A Rák-ködről készült képem adatai a következők:

Távcső: 200/1000 Newton (gyártó: SkyWatcher), mechanika: EQ5 GoTo funkcióval
Fényképezőgép: Canon EOS 1300D (átalakítás nélküli)
Feldolgozás: DSS és Photoshop-Express programokkal
Expozíciós idő: 72×1 perc
ISO 6400 illetve ISO3200

Körülbelül hatszor álltam neki és beledolgoztam pár tavaly készült képemet is. A 2019-es VCSE nyári tábor óta sokat finomodott az asztrofotós tudásom. Mint később rájöttem, a táborban változtattam a cső befogási helyzetén, így ezen a képen is látszik hogy a tavalyi képeken máshol voltak a diffrakciós tüskék.

Fridrich János - Messier 1 - Rák-köd - VCSE
Fridrich János – Messier 1 (Rák-köd) a Bika csillagképben – VCSE

Szóval ez így jött össze. De a magas ISO értéken készült képeknél ritkán engedhetem el a régebbi képeket, nálam a nagy jel/zaj arány a minél több képpel tud csak csökkenni. A kép részeredmény, mindenképpen szeretném még folytatni, természetesen ehhez megfelelő, jó ég is kell. Remélem, hogy egyre jobb képeket készítek mind az éjszakai fénygyűjtések, mint a szoftveres feldolgozások során a jövőben, ahogy tudásom és gyakorlatom egyre gyarapszik majd.

Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát; ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt. Addigra azonban már rögzült a Rák-köd elnevezés.

6500 fényév távolságra van a Földtől, átmérője jelenleg kb. 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. 1969-ben ezt a villogást az optikai tartományban is kimutatták.

Látható fényben a Rák-köd nagyjából ovális alakú filament-tömeg, melynek hossza 6 ívperc, szélessége 4 ívperc és egy diffúz kék központi régiót vesz közre. A filamentek az egykori csillag atmoszférájának maradványai és főleg ionizált héliumból és hidrogénből állnak. A filamentek hőmérséklete 11 000 és 18 000 K közötti, sűrűségük kb. 1300 részecske/cm³.

1953-ban Joszif Sklovszkij felvetette, hogy a diffúz kék fénylést főleg a fénysebesség felével körpályán mozgó elektronok sugárzása (szinkrotron sugárzás) okozza. Három évvel később ezt megfigyelésekkel is megerősítették. Az 1960-as években kiderítették, hogy az elektronok körpályájának forrása az erős mágneses mező, amelyet a köd közepén lévő neutroncsillag állít elő.

Ha kinagyítjuk a fotót, akkor a kép közepén láthatjuk a Rák-ködbeli pulzár (V-ben 16 magnitúdós) képét is, amint összeolvad egy előtércsillaggal. Az alábbi, mások által készített kép segíthet a pulzár beazonosításában.

VCSE – A Rák-köd közepén lévő kettőscsillag közül a nyíllal jelölt – alsó – csillag a pulzár, a mellette lévő, hasonló fényességű csillag csak egy előtércsillag. Forrás

2019. december 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 27×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz – Ágoston Zsolt

Az NGC 2264 katalógusszám két objektumot is jelöl, az egyik a kép baloldalán lévő csúcsos, sötét, kúpos formájú Kúp-köd, ami egy csillagkeletkezési régió, hidrogénből és porból álló sötét abszorpciós köd. A másik objektum a felvétel közepe felé található Karácsonyfa-halmaz, mely Kúp-köd anyagából 3-4 millió évvel ezelőtt keletkezett csillagokból álló nyílthalmaz. Nevét egyenlő szárú háromszöghöz hasonló formájáról kapta, ami jellegzetes fenyőfa formájúra torzult. Csúcsa a Kúp-köd, alja az S Monocerotis változócsillag, ami a felvétel legfényesebb csillaga a kép közepén.

Az S Monocerotis csillag ultraibolya sugárzásával gerjeszti a környezetében lévő hidrogént, emiatt vöröses (az alsó felvételen a Hubble-paletta miatt inkább sárgás) színben fényt bocsát ki.

Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. 2600 fényévre található tőlünk.

VCSE - NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

Az L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a gerjesztett hidrogén alfa fényét a gerjesztett oxigén és hidrogén-béta fényétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskenysávú asztrofotókhoz hasonló színeket.

