VCSE HTK őszi észlelőhétvége a Szalajka-házban – Balogh Zoltán
Idén ősszel már ötödik alkalommal béreltük ki az Egererdő Zrt. tulajdonában lévő Szalajka-házat.
Október 24-én már korán reggel elindult a Cool-Tours mikrobusza, hogy összeszedje a hétvége résztvevőit a Hajdúságból. Egy rövid gyöngyösi megálló során még bevásároltunk a piacon, megvettük a hiányzó élelmiszer alapanyagokat a közös főzésekhez.
Az alföldi ember számára mindig különös hangulata van a hegyek világának. Sok évig kerestünk olyan helyszínt, amely aránylag még közel van a hajdúsághoz és közvetlen fényektől mentes. Sok-sok helyszínt megnéztünk, de végül a választás a Szalajkára esett. Igaz, mire az észlelni vágyó amatőr megteszi a 8 kilométeres távolságot az erdei úton, az időbe telik, de a megérkezést követően csodás erdei környezetbe ér, a Szén-patak völgyében. A ház jól felszerelt, az észlelők minden igényét kielégíti.
Történt egyszer, hogy az egyik ide érkező meg is jegyezte, hogy ez már túl tiszta, és valójában a ház és a környezete nem alkalmas csillagászati megfigyelésekre, mert nincs körpanoráma a házat övező fák, az erdő miatt. Mindezek ellenére mi, nyakas hajdúságiak szeretjük ezt a helyet. Akik először jönnek el velünk és mindezt derült időben teszik, mindig elmondják, hogy még sosem látták a Tejútat az ágyból fekve. Igen, ez egy olyan hely, hogy fekszel az ágyadban és a ház tetőablakain keresztül rácsodálkozol a feletted elterülő csillagos égboltra. Általában az egész házat béreljük, még akkor is, ha ez növeli a költségeket. Viszont így csak az észlelésre vágyó amatőrcsillagászok vannak a házban, és az azt körülvevő zárt területen. No meg az erdész, aki a fűtésről gondoskodik. A Szalajka-ház maximum 40 főnek tud szállást biztosítani. Mi azért szeretünk ide jönni, mert ha ideálisak az időjárási körülmények, akkor nem kell foglalkoznunk a logisztikai dolgokkal. A házban tökéletesen felszerelt konyha van, három hűtő és mosogatógép. Nem kell ágyneműt, törölközőt, folyékony szappant hozni, mert itt minden van, ezek részei a szolgáltatásnak.
A Területi Klub előkészítő csapata már október 24-én birtokba vette a házat és az alsó észlelőrétet. A közös vacsorát TK elnökünk (Sári Judit) és Vincze Jancsi felesége készítette el. Az első éjszaka ránk szakadt az ég! Hadházi Csaba tagtársunk szerint 6,9 hmg ég alatt észlelhettünk. A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös még szinte szabad szemmel is látható, sejthető volt, de maradjunk abban, hogy ehhez azért gyakorlott megfigyelőnek kellett lenni. Vincze János tagtársunk, aki a Debrecen melletti kistelepülésről, Bocskaikertből észlel, megjegyezte, hogy ilyen sötét eget még életében nem látott. Ezt a lehetőséget kihasználva, szinte egész éjszaka dolgozott az újonnan beszerzett asztrofotós felszerelésével: SW Evostar ED 80/600 DS-Pro, SW 0.85x fókusz reduktor/korrektor, ZWO ASI294MC Pro színes hűtött kamera, UV/IR szűrő (1.25″), SW EQ6-R Pro GoTo, ASI AIR Plus, Vezetés ASI 120MM mini, ZWO EFW Motoros Szűrőváltó.
Pénteken aránylag korai ébresztő után, közös reggelivel kezdtük a napot. A délelőtt során Hadházi Csaba távcsövével észleltük a Napot, majd elindultunk Piszkéstetőre. Az észlelő hétvégénk fontos programeleme volt a Piszkéstetői Obszervatórium meglátogatása. A Hajdúdorogi Önkormányzattal együttműködve, egy nagy busznyi, 41 fő hajdúdorogi, jellemzően 7-8. osztályos diák kapott arra lehetőséget, hogy részt vegyen az obszervatórium-látogatáson.
Szikrázó napsütésben érkeztünk meg a diákokkal az obszervatórium kultikus bejáratához. Többször szerveztünk már hasonló programot diákok, érdeklődők számára. A szokásos csengetési ceremónia után elkezdődött a várakozás, hogy ki lesz az a csillagász, aki végig kalauzolja kis csapatunkat, hazánk első számú obszervatóriumában. A várakozás harmadik percében aztán feltűnt egy sötét napszemüveges fazon, a csillagvizsgáló aszfaltútján. A diákok még nem sejtették, de én azonnal felismertem Sry (Sárneczky Krisztián) egyre közeledő sziluettjét, hiszen több mint 30 éve ismerjük egymást. Így aztán hamarosan létrejött a találkozás a hajdúdorogi diákok és hazánk vezető kisbolygó-vadásza, kutatója, Sárneczky Krisztián között. Először az 1 méteres RCC-hez vezető lépcsőket másztuk meg, hogy mosdózhassanak a diákok, majd Krisztián megmutatta azt a kupolát, ahol az a távcső rejtőzik, amivel a kutatásait végzi és a felfedezéseit végezte. Persze az igazi uhhhh és hűha hangulat az 1 méteres RCC-t magában foglaló kupolában következett be.
A szakmai látogatás végére már csak az elbúcsúzás maradt a piszkéstetői csillagászati szentély kapujában. Közben kiderült, hogy a diákokat szállító busz meghibásodott és nem biztos, hogy javítható. Ezért egy gyors telefonálást követően megbeszéltük a hajdúdorogi polgármesterrel, Horváth Zoltánnal, hogy amíg a buszt javítják vagy megérkezik a mentesítő járat, a diákokat lejuttatjuk Gyöngyösre.
Ekkor már közeledett a napnyugta. A polgármester arról is intézkedett, hogy a gyerekek üljenek be a Mekibe (Mcdonalds), étkezzenek, a költségeket pedig az önkormányzat fizeti. Na, ilyet se tapasztaltam még.
Mire piszkésről visszaértünk a Szalajka-házba, a többi TK tagunk is megérkezett. Sötétedés előtt még hátra volt a töltött káposzta-hadművelet. Andirkó Laci tagtársunk vezetésével készült az esti vacsora, amelynek elkészítésében többen is segítettek. A vacsorát követően ünnepi tortával emlékeztünk meg arról, hogy csillagászati közösségünk 1984-ben alakult meg, a hajdúböszörményi Sillye Gábor Művelődési Központban.
Az este, éjszaka további részében is az észlelésé volt a főszerep. Már az első éjszaka is jó hasznát vettük, hogy Vincze Jancsi barátunk letakarta a mozgásérzékelő kapcsolókat, így fénymentesen élvezhettük az alsó észlelőrétet. Mivel a területen kiépített elektromos hálózati csatlakozási pontok vannak, ezért ez nagyban megkönnyítette a hálózatra való csatlakozást. Jótékony hatása volt annak is, hogy a beteg feketefenyő-erdőt februárban kivágták, ennek hatására az égbolt sokkal nagyobb hányada lett látható.
Szombaton a közös reggeli elköltése után a kvaterkázásra és az ebéd elkészítésére helyeztük a hangsúlyt. Voltak, akik a borult idő ellenére a környéken túráztak, gombásztak. Az átvonuló, zárt felhőzet miatt nem volt lehetőségünk a Nap megfigyelésére. Ebédre bográcsgulyást és tepertős túrós csuszát készítettünk. Sajnos az éjszaka első felében borult volt, de fél egy után elkezdett derülni, és jó néhány tagtársunk újra a csillagos égbolt alatt találta magát.
A vasárnapi reggelit követően már csak a szomorú búcsúzás volt hátra. Elköszöntünk a háztól, a Szén-pataktól, Bélától. Viszont megbeszéltük, hogy jövőre ismét jövünk. Már az időpont is megvan: 2025.október 23-26. Ilyen fejlemények után gördült ki ismét a mikrobuszunk az erdei útra, hogy leküzdje az előttünk álló 8 kilométeres utat, és még azt a 140 kilométert a hajdúságig.
