2025. áprilisi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

Az NGC 3242 jelű planetárisködöt William Herschel fedezte fel 1785. február 7-én. A Hydra (Vizikígyó) csillagképben látszik -18 fokos deklinációnál. Fényes, 8,6 magnitúdós és 25″ átmérőjű. Az alábbi felvételt a Hubble Űrtávcső (HST) készítette róla.

Mivel távcsőben kb. feleakkorának látszik, mint a Jupiter, és elég bolygószerű kinézete van, a “Jupiter szellemének” vagy “Szem-ködnek” is nevezik. 1500 évvel ezelőtt alakulhattak ki belső részei. Valódi mérete két fényév lehet, és egy 11 mag-s fehér törpe van a közepén. Egyes leírások szerint kékesnek, zöldesnek látszik távcsőben, de Csizmadia Szilárd inkább sárgásnak látta.

Ezt a ködöt ő vizuálisan kereste fel 2018. április 20/21-e éjszakáján. Az első negyed előtti, 27%-os fázisú Hold nem volt túl zavaró. 127/1500-as Makszutov-Cassegrain típusú távcsövet használt, GoTo-s EQ-3-as mechanikán és a GoTo-funkciót vett igénybe a felkereséséhez (a távcső és a mechanika is a SkyWatcher cég gyártmánya). 28 mm-es Apex és 9 mm-es Planetary Okulárokat használt az észleléshez, ezekkel – kerekítve – 53x-os és 167-szeres nagyítást ért el. Akkor nem használt az UHC-szűrőt ehhez a planetárishoz (PL).

Bár deklinációja miatt elég alacsonyan volt – és még a Hold fennléte, illetve a PL delelése előtt vetett rá nem egy pillantást -, már 53x-os nagyításnál is feltűnt a közepesen gazdag látómezőben (LM), hogy míg a csillagok pontszerűek, ez bizony egy kiterjedt objektum!

167x-es nagyítással még jobb volt a látvány. A látómezőbe két elég fényes csillag befért, így a fókuszálás egyszerű volt. Jó fél ívpercesre saccolta méretét. Talán a gyűrű alakját is sejteni vélte. Ha lett volna rövidebb fókuszú okulárja, és talán másfélszer-kétszer ekkora távcsöve, egészen biztosan fel lehetne oldani az alakját. Így viszont legtöbbször napraforgószerűnek látszódott, ahogy annak szirmai egymásra borulnak (ez a jó átlátszóságnak (T=4/5) és a közepes, talán S=4/10-es nyugodtságnak lehet köszönni, nem valós az ilyen alakzat, a légköri turbulenciák hozzák létre). Teljesen kiterjedt, nagyméretű planetárisnak bizonyult a műszerben. Áprilisban még jól lehet észlelni, de még májusban is éjfél után, negyedegykor nyugszik csak, így az éjszaka első felében látható. Jó észlelést!

Napnyugtától látható a Fiastyúk, az M36, az M37, az M38 nyílthalmazok is. Ezek mindegyike könnyű, kezdőknek is ajánlható objektum, bármilyen távcsőben jól mutatnak. Kis nagyítás jobb hozzájuk, sőt, a Fiastyúk – nagy kiterjedése miatt – esetleg a keresőtávcsövekben és a binokulárokban szebb látványt is ad.

Kora estétől megfigyelhetők az Orion csillagkép (Orion) és környékének látványos mélyég-objektumai: a Nagy és a Kis Orion-köd (M42-43), a Rozetta-köd (NGC 2237), a Tölcsér-köd (NGC 2264), a Lófej-köd (Barnard 33), és hátterében az IC 434.

Sötétedéstől már láthatók a Hajófara és az Egyszarvú csillagképek (Puppis és Monoceros) nyílthalmazai, az M46, az M47, az M48 és az M50 halmazok, melyek vizuálisan és fotografikusan megfigyelve is nagyon látványosak; az M46 egy kisebb planetáris köddel (NGC 2438) együtt látható.

Az Egyszarvúban az NGC 2264 jelű köd és csillaghalmaz nagyon látványos közepes méretű távcsövektől felfelé.

Sötétedéstől megfigyelhetőek a Leo-tripletként is ismert galaxisok (Messier 65, Messier 66, NGC 3628).

Este kilenc-tíz óra körül a Virgo-halmaz is kedvező pozícióba kerül, számos galaxist figyelhetünk meg egymás közelében.

Sötétedéstől kezdve megfigyelhetők a Nagy Medve és a Vadászebek csillagképekben elhelyezkedő fényesebb, “közeli” galaxisok (M51, M81, M82, M94, M102, M106).

Az ajánló összeállításához a Meteor évkönyvet és a Stellariumot használtuk, április 15-i dátummal.