Az APOD mai felvételén Martin Pugh felvétele látható a Futó Csirke (IC 2944, IC 2948) ködről.

VCSE - Mai kép - Futó Csirke-köd - Martin Pugh
VCSE – Mai kép – Futó Csirke-köd – Martin Pugh

A Futó Csirke ködről további információkat olvashatunk és egy kitűnő felvételt tekinthetünk meg, Éder Iván weboldalán.

VCSE - IC 2944 - http://www.pampaskies.com/
VCSE – IC 2944 – http://www.pampaskies.com/

A fent látható felvétel hidrogén alfa tartományban készült az IC 2944-ről. A kép középső részén láthatjuk a névadó “Futó Csirkét”. A felvétel eredetije az argentin asztrofotósok felvételeit bemutató  PampaSkies  weboldalon található.

Az APOD mai képe a NASA New Horizons küldetésének 2016. január 14-én publikált képe a Plutoról.

VCSE - Wright hegység egy lehetséges jégvulkán - NASA, New Horizons
VCSE – Wright-hegység: egy lehetséges jégvulkán – NASA, New Horizons

A felvételeket 2015. július 14-én készítette a New Horizons űrszonda, amely ekkor megközelítőleg 48000 km távolságban volt a törpebolygó felszínétől. A kép felbontása 450 m/pixel. A felvételek tanulmányozása során a kutatók két lehetséges jégvulkánt (kriovulkánt) fedeztek fel.

Olvasd tovább

Ismét egy kép a Plutoról, azok közül, amelyek karácsonykor érkeztek a New Horizons űrszondáról.

VCSE - Pluto, Terra Viking - NASA, New Horizons
VCSE – Pluto, Terra Viking – NASA, New Horizons

A felvétel 2015 július 14-én készült, amikor a New Horizons űrszonda körülbelül 49000km távolságra volt a Pluto felszínétől. A fenti kép az űrszonda két kamerájának, a LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) és a Ralph/MVIC felvételeinek az összegzéséből készült. A nagy felbontású monokromatikus felvételt a LORRI kamera készítette (ennek a felvételnek a felbontása megközelítőleg 480m/pixel), míg a kép színinformációit tartalmazó felvételeket a Ralph/MVIC kamerák készítették nagyjából 20 perccel később, amikor az űrszonda közel 34000km-re közelítette meg a Plutot ( a színcsatornák információit tartalmazó felvételek felbontása 650m/pixel). Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a NuSTAR műhold felvétele látható a Messier 31 (Androméda-)galaxisról. A felvételt 2016. január 5-én publikálták a NuSTAR misszió weboldalán

VCSE - Androméda-galaxis ultraibolya és röntgen tartományban - NASA, NuSTAR
VCSE – Androméda-galaxis ultraibolya (ang. ultraviolet) és röntgen (anf. X-ray) tartományban – NASA, NuSTAR

Az Androméda-galaxis vagy más néven Androméda-köd (M31, NGC 224) egy spirálgalaxis az Androméda csillagképben. Távolsága a Naptól megközelítőleg 2,5 millió fényév. Az Androméda-galaxis a Lokális Halmaz legnagyobb tagja és egyben a Tejútrendszerhez legközelebbi spirálgalaxis. Megjelenését tekintve küllős spirálgalaxis, a küllőkre éppen a hossztengelyük irányából láthatunk rá.

A felvételt készítő Nuclear Spectroscopic Telescope Array (angolul Nukleáris spektroszkópiai-távcső rács, rövidítve NuSTAR) csillagászati műhold, a NASA Small Explorer Programjának 11. tagja.  A röntgen-tartomány nagyobb energiájú, a gamma-sugárzáshoz közelebbi részében közvetlen képalkotásra alkalmas műhold. Fő feladata a nagyon nagy tömegű fekete lyukak vizsgálata, az elemi részecskék gyorsulásának tanulmányozása galaxisokban, valamint a Tejútrendszerben lévő fiatal szupernóva-maradványok radioaktív izotóp-arányainak feltérképezése. A NuSTAR megközelítőleg 100-szor élesebb képet ad, mint a korábbi röntgentávcsövek.

NuSTAR röntgen űrtávcső
NuSTAR röntgen űrtávcső

A NuSTAR műszerei:

Röntgenoptika:
Mivel a röntgensugarakat nem lehet hagyományos módon, üvegből készült lencsékkel fókuszálni (mert a röntgensugarak elnyelődnek az üvegben), ezért a fókuszálást az ún. „Wolter Type I” (vagy Wolter-I) típusú, visszaverő optikával oldják meg (nevét Hans Wolter német fizikusról kapta). Az eljárás lényege, hogy az optikai felületek majdnem párhuzamosak a beérkező röntgensugarakkal, így azok visszaverődnek róluk, ahelyett, hogy elnyelődnének. A NuSTAR optikai felületének első része parabola, a második rész hiperbola alakú. Legnagyobb észlelhető energia: 79 keV (viszonyításként, ez  a Chandra műhold esetén “csak” 15 keV).

Kihúzható rács:
A műhold pályára állításkor a hordozó rakétában rendelkezésre álló 2 m-es távolság szükségessé teszi, hogy a röntgentávcső teljes, a működéshez szükséges 10 m-es hossza csak a Föld körüli pályára állás után álljon elő. Ennek érdekében egy speciális rácsot szerkesztettek, amely kinyitása után a precíziós beállítását egy speciális mechanizmus végzi, két lézer és három fényérzékelő detektor segítségével. Ezek mérései nélkül a kapott kép homályosabb (életlen) lenne.

2 db CdZnTe érzékelő:
A kadmium-cink-tellúr érzékelők, amelyek egyenként 4 db 32×32 pixeles detektorelemből állnak. Az érzékelők képeit a földi központban egyesítik.

A NuSTAR segítségével a szomszédos Androméda-galaxisban sikerült 40 darab röntgenkettőst felfedezni. Az intenzív röntgensugárzás forrása egy fekete lyuk vagy neutroncsillag lehet, amelyet egy másik, normál  csillag táplál.

VCSE - NuSTAR felvétele az Androméda-galaxisban található röntgen binárisokról
VCSE – NuSTAR felvétele az Androméda-galaxisban található röntgenkettősökről

Az eredmények tanulmányozásával a kutatók jobban meg tudják érteni a röntgenkettősök fejlődését.  Az elfogadott elméletek szerint ezeknek az objektumoknak jelentős szerepet játszanak a csillagközi térben található gázok felhevítésében, melyekből a legelső galaxisok születtek. Az ilyen kettősökben valaha mindkét csillag normál, fősorozati csillag volt, de az egyik elfejlődött, felrobbant, és neutroncsillaggá vagy fekete lyukká (vagyis csillagászatilag ún. kompakt objektummá) vált. A másik, még normál fősorozati vagy vörös óriáscsillagról anyag áramlik át, amely egy anyagbefogási korongon (akkréciós diszken) keresztül táplálja a kompakt objektumot. A röntgensugárzás jöhet a diszkből, a forró pontról (ahol a kísérőről származó anyagáram eléri a diszket), vagy a diszkre merőleges, esetleg meglévő nyalábokból (jetekből), de a neutroncsillag felszínéről is. A röntgenkettősök egyik tagja tehát minden esetben egy haldokló csillagból kialakul neutroncsillag vagy fekete lyuk.

“Az Andromeda-köd az egyetlen nagy spirálgalaxis, ahol láthatjuk az egyes röntgenkettősöket és tanulmányozni is tudjuk őket egy, a mi Tejútrendszerünkhöz hasonló környezetben.” mondta Daniel Wik (NASA Goddard Űrközpont) , aki ismertette az eredményeket az Amerikai Csillagászati Szövetségnek a floridai Kissimmee-ben tartott  227. ülésén.

A NASA Chandra űrtávcsövével készítettek élesebb felvételeket is az Androméda-galaxisról alacsonyabb energiájú röntgen tartományban. A két műhold felvételeinek kombinációja egy hatékony eszközt ad a csillagászok számára a röntgenkettősök kutatásához.

Fiona Harrison, kutatásvezető a NUSTAR projektben, hozzátette: “A szomszédos Androméda-galaxis elmeséli nekünk a csillagok, galaxisok születésének történetét.”

A DI Cha csillagrendszerét ábrázoló kép a Hubble űrtávcső 2015. október 30-i archívumából lett kiválasztva. A kép jelen formában történő elkészítése és a DI Cha rendszert övező “ködgyűrű” felfedezése Judy Schmidt munkájának az eredménye.

VCSE - Mai kép - Di Cha - NASA / ESA / Hubble / Judy Schmidt
VCSE – Mai kép – DI Cha – NASA / ESA / Hubble / Judy Schmidt

A DI Cha, más néven Hen 3-593 vagy HIP 54365, egy négytagú rendszer, amely két kettős csillagot – a dupla kettőscsillagok jellegzetes tulajdonsága, hogy két csillag kering egymás körül kettőscsillagot alkotva, és a két kettős is kering egymás közös tömegközéppontja körül –  tartalmaz. Az ilyen rendszereket négy rendszereknek is nevezik. A felvételen csak két csillag látható.

A DI Cha a Naprendszertől 520 fényévre található a déli féltekéről látható Kaméleon csillagképben. A DI Cha egy T Tauri típusú változó csillag, egy másik jele: NSV 5099. A fényességváltozása 10,65-10,74 magnitúdó között történik.

A T Tauri típusú változócsillagok olyan fiatal csillagok, amelyek már jól megfigyelhetők a látható tartományban is. Molekulafelhők közelében találhatók, amelyből nemrég keletkeztek, és fontos tulajdonságuk, hogy kis tömegűek. Nevüket a T Tauriról kapták, ami, mint neve is mutatja, változócsillag. Ezek a fényváltozások mind a látható, mind az ultraibolya tartományban megfigyelhetők és lehetnek periodikusak vagy véletlenszerűek. A változások bekövetkezhetnek mind a kontinuumban, mind egyes spektrumvonalakban. (Forrás:  http://astro.elte.hu/)

Mivel a DI Cha egy viszonylag fiatal csillagrendszer, ezért csillagközi por veszi körül, mely annak a kozmikus porfelhőnek a maradványa, melyből a csillag megszületett. A DI Cha a Kaméleon csillagképben található csillagkeletkezési régióban található. Ennek az érdekessége, hogy nemcsak a legfiatalabb csillagok találhatók benne, hanem ezek a nemrég született “csecsemő” csillagok találhatók a legközelebb a Naprendszerhez.