2025. szeptemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

A következőkben a szeptemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap szeptemberben 06:20 (NYISZ) körül kel, 19:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold szeptember 7-én, utolsó negyed szeptember 14-én, újhold szeptember 21-én, első negyed szeptember 30-án lesz. (Holdfázis-táblázat 2025-2029.)

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség, a csillagászati éjszaka.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra):

09.07. 15:27 UT Teljes holdfogyatkozás: Magyarországról megfigyelhető, a holdfogyatkozás a Hold keltekor már elkezdődött. Teljes árnyékba lépés (UT): 16:26, Hold a teljes árnyékban: 17:30. Teljes árnyékból kilépés kezdete 18:52, kilépés kezdete a penumbrából 19:56, fogyatkozás vége: 20:55.
09.12. 21:00 A Hold elfedi a Fiastyúk csillagait.
09.19. 12:23 Az 5%-os fázisú holdsarló elfedi a Vénuszt. Fedés vége: 15:31 (UT).
09.22. 18:20 Őszi nap-éj egyenlőség.

A bolygók részletes havi adatai itt érhetők el. (A bolygók kelése, delelése és nyugta Zalaegerszegen; RA, Dec adataik; nap- és földtávolságuk; látszó átmérőjük; látszó magnitúdójuk; fázisuk).

A Merkúr 1-én még kereshető a keleti ég alján napkeltekor, láthatósága gyorsan romlik, 6-ától már nem figyelhető meg a Nap közelsége miatt.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti égen, két és fél órával kel a Nap előtt.

A Mars kora estig kereshető a nyugati égen, korán nyugszik, ezért nehezen figyelhető meg.

A Jupiter éjfél körül kel, délkeleten figyelhető meg.

A Szaturnusz egész éjszaka megfigyelhető a déli égen.

Az Uránusz az esti órákban kel, az éjszaka nagy részén megfigyelhető.

A Neptunusz egész éjszaka megfigyelhető.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián Dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési, delelési, nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.

NGC 6905: a Kék sugár-köd

Az NGC 6905 egy planetáris köd a Delfin csillagképben. Halványsága és mérete miatt megfigyelését a haladó amatőröknek javasoljuk, legalább 10-12 cm-es távcsővel. Nagyobb távcsővel azonban könnyebben, kontrasztosabban látszik, és érdemes akár 30-50 cm-est is ráfordítani. A köd beceneve “Kék sugár-köd”, angolul “Blue Flash Nebula” (Kék villanás ködnek is fordíthatnánk, de a kapcsolódó green flash (vagy green ray) kifejezést magyarra már zöld sugárnak fordították évtizedekkel korábban, és a csillagászat hagyománytisztelő tudomány – néha. A zöld sugár jelenség a felkelő vagy lenyugvó Napon figyelhető meg: a légköri fénytörés miatt a már horizont alatt, vagy a horizontot érintő Nap felett néhány másodpercig egy zöldes fényfolt látszik. A jelenséget két légköri hatás idézi elő: a levegő törésmutatója egyes színekre más és más, a vörösre kisebb, a zöld és a kék fényre nagyobb, így a lenyugvó vagy felkelő Nap fényének vörös komponense nem jut el felénk a horizont alól, de a zöld és a kék igen; csak éppen a kék komponenst a légkörbeli fényszórás, ami rövidebb hullámhosszakra hatékony, kiszűri. Így csak a zöld marad meg, azt láthatjuk csak. Ld. a fotót róla itt. A kék villanás vagy kék sugár ehhez hasonló jelenség: ha a légkör állapota olyan, akkor a kék komponenst nem szórja túlságosan, és az is a szemünkbe juthat. A kék sugár sokkal ritkábban figyelhető meg, mint a zöld.)