A kép bal szélén egy világos, csóvaszerű objektum figyelhető meg, az NGC 2261 Hubble-féle változó köd. Nem szándékosan komponáltam a felvételbe, csak a feldolgozáskor került elő. Az üstökös alakú reflexiós ködöt az R Monocerotis nevű változócsillag világítja meg, amely az „üstökös” központi sűrűsödését mintázza. Az NGC 2261 régóta ismert objektum, William Herschel fedezte fel 1783-ban. A ködösségbe ágyazott R Mon fényváltozását először Julius Schmidt észlelte 1861-ben, arra pedig, hogy maga a köd is változik, Hubble jött rá 1916-ban. Az objektum 2500 fényév távolságban található, átmérője 1 fényév. A köd fényessége azért változik a hipotézisek szerint, mert az R Mon megvilágító csillag (maga is változócsillag) fényessége ingadozik azáltal, hogy sűrűbb-ritkább porcsomók keringenek körötte periodikus pályán. Amikor egy sűrűbb porcsomó eltakarja a csillag fényének egy részét a köd elől, a köd kevesebbet tud visszatükrözni.

 

Oldal-főszerkesztői megjegyzés, nem a szerzőtől: sokszor a Kúp-ködöt Tölcsér-köd név alatt lehet megtalálni. A mélyég-objektumok becenevei (pl. Karácsonyfa-köd)  nem hivatalos megnevezések, katalógusokban így nem lehet őket megtalálni. Szinte “becenév”-ként adják őket, főleg amatőrcsillagászok. Használatuk gyakran előnyös, mert nevekre jobban szoktunk emlékezni, mint katalógusszámokra. A legtöbb elnevezés angol nyelven született. Az angol elnevezések magyarítása többnyire sikeres, de nem mindig. Többen is magyarítanak, néha egymás mellett dolgozva. Az egyes ködöket Ágoston Zsolt fenti cikke jól értelmezi át az elnevezésekben a VEGA 111-ik számában közölteket, amit itt idézünk:Le Gentil 3 (Cyg). Nevezik angolul Funnel-ködnek is, de mert a Tölcsér-ködöt a magyar amatőr asztrofotós szakirodalom már lefoglalta az NGC 2264 számára, nevezzük ezért a Le Gentil 3-at Kürtő-ködnek. (Az NGC 2264 angol beceneve Cone Nebula. A cone szó valóban jelent tölcsért is, de az a köd inkább kapta nevét a kúp alakjáról – angolul ez szintén cone. (Akárcsak az útjelző bója, ami szintén cone az alakja után.)  […])” (Ismeretes, hogy sok angol szónak egyidejűleg több jelentése is van.) Összefoglalva, a funnel tölcsért jelent, a cone az NGC 2264 összefüggésében kúpot. Ha valaki más néven találná meg, akkor az a különböző szálakon folyó magyarítások miatt van… 

2019. április 27-e 23:00 és április 28-a 01:30 KöZEI között, a VCSE tavaszi észlelőhétvégéjén, Dobronhegyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek a Markarjan-láncról. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült,  42x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Markarjan lánc - Ágoston Zsolt - Markarian chain
VCSE – Markarjan-lánc – Ágoston Zsolt

 

VCSE - Markarjan lánc - Ágoston Zsolt - Markarian chain
VCSE – Markarjan-lánc – Ágoston Zsolt

Már régóta szerettem volna megörökíteni a tavaszi égbolt egyik legszebb galaxiscsoportját, a dobronhegyi észlelőhétvégén végre lehetőségem is adódott rá. A felvételek megkezdése után két és fél órával felhők érkeztek, ezért csak 42 expozíciót tudtam készíteni.

A felvételen 13 nagyobb galaxis figyelhető meg láncot formálva, legnagyobbak közöttük az elliptikus, sárgás színű M86 és M84. Az NGC 4435 galaxis a láncolat közepén gravitációja miatt megbolygatta az NGC 4438 csillagvárost, melynek jellegzetes “fülei” figyelhetők meg.

A Markarjan-lánc a Virgo szuperhalmaz része. Az 1960-as években Benjamin Markarjan (akinek a vezetéknevét ebben a formában írjuk át magyarra, angolul pedig Markarian formában) figyelte meg, hogy a galaxisláncolatnak egyirányú a sajátmozgása, a Virgo-halmazon belül is külön csoport. Távolsága a Földtől: 52 millió fényév. A felvételen bejelöltem a fényesebb galaxisokat, a legtávolabbi, melynek távolságáról találtam információt, a 19 magnitúdós IC 3382. Távolsága a Földtől 107 megaparszek, ami 349 millió fényévnek felel meg.

VCSE - Benjamin Markarjan egy, az Egyesült Államokban kiadott bélyegen. Figyeljük meg a latin betűk mellett az örménybetűs írásmódot is. Forrás: wikipedia
VCSE – Benjamin Markarjan egy, az Egyesült Államokban kiadott bélyegen. Figyeljük meg a latin betűk mellett az örménybetűs írásmódot is. Forrás: wikipedia

 

Benjamin Markarjan (1913-1985) örmény származású szovjet csillagász volt. Nevét részben az általa összeállított galaxiskatalógus tette ismertté (1963-tól gyakorlatilag haláláig folytatta a munkát, 1500 galaxis szerepel munkáiban, a katalógus utolsó része 1981-ben jelent meg), és e katalógus nyomán nevezték el a csillagvárosok egyik csoportját Markarjan-galaxisoknak. Ezek erősen kékes színű galaxisok, színképükben emissziós vonalakkal, és nem-termális eredetű sugárzással. Többnyire aktív galaxismagokat tartalmazó objektumok kerültek be válogatásába.

A Markarjan-láncot az 1960-as években tanulmányozta, és felfedezte, hogy a láncban előforduló számos galaxis egy irányba mozog, közel azonos sebességgel a térben. Így fizikailag ténylegesen összetartozó galaxisokról van szó, amelyek között a csoportot a gravitációs vonzóerő teremti meg. Hét galaxis tartozik fizikailag össze, a többi csak véletlenül látszik abban az irányban.

2017. december 9-én, illetve 2017. december 19-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 45 (M45) jelölésű, Fiastyúkként is ismert nyílthalmazról, mely talán a leggyakrabban fotózott mélyég-objektum. A felvétel 17x180s + 23x120s + 15x90s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből készült. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Messier 45 Fiastyúk
VCSE – Messier 45 (Fiastyúk) – Ágoston Zsolt

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült. A 17 vezetett felvétel Lacerta MGEN autoguider segítségével készült. A Messier 45 katalógusszámú, Fiastyúkként, vagy Plejádokként ismert nyílthalmazról próbáltam az időjárás miatti hosszú kihagyás után asztrofotót készíteni, de számos probléma hátráltatott.

December 9-én a hosszadalmas kihagyás miatt, a kora esti borult időjárást követő derült időszakban elég nehezen ment a mechanika betanítása, végül a keresőtávcső segítségével álltam rá a célobjektumra, jelentős időveszteséggel. Az MGEN talán a hideg miatt nehezen kommunikált a mechanikával: 17 vezetett felvétel után pontosan beállított vezetőcsillagra nem volt hajlandó vezetni, és a kalibrációt sem indította el, szerintem nem tudott kommunikálni az ST4 kábelen keresztül. Néhány 90 másodperces felvételt még tudtam készíteni.

December 19-én sehogy sem tudtam elindítani a vezetést, még felmelegített pót ST4 kábellel sem, így maradtak a vezetetlen 2 perces expozíciók, ezek közül néhányat ki kellett hagynom a feldolgozásból. A nagyobb probléma az este 9 körül előkerülő felhőzet volt, ami miatt abba kellett hagynom a képek készítését. Mivel a tubust el kellett forgatnom a dobozba helyezéshez a két éjszaka között, már nem tudtam ugyanúgy beforgatni a tubusgyűrűben, ezért állnak szét a diffrakciós tüskék. Ráadásul a feldolgozás se ment könnyen, de segítséget kaptam Schmall Rafaeltől is.

A talán legnépszerűbb asztrofotós célpont szabad szemmel is észlelhető a Bika csillagképben, egymáshoz közeli 5-7 csillagból álló csoportosulásként. 10×50-es binokulárral megfigyelve a hét legfényesebb csillagot 20-30 valamivel halványabb csillag veszi körül. (A halmaz összesen több ezer csillagból áll, de ezek legtöbbje nagyon halvány K, M törpecsillag – A szerk.)

Fotografikusan megfigyelve egyből feltűnik a legfényesebb, fiatal csillagok által kibocsátott fényt kékes árnyalatban visszaverő szálas csillagközi porfelhő. A visszavert fény a legfényesebb tagok környékén a legerősebb, a halmaztól kifele ugrásszerűen csökken. A legnagyobb csillagok helyezkednek el belül, szabálytalan alakban veszik őket körbe a közepes méretű tagok, körülöttük a legkisebb csillagok találhatóak. A halmaz elemei méretükkel és fényességükkel különülnek el a háttércsillagoktól.

425 fényévre található a Földtől, sugara 45 fényév, megközelítőleg 1000 tag alkotja. A teljes halmaz 800 naptömegű, számos barna törpe sorolható tagjai közé. A halmaz korát 115 millió évesre becsülik, lassan sodródik az Orion csillagkép irányába. Számítások szerint 250 millió év múlva oszlik fel.

Elkészült az a fotóm, amelynél nyolc éjszakán keresztül gyűjtöttem a fényt. A nyári éjjelek rövidek, így csak 3-3 óra időablak van egy estén.

Annyira megtetszett ez a csillagköd, hogy úgy döntöttem megpróbálom lefotózni úgy, hogy igen mély felvétel szülessen. A projektet május végén kezdtem el, majd jött egy nagy szünet, és végül tegnap kora hajnalban fejeztem be.

A felvétel adatai:
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton tubus
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez

22,5 óra / 480sec, ISO800, f4, 800mm

A rendkívül sok fotóra a sötét ködök miatt volt szükség, illetve a fátyolos ködösségekre, amelyek csak derengenek. Ezek rendkívül sok expozíciót igényelnek. Kevés fotó esetén a sötét részek sajnos zajosodnak, ezeket a lehető legtöbb expóval érdemes – és lehet – elkerülni.

A felvétel helyszíneként az otthonom szolgált, ahol azért van fényszennyezés, de a Cefeusz olyan helyen látszik tőlem, ahol ez minimalizálódik.

Ezt az objektumot észleltük a Bátorligeti Csillagászati Programhétvégén is. Ekkor egy 150/1000-es Newtonnal néztem meg egy 35mm-es okulárral azt. Olyan volt a látvány vizuálisan, mintha zsíros lett volna az okulár, és fátyolos a csillag. A csillag körül vaksötét köd volt, amit nem tudtam elkülöníteni a háttértől szabad szemmel.

Ez az első talán komolyabb felvételem, amely kikövezte az utat, és elindított azon.

A szerk (Cs. Sz.) megjegyzése: Az Írisz-köd, hivatalos jelölésén NGC 7023 esetében zavaros, hogy a különböző katalógusok mit jelölnek. 1794. október 18-án William Herschel fedezett fel ebben a pozícióban egy 7 magnitúdós csillagot (ezt ma SAO 19 158 néven ismerjük), amely körül ködösséget tapasztalt. E ködösségnek adta Dreyer az NGC 7023 nevet.  1 fokon belül Herschel több 9-10 magnitúdós csillagot is említ, amelyek kb. 1 fok területen oszlanak el. 1931-ben Per Collinder ennek a laza, a ködösséget körülvevő csillagcsoportnak a Collinder 429 nyílthalmazjelölést adta. Később a ködösség megkapta a vDB (van den Berg) 139 jelölést is egy újabb tanulmányozójáról. A teljes csoport, vagyis a ködösség (NGC 7023 = vDB 139) és a nyíilthalmaz (Collinder 429) együtt alkotja a Caldwell-válogatásban a Caldwell 4-et!

Korrektül így magára a ködösségre a Caldwell 4 megjelölés nem alkalmazható, az a nyílthalmazt is magában foglalja; helyesen az Írisz-köd az NGC 7023-mal és a vDB 139-cel egyenlő. Az észlelő azonban más forrást használt az azonosításhoz, és bizony a különböző katalógusok egy ilyen komplex esetben, ahol nyílthalmazt és ködöt is látunk, szintén konfúzusak!

Az Írisz-köd 1300 fényévre van tőlünk, kb. hat fényév átmérőjű, és a 3,2 mg-s Béta Cephei közelében látszik. A T Cephei fényes Míra-változó sincs messze tőle. Mint minden más reflexiós köd, ő is az őt megvilágító csillag fényét (a SAO 19 158-ét) veri vissza, ezért tündököl kékesen. Az észlelő kitartó, lankadatlan munkája legalább annyira fontos volt e szép kép elkészítésében, mint a megfelelő műszer – talán még fontosabb is!