2025. júliusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

Hold földközelben: 2025. 07. 20. 15:56 NYISZ, 368 039 km távolságban a Föld középpontjától, 32.4′ látszó átmérő

Hold földtávolban: 2025. 07. 05. 04:29 NYISZ, 404 630 km távolságban a Föld középpontjától, 29.5′ látszó átmérő

Hold legnagyobb északi deklinációja: 2025. 07. 22. 11:33 NYISZ; (+28° 29′)

A Merkúr a hónap elején jól megfigyelhető az északnyugati ég alján esténként. 4-én van a legnagyobb keleti kitérésben, ekkor másfél órával a Nap után nyugszik. Láthatósága innentől folyamatosan romlik, a hónap közepétől elveszik a Nap fényében.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti égen, két és fél órával kel a Nap előtt. Láthatósága javul a hónap során, egyre magasabbra kerül a hajnali égen.

A Mars késő estig kereshető a nyugati égen, gyorsan halványul. Fényessége 1,6 magnitúdóra, látszó átmérője 4,4″-re csökken.

A Jupiter a hónap második felétől már megfigyelhető napkelte előtt, az északkeleti látóhatár közelében.

A Szaturnusz éjféltől figyelhető meg a keleti égbolton.

Az Uránusz éjfél után kel, keleti irányban kereshető.

A Neptunusz éjfél előtt kel, keleti irányban kereshető.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési, delelési, nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.

M14 (NGC 6402) – Egy kissé mostohán kezelt gömbhalmaz a Kígyótartóban

Típus: gömbhalmaz (GH)
Látszó fényesség: 7,6 magnitúdó
Átmérő: kb. 11 ívperc
Távolság: ~30 300 fényév
Koordináták (J2000): RA: 17h 37m 36s, Dec: –03° 14′ 45″

A Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép déli részén, a Tejútrendszer síkjához közel található az M14, egy gyakran mellőzött, de vizuálisan is érdekes gömbhalmaz. Bár fényessége alapján elvileg kényelmesen elérhető lenne kisebb távcsövekkel is, csillagai sűrűn zsúfolódnak egymáshoz, így az egyedi csillagokra bontás igazi kihívás – de éppen emiatt különösen izgalmas célpont a gyakorlott észlelők számára.

Az M14-et 1764-ben fedezte fel Charles Messier. Az elmúlt évek során érdekes változócsillagokat is azonosítottak benne. 1964-ben egy nóvarobbanást találtak benne. Maga a nóva 1938-ban tűnt fel, de az akkoriban készült fotólemezeken nem fedezték fel. Csak akkor jöttek rá, hogy a régi fotólemezeken egy kb. 9 magnitúdós nóva látszik, amikor évtizedekkel később újra megvizsgálták a korai fotólemezeket. Gömbhalmazokban a nóvarobbanás ritka eseménynek számít, de azért előfordul. Az egyetlen másik ismert példa gömbhalmazokbeli nóvára a T Scorpii, amely 1860-ban tűnt fel az M80 gömbhalmazban.

A felfedezett objektumot azóta Nova Ophiuchi 1938 néven is emlegetik. A nóva maradványa ma már nem látszik, de történelmi jelentősége miatt különleges szerepet játszik a gömbhalmazok kutatásában.  A Chandra műholddal még a nóvarobbanás ultraibolya fényben látszó maradványát is azonosították 2024-ben.

10 cm-es távcsövek már mutatják halvány, ködös pacaként, de legalább 20–25 cm átmérőjű műszer szükséges ahhoz, hogy a külső részeken csillagokra kezdjen bomlani. A halmaz középpontja sűrű, ezért nagy nagyításokkal érdemes próbálkozni, különösen nyugodt légköri körülmények között. Kitartóbb észlelők akár rajzot is készíthetnek róla, figyelve a szimmetriáját, a csillagsűrűség lefutását a centrumtól kifelé, illetve az esetleges inhomogenitásokat.

Az M14 megkereséséhez érdemes az α Ophiuchi (Rasalhague) csillagtól délre indulni, majd a β Ophiuchi (Cebalrai) és η Ophiuchi által közrefogott háromszögben keresni. Jó keresőtérkép és binokuláros előkutatás sokat segíthet az azonosításban.

Ha az idő engedi, érdemes összevetni az M10 és M12 gömbhalmazokkal is, amelyek nem messze találhatók tőle – így akár egy kisebb gömbhalmaz-maratonba is belevághatunk a Kígyótartóban!

Napnyugtától hajnalig folyamatosan emelkedve látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).

Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mélyég-objektum kerül elő ilyenkor (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, M16 Sas-köd, M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai). (A térképen Veil Nebulának írt objektum a Fátyol-köd.)

Éjfél körül alacsonyan megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2025-öt és a Stellariumot is használtuk, július 15-ei dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok).