Mai kép - A Rák-köd - Csizmadia Szilárd - VCSE
Mai kép – A Rák-köd – Csizmadia Szilárd – APOD

A Bika csillagképben látható Rák-köd fényessége és közelsége okán az egyik – vagy a – legjobban tanulmányozott szupernóvamaradvány. Arab, kínai, japán és – bizonytalanul értelmezett szövegek szerint – európai csillagászok figyelték meg 1054. július 4-én és az azt követő napokon először, a hajnali égen a szupernóvát. Lehetséges, hogy pueblo-indiánok is hagytak ránk emléket a szupernóva-megfigyelésükről, csak néha nehéz értelmezni az általuk hagyott piktogramokat. Az SN 1054 jelű szupernóva szabad szemmel két évig volt látható az égen. A felrobbant csillag maradványa a táguló M1 vagy becenevén a Rák-köd, de ezt az objektumot csak távcsővel lehet látni, ezért a 18. századig nem ismerték. Ch. Messier fedezte fel a maradványt 1758-ban, jele M1 lett katalógusában.

1921-ben először C. O. Lampland vélt felfedezni a Rák-ködben változásokat. Ugyanabban az évben J. C. Duncan megerősítette ezt a felfedezést, különböző években készített fotók összehasonlításával. Ugyancsak 1921-ben állította össze K. Lundmark a régi kínai krónikák alapján a “vendégcsillagok” (galaktikus nóvák és szupernóvák ősi kínai neve) listáját, időpontjukat, égi helyzetüket, és ezzel összevetve sikerült azonosítani a köd és az 1054-es szupernóva kapcsolatát (Bár Biot-ék már 1843-ban említették az 1054-es nóva régi megfigyeléseit, de Lundmark listája teljesebb).

1928-ban Hubble vizsgálta a ködöt, megállapítva mérete növekedését és annak ütemét. Amikor a ködbeli mozgásokból visszaszámolták, hogy a köd mikor kezdett el tágulni, visszakapták az 1054-es robbanási időpontot.

A 12 fényév legnagyobb méretű Rák-köd kb. 6500 fényévre van tőlünk.

1957 után lassan lehetőség nyílt űrtávcsöveket küldeni az űrbe, így a földfelszínről nem látható hullámhosszakon is lefényképezni a ködöt. A mellékelten bemutatott kép a Rák-köd 21. századbeli képe. Négy űrtávcső: a Chandra röntgenben (rózsaszín), az XMM-Newton ultraibolyában (kék), a Hubble Űrtávcső láthatóban (az összes látható színárnyalatot egy színnel, zölddel jelenítették meg), a Spitzer infravörösben (sárga) fotózta le a ködöt. A földfelszínről pedig a VLA rádiótávcső-rendszer rádióhullámhosszakon vette fel a képét (ez vörössel van jelölve a képen). A kép közepén lévő fényes kerek valami a tengelye körül másodpercenként 30-szor megforduló Rák-ködbeli pulzár, egy neutroncsillag, aminek a képe és a hozzá kapcsolódó spirálszerű áramlatok a túlexponált röntgenképen tűnnek elő, ezért a rózsaszín ott átment fehéres telítettségbe. (A neutroncsillag sokkal kisebb, mint ami a képen látszik: optikai effektus, a kép túlexponálása okozza kiterjedt voltát.)

Ilyen képet az űrtávcsöveket megelőző korban és a modern rádiócsillagászati eszközök nélkül nem lehetett volna készíteni, mert a Föld légköre elnyeli, nem engedi át az égitestek infravörös, röntgen- és ultraibolya sugárzását.

Az itt bemutatott kép a nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the day, APOD) volt a NASA-nál 2017. május 11-én: https://apod.nasa.gov/apod/ap170511.html.

Mivel még nincs megoldva a távcsövem vezetése, ezért 30 másodperces fotókat készítettem a Rák-ködről. Összesen 60 darab felvételből állítottam össze a közölt képet, ezért nem látni rajta nagyobb részleteket. A felvétel érdekessége viszont az, hogy a szobámból vezéreltem a távcsövet, így nem kellett fagyoskodnom, viszont a távcsövet vastagon borította a dér!

