt

Kép készítésének dátuma: 2021. január 13-14. és 2021. február 13-14.

Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia

Expozíciós idő: 36×180 s+60×180 s, Optolong L-eXtreme

Érzékenység: gain 101 (január), 240 (február)

Képfeldolgozási lépések: Photoshop, Astro Pixel Processor

Távcső és mechanika: 81/384 refraktor

Kómakorrektor: nem volt

Az Orion-köd az Orion övétől délre, az Orion csillagképben található (térképet a képen szereplő objektumokról lásd e cikk végefelé). Ez egy diffúz köd a Tejútrendszerben, amely sok fiatal csillagot tartalmaz. A csillagok gyakran csoportosan születnek, úgynevezett nyílthalmazokat alkotnak. A csillagképződés legideálisabb körülményei hideg, poros helyeken vannak, mélyen elrejtve hatalmas molekuláris felhőkben. Amint a fiatal csillagok hidrogénjüket “elégetik”, egyre melegebbek lesznek és megvilágítják környezetüket. Ez kétféleképpen történhet meg. A por ezekben a felhőkben szétszórhatja a csillagfényt, és egy reflexiós ködöt hozhat létre, mint amit Fiastyúk csillagai körül láthatunk. Vagy pedig a forró sugárzás gerjeszti a hidrogénatomokat, és ragyogásra készteti őket, mint ahogy a Rozetta-ködben is látjuk. A nyílthalmazok legtöbb csillaga több tíz, sőt százmillió évig a szülőhelye közelében maradhat, majd egy-két galaktikus keringés alatt szétszóródnak (Shukirgaliyev és tsai 2018).

De nem az Orion köd csillagai! Ez a galaktikus csillagóvoda nagyon dinamikus hely, a csillagok sebessége a szokásosnál nagyobb, mint amire számíthatunk. Ennek oka lehet a nagyon nagy tömegű központi csillagok kölcsönhatása. Kutatók számítógépes szimulációk segítségével még azt is megjósolták, hogy egyes csillagok a köd közepén összeütközhetnek, ahol végül hatalmas fekete lyukat hoznak létre (Šubr, Kroupa és Baumgardt, 2012). Ha ez igaz lenne, akkor nagy energiákon észlelnünk kellett volna ezt a fekete lyukat, amint a ködben lévő gázzal táplálkozik – de nem látunk ilyet! A csillagászok szerint ez azért van, mert a gázelnyelési ráta nagyon alacsony. No de lényeg a lényeg: a csillagok közötti kölcsönhatások miatt egy ilyen dinamikus csillagbölcsőben egyes csillagok szokatlanul nagy sebességgel kilökődhetnek a születési helyükről. És pontosan ez történt a Lángoló Csillaggal (lásd korábbi képünket), amelynek szülőhelye az Orion-ködben volt, de amely ma az Orion csillagképtől messze található.

Fényképünkről kicsit többet az angol nyelvű blogunkon találhattok:
https://cities-and-skies.com/orion-nebula-the-winter-marvel/.

Forrás:
Shukirgaliyev, Parmentier, Just, és Berczik, ApJ, 863, 171, 2018
Šubr, Kroupa és Baumgardt, ApJ, 757, 37, 2012
Wikipédia
Kép leírása angol nyelvű blogunkon itt: https://cities-and-skies.com/orion-nebula-the-winter-marvel/.

A főszerk. (Cs. Sz.) megjegyzése: a háttérlevelezés nyomán úgy tűnik, hogy a nagyon fényes csillagok körül a kékes halót vagy a hollandiai párás ég, vagy az egyik használt szűrő, esetleg a kettő együtt okozza.

VCSE - Az NGC 5575 látható képére felmásolt mágneses erővonal-rendszer - Forrás: APOD
VCSE – Az NGC 5775 látható képére felmásolt mágneses erővonal-rendszer. A galaxis látható fény-beli képét a Hubble Űrtávcső készítette el, és erre másolták fel a mért mágneses térerősség-értékeket kékkel és rózsaszínnel. – Forrás: APOD, NRAO, NASA, ESA, Hubble Űrtávcső

A cikk az APOD (Nap Csillagászati Képe) 2021. jan. 20-i és feb. 17-i képe nyomán íródott.

Hogyan mérjük más galaxisok mágneses terét?

Hogyan lehet megmérni más galaxisok mágneses terének erősségét? A válasz a Faraday-rotációban rejlik.

Olvasd tovább