A következőkben júniusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap júniusban 4:45 (KözEI) körül kel, 20:45 (KözEI) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed június 7-én, telehold június 14-én, utolsó negyed június 21-én, újhold június 29-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-2 óra): 06.16. 14:56 A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja a Bika csillagképben. 06.21. 09:14 Nyári napforduló. 06.22. 10:48 A Merkúr dichotómiája. 06.23. 02:03 A Mars 4°-ra a 30%-os fázisú Holdtól a Halak csillagképben. 06.26. 02:02 A Vénusz 2,4°-ra a 8%-os fázisú Holdtól, és a Merkúr kedvező hajnali láthatósága. 06.28. 02:03 25 órás holdsarló 2° magasan, a Merkúrtól 10°-ra, a Vénusztól 20°-ra. A Merkúr napkeltekor már kereshető a keleti ég alján a hónap első felében. Láthatósága lassan javul, 16-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe. A hónap hátralévő részében láthatósága kissé javul. A Vénusz hajnalban kereshető a keleti égen. -3,9 magnitúdós, átmérője 14"-ről 12"-re csökken, fázisa 78%-ról 86%-ra nő. A Mars éjfél után figyelhető meg a Halak csillagképben keleten. Fényessége 0,5 magnitúdó, látszó átmérője 7,2". A Jupiter a Halak csillagképben látható éjfél után, délkeleten. Fényessége -2,3 magnitúdó, látszó átmérője 39". A Szaturnusz a Bak csillagképben látható éjfél után, délkeleten. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 18". Az Uránusz a Kos csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten. A Neptunusz a Halak csillagképben látható éjfél után, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. A Hickson 68 galaxis csoport A csoport körülbelül 8 fokkal található délkeletre az M51 Örvény-galaxistól. Ezt a kompakt galaxishalmazt a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben találhatjuk. Sok Hickson csoport könnyű célpont közepes vagy nagy amatőr távcsövek számára. A Hickson Compact Group (HCG), vagyis a Hickson-féle kompakt galaxiscsoportok gyűjteményét – amelyben 100 galaxishalmazt találhatunk – Paul Hickson publikálta 1982-ben. A leghíresebb HCG 92, azaz a Stephan's Quintet. Hickson szerint a legtöbb ilyen kompakt galaxiscsoportban a galaxisok különleges formájúak és mozgásúak, rádió- és infravörös tartományban sugároznak, aktív a magjuk, nagy mennyiségű diffúz gázt tartalmaznak, és a sötét anyag uralja őket. Az erős kölcsönhatások eredményeként az összeolvadás várhatóan a csoport végső pusztulásához vezet majd, viszont kialakul egy nagyméretű, talán elliptikus típusú galaxis. A Hickson-féle kompakt galaxiscsoportokról bővebben Csizmadia Szilárd beszélt ebben az előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=2xeLPBQQH0w, 33:05 óra:perctől. A Hickson 68 a kivételek egyike, egy 6,5 magnitúdós aranyszínű csillag segíti a csoport megtalálását annak nyugati peremén. 105 mm-es refraktorral és 47x nagyítással megpillantható három tagja. Az NGC 5353-et és NGC 5354-et a legkönnyebb észrevenni, egyesített fényük miatt. A galaxisok halói „összeolvadnak”, de így is halványan megmutatják különálló magjukat. Tőlük északra látható az NGC 5350 egy ÉK-DNY irányú ovális derengés. Kelet felé láthatjuk az NGC 5371 galaxist, amely nem tagja Hickson 68 kompakt csoportnak. Nagyobb, mint a szomszédai, ovális formája É-D-i irányú, felületi fényesség egyenletes, de magja nehezen „megfogható”. Az NGC 5353-et és NGC 5354-et könnyű megkülönböztetni a 127x-es nagyításnál – a déli a fényesebb és enyhén ÉNY-ra dőlő az NGC 5353. Türelemmel és elfordított látással megpillanthatjuk a nagyon kicsi NGC 5355-öt is, ami csak egy halvány piszoknak látszik a látómezőben. Egy közeli, halvány csillagpár látszik az NGC 5358-tól D-DNY-ra de az utolsó tag túl halvány, ehhez már egy nagyágyúra, min. 25 cm-es távcsőre lesz szükségünk. 166x-os nagyítás mellett is csak homályos foltot érzékelhetünk, egy halvány csillagszerű központot láthatunk és csak sejthetjük elnyúlt alakját. Forrás: Sue French: Deep-Sky Wonders 148.o.
...
