NGC 3521 spirálgalaxis központi régiója
Az APOD mai felvételén az NGC 3521 spirálgalaxis központi régiója látható. A felvétel a Hubble-űrtávcsővel készült (ESA, a NASA és a S. Smartt (Queens University Belfast) közreműködésének az eredménye.
Az NGC 3521 galaxist William Herschel fedezte fel 1784-ben a saját maga által készített 47 cm átmérőjű tükrös távcsövével. William Herschel a felfedezés során úgy jellemezte az NGC 3521-et, hogy a a fényes központi rész körül homályos burok (buborék) található.
NGC 3521 egy pelyhes spirálgalaxis, amely a Földtől mintegy 26 millió fényévre található az Oroszlán csillagkép irányában. Morfológiai osztályozása SAB (RS) bc, ami azt jelenti, hogy ez esetben egy spirálgalaxis szerkezetének a jellemzői észlelhetők (SAB), amely egy kevésbé intenzív belső gyűrűt (RS) tartalmaz, a galaxis karjai pedig “szakadozott” szerkezetűek (bc). Emiatt az NGC 3521-et pelyhes spirálgalaxisnak is nevezik.
A pelyhes spirálgalaxisok a szabályos spirálgalaxisokkal szemben számos keskeny, szakadozott spirálkarral rendelkeznek. A spirálgalaxisok közel harmada pelyhes spirálgalaxis, míg a szabályos spirálgalaxisok aránya csak 10% az összes spirálgalaxishoz viszonyítva.
Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a spirálkarokat megjelenési formájuk szerint (Elmegreen & Elmegreen 1987) 3 fő csoportba osztjuk:
• szabályos (grand design) – két fő spirálkar
• pelyhes (flocculent) – kaotikus
• sok-karú (multiple arm) – erősebb belső karok és kaotikus külső
A galaxisban a spirálkarok mentén keletkező fiatal csillaghalmazok tagjainak intenzív sugárzása felforrósítja, és fénykibocsátásra készteti a gázanyagot. A folyamat révén létrejövő izzó térségek látványosan rajzolják ki a sűrű csillagközi felhők sötét körvonalait, amelyek fonal jelegű, barnás sávokat alkotnak
A keresőtérkép 7 ° 45 ‘x 7 ° 45’ területet ábrázol. Északi irány felül található.
Vizuálisan 120mm távcsőátmérőtől elválik egymástól a fénylő központi mag és a spirálkarok régiója. 250mm átmérőtől gyakorlott észlelő, kedvező légköri viszonyok mellett észlelheti a galaxis “pelyhes” szerkezetét, érzékelhetővé válnak a spirálkarok.