VCSE - Rák-köd - Molnár Iván
VCSE – Rák-köd – Molnár Iván

Celestron 280/2800 SC távcső, Celestron f/6,3 reduktor-korrektor, eredő fókusz 1764 mm, Canon 600D átalakítatlan, szűrők nélkül, ISO 1600, 60 x 30 sec, 10 sötétkép (dark), képfeldolgozás DSS, PS, DPP programokkal. A kép készítésének időpontja és helye: 2017. február 15., Negyed, Szlovákia.

{:hu}

VCSE - Messier 1 - Bognár Tamás
VCSE – Messier 1 – Bognár Tamás

 

VCSE - Messier 1 - Bognár Tamás
VCSE – Messier 1 – Bognár Tamás

 

Megnevezés: Messier 1 – Rák-köd
Osztályozás: szupernóva-maradvány
Dátum/idő: 2013.12.02. UT19:40 – 20:00
Felszerelést: 235/1280 Dobson – OptiScope
Okulár/Nagyítás. : 15mm, 20mm SWA
Légkör átlátszóság/nyugodtsága: 7/10, 7/10
Páratartalom: enyhén párás
Hőmérséklet: 2°C
Szél:
Észlelés helye : Zákány N46°14′ 59,2″ E16°57′ 15,3″
Észlelő : Bognár Tamás

Digitális rajz GIMP program és Wacom Bamboo Fun rajtábla segítségével készült grafit rajz alapján.

A Rák-köd (Messier 1, M1, NGC 1952) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát (SN 1054); ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt, de addigra már rögzült a Rák-köd elnevezés.

A ködöt 1731-ben fedezte fel John Bevis brit amatőrcsillagász, aki Uranographia Britannica nevű atlaszába is felvette. Charles Messier Bevistől függetlenül szintén felfedezte 1758. augusztus 28-án, miközben egy két héttel korábban felfedezett üstököst követett. Messier először üstökösnek nézte, de hamar rájött, hogy nincsen megfigyelhető mozgása és ködös fénye is más, mint az üstökösöké. 1758. szeptember 12-én katalogizálta a ködöt; ezen objektum felfedezése indította el a a róla elnevezett Messier-katalógus összeállítását. Miután Messier 1771-ben egy levélből tudomást szerzett Bevis korábbi felfedezéséről, elismerte annak elsőségét.{:}{:en}

VCSE - Messier 1 - Bognár Tamás
VCSE – Messier 1 – Bognár Tamás

 

VCSE - Messier 1 - Bognár Tamás
VCSE – Messier 1 – Bognár Tamás

 

Subject : Messier 1 (Crab Nebula)
Classification:  supernova remnant and pulsar wind nebula in the constellation of Taurus
Date/time: 2013.12.02. UT19:40 – 20:00
Equipment: 235/1280 Dobson – OptiScope
Eyepieces/Mag. :  15mm, 20mm SWA
Seeing, Transparency: 7/10, 3/10
Humidity:  low
Wind:
Temperature: 2°C
Observing Loc. : Zákány, Hungary N46°14′ 59,2″ E16°57′ 15,3″
Observer : Bognár Tamás

Discovered 1731 by British amateur astronomer John Bevis.

The Crab Nebula, Messier 1 (M1, NGC 1952), is the most famous and conspicuous known supernova remnant, the expanding cloud of gas created in the explosion of a star as supernova which was observed in the year 1054 AD. It shines as a nebula of magnitude 8.4 near the southern “horn” of Taurus, the Bull.

The supernova was noted on July 4, 1054 A.D. by Chinese astronomers as a new or “guest star,” and was about four times brighter than Venus, or about mag -6. According to the records, it was visible in daylight for 23 days, and 653 days to the naked eye in the night sky. It was probably also recorded by Anasazi Indian artists (in present-day Arizona and New Mexico), as findings in Navaho Canyon and White Mesa (both Arizona) as well as in the Chaco Canyon National Park (New Mexico) indicate; there’s a review of the research on the Chaco Canyon Anasazi art online. In addition, Ralph R. Robbins of the University of Texas has found Mimbres Indian art from New Mexico, possibly depicting the supernova.

 {:}