A Kék sugár-köd 47″x34″ látszó méretű, 11 magnitúdós kis köd. (A Jupiter látszó mérete szeptemberben 36″ körüli, és soha nem nagyobb 50,1″-nél. A Jupiterhez hasonló látszó méretű foltot keress tehát.) Nagy nagyítással és UHC és OIII szűrővel érdemes észlelni. A köd belseje „szemcsés”, a burok két végén kicsúcsosodó nyúlványokkal. Már a keresésekor, azonosításakor érdemes 90-120x-os körüli nagyítást alkalmazni, és érdemes utána akár 200x-osig vagy nagyobb nagyításig is elmenni. OIII szűrővel a köd „kiugrik” a sűrű csillagmezőből. Jó égen finom fényességingadozás és enyhe megnyúlás is észrevehető. Fotókon a köd gyakran kékesnek látszik – innen a neve.

A nyúlványok főleg ionizált nitrogénből [NII] állnak.

Asztrofizikailag érdekes, hogy a központi csillag ritka [WO2] típusú, ~150 000 K felszíni hőmérsékletű, erős OVI/OVIII (azaz ötszörösen és hétszeresen ionizált oxigén) emissziós vonalakkal bíró objektum, amiben még ionizált neon is látszik – igazi nagyenergiás „fúvóka”, amely a környező gázt gerjeszti. Az egész központi csillag inkább hasonlít egy Wolf-Rayet csillagra, mint egy fehér törpére. A központi csillag tömegét 0,31-0,47 naptömeg közöttire becsülik, ami tipikus egy fehér törpére, de nem hasonlít a Wolf-Rayet-csillagok sokkal nagyobb tömegére. A Gaia műhold mérései szerint a központi objektum kettős, és talán a kísérő okozza ezt a furcsa színképet.A ködben alacsony ionizációjú struktúrák (LIS) is tanulmányozhatók.

Ezt a planetáris ködöt W. Herschel fedezte fel 1784-ben.

NGC 6939 + NGC 6946 – „közeli-távoli ikrek” (Cepheus/Cygnus)

Ezt a nyilthalmaz+galaxis párost kezdő észlelőknek is ajánljuk. Egész évben megfigyelhető, mert Magyarországról nézve cirkumpolárisak, azaz egész éjszaka láthatók. Kora esti megfigyelésük azonban szeptemberben a legkedvezőbb, mert ekkor emelkednek az éjszaka első óráiban a legmagasabbra.

A páros csak véletlenül látszik egymás mellett az égbolton, nincsenek fizikai kapcsolatban egymással. Az NGC 6939 nyilthalmaz a mi Tejútrendszerünk része, kb. 4000 fényévre van a Naprendszertől, és az öreg nyilthalmazok ritka csoportjába tartozik a maga 2,2 milliárd éves korával (ennek megfelelően sok a sárgás és a vöröses csillag benne, a kékesek és fehéresek hiányoznak).

Az NGC 6939 7′ (kb. egynegyed telehold) látszó méretű, 7,8 magnitúdó összfényességű, 5 cm-es távcsővel is látható halmaz. Érdemes akár 60-80x-os nagyítással is észlelni, hogy fel legyen bontva. Nagyobb távcsőben, akár 35 cm-esben is ragyogó halmaz! Kis távcsővel tucatnyi csillagot keress szorosan egymás mellett ezen a területen.

Az NGC 6946 galaxis a Tűzijáték-galaxis névre hallgat, és jó 25 millió fényévre van tőlünk, messze a mintegy 100 000 fényév átmérőjű Tejútrendszer határain túl. Becenevét arról  tényről kapta, hogy már nagyon sok szupernóva-robbanást figyeltek meg benne: tízet! A szupernóvák neveiben a számok a felfedezésük évét jelenti: SN 1917A, SN 1939C, SN 1948B,  SN 1968B, SN 1969P, SN 1980K, SN 2002hh, SN 2004et, SN 2008S, SN 2017eaw. Mint látható, az elmúlt 108 évben átlagosan ~11 évente robbantak benne csillagok, és a legutolsó óta már 9 év eltelt. Bármelyik pillanatban újabb SN lehetséges benne, amit akár vizuálisan, akár fotografikusan Te is felfedezhetsz: érdemes tehát látómező-vázlattal, korábbi fotókal mindig összevetni az aktuális képet, nehogy lemaradj a felfedezésről!

Érdekesség, hogy a Cepheus és a Cygnus csillagképek határa átszeli a galaxist…

Az NGC 6946 SAB(rs)cd típusú spirálgalaxis. Mivel közel látszik a Tejút síkjához, fényét a Tejútrendszer por- és gázfelhői nagyon lecsökkentik. Még így is 9,6 magnitúdósnak látszik, azaz nagyon sötét helyről akár 5 cm-es távcső is megmutatja – fényszennyezett helyekről még 35 cm-esben is csak homályos fényfolt, alig sejthető spirálkar-kezdeményekkel. Ebben a csillagvárosban azért van sok szupernóva, mert ez egy csillagontó galaxis, azaz a szokásoshoz képest sokkal nagyobb ütemű benne a csillagkeletkezés, ami sok nagytömegű, szupernóvává gyorsan váló csillagot is létrehoz.

Az NGC 6946 igazi rejtélye azonban az N6946-BH1 jelű objektum. Ez a vörös szuperóriás csillag nem tudott szupernóvává válni (kudarcot vallott szupernóva), egyszerűen pár év alatt elhalványodott és eltűnt. A HST és az LBT mérései szerint fekete lyukká omlott össze. A legújabb JWST mérések megerősítik ezt a képet.

„Eltűnt szuperóriás” – N6946-BH1: egy kudarcot vallott szupernóva jelölt; a vörös szuperóriás néhány év alatt elhalványodott és „eltűnt” – valószínűleg közvetlenül fekete lyukká omlott össze. HST/LBT követések és újabb (JWST-ig érő) vizsgálatok erősítik a képet; jó összefoglalókat találsz az itt is.

A nyilthalmazok és a galaxisok észleléséhez ne használjunk mélyég-szűrőket (pl. UHC, H-béta, OIII) vagy színszűrőket (ezek a bolygókhoz vannak), mert csak rontanak a látványon – a mélyég-szűrők planetárisokhoz és emissziós ködökhöz, szupernóva-maradványokhoz stb. valók. A galaxisokhoz is alkalmas lehet azonban légkörfény-szűrő vagy CLS (fényszennyezést csökkentő) szűrő.

Az NGC 6939 és az NGC 6946 egymás közelében látszik az égen, ahogy ez a fotó is mutatja itt.

Az éjszaka kezdetén rövid ideig észlelhető lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M13, M92, M10, M12, M14).

Sötétedéstől kezdve megfigyelhető az M57 és az M27 planetáris köd, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Számos nyári mélyég-objektum figyelhető még meg szeptemberben kora este, de már nagyon alacsonyan és korai nyugvással (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, M16 Sas-köd, a Nyilas csillagkép gömbhalmazai, M22 gömbhalmaz).

Este tíz-tizenegy óra körül alacsonyabban megfigyelhető a Cepheus csillagképben az Elefántormány-köd (IC 1396), a Perzeusz csillagképben az Ikerhalmaz, a Szív-köd és a Lélek-köd, az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető a szeptemberi éjszakák folyamán sötétedéstől kezdve, mint pl. az NGC 457 Bagoly-halmaz, az M103, az NGC 654, az NGC 663 nyílthalmazok.

Éjfél körül már megfigyelhetőek az M74 és M77 galaxisok is. Felületi fényességük halvány, közepes (legalább 10 cm-es) távcső ajánlott hozzájuk ahhoz, hogy biztosan lássuk őket.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2025-öt és a Stellariumot is felhasználtuk.

Related posts:

2021. novemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2022. áprilisi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2023. januári észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2023. májusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2024. júliusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